Másodszor is elutasította az ukrán Alekszandr Sepelev és felesége menekültstátuszi kérelmét a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH).
A zárt körű, második határozatismertetésre a múlt héten azután került sor, hogy a bíróság decemberben úgy ítélte meg, hogy a BÁH nem megalapozottan hozta meg korábbi döntését.
Ennek ellenére a BÁH ugyanarra az álláspontra jutott, mint korábban, így ennek alapján kiadható volna a 40 éves politikus-üzletember és felesége, akiket Budapesten ukrán kérésre Interpol körözés alapján tartóztattak le tavaly július 4-én a Four Seasons hotelben, ahol a házaspár családi körben Sepelev születésnapját ünnepelte.
Ha a BÁH elfogadta volna a kérelmet, akkor a kiadatási kérvény sorsa is eldőlt volna: Budapest nem adta volna át az ukrán hatóságok által várt házaspárt. A mostani döntés azonban nem jelenti a házaspár itthoni történetének végét: Sepelevék ezután felülvizsgálati kérelemmel fordulnak a Fővárosi Közigazgatási Bírósághoz, amely, reményeik szerint – az első ítélet alapján –, helyt adna menekültstátuszi kérelmüknek, ezzel megakadályozva kiadatásukat.
Sepelev kiadatását Ukrajna gyilkossági kísérlet és sikkasztás vádjára hivatkozva kéri, igaz az állítások csupán olyan börtönben lévő személyek tanúvallomásaira épülnek, akiket vallomásuk után szabadlábra helyeztek. Feleségét pedig azért várnák haza az ukrán hatóságok, mert az ő tulajdonában van az a 100 millió dollárra becsült kijevi ingatlan, amelyet állítólag szabálytalanul bérelt a Rodovid bank, nem csak jelentős bérleti díjat, de fiktív számlák alapján a nagy értékű ingatlan felújítását is fizetve. (Kijevben azóta egy polgárjogi perben már kimondta a bíróság, hogy a szerződés szabályos, ám ez nem befolyásolja az ukrán kiadatási kérelmet.)
A Sepelev-ügy részleteiről, a Rodovid bank becsődöléséről és állami konszolidációjáról itt és itt olvashatja korábbi cikkünket.
Sepelev kétségtelenül fontos információk birtokában lehet, nem csak azért, mert Timosenko egykori bizalmasa, és a Batykivscsina (Haza) párt parlamenti frakciójának képviselője volt, de azért, is mert a másik oldalon közeli ismerőse az elnök, Viktor Janukovics befolyásos fiának is, és mellesleg a kormánypárti Régiók Pártja képviselőjeként is ült a parlamentben.
A Sepelev házaspár magyarországi ügyvédje szerint a BÁH eddigi hozzáállása is kormányzati akaratot tükrözött: erről tanúskodtak a korábbi kormányzati szivárogtatások és azok az őszi újsághírek, amelyek – megelőlegezve a BÁH-döntést és az azzal kapcsolatos bírósági állásfoglalást – kész tényként kezelték Sepelev közelgő kiadatását. Bősze Ferenc azt is aggályosnak tartotta, hogy a bírósági döntés után a BÁH elhalasztotta a január lejére várt újabb döntését, ami miatt Galina Sepeleva éhségsztrájkot kezdett. (Ennek, miután egészségi állapota is romlott, azután vetett véget, hogy a BÁH végül kitűzte az újabb határozatismertetés napját.)
Pintér Sándor belügyminiszter szeptemberben fogadta ukrán kollégáját is, és igen valószínű, hogy találkozásuk legfőbb pontja nem hivatalosan Sepelev ügye lehetett. Ukrán kormányforrások szerint Vitalij Zaharcsenko – akinek személyében először utazott ukrán belügyminiszter Magyarországra – egyértelmű ígéretet kapott Pintértől, hogy 2013 végéig Sepelev az ukrán hatóságok kezére kerül. A kormány tervét a bíróság döntése akadályozta meg. (Bősze szerint a korrektül eljáró bíróságra is nehezedhetett külső nyomás, ezért határozhatott úgy az ügyben eljáró bíró, hogy a döntést nem egyedül hanem három fős bírói testület hozza meg. Példátlan volt az is, hogy egy menekültstátuszra vonatkozó kérelemről szóló bírósági felülvizsgálati kérelmet zárt tárgyalás keretében hozzanak meg.)
A Sepelev mellett állók szerint az ukrán kormánynak azért van szüksége az egykori parlamenti képviselőre, mert terhelő vallomást akar kicsikarni az általa jól ismert Julija Timosenkóról. a vallomás révén Kijev igazolhatná a világ előtt, hogy 2012 nyarán nem politikai bosszúból – ahogyan azt az EU és az Egyesült Államok látja –, hanem valós vádak alapján ítélték el hét évre az egykori kormányfőt.
Timosenko több politikai szövetségesének – egykori miniszterének, frakciója néhány tagjának –, valamint férjének is menedékjogot adott Csehország, Dánia, Olaszország, Ausztria és Franciaország is. „Ez a követendő magatartás Budapesten is. Függetleníteni kell magunkat az ügy hivatalos ukrajnai megítélésétől és attól a nyomástól, amelyet a hatóságok és befolyásos személyek gyakorolnak a magyar médiára, így közvetve az ügyben eljáró szervekre" – idézett egy korábbi sajtótájékoztatóján Bősze a magyar kormánynak elküldött leveléből.
Bősze szerint Galina kiadatását is csak azért kéri Ukrajna, hogy ezzel is könnyebben tudja zsarolni férjét, megfelelő vallomás megtételére.
"Nem lényeges, hogy a vád igaz, vagy sem, a fontos, hogy az azt megerősítő vallomást fel lehessen mutatni. Sepelevnek utána vége: a hatalomnak már nem fog kelleni, az ellenzék pedig árulónak fogja tekinteni" – mondta az ügyet és az ukrajnai általános igazságszolgáltatási, politikai hátteret jól ismerő forrásunk.
Bősze szerint meglepő, hogy a BÁH indoklásában kijelentette: "az Ukrajnában elkövetett cselekményekkel kapcsolatosan megállapítható az alapos gyanú", noha a Fővárosi Törvényszék a decemberi állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy ennek megállapítása nem a magyar hatóságok feladata. Az már feladata, hogy megítélje, jogállam-e Ukrajna, számíthatnak-e elfogulatlan eljárásra a vádlottak vagy sem.
Hogy a kérdés jogos, azt a BÁH is elismeri, kimondva, hogy "Ukrajnában a jogi helyzet rossz, de javulást mutat". Azt is kijelentette, hogy Ukrajna elmúlt hónapokban zajló országos ellenzéki tüntetései, a rendőrökkel való összeütközések, a politikai válság kétségtelenül jelen van, ám "a szembenálló felek felfegyverkezettsége, a halottak és sebesültek száma még nem minősül belső fegyveres konfliktusnak", amit a BÁH-nak döntésekor figyelembe kellett volna vennie.