A közös listát állító pártok esetében az összes listás jelölt helyett csak a mandátumot szerző jelölteket vette figyelembe az NVB a támogatási arányok kiszámításánál. A korábbi gyakorlat ezzel ellentétes volt, de a jelenlegi jogszabályi környezetnek szerintük ez felelt meg jobban. Több párt rosszul járt, az Együtt jogorvoslatot kért a Kúriától. A Kúria határozata a pártnak igazat adva kimondta: az országos listán szereplő összes jelöltre leadott szavazatokat figyelembe kell venni.
Amint arról kedden beszámoltunk, a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) újrakalkulálta a parlamenti pártok költségvetési támogatásának elosztási arányait. Számításaink szerint a pártok így ennyi állami támogatást kaptak volna:
Feltűnő, hogy bár az MSZP így jobban járt volna, mint a korábbi számítások alapján, de a pártnak megítélt támogatás még így is alig múlta felül a többi, a közös listán indult pártét: az MLP, a PM, az Együtt és a DK összesen 418,5 millió forint támogatást kapott volna a szocialisták 432,8 milliójával szemben – igaz, ennek nagyobbik részét, pártonként 69,4, tehát összesen 277,6 millió forintot már azzal megszereztek, hogy a közös listán beeveztek a parlamentbe (erre még az összefogás előtt készült közvélemény-kutatások alapján a DK és az Együtt-PM nem biztos, a Liberálisok viszont mindenképpen rászorultak). Az újraszámolás másik nagy nyertese a KDNP volt: 103,4-ről 187,8 millióra ugrott a támogatásuk, holott önállóan nekik sem lett volna sok esélyük megugrani az 5 százalékos küszöböt.
Az újraszámolást azzal indokolták, hogy a korábbi döntést a választáson közös listát állító pártok egymás közötti megállapodását figyelembe véve határozták meg, de kiderült, hogy ezt a szabályt csak a kampányfinanszírozásra lehet alkalmazni, mert a pártok működési támogatásának elosztását a párttörvény szabályozza.
Az újabb, május 6-i határozat mellékletében azt írták: a közös listákra leadott szavazatokat a lista állításában részt vevő pártok által állított jelöltek számának arányában osztották fel – ez a Fidesz-KDNP-t, valamint a baloldali összefogás pártjait érinti. Amennyiben a fenti logika alapján osztották volna fel a szavazatokat, ez azt jelentette volna, hogy a Fidesz és a KDNP 250 : 29, míg a baloldali pártszövetség tagjai 138 (MSZP) : 24 (DK) : 21 (Együtt) : 10 (PM) : 5 (MLP) arányban részesültek volna a közös listára leadott szavazatokból, és ezáltal – az 1 százalék alatti MLP kivételével – a pártok támogatására szánt körülbelül 2,5 milliárd forintos költségvetési keret szavazatarányosan elosztott 75 százalékából (a fennmaradó 25 százalékot egyenlő arányban az Országgyűlésben országos listán mandátumot szerző pártok között kell felosztani).
De a melléklet 28. oldalán szereplő táblázatból kiderül, hogy a fenti elv megfogalmazásával ellentétben mégsem jelöltarányosan, hanem a megszerzett mandátumok arányában osztották el a szavazatokat. Ez az elosztási mód a KDNP-nek és az MSZP-nek kedvez, míg a többi párt számára hátrányosabb, mintha az országos listán szereplő összes jelöltjük számának arányában részesülnének a támogatásból.
A dologban viszont nem is az az érdekes, hogy melyik párt járt volna jól vele, hanem az, hogy indoklás nélkül tért el a korábbi gyakorlattól. A közös listát állító pártok támogatásának elosztásával kapcsolatos dilemma először 2002-ben, a Fidesz és az MDF közös indulásakor merült fel. Akkor az Országos Választási Bizottság (OVB) a következőképpen foglalt állást az ügyben:
A közös listára leadott szavazatok – listaállításban részt vevő pártok közötti – megoszlási arányának megállapításánál, figyelemmel a Vjt. 5. § (6) bekezdése első mondatára is, a közös listán szereplő összes jelöltet figyelembe kell venni.
Az elosztási arányok meghatározásáról szóló 2002-es döntésnél ezt az elvet vették figyelembe, a határozat elleni fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Ugyanezt a módszert alkalmazták a 2006-os, valamint a 2010-es választások után is a támogatások elosztásánál, vagyis: a közös listák elosztási arányainak számításánál nem a listáról megszerzett mandátumok száma, hanem a listán szereplő jelölteké számított.
