Nincs itt semmi meglepetés, még öt évig Tarlós István vezetheti Budapestet. Bokros Lajos kicsit javított ugyan Horváth Csaba 2010-es eredményén, de mindvégig esélytelen volt. A baloldal igazából már áprilisban feladta a harcot, hogy aztán a jelöltcastinggal, Falus Ferenc ámokfutásával és az utolsó pillanatban meghúzott jelöltcserével a maradék esélyt is eljátssza. A főpolgármester a kampányban az MSZP-Együtt-DK helyett valójában a kormánnyal harcolt, mégpedig a fővárosi jogkörökért és a fejlesztési pénzekért. A Jobbik eközben továbbra sem tudott áttörni Budapesten, az LMP viszont elindult az eljelentéktelenedés felé és majdnem megfelezte támogatói számát. A főpolgármester-választást elemezzük.
Úgy tűnik, a főpolgármesteri versenyben a baloldal alig ért el jobb eredményt, mint
Abszolút számokban Bokros Lajos tizenötezerrel több szavazatot kapott, mint amennyit tavasszal a három baloldali párt szerzett Budapesten és harmincöttel többet, mint Horváth Csaba négy éve. Hogy ez sok-e vagy sem? Komoly előrelépésnek aligha mondható sem a négy évvel ezelőttihez képest, sem a tavaszhoz képest, másrészt viszont tény, hogy ezt az eredményt úgy érte el, hogy last minute beugró volt, és ráadásul nem is állt mögötte egységesen a baloldal.
Az alábbi táblázatban a 2014-es és a 2010-es eredmények, illetve a százalékpontokban történt változás látható.
| 2014 | 2010 | változás | ||
| Tarlós István (Fidesz-KDNP) | 49,06% | Tarlós István (Fidesz-KDNP) | 53,37% | -4,31% |
| Bokros Lajos (MoMa) | 36,04% | Horváth Csaba (MSZP) | 29,47% | +6,57% |
| Staudt Gábor (Jobbik) | 7,1% | Staudt Gábor (Jobbik) | 7,27% | -0,17% |
| Csárdi Antal (LMP) | 5,69% | Jávor Benedek (LMP) | 9,89% | -4,20% |
| Bodnár Zoltán (Liberálisok) | 2,1% | +2,1% |
Az előző hetek-hónapok híreiből is lehetett már látni, hogy
Júniusban írtuk meg, hogy Budapest százmilliárdoktól eshet el, mivel Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter lehúzta a rövid és középtávú fővárosi uniós projekteket a kormány támogatási listájáról. Tarlós és Lázár ezután heteken keresztül a nyilvánosság előtt üzengetett egymásnak a kampány kellős közepén. Paradox módon a Tarlós–Lázár-háború még jól is jött a főpolgármesternek a kampányban, hiszen segített az ellenzék azon fő állítását semlegesíteni, miszerint Tarlós csupán az Orbán-kormány bábja.
A főpolgármester a 2010-2014-es ciklusban is főként kormánypárti szereplőkkel konfrontálódott. 2012 környékén több hír is megjelent arról, hogy magával Simicska Lajossal van Tarlósnak vitája, aki megválasztása után egyébként azonnal szembekerült a kerületi fideszes polgármesterek lobbicsoportjával. Elsősorban Rogán Antal V. kerületi polgármesterrel és frakcióvezetővel, akiről jó ideig azt lehetett sejteni, kinézte magának Tarlós székét. Az Indexnek adott interjújában a főpolgármester elismerte, Rogán ambícióinak változása kellett ahhoz, hogy kibéküljenek:
ő épp másfelé vette az irányt, és eléggé kinyílt neki ez a pálya. Aminek örülök is, így tudunk jó barátok lenni.
Szintén ebben az interjúban beszélt a főpolgármester arról is, hogy bár a közvélemény előtt folyamatosan ütötték egymást az MSZP-s Horváth Csabával, valójában olykor még együtt is vacsoráztak és borozgattak Tarlós lakásán. Ez megerősíti azokat az értesüléseket, miszerint Tarlós a Molnár Zsolt és Horváth Csaba által vezetett fővárosi MSZP-ben egyenesen „védett személynek" számított, és szándékosan nem támadták őt soha akár egy kicsit is keményebben.
Várhatóan a 2014-2019-es lesz Tarlós István utolsó ciklusa. Utódjául a VIII. kerület polgármesterét, a Fidesz kommunikációs igazgatóját, Kocsis Mátét szemelte ki.
| 2014 | 2010 | változás | ||
| Tarlós István (Fidesz-KDNP) | 290 675 | Tarlós István (Fidesz-KDNP) | 321 908 | -31 233 |
| Bokros Lajos (MoMa) | 213 540 | Horváth Csaba (MSZP) | 177 783 | +35 757 |
| Staudt Gábor (Jobbik) | 42 093 | Staudt Gábor (Jobbik) | 43 839 | -1746 |
| Csárdi Antal (LMP) | 33 686 | Jávor Benedek (LMP) | 59 638 | -25 952 |
| Bodnár Zoltán (Liberálisok) | 12 462 | +12 462 |
2013-2014 fordulójáig még egyértelműen úgy tűnt, ha a parlamenti választáson nincs is esélye a baloldalnak, a budapesti városházát talán mégis bevehetik. Az MSZP rendkívül korán megnevezte saját jelöltjét, Horváth Csabát, aki januárban az Indexnek arról beszélt, saját belső mérésük szerint csupán 4%-kal van lemaradva Tarlóstól.
