Előfordul, hogy a magyar határőrök letegezik az utazókat, bedobják az ablakon az útlevelet, baszdmegelnek a külföldiekkel, direkt csinálnak hosszú sorokat – többek között ezeket írták olvasóink a röszkei határról. Az Index szerdai helyszíni tapasztalatai nem ezt mutatták: aki a gyér átmenőforgalomban átjutott, az tökéletesen elégedett volt a magyar határőrökkel. Egy szerb buszsofőr a helyzetet így fejezte ki: maximum normal.
A határon és a magyar határőrök sportot űznek abból hogy várakoztassák az embereket. Ők úgy vannak, ha látják hogy körülbelül egy órás a sor akkor csak kettő helyen dolgoznak. Csak nyáron, mikor összeérnek a sorok a szerb-magyar határ között, akkor nyitják ki az összeset
– írta egy olvasónk és mások is panaszkodtak arra, hogy a röszkei határon a belépéskor szinte mindig várakozni kell. Múlt héten egy hétköznap például déltől 14:40-ig, két óra negyven percen keresztül állt sorba a határon az egyik olvasónk.
Egy olvasónk Korfuról autózott haza, amikor a szerb-magyar határon volt tanúja az alábbi – káromkodásokkal teli – jelenetnek:
Egy német rendszámú, de törökök vezette autó állt előttünk a határnál. A magyar határőr páros (egy nő és egy férfi), magyarul, sűrűn baszdmegelve üvöltött be a persze semmit nem értőknek az autóba. Végig tegezték őket, bár ők ezt sem érthették.
Életemben nem szégyelltem még magam annyira amiatt, hogy magyar vagyok, mint akkor – tette hozzá olvasónk.
Apum 70 éves és a fiatal, 18 éves vámos paraszt módon letegezi, és csicskáztatja, mintha egy bűnöző menne át
Nem magyar állampolgárként ön mit tapasztal a schengeni határon történő belépésnél? Továbbra is várjuk a tapasztalatait!
– mondta egy szerb állampolgár fia.
A tegezés egy másik olvasónk szerint is rendszeres probléma és a rendőrök helyett ő érzi magát kellemetlenül:
Djalanál (Gyála) például már előre készülök, hogy mit fogok mondani, ha a velem utazó, általam mélyen tisztelt, tisztességben megőszült családtagjaim, rokonaim, barátaim, stopposaim valamelyikét letegezi a vámos: „mit viszel, nyisd ki a csomagtartót!”
Másik olvasónkkal a szerb-magyar határ egyik átkelőjén (nem egyértelmű, hogy Röszkén, vagy a szerb határ mellett máshol) esett meg az alábbi történet:
az egyenruhás, 25 év körüli, enyhén pattanásos képű férfi, a magyar állam felhatalmazott ügyintézője, aki átnézte az útleveleket, szó nélkül bedobta (magyarán: bebaszta) az okmányokat a kocsi letekert ablakán keresztül az utastérbe.
Egy olvasónknak elege lett a „tíz év alatt összegyűlt sérelmekből”, ezért volt, hogy panaszt tett a határőrök ellen az egyik kisebb magyar-szerb határátkelőn:
Én már írtam panaszt is, de ott sem vettek semmit sem komolyan és az eredmény az lett, hogy azon a határon rámálltak (mindig félrehívtak és mondogatták, hogy te tettél feljelentést ugye?!). Inkább a röszkei átkelőn jártam a továbbiakban.
Másnak nagyobb szerencséje volt, amikor panaszt akart tenni Röszkén az ott „dolgozó határőrök minősíthetetlen stílusára”:
A testvérem (aki magyar állampolgár) magyar rendszámú autóval beállt az EU jelzésű sorba, mellette utazott az édesapánk, aki szerb állampolgár. Amikor sorra kerültek, a határőr számon kérte a testvéremen, hogy miért sorakozott az EU-s sorba, amikor szerb állampolgár ül mellette, de mindezt egyáltalán nem udvarias módon tette, hanem sértően. Amikor a testvérem jelezte a határőrnek, hogy panaszt fog tenni a felettesének, akkor természetesen már más volta a hangnem. A bátyám el is indult a parancsnokhoz, útközben a sértegető határőr szinte könyörgött a bocsánatért, és a testvérem végül nem tett panaszt.
