indult a keddi vitanap is. A teremben 25-30 képviselő ül csak, az MSZP-ből ketten, az LMP-ből csak Mile Lajos. Arányaiban a Jobbikból, számszerűen a Fideszből vannak a legtöbben a teremben. Meglepetésre a kormánypatkóban ül Fellegi Tamás IMF-ügyi miniszter is, rajta kívül csak államtitkárok képviselik a kormányt.

A nap első felszólalója  amúgy a szocialista Kiss Péter volt, aki a kormány közmunkaprogramját bírálta, felidézve, hogy a kormánykommunikációval szemben régebben több közmunkás volt. Válaszában Tállai belügyi államtitkár elismerte, hogy lehetne jobb a közfoglalkoztatás, de szerinte máris jobb, mint a szocialisták idején volt.

A szocialista pártelnök, Mesterházy Attila meglepetésre nem a szocialista padsorokba, hanem a szocialista szakértői páholyba ült be. A szokatlan helyválasztást magyarázza, hogy kedden hétéves kislánya is elkísérte a munkába. A pártelnök most Kiss Péterrel fecseg, aki "Elnököm" felkiáltással köszöntötte.

Mindeközben az elempés Mille Lajos a magyar-IMF tárgyalásokról beszél, azt magyarázza a kormánynak, hogy a valutaalap azért támaszt politikai feltételeket a hitelnyújtáshoz, mert Magyarország az EU tagja, és momentán az EU írja elő a hitel feltételeként a megfelelést a politikai feltételeknek. Azaz, hamis az a kormányzati kommunikáció, hogy Magyarországnak fogalma sincs, milyen feltételeknek kell megfelelnie és egyáltalán miért vannak feltételei a hitelnyújtásnak.

"Ez bonyolult kérdés" - válaszolta Mile felvetésére Fellegi, aki szerint Magyarországnak például nem kell figyelembe venni az Európai Központi Bank véleményét, ugyanakkor ha az EKB nem bólint rá a tárgyalások folytatására, akkor azok nem folytatódnak. Ergo, mégiscsak érdemes lenne figyelembe venni azt a véleményt. "Gyorsított eljárásban veszünk részt" - állítja most Fellegi a tárgyalásokról, amelyek éppen ötödik hónapja nem kezdődtek meg. "Mi ott ülünk a tárgyalóasztalnál" - ismételte meg Orbán mondatait, és azt is, hogy a feltételekről "érdemben nem tudunk nyilatkozni".

Már vagy negyvenen is vannak, így már legalább tíz százalékos a jelenléti arány. Közben a fideszes Rónakesziné emlékezik Weöres Sándor Boleró című versével Kopp Máriára, akit ő "a magyar családkutatás nagyasszonyának" nevezett. Kopp Mária húsvétkor hunyt el.

A parlamentben ritkán látott, az ülésteremből időközben távozott IMF-ügyi minisztert ugyanis a hírek szerint hamarosan távozik posztjáról, helyét Varga Mihály miniszterelnökségi államtitkár veheti át, akit pedig Lázár János frakcióvezető válthat posztján. Lázár helyét pedig a Fidesz ostora, Rogán Antal belvárosi polgármester veheti át a Fidesz-frakció élén.

Az emelkedett pillanatok után a jobbikos Novák Előd saját felvezetése szerint egy másik gyászos történetről kezdett beszélni. Valójában a KDNP ellen indított politikai támadást, mert a kereszténydemokraták magasabb képviselői fizetés érdekében lázadtak fel a Fidesz ellen a parlament múlt heti ülésén. Novák felszólalása kicsit megkésett, azóta a kormánypártok kompromisszumot kötöttek. Ez alapján, bár csak a következő ciklusban, de megvalósulnak a Fidesz elképzelései. Nováknak amúgy folyamatos bekiabálások közepette kell beszélnie.

hogy a fideszes Latorczai házalelnök kénytelen volt saját frakciótársait fegyelmezni.

"Novák képviselő úr félreértette a kormány családtámogató politikáját és nejével a képviselőséget családi vállalkozásban képzeli el" - szúrt vissza a kereszténydemokrata Soltész Miklós államtitkár a jobbikos képviselőnek.

