Az ő napirend előttijét feláldozza arra, hogy Mirkóczki vádjait uszításnak bélyegezze. És beindult a fideszes gépezet: Lázár János elvileg Kósa felszólalására válaszolva minden eddigi kritikust kioszt, szerinte súlyos hibát követ el az ellenzék, ha sértegeti a választókat, ha azt hangoztatja,
hogy a válaszókat megfenyegették, becsapták, és amúgy is a választók hülyék.
A miniszterelnök napirend előttijére az összes frakció reagálhat majd, amire jön azután a viszontválasz. Nem túl nehéz kitalálni, hogy Orbán elsősorban a választási sikerről fog beszélni, de nagyon csalódott leszek, ha valahogy nem kerül elő a rezsicsökkentés vagy a bankok elszámoltatása.
Legközelebb 2018-ban lesz választás, szóval elvileg Orbán nyíltan beszélhet kormányzati szándékairól, de