Az 2009-ben alakult, a hétvégén már a XX. kongresszusát tartó Lehet Más a Politika küldöttjeire olyan feladat vár, amilyen korábban még soha: el kell dönteniük, hogy az ökopárt milyen szövetségi politikát folytasson. A Haza és Haladás, a Milla és a Szolidaritás ugyanis elsőként az LMP-nek küldte el a felkérést, hogy csatlakozzon mozgalmukhoz, az Együtt 2014-hez, és erre most valamit mondani kell.
A zöldpárt 2009-es megalakulása óta küzd a belső megosztottsággal, ami legjobban idén, a szövetségi politikával kapcsolatban vált nyilvánvalóvá. A bázisdemokratikus belső működési rendjére kényes, ám annak túszává is vált LMP ugyanis képtelen volt dűlőre jutni arról, hogy mit tart a fontosabbnak 2014-ben: az önálló indulást, vagy az együttműködést a Fideszt együtt talán leváltani képes ellenzéki erőkkel.
Közismertek a párt vezetőinek nézetkülönbségei: a szeptemberben minimális különbséggel újraválasztott frakcióvezető, Jávor Benedek nyitottabb az együttműködésre más, a kormányváltásban érdekelt szervezetekkel. Az LMP legismertebb politikusa, Schiffer András viszont azt mondja, hogy ha az LMP nem bízik magában, ne várja, hogy mások megbízzanak benne, vagyis továbbra is a lehető legnagyobb önállóságot tekinti a siker kulcsának.
A Nézőpont Intézet friss felmérése szerint a lehetséges partnerek az LMP szimpatizánsait is erősen megosztják. A ponteciális LMP-szavazók 62 százalékuk például elképzelhetőnek tartja, hogy az Együtt 2014-re szavazzon, más szóval az új szövetség erősödése alapjaiban rendítheti meg az LMP amúgy sem sziklaszilárd társadalmi bázisát. Az LMP-szavazók 63 százaléka viszont elutasítja az MSZP-t, a felük pedig a Demokratikus Koalícióra nem szavazna.
Az elmúlt hónapok politikai fejleményei, azon belül is a Bajnai Gordon fémjelezte Együtt 2014 gyors megerősödése viszont minden korábbinál nyilvánvalóbbá tette, hogy a választások óta mekkora politikai lehetőséget mulasztott el az LMP.
A zöldpárt politikusai finnyásságukat félretéve az elmúlt 1-1,5 évben világossá tehették volna, hogy az általuk is szükségesnek nevezett jogállami fordulat érdekében hajlandók összefogni az ugyanezt célul kitűző szervezetekkel. Ezután már lehetőségük lett volna arra koncentrálni, hogy kidomborítsák, mi az (például az ökológiai szemlélet), ami az LMP-t megkülönbözteti tőlük.
Ehhez a párt vezető politikusainak pár évre szögre kellett volna akasztaniuk az önálló váltópárti reményeket, és meg kellett volna győzniük a frakciónál konzervatívabb és heterogénabb kongresszusi küldötteket, hogy adjanak felhatalmazást a tárgyalásokra a kormányváltó erőkkel. Így az LMP a kormányváltó pártszövetség egyik domináns, pólusképző szereplője lehetett volna.
Ehelyett januárban óriási vita közepette elfogadtak egy határozatot, miszerint nem kötnek együttműködést más parlamenti párttal, és csak a tiszta lappal működő politikai erőkkel nyitottak az együttműködésre. A párt régóta négy százalék körül stagnáló népszerűsége jól mutatja, hogy a választók ezt nem tartják reális politikai forgatókönyvnek: sem a biztos pártválasztók, sem a bizonytalanok nem bíznak már benne, hogy az LMP a politikát önállóan formálni képes tényezővé válhat.
A kulcskérdés ugyanis nyilvánvalóan az MSZP-hez fűződő kapcsolat: az új választási szabályok mellett a szocialisták nélkül ma lehetetlennek tűnik a 2014-es kormányváltás. A kormányváltásban reménykedő, de az MSZP-től irtózó választók épp azért állhattak volna az LMP mögé, hogy a zöldek az új kormányban féken tartsák a szocialistákat.
Ez az, amit az Együtt 2014 azonnal felismert: apró, de félreérthetetlen gesztusokat tesznek az MSZP felé, de a mozgásteret felhasználva igyekeznek egyértelművé tenni a különbségeket is (ilyen volt, amikor Bajnai az Indexnek a balliberális koalíció szereplőinek 2006 őszével kapcsolatos adósságairól beszélt). A mozgalom október 23-i megalakulása után két héttel a Medián már a legnépszerűbb ellenzéki formációnak mérte Bajnaiékat, míg a rossz nyelvek szerint a szocialisták házi közvéleménykutató intézetének számító Ipsos inkább meg sem kérdezte a választókat Bajnaiékról.
Az Együtt 2014 előretörése nyilvánvalóan azzal is összefügg, hogy Bajnai Gordont széles körben kormányzásra alkalmas politikusnak tekintik, míg az LMP házatáján közismerten hiánycikk a karizma és a kormányképesség érzete. Mindenesetre most már az LMP van lépéskényszerben.
A kongresszus döntését elvileg megkönnyíthetné, hogy az Együtt 2014 Elvi, erkölcsi alapvetések című dokumentuma és az LMP alapító nyilatkozata között az antiglobalizmusról és a fenntarthatóságról szóló lmp-s részeket leszámítva csak nüansznyi különbségek vannak. Ám ha a kongresszus rábólint, hogy Jávorék elkezdjenek tárgyalni Bajnaiékkal, azzal mint majdani potenciális partnerre, hallgatólagosan az MSZP-re is igent mondana: ezt a békát nehéz lenyelni.
Ha viszont annak ellenére nemet mondanak Bajnaiéknak, hogy a különutas politikát folytató párt támogatottsága 2010 óta megállíthatatlanul csökken vagy stagnál, azt kockáztatják, hogy megkezdődik az LMP lassú, végső agóniája. Baloldalról az Együtt 2014 szipkázza majd el sok szavazóját, és valószínűleg a centrumból is.
A pénteken megkérdezett LMP-s politikusok közül egyedül Schiffer András vállalta névvel a nyilatkozatát. A politikus szerint nem lefutott meccs a kongresszusi döntés, hiába állítják egyesek, hogy biztosan zöld lámpát kapnak a csatlakozási tárgyalások. A tét az, hogy a párt bebizonyítsa: nemcsak a jelszavak szintjén önálló, hanem van önbecsülése, bízik magában, meg tudja fordítani az ország sorsát, és képes kormányozni 2014-után.
Jávor Benedek az MTI-nek adott múlt heti interjújában arról beszélt, hogy az LMP-nek el kellene kezdenie a tárgyalásokat az együttműködésről az Együtt 2014-gyel, mert történelmi felelőtlenség lenne, ha kísérletet sem tennének rá, hogy garanciát szerezzenek céljaik megvalósításához.
Mile Lajos frakcióvezető-helyettes szintén az MTI-nek nyilatkozva felelőtlenségnek nevezte, hogy Jávor a kongresszus előtt nyilatkozott az Együtt 2014-ről. Több, a hétvégi kongresszusa tekintettel név nélkül nyilatkozó politikus viszont azt hangoztatta, hogy az Együtt 2014 lényegében az utolsó esélyt jelenti, hogy az LMP ne süllyedjen el. Az eddigi különutas politika szerintük elhibázott volt, és most nem az az elsődleges kérdés, hogy a párt megőrzi-e az arculatát, hanem hogy 2014 után is tényező marad-e.