Nyolc perccel a vita hivatalos kezdete előtt már vagy hetven képviselő ül a teremben, köztük meglepően sok kormánypárti - míg a vitanapot kezdeményező LMP képviselőcsoportját csak az első perctől a teremben ülő Mile és a volt frakcióvezető Schiffer András képviseli. Utolsó napirend előtti felszólalóként amúgy a kereszténydemokrata Pálffy István beszél az EU-ról és a szerinte a magyar érdek helyett az európai bizottsági érdekeket szolgáló szocialista EP-képviselőkről.

így már a frakció harmada jelen van a maguk kezdeményezte vitanapon. Az LMP kezdeményezését az MSZP frakció egésze is támogatta, a szocialisták közül négyen vannak a teremben, és még legalább hárman az épületben. A vitanapot támogató egyetlen kormánypárti képviselőt, Turi-Kovács Bélát még nem láttuk. Közben Németh Zsolt Pálffynak válaszolva arról beszélt, hogy az EU sikertörténet volt, de hogy ez folytatódjon, ahhoz meg kell újulnia. Ezzel véget értek a napirend előtti felszólalások, mindjárt kezdődhet a vita.

A vitát Péterfalvi Attila, az adatvédelmi hatóság vezetője a helyszínen, az egyik páholyból követi nyomon. Közben megérkezett Vadai Ágnes, így a DK is képviselteti magát a vitán.

A kormány álláspontját Kontrát Károly belügyi államtitkár ismertetheti harminc percben. "Semmi sincs egészen úgy" - nyitott egy Füst Milán idézettel. Szerinte ez jól jellemzi a vitát, mert az ügynökügyben minden állítás azonnal cáfolható, ezért érdemes óvatosan fogalmazni. Attól tart, hogy a vita nem szakmai, hanem politikai lesz, de ő igyekszik szakmailag érvelni.

Kontrát: A rendszerváltáskor elengedhetetlen volt a diktatúra intézményeinek felszámolása. Nagy adósság viszont a kommunista múlttal való elszámolás. Az adatok teljes körű feltárása azonban nem megoldás, mert a megfigyeltek és a zsarolással besúgásra kényszerítettek adatai is nyilvánosságra kerülnek. Kontrát szerint a jelenlegi szabályozás amúgy megfelelő.

Kontrát: Az államtitkár jogosnak nevezte a követelést, hogy hozzák nyilvánosságra az ügynökök névsorát. De ennél is fontosabbnak tartja a megrendelők lebuktatását. Mert "nem szabad elhallgatni az elnyomó apparátus szerepét". A rendszerváltáskor az volt a cél, hogy senkinek se kelljen attól tartania, hogy otthonában lehallgatják.

Kontrát most a Duna-gate botrányt idézte fel, az állambiztonsági szolgálatok 1989-90 közötti lelepleződését. Akkor videófelvételek bizonyították, hogy a demokratikus átmenet idején is még titkosszolgálati eszközökkel figyelték meg az ellenzékieket. Ezután a D-209-es ügyet, azaz Medgyessy Péter miniszterelnök SZT-tiszti múltját idézte fel.

"Ha ez a szakmai megközelítés, milyen a politikai?" - kommentálta Kontrát eddigi mondatait a szocialista Tóbiás József. Kontrát közben rátért a titkosszolgálatok működésének rendszerváltáskori szabályozására, a polgári és a katonai hírszerzés kettéválasztására. "Radikális átalakítás helyett átszervezésre került sor" - ismerte el. Ezután az elmúlt húsz év elbukott ügynöktörvényeiről beszélt, elsőként a Demszky-féle lusztrációs javaslatot.

Ezután az MDF-kormány intézkedéseiről beszélt, elsőként arról, amely alapján a belügyminiszter vezetésével világították volna át az elérhető nyilvántartásokban szereplő SZT-tiszteket. Ez a javaslat is elbukott. Végül 1994-ben fogadták el az átvilágítási törvényt, amely kizárólag a III/III-as érintettséget, és a karhatalmista múltat vizsgálta, meghatározott tisztséget betöltők körében.

