Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár már jövő évtől kötelezővé tenné az alsó tagozaton az egész napos oktatást, és a felsőben is minél előbb meg akarja ezt valósítani. A diákok délután nem tantárgyakat tanulnának, hanem kötelező és szabadon választható foglalkozásokon, szakkörökön, felzárkóztató órákon, korrepetálásokon vennének részt. Szakértők szerint ennek csak akkor volna értelme, ha főleg a hátrányos helyzetűeknek hasznos foglalkozásokat tudnának tartani, többen azonban úgy vélik: a diákoknak azért kellene bent maradni az iskolában, mert ezt ezentúl a tanároknak is előírják.
A kormány által szerdán jóváhagyott közoktatási törvény koncepciójának egyik új eleme az egész napos iskola bevezetése nemcsak az alsó, hanem a felső tagozaton is. (A tervezet korábbi verziójában még csak 1-4 osztályos képzésben akarták bevezetni.)
Az Index birtokába került koncepció mindösszesen fél oldalon foglalkozik a köznevelési rendszer intézményei c. fejezetben az általános iskola kérdésével. Mint írják, az általános iskola alsó és felső tagozata céljukat és szervezési módjukat tekintve különböznek. A tervezetben csak annyi áll: "az alsó tagozaton a nevelés-oktatás egész napos keretben folyik, és összevont osztályokban is történhet. A felső tagozaton a nevelés-oktatás egész napos keretben folyik a tanítási órákon, szabadon választott foglalkozásokon és tanulóidőben. A délutáni foglalkozásokról a tanuló szülői kérésre, igazgatói engedéllyel távol maradhat."
Míg az alsó tagozaton a nevelés, az alapvető kompetenciák fejlesztése, meghatározott ismeretek elsajátítása, a művészeti nevelés és a mindennapos testmozgás a cél, addig a felsőben a nevelés, a kompetenciák fejlesztése és a mindennapos testmozgás mellett időt szánnának a szaktárgyi tanulmányokra való fokozatos bevezetésre, és a középfokú tanulmányok folytatására való felkészítésre is.
Ugyanakkor a koncepció több részletet nem tisztáz: milyen formában valósulna meg az egész napos iskola terve, azt bevezetnék-e minden iskolában. A tervezet nem részletezi, hogyan osztanák el a kötelező órákat, vagy a délelőtti kötelező órák után milyen délutáni foglalkozásokon kellene a diákoknak részt venni, vagy hogy pontosan mit takar a tanulóidő.
A koncepció melléklete is csak annyit tartalmaz: a mindennapos testnevelés órákkal együtt 1-3. osztályban 24, negyedik osztályban 26, 5-6. osztályban 27, 7-8. évfolyamon pedig 29 órára emelkedne a tanulók heti kötelező óraszáma.
Az egész napos iskola részleteivel kapcsolatban megkerestük az Oktatásért Felelős Államtitkárságot is, azonban a köznevelési rendszerről szóló törvényt jövő hét eleji nyilvánosságra hozatala előtt nem kívántak részleteket mondani, és a kérdéseinkre válaszolni.
Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár pénteken az MTI-nek adott interjúban viszont úgy nyilatkozott: az egész napos iskolát az alsó tagozaton kötelezővé tennék, mivel a felmérések szerint a gyerekek több mint 70 százaléka amúgy is napközis.
Felső tagozaton az egész napos iskola bevezetése után bizonyos tanórán kívüli foglalkozások kötelezőek, míg mások (például kézműves szakkör) választhatók lennének. Emellett azt akarják elérni, hogy az énekkar, a zeneoktatás és a különböző szakkörök is az iskolában legyenek. Természetesnek nevezte, hogy ha egy diák iskolán kívüli foglalkozásra jár, akkor az igazgató felmentheti a délutáni foglalkozások alól.
Mindezt fokozatosan vezetnék be, alsó tagozaton már a jövő tanévtől életbe léphet az új rendszer, de a felsőben is minél előbb szeretnék megvalósítani az egész napos iskolát.
A kormány ugyan megtárgyalta és jóváhagyta a közoktatásról szóló törvény tervezetét, a Népszabadság pénteken arról számolt be, a kormány valójában mégsem fogadta még el, ugyanis a törvény eddig kiszivárgott részletei komoly kiadásokkal járnának, ezek fedezete azonban egyelőre még nem látszik.