A 2013-ban elfogadott új választási eljárásról szóló törvény ugyan hozott változást a listás szavazatok tekintetében (hiszen a korábbi területi lista megszűnt), de a támogatások elosztására vonatkozó szabályozás nem változott. Ezért látszólag semmi nem indokolta, hogy miért alkalmazta az NVB a mandátumarányos számítást a korábban bevett, OVB-határozatban és a Legfelsőbb Bíróság döntésében is megerősített jelöltarányos számítási mód helyett.
Ráadásul a mandátumarányos elosztás azért is problémás, mert nem minden esetet lehet kezelni vele: ha például egy két párt által állított közös lista nem érné el a 10 százalékos parlamenti küszöböt, akkor megszerzett mandátumok hiányában értelemszerűen nem lehetne mandátumarányosan elosztani a listás szavazatokat (az idei választáson erre nem volt példa, de ettől még a probléma megoldatlan marad).
Az Index a Nemzeti Választási Irodától (NVI) származó információi szerint az NVB elé mind a jelöltarányos, mind a mandátumarányos értelmezést beterjesztették, de a testület végül azt a döntést hozta, hogy a jelenlegi jogszabályi környezetnek a mandátumarányos számítási mód felel meg jobban (az OVB korábbi döntései pedig nem kötik).
Ezt a hatályos párttörvényre, valamint a 28/2013-as KIM-rendelet 24. mellékletének L2 adatlapjára alapozva állították. Utóbbi az egyik kitöltendő mezőhöz kapcsolódó lábjegyzetében a következő kitétel szerepel, két csillaggal megjelölve:
A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 5. § (2) bekezdése szerinti költségvetési támogatás szempontjából annak meghatározása, hogy a közös pártlista mandátumot szerző jelöltje után járó támogatás melyik pártot illeti meg.
A lábjegyzetben is hivatkozott törvényi bekezdésből azonban nem olvasható ki, hogy ez csak a mandátumot szerző jelöltekre vonatkozik:
A párt e törvény rendelkezései szerint támogatásra jogosult. A központi költségvetésről szóló törvényben a pártok támogatására fordítható összeg 25%-át — egyenlő arányban — az Országgyűlésben az országos listán mandátumot szerzett pártok között kell felosztani. A fennmaradó 75%-nak megfelelő összeg, az országgyűlési választások eredménye alapján a pártra, illetőleg a párt jelöltjeire leadott szavazatok arányában illeti meg a pártokat. Nem jogosult támogatásra az a párt, amely a szavazáson részt vett választók szavazatának 1%-át nem szerzi meg.
Az NVB határozatával szemben az Együtt – A Korszakváltók Pártja jogorvoslatot kezdeményezett a Kúrián, amely az ügyben hozott határozatában kimondta:
(az NVB) a fenti jogszabályhely téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a megszerzett mandátumok figyelembe vételével osztja fel a támogatás másik részét. Ezt a számítási módot nem lehet indokolni a KIM. rendelet alapján benyújtott L1-L2 nyomtatványon szereplő nyilatkozatokkal sem.
A Kúria döntését a fent leírtak mellett azzal indokolta, hogy ezzel az 1 százalékot meghaladó listás szavazatot szerző, de az 5 százalékos parlamenti küszöböt nem elérő pártok is kiszorulnának a költségvetési támogatásból,
Márpedig a Ptv. megalkotásával a jogszabályalkotó célja a népakarat kialakításában és kinyilvánításában közreműködő párttevékenység támogatása volt. Ehhez szükséges a pártok költségvetésből történő támogatása. A támogatást lehet feltételhez kötni (1%-os küszöb elérése), de a jelenleg hatályos jogszabályi környezet nem ahhoz a további feltételhez köti az anyagi hozzájárulásra való jogosultságot, hogy a párt úgy bizonyítsa a népakarat kialakításában és kinyilvánításában való részvételre való alkalmasságát, hogy mandátumot szerez.
A határozat szövege szerint a Kúria a felosztási arányokat tartalmazó NVB-határozatot megváltoztatta, és a jelöltekre (tehát az országos listán szereplő összes jelöltre) leadott szavazatok arányai figyelembe vételével állapította meg a pártok költségvetési támogatásának meghatározásához szükséges elosztási arányokat. A Kúria határozata ellen nem lehet fellebbezni.
Az NVB korábbi, április 30-i döntése egyébként nemcsak tartalmilag, hanem formailag is hibás volt: mivel nem érdemi határozatként, hanem jegyzőkönyvként tették közzé, ezért a választási eljárásról szóló törvény szerint jogorvoslatot sem lehetett volna kérni vele szemben.