Az elfogadott törvény több pontját az Alkotmánybíróság 60/1994-es határozatában megsemmisítette. Az AB határozata írta elő az állambiztonsági levéltár bevonását az átvilágításba. Az átvilágítandók körét 2000-ben az Orbán-kormány terjesztette ki, többek között a sajtó vezető beosztású szereplőire is. "Több mint tízezer személy átvilágítása történt meg, ebből kétszáz akadt fenn a rostán" - mondta Kontrát. Az átvilágítás ekkor még mindig csak a III/3-as ügyosztály volt tagjaira terjedt ki.

A következő jelentős fejleményt Medgyessy Péter volt miniszterelnök lebukása hozta, amikor a szocialisták két törvényjavaslatot is beterjesztettek a múlt feltárására. Kontrát szerint a cél csak a figyelemelterelés volt, ahogy az volt szerinte a Mécs-bizottság felállítása is. A két beterjesztett törvényjavaslat közül a múltfeltárás körét bővítőt amúgy a parlament nem fogadta el. Ez alapján nemcsak az ügynöki érintetséget hozták volna nyilvánosságra, hanem azt is, ki volt az adott ügynök tartótisztje.

A közszereplők érintettségét bárki megismerheti és nyilvánosságra hozhatja, mondta Kontrát. Igaz, azt, hogy valaki közszereplő, azt maga az érintett döntheti el. Elég tehát azt nyilatkoznia, hogy nem közszereplő, és érintettségét máris nem lehet nyilvánosságra hozni. Kontrát most arról beszél, hogy a beszervezési nyilatkozat semmit sem bizonyít.

Beszéde huszadik percében Kontrát a nemzetközi példák ismertetésébe kezdett. Állítása szerint egyetlen posztkommunista országban sem lehet korlátlanul kutatni az állambiztonsági iratokat. Csehországban csak az érintettek tekinthetnek be az iratokba a kutatók mellett, cserébe az iratok nem anonimizáltak. Lengyelországban mindenkinek joga van betekinteni az iratokba, amelyek azonban anonimizáltak. A kutatók és a sajtó csak megbízólevéllel kutathatnak.

Kontrát utolsóként beszélt a német példáról, ahol bárki betekinthet az iratokba, amelyek anonimizáltak - kivéve az érintettek esetén, akik megtudhatják, kik jelentettek róluk a rettegett Stasinak.

Kontrát szerint a vitanap célja, hogy mindenki számára megfelelő eredményt érjenek el, ezért hasznos tényekkel folytatja. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában már az iratok 93 százaléka hozzáférhető, ezek 81 százaléka ügynöki jelentés. Beszélt még az Emlékpontról, ahol a neten folyamatosan bővülő listán hozzák nyilvánosságra az SZT-tisztek nevét. "Sok lehet azonban a névazonosság" - intett óvatosságra Kontrát. (Emellett az is előfordult, hogy az SZT-tisztek között hivatalos fedésben dolgozó hírszerzők neve is felbukkant.)

Kontrát szerint a törvényhozó célja nem lehet más, mint a múlt feltárása, de úgy, hogy az ne fenyegesse a nemzetbiztonsági érdeket. Létre kell hozni tehát egy intézményt, amely koordinálja a múltfeltárást. Ez lenne a kormány javaslata alapján a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. Az LMP javaslatával az a baja, hogy az nem vizsgálná a politikai felelősség kérdését, a megrendelők szerepét.

Kontrát szerint eldöntendő kérdés, hogy szükség van-e lusztrációra, azaz el kell-e bárkit tiltani a közéleti szerepléstől. Meg kell határozni a nyilvánosságra hozandó iratok körét. Pontosan kell definiálni a közszereplőt, nem pedig az érintettre bízni ennek eldöntését. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának "összefüggéseiben kell felderítenie a múltat", mondta zárásként.

Elsőként a Fidesz első vezérszónoka, Wittner Mária szólt hozzá a vitához. "Régóta várok erre a napra" - kezdte felszólalását az 56-os forradalmár, majd hosszasan igazgatta a mikrofonját, amely amúgy működött.