És akkor mi van? Ki lehet jönni bármilyen kínos helyzetből. Hitkérdés lett minden.

A magyarországi vitáknak már jó régen nincs közük a valósághoz. Schmitt Pál köztársasági elnök disszertációjának kezelése egy világos példája ennek.

A hvg.hu azt írta januárban, hogy a disszertáció nagy része egyszerű fordítás, a 215-ből 180 oldal lényegében átvétel egy bolgár sporttörténész korábbi munkájából. Később az Index azt is észrevette, hogy további 17 oldal is egyszerű fordítás, egy másik forrásból. Aztán kiderült, hogy a diagramok és egyéb idézetek sem saját munkák, vagyis a 225 oldalas szakdolgozatból 213 nem saját mű.

Nem jutott másra a mostani hivatalos vizsgálat sem.

A diagramok tényleg nem sajátok, a német könyvből készült szó szerinti fordítást ők is megtalálták, ahogy a 180 oldalnyi másik nagy fordítást is felismerték. (Bár utóbbi esetében jelezték, hogy az adatokat a szöüli olimpiával frissítették, és az eredeti sorrendet is megkeverték.)

Egyértelműen arról szól a bizottság jelentése, hogy Schmitt doktorija alapvetően két, korábban keletkezett munkából van összevágva.

A jelentésben az is benne van, hogy mi számított 1992-ben, vagyis a doktori leadásakor megfelelő disszertációnak. Az egyik feltétel ez volt: „a tudományos munka módszereinek alkalmazásával önálló kutatáson alapuló, új tudományos eredményt tartalmazó értekezés”. A fordítás nyilvánvalóan nem a tudományos munka módszere, önálló kutatás nem kell hozzá, új tudományos eredményt nem hoz.

Vagyis a tényfeltáró bizottság saját megállapításaiból következik, hogy Schmitt Pál doktorija nem felelt meg a követelményeknek.

A bizottság az egyetem felelősségét fel is vetette az ügyben: „A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak.”

Ebből a mondatból is világosan következik, hogy az értekezés nem felelt meg a szakmai elvárásoknak.

Hivatalosan is kiderült tehát, hogy a dolgozat összeollózott munka.

Na és?

Az egyetem a kormánynak adta át a vizsgálati anyagot további tanulmányozásra, következtetést nem vontak le saját anyagukból. A Fidesz, amely elnöknek jelölte Schmitt Pált, a maga részéről ezzel lezártnak tekinti az ügyet. A KDNP még ennél is jobban örül, hogy kiderült, hogy tényleg csupa másolat a dolgozat: „A köztársasági elnök kisdoktoriját vizsgáló bizottság jelentése megnyugtató lezárása lehet azon felvetéseknek, amelyek szerint kérdéses az államfő dolgozatának eredetisége” – áll a párt közleményében.

A Tényfeltáró Bizottság ugyan nem írta ki csupa nagy betűkkel, hogy Schmitt Pál disszertációja nem lehet érvényes, mert másolat, de attól még ezek az állítások egyértelműen és világosan benne vannak a szövegben.

Ez azonban senkit sem érdekel. A kormánypártok megnyugodtak, nincs itt semmi érdekes, holott pont most mondta ki egy egyetemi testület, hogy a köztársasági elnök munkája másolat. Az LMP flashmobot szervez a Kossuth tér elé, „Találkozzunk 7-kor a Kossuth téren, ha elfogadhatatlannak tartod a SOTE titkos vizsgálóbizottságának döntését!” címmel. Csakhogy a vizsgálóbizottság semmilyen döntést nem hozott, tagjainak névsorát pedig ma nyilvánosságra hozták.

Semmi sem az, aminek látszik

A Demokrácia és Dilemma Intézet éppen hétfőn készített egy jelentést arról, hogy a miniszterelnök által március 15-én elmondott beszéd mennyire felületes viszonyban volt a valósággal. Amikor március 13-án az EU-s pénzügyminiszterek jóváhagyták a Magyarországgal szembeni pénzbüntetést, akkor Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter így reagált: „Első ízben tapasztaltam miniszterként, hogy az EU-tagállamok legalább kétharmada kiállt Magyarország nemzeti érdekei mellett”, és sikerként értékelte a Magyarországot elmarasztaló döntést.

A politikában használt szavak és a valóság viszonya már rég eltávolodtak egymástól. Amikor a kormány az embereket lényegében automatikusan kiléptette a magánnyugdíjpénztárakból, akkor az volt az akció fedőneve, hogy "nyugdíjvédelem" és a "döntés szabadsága". Amikor az IMF és az EU tárgyalódelegációja elment Magyarországról, mert a jegybanktörvény tervezetén a kormány nem akart módosítani, akkor Lázár János bejelentette, hogy a külföldiek hazamentek karácsonyozni. Nem most lett először teljesen mindegy hogy mi történik, mi van odaírva. A politikusok képesek párhuzamos, konstruált valóságokat kialakítani.

Ez azért is lehetséges, mert Magyarországon a politika hitkérdéssé vált. A Schmitt disszertáció ügyben készült közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a Fidesz szavazóinak csak 16 százaléka hitte el a plágiumvádat, az ellenzékieknek viszont 64 százaléka. Mintha pártállástól függene, hogy egy szöveg másolat vagy nem. A mostani jelentés hatására sem változhatnak érdemben ezek a számok, hiszen a kormányoldal azt állítja, hogy a jelentés megnyugtató. Hiába van benne az, ami.

A Fidesz nyugodt lehet: az ellenzéki érzelműek körében eddig is lesajnált és alkalmatlannak tűnő Schmitt Pál megítélése aligha romolhatott tovább. A párt hívei pedig elhiszik, hogy nem az van, ami a valóság. Ugyanez fordítva is igaz szokott lenni. Hiszen lehetett itt korábban szenvedélyes igazságbeszédnek nevezni azt, hogy "hazudtunk".

Félelem és előítélet járja át az országot

Persze az is a magyar demokrácia gyengeségét jellemzi, hogy egyetlen magyarországi egyetem sem mer arra a kérdésre válaszolni, hogy ők mit tennének egy saját diákjukkal, ha olyan jelentés készülne doktorijáról, mint amilyet most Schmitt kapott. Nem véletlen, hogy nyilvánvaló megállapításait a Tényfeltáró Bizottság nem merte egy világos mondattal összefoglalni.

Magyarországon a logika nem számít. Hitvallások és félelmek határozzák meg a szereplők mondandóit. Nem véletlenül lettünk éllovasból sereghajtók.