Országimázs és nemzetpolitika szempontjából sem jött jól a szerb nyugdíjas halála, noha még az is lehet, hogy a magyar rendőrök ebben az ügyben tényleg nem hibáztak:
A szerb társadalom elkeseredett a gazdasági helyzet miatt, amire itt az árvízi katasztrófa, és az emberek most tapasztalják, mennyire magukra vannak hagyatva. Az országot megrendítette az ár, de még inkább az a tudat, hogy a viszonylagos biztonságérzet látványosan összeomlott. Semmi nem úgy működik, ahogy kéne. [A szerb lapok] leírták azt is: a múltkori magyarországi árvíz levezénylése kéne, hogy példaként lebegjen Belgrád szeme előtt.
Erre föl most a bajban, tetézve a csüggedést, haragra sikerült ingerelni még azokat a szerbeket is, akik amúgy soha semmi rosszat nem gondoltak volna rólunk, magyarokról. Megy a szerb oldalon a hangulatkeltés.
És megint kiken fog csattanni az a bizonyos ostor?
A délvidéki magyarokon.
Rajtunk, szokás szerint.
Szerda délelőtt direkt azért mentünk el a röszkei határhoz, hogy a Magyarországra belépő szerbeket kérdezzük meg arról, nekik mik a tapasztalataik az átlépésnél. Délelőtt 11-kor kifejezetten gyér volt a forgalom a határátkelőnél. A vámra várakozó, kilépő kamionok során kívül autóval gond nélkül el lehetett jutni a kapukig. Szerbia felől kb. tíz percenként jött át egy-egy autó.
A magyar-szerb határ előtti utolsó Mol-kútnál egy szerbiai magyar férfi azt mondta: ő naponta jár át, de soha semmi gondja nem volt. Igaz, neki van magyar útlevele és magyar rendszámú autóval jár. Így egyszerűen beáll az uniós sorba és pillanatok alatt átjut.
A Szerbia felől érkező oldalon dél körül két-három autó és két busz várt átbocsátásra. A magyar oldalon lévő parkolónál meglepően sok bolgár rendszámú autó állt, szerb rendszámú autó viszonylag ritkán érkezett.
Mindenkit megszólítottunk közülük, de egybehangzóan azt mondták, nagyon hamar átjutottak a határon és a magyar határőrök kifejezetten korrektek voltak. Egy autó mellett négy férfi várt a parkolóban. Ők azt mondták, 5 perc alatt átjutottak. Megnézték a papírjaikat, kicsit belenéztek a csomagtartóba, de miután ők Szegedre mennek egy evezősversenyre, gyorsan továbbintették őket. Két másik szerb autóból kiszálló férfi is ugyanezt mondta.
A közeli buszmegállónál egy férfi nézte a menetrendet. Ő a legközelebbi szerbiai faluban él és magyar, de még nem kettős állampolgár. Gyalog jött el a határig. A határőrök megnézték a papírjait, ő maga nyitotta ki neki a hátizsákját, hogy ha akarnak, nézzenek bele. Ennyi volt az egész, két perc alatt magyar oldalon volt, és busszal indul tovább Szegedre.
Az látható, hogy a szerb buszok hosszabb ideig várakoznak a sorompónál. Az egyik egy menetrendszerinti távolsági járat, amely Belgrádból egészen Bécsig megy. A határrendészek az utasok papírjait egyenként ellenőrzik és a csomagokba is bele-bele néznek. Amikor átengedték őket magyar oldalra, a busz rögtön félreállt. A két sofőr azt mondta, hogy hetente járnak a busszal Bécsig, de az utóbbi idően nem voltak rossz tapasztalataik: a magyar rendőrök a határon udvariasak, és gyorsan végzik a munkájukat.
Nem sokkal később egy Szerbiából érkező német rendszámú turistabusz sofőrjét szólítottuk meg. A jókedvű német sofőr is azt mondta, kevesebb mint egy óra alatt átjutottak, és semmi gond nem volt a magyar határőrökkel. A sofőr évente kétszer-háromszor jár ezen az úton. Csak az zavarja, hogy az autópályadíj megemelkedett, és nem érti, miért nem lehet egynapos matricát venni, miért csak tíznapos van:
Miért kell megvennem a tehenet, ha csak egy pohár tejet szeretnék inni?
Visszafelé indulva az első magyar benzinkútnál még egy német rendszámú busz áll be. Ez Münchenbe tart, de a sofőrök szerbek. Egyikük azt mondta: régebben voltak gondjaik a határátkelésnél, de az utóbbi időben semmi problémát nem tapasztaltak. A sajátos német-szerb keveréken beszélő ember szerint a helyzet Röszkénél
maximum normal.