Fővárosi megújulás a föld alatt: Budapest legnagyobb vizeldéjében az ürítés és zuhanyozás mellett azt is megtanuljuk, milyen leírhatatlan mocskot hagyott ránk az előző városvezetés.
Csörgött az ébresztő, leballagtam a fürdőszobába, gyorsan átéltem a Trainspotting híres vécéjelentét (érzékeny gyomrú olvasóink ne indítsák el a videót)
Reggeli közben meghallgattam a húgyos Józsi bácsit a Markos-Nádastól
megittam egy 0,25 literes Red Bullt, egy félliteres japán Oishi zöldteát őszibarack ízesítéssel és egy félliteres buborékos ásványvizet, beraktam a táskába a jegyzetfüzetet, vagyis felkészülten indultam el a legújabb budapesti vizelde sajtóbemutatójára.
A vizeldét a korszerű meghívónyelvben „városligeti higiéniai központ”-nak nevezik, ezért egy ideig azt hittem, európai szintű tetvetlenítő állomás megnyitójára csalogatnak, de szerencsére nem.
A helyszínt, a Műcsarnok mögötti fás-bokros területet ellepték az öltönyös fővárosi nagykutyák: a bidémisét György István fideszes főpolgármester-helyettes celebrálta, ministránsa Palkó György, a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. vezérigazgatója volt, de megjelent még egy fél tucat további közműcég-elnök és -vezérigazgató, vagyis A-listás PR-eseményen toporoghattunk, az éles tesztre várva. Semmit sem bíztunk a véletlenre, Janecskó riporter speciális női szemszögből vizsgálta a helyszínt, talán csak egy transznemű kolléga hiányzott a teljességhez.
Nézőpont kérdése, hogy egy vizelde avatását hálátlan vagy hálás politikusi feladatnak tekintjük. György Istvánról rögtön kiderült, hogy egészen más társaságban mozoghat, mint mi, náluk ugyanis „azt szokták mondani”, hogy „mutasd meg a lakásod legkisebb helyiségét, és megmondom, ki vagy”. Nekünk ilyet még élő ember nem mondott, igaz nem is lettünk főpolgármester-helyettesek.
György ezzel együtt ügyesen kerülte el a csapdákat és visszafogott beszédet mondott, bár nem rejthette véka alá, hogy az előző városvezetés miatt mekkora a főváros adóssága vizeldefronton. Az új, narancssárga seprő 100 vizeldét akar felújítani – ez a városligeti sem vadonatúj, hanem egy évekkel ezelőtt bezárt nyilvános vécét újítottak fel – ami még az optimista György szerint is eltarthat 3-4 évig. Különös tekintettel arra, hogy fél éve irányítják a várost és ez a második, európai értelemben megújuló vécé, vagyis ebben a tempóban 25 év lenne Demszky Gábor ammóniaszagú örökségének felszámolása.
A SZDSZ-es főváros nyomasztó emlékével való leszámolást szolgálhatta, hogy avatásképpen nem nemzeti színű, hanem égszínkék szalagot vágtak át. Vágás közben olyan elszántan vicsorított a három ollót csattogtató potentát, mintha az Együtt a Nehéz Menstruáció Ellen mozgalom egyszázalékos óriásplakátjához pózolnának, de ezután végre lemehettünk a föld alá, megtapasztalni a lényeget.
Lemásztam a négy lejárat egyikén. A Liget felőli oldalra a tervező kellemes kis menedéket tervezett, csokoládé és neszkávéautomatával, asztallal, székkel és plazmaképernyővel a falon. Először észre sem vettem, mi megy a tévében, amikor viszont igen, megvilágosodott az egész létesítmény értelme: ez a Pisaterror Háza. A falon ugyanis ugráló kézikamerával felvett, sokkoló képsorok futottak folyamatosan: kissé Blair With Project-stílusú, leleplező tekercsek az Előző Városvezetés által lezüllesztett nyilvános vécékből. Szétvert, rothadó, gusztustalan folyosók, kivert ablakok, szemét. Igen, ott mintha Székely Gábor suhanna el, a hóna alatt egy csapteleppel, ott meg – Harrach Péter, most segíts! – mintha Gy. Német Erzsébet szaggatná ki a vezetékeket a falból, hogy beépítse azokat Demszky Gábor versenylovának a jacuzzijába.
