A képen látható iszonyúan fájdalmas bordatörésemet nem volt hajlandó észrevenni a megdöbbentően modortalan orvos a Fiumei úti Baleseti Intézetben, és zavart el gyalázatos stílusban az éjszaka közepén annak tudatában, hogy másnap repülőgéppel külföldre kellett utaznom (erről tájékoztattam). Kifejezett kérésem ellenére sem volt hajlandó felírni egy doboz fájdalomcsillapítót sem. Ezért én másnap annak tudatában ültem fel egy repülőgépre és utaztam el, hogy nincs eltörve a bordám és így gyakorlatilag a mérhetetlenül hitvány színvonalú orvosi ellátás miatt PTX-et kockáztatva lényegében életveszélyben voltam. Belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha egy rossz mozdulat, erősebb turbulencia, netán baleset okán azok az éles törött csontvégek légmellet hoznak létre. A baleseti intézet válasza? Mi más, természetesen a kolléganő csodálatosan felkészült szakember, aki remekül végzi a dolgát én meg egy idióta vagyok és különben is mit képzelek, ők semmiért nem hajlandóak felelősséget vállalni. Az ominózus estén készült röntgenképeket többszöri kérésem ellenére sem voltak hajlandóak elküldeni számomra, a mellékelt kép végül a MÁV Kórházban készült, ahol tisztességes, korrekt szakemberek dolgoznak.
A János kórház akkor lesz egyszer rendben, ha az egészségügy felügyeletét ellátó szakembereket és az idevágó jogszabályokat megszavazó politikusokat és családtagjaikat is ugyanazok a kórházak látják majd el, amik ma bennünket. Addig, amíg azok az emberek, akik az embertelen állapotokon segíteni tudnának, kiemelt intézményekben gyógyíttatják magukat, nem ismerik mi van "odalenn" és érzéketlenek teljesen. Hozzák gyermeküket, édesanyjukat a János kórházba, tapasztalják meg amit mi látunk, aztán hívassák másnap az igazgatót és adjanak rövid határidőt a rendcsinálásra. Ha nem megy, új igazgatót kell kinevezni.
Önök szerint változott valami 1960-hoz, 1980-hoz vagy 2000-hez képest?
Viszontlátásra.