Az Együtt-PM és a DK azonban Horváthot eleve esélytelennek és alkalmatlannak tartotta a feladatra, Budapestre viszont szemet vetettek, így hát hamar nekifogtak a szocialista politikus fúrásának. Felröppentek olyan hírek, hogy a közös főpolgármester-jelöltséget Bajnai Gordon vagy Karácsony Gergely is ambicionálná. Közben Gyurcsány Ferenc kitalálta, hogy majd egy titokzatos civil jelölttel oldaná fel az újabb MSZP-Együtt állóháborút.
Az MSZP, az Együtt-PM és a DK ugyanis kevesebb szavazatot kapott a fővárosban, mint a Fidesz – Tarlós István népszerűsége pedig mindig is magasabb volt, mint pártjáé. Az MSZP-s Molnár Zsolt tett egy kétes őszinteségű ajánlatot az LMP-nek, miszerint beállnának az ő jelöltjük mögé, de kosarat kapott. Bajnai Gordon másodszor is visszavonult a politikától, Karácsony Gergely pedig az esélyeket mérlegelve inkább a zuglói polgármester-jelöltséget pályázta meg.
Mármint Horváth Csabát leszámítva nem vállalta volna senki, aki viszont az utolsó pillanatig megpróbált kapaszkodni a jelöltségbe. A budapesti MSZP rendre kiszivárogtatta a főpolgármester-casting újabb és újabb neveit, hogy így lehetetlenítse el a jelöltjelölteket, például a volt MDF-es Katona Kálmán is ennek esett áldozatául. Július végén aztán megírtuk, hogy Gyurcsány titokzatos civilje nem más, mint Balázsovits Lajos színész-rendező – ő azonban az MSZP számára nem bizonyult elég jónak.
Eközben augusztus elejére az MSZP, az Együtt-PM és a DK alkudozása során a főpolgármester-jelölt kérdése teljesen jelentéktelenné vált. Végül Falus Ferencre, az Együtt-PM addigi II. kerületi –vagyis teljesen esélytelen – polgármesterjelöltjére esett a választás egy összetett alku részeként. Falus egy rendkívül kínos bakisorozattal másfél hónap alatt teljesen leamortizálta magát, így két héttel a választás előtt Gyurcsány Ferenc és Szigetvári Viktor kezdeményezésére visszaléptették.
Mivel a jelölései időszak lezárult, a baloldalnak nem maradt állva egyetlen főpolgármester-jelöltje sem. A DK, az Együtt és a budapesti MSZP jobb híján beálltak a magát konzervatívnak és jobboldalinak tartó Bokros Lajos mögé, miközben az országos MSZP-vezetés és a PM nyilvánosan is elhatárolódott tőle, pedig eredetileg teljes támogatást ígértek neki.
A baloldali stratégák Tarlós fő erősségét abban látták, hogy sikerült megnyernie magának a fideszes törzsbázison kívül azokat a panelekben élő idősebb választókat, akik egyébként vagy a baloldalra, vagy a Jobbikra szavaznak. A probléma azonosításánál tovább azonban nem jutottak: a budai úrifiú Falus Ferenc és a leginkább az Élet és Irodalom-olvasók köreiben sztárolt Bokros teljesen alkalmatlan volt arra, hogy ennek a rétegnek a szimpátiáját visszaszerezzék.
Nem állt sokkal jobban a főpolgármester-jelölt megtalálásával Lehet Más a Politika sem, ahol eredetileg Osztolykán Ágnes korábbi parlamenti képviselő volt Schiffer Andrásék kiszemeltje, aki azonban hezitált, majd nem vállalta. A politikus az Indexnek azzal érvelt, nem akarta, hogy a fővárosi kampány is a cigányügyről szóljon. Az LMP budapesti kongresszusa végül szoros eredménnyel az addig teljesen ismeretlen Csárdi Antalt jelölte főpolgármesternek, aki a kampányban aztán semmi megjegyezhetőt nem mondott vagy tett továbbra sem.
A tű fokán kétszer is éppen csak hogy átcsúszó Lehet Más a Politika a 2013-as pártszakadást követően hiába hirdette meg a vidéki nyitás politikáját, a látványos budapesti gyengülést az országban sehol nem kompenzálta hasonló mértékű erősödés. A párt már évek óta folyamatos szervezeti válságban van, a korábban ismert arcok távozása után Szél Bernadetten kívül gyakorlatilag egyetlen új politikust sem tudott felépíteni – Csárdit sem.
A Jobbikban is viszonylag későn találták meg a jelöltet: a nyáron még Volner Jánost tűnt befutónak, végül a négy éve 7%-os eredménnyel csúnyán elvérző Staudt Gábor mellett döntött a párt. Staudt most szavazatszámban és arányban is valamivel alulmúlta saját 2010-es eredményét, kizárólag az LMP gyengülése miatt lehetett mégis dobogós. A Jobbik fővárosi kampánya olyannyira enervált volt, hogy azt nem lehetett nem úgy értelmezni, mint hogy
A Liberálisok jelöltje, az utolsó, ötödik helyen végző Bodnár Zoltán pedig továbbra is a választás legnagyobb rejtélye: továbbra sem tudjuk, honnan volt pénze annyi óriásplakátra, miközben a teljes baloldali ellenzéknek nem futotta ilyen drága köztéri hirdetésekre. De az még érthetetlenebb, hogyan sikerült 2,1%-ot elérnie.