A köznevelési törvény koncepciójának hatásvizsgálatánál azt írják, a mindennapos testnevelés a 1-5. évfolyamokon (2012 szeptemberétől felmenő rendszerben) 1,7 milliárd forint többletkiadást jelentene. Az 1-4. évfolyamon az összevont osztályok költségvetési többletigénnyel nem járnának, és 6 milliárd forint bérmegtakarítást jelentene, ha a felső tagozatokat létszámhoz kötött, iskolaközpontokba vonnák össze.
Az egész napos iskola bevezetésének alapvető problémája abból fakad, hogy az egyelőre szakmailag értelmezhetetlen, véli Radó Péter oktatáspolitikai szakértő. „Az egész napos iskola jelentheti azt, hogy nem áll másból, mint a napközi kötelezővé tételéből, vagy azt, hogy délután is lesznek kötelező órák. A legkevésbé viszont az képzelhető el, hogy az országban sok helyen alkalmazott valódi iskolaotthonos megoldást valósítják meg. Az utóbbinak javító szerepe van, itthon is néhány helyen nagyon jól működik, de az oktatási államtitkárság tevékenysége alapján nem biztos, hogy az alternatív, hátránykompenzáló pedagógiai elképzelést tervezne, egész eddigi tevékenysége ellentmond ennek” – mondja Radó Péter.
Az oktatáspolitikai szakértő szerint az egész napos iskola bevezetése csupán technikai megoldás lenne: amennyiben felemelik a pedagógusok kötelező iskolában töltött munkaidejét napi hat és fél órára, csak így lehetne azt osztálytermi munkával kitölteni.
Hoffmann Rózsa ugyan úgy nyilatkozott, az új törvény koncepciója nem tartalmazza a pedagógusok óraszámának emelését, de rögzíti, hogy a tanároknak heti 32 órát kell eltölteniük az iskolában, azaz a munkahelyükön.
Arra a felvetésre, hogy a heti 32 óra eltöltésére a magyar iskolák infrastruktúrája nem megfelelő, azt mondta az államtitkár, ez a tervezett intézkedés félreértését mutatja. "Ez nem azt jelenti, hogy ez idő alatt a teljes tanári karnak a tanáriban kellene ülnie: így nem is volna értelme a változtatásnak. Úgy kell megszervezni az iskolai életet, hogy a gyerekekkel foglalkozzon a pedagógusok nagy része" – nyilatkozta.
Az egész napos iskola feladata a nevelés, a kompetenciák fejlesztése és a mindennapos testmozgás lenne. „Butaság erre hivatkozva a tanítási időt növelni, ugyanis olyan nincs, hogy a tanár a munkaidejének egy részében nevel, a másikban kompetenciát fejleszt, ez nem plusz idő kérdése. Ugyanakkor picit gyanakszom, hiszen a kompetenciafejlesztés, mint cél eddig ki volt irtva az államtitkárság szótárából. Hogy most ez visszakerült, üdvözölendő, ám ugyancsak értelmezhetetlen” – mondja Radó Péter.
Az iskolaotthonos oktatás lényege, hogy a gyerekeknek délelőtt és délután is vannak tanóráik, a házi feladatot az iskolában írják, a könyveket sem kell hazavinni, legfeljebb a hétvégére adnak fel házi feladatot.
A napközikben nincsenek kötelező foglalkozások, napközis tanár felügyelete alatt csak a házi feladat elvégzésére maradnak bent délutánra a diákok az iskolában.
Hozzátette, a kompetenciák fejlesztésének szempontjából az egész napos iskola tervének lehet pozitív és negatív hozadéka is. Az így keletkezett plusz időt olyan programokkal lehetne kitölteni, ami a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását célozná, ugyanakkor nem tartaná szerencsésnek, hogy a diákok minél több időt töltsenek távol az otthonuktól. Viszont Radó Péter szerint a hátrányok leküzdése nem attól függ, hogy a gyerek és pedagógus mennyi időt tölt az iskolában, hanem attól, hogy milyen a tanórák minősége. „A magyar iskolák jelentős része nincs felkészülve arra, hogy csökkentsék a hátrányos helyzetűek lemaradását, sikeres hátránykompenzáció csak akkor lenne, ha megváltozna a pedagógiai gyakorlat” – véli.