Ha igazán bátrak lennének az új városvezetők, a lejárat elé felállítanák a Zsarupalotát oldalba pisáló Kiss Ernő, MSZP-közeli dandártábornok bronzszobrát, ami szépen ellenpontozhatná a Jégpálya előtt álló, Kisfaludy Strobl Zsigmond féle Íjászt is.
A múlt bűneinek plasztikus bemutatása után a sajgó hólyagú utazó átmegy a purgatóriumon, amennyiben sima ürítés esetén 100, zuhanyozáskor pedig 500 forintot fizet a Csatornázási Művek állományába tartozó vécésnéninek, aztán beléphet az Antiszeptikus Mennyországba.
A vécépapír vékony, de puha. Az adagoló gurigán nincs idegesítő kis fog, ami meghatározott cikkelyszámnál könyörtelenül elvágná az anyagot. Bármennyit lehet szedni egyszerre, ami azért is praktikus, mert ülőkepapír külön nincs, a kényesebbeknek marad a hagyományos vécépapíros-körberakásos módszer. A vécékefét teljes
hosszában diszkrét fémtartó rejti el. A hely kicsit szűk, érzéssel és
odafigyeléssel kell forgolódni. Az ajtók alatti résben kiszúrhatók a
lábak, így bízni lehet abban, hogy nem törik rá az emberre az ajtót
akkor sem, ha elfelejtette elfordítani a zárat.
A baktériumoktól és a gusztustalan maradványdarabkáktól rettegők
nagyjából biztonságban érezhetik magukat. A táskákkal nem kell
görcsölni, hogy az ember vállalja, bármi is ragad rá a földről, vagy a
cuccal egyensúlyozva próbáljon pisilni, a vécéajtókra szerelt kétágú
fogason simán elfér minden a kabáttal együtt. A vízcsapok a sajtóanyag
szerint "a környezettudatosság szellemében" működnek szenzoros
érzékelőkkel, de aki ráparázott már nyilvános vécében arra, milyen
förtelmek lehettek a csapot előtte tapogatók ujjain, az őszintén
örülni tud annak is, hogy a víz elzárásához elég elvenni alóla a
kezet. A kis pedálos kukák fedelét sem kell kézzel piszkálgatni. Az
egyetlen kockázatforrás a kézszárító, amit gomb hoz működésbe, de
végül is be lehet rúgni könyökkel.
Ha már egyszer beindult, a szárító kicsit túl sokáig és olyan
intenzitással megy, hogy a haj és a dekorációként kihelyezett élővirág
is lobog a huzatban. A frizura tehát a vécéhasználat végére nem marad
makulátlan, de a szépségápolásnak amúgy sem kedvez a terep. A hiúság letörése a tükrökkel kezdődik, bizonyos szögből és távolságból
torzítanak, bár legalább nem kövérnek látszik bennük az ember, csak
rondának. A kézmosónál ráadásul kicsit sötét van, ami részben megnyugtató, mert nem látni a tükörben nyomasztó részletességgel az összes pattanást és szarkalábat, viszont a félhomály a smink felfrissítését némileg kockázatossá teszi. A szappan semleges illatú, kék folyadék.
Ha van igazi újítás, akkor az a zuhanyozó: 500 forintért 20 percre a miénk az egyszerű, fehér csempével, folyékony tusfürdővel, fehér törölközővel és fali hajszárítóval felszerelt, zárható helyiség. Ha sikerül elterelni a vécés néni figyelmét, az újítás hatalmas távlatokat nyithat villámszex-fronton is, turistáknak és bennszülötteknek egyaránt.
A kisméretű gyerekvécével kombinált pelenkázó közös előtérből nyíló bejárata megoldja a kislányos apukák dilemmáját, hogy használatban lévő piszoárok közé vigyék a gyereket, vagy ők riogassák a nőket. Az
üzemeltetők tisztelettel közelítenek a gyerekekhez, az ő törpevécéjük
felett is magázódó felirat kéri, hogy ügyeljenek a tisztaságra.
"Fontos dolog a fiatal generáció megnevelése, különben pár év, és menthetetlenül visszatér a Demszky-ammónia" - gondoltuk magunkban a pisavideó hatása alatt állva, aztán távoztunk a szerkesztőség szellemileg sokkal kevésbé tartalmas vécéinek irányába.