Radó nem tudott olyan európai példáról, ahol kötelező lenne az egész napos iskola, bár Németországban sok helyen kísérleteztek ennek bevezetésével. Az oktatáspolitikai szakember felháborítónak tartja, hogy olyan főszabályokat alkossanak, amelyektől külön alkukkal lehetőség lesz eltérni. A szülők egy része biztos ki fogja harcolni a különleges eljárást, hogy a gyerekük ne az iskolában töltse a délutánt, ez pedig – akárcsak a tantervi szabályozásban – a külön alkuk rendszerét tenné lehetővé.
Korábban az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke is az egész napos iskola szükségessége mellett érvelt, amelyekben a tanulókat nem csak oktatják, hanem sport-, művészeti és egyéb közösségi foglalkozásokat is tartanak ingyenesen, ugyanis a jómódú szülők mindezt megteremtik gyermekeik számára, ám a szegényebbek nem részesülnek benne.
Az egész napos iskola bevezetését régóta szorgalmazó Pokorni Zoltán az Indexnek korábban úgy nyilatkozott, ez elsősorban a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásában és nevelésében jelentene segítséget. Akkor olyan elképzelést vázolt fel, hogy a tanítási időkeret széthúzásával a kötelező tanórák egy része átkerülne délutánra, a fennmaradó időben pedig a differenciált fejlesztésre, a nevelésre, a közösségi tevékenységekre (művészeti képzésre, sportfoglalkozásra, kertészkedésre, barkácsolásra) fordíthatnák az időt. Mint mondta, a gyerekek így jobban megtapasztalhatják az egymásrautaltság, a sportszerűség, az együttműködés élményét. Pokorni szerint ez főleg a hátrányos helyzetű régió iskoláinak lehetne vonzó, azonban bevezetését nem tenné kötelezővé.
Nem ért egyet az egész napos iskola kötelező bevezetésével a Szülők Egyesülete a Gyermekekért sem. Álláspontjuk szerint ez a diákok további terhelését eredményezné. Simonné Toldi Ágnes, az egyesület elnöke elmondta, a közoktatási törvény értelmében az általános iskola alsó tagozatában jelenleg is biztosítani kell az iskolaotthonos és a napközis ellátást.
A rendszer beváltan működik már húsz éve, így nem értik, az oktatásért felelős államtitkárság miért pont most akarja ezt bevezeti, ennek kiterjesztését a felső tagozatra lehetetlennek tartják. Az egyesület elnöke szerint ehhez nem lenne elég tanár, nem beszélve arról, hogy felső tagozaton a diákok többsége már valamilyen különórára is jár.
„Elsősorban az iskoláknak kellene megtanítani a tananyagot, azonban sok gyerek jár korrepetálásra vagy pótórákra. Attól, hogy meghosszabbítják a oktatási-nevelési időt, a diákok még nem fogják jobban elsajátítani az agyagot” – mondta. Hozzátette, ugyancsak nem tartja jónak, hogy szülői kérésre a gyerek távol is maradhat a délutáni foglalkozásokról.
Sok iskolában összevontan működnek a napközik, egy felügyelő tanár alatt kénytelen tanulni az elsős és a negyedikes diák. A Szülők Egyesülete a Gyermekekért elnöke szerint ezeket a napköziket kellene átszervezni úgy, hogy legyen elég napközis tanár, és ne legyenek összevont csoportok.
„Egy jól felszerelt egész napos iskolába szívesen beadnám én is a gyerekem, ha stimuláló környezetben, jó tanárok mellett tanulna. Maga a gondolat jó is tud lenni, csak nagyon drága. A hátrányos helyzetű régiókban élő gyerekeknél minden bizonnyal kompenzálná a lemaradást” – mondja Halász Gábor. Az oktatáskutató nem tartja valószínűnek, hogy egyszerre, mindenhol bevezethető lenne az egész napos iskola. A megoldást abban látja, ha első körben kísérleti jelleggel az oktatási intézmények csak egy köre lenne ilyen. Hozzátette azonban, ha ehhez nincs elég tanár és megfelelő szakmai és infrastrukturális erőforrás, még ronthat is az oktatáson egy ilyen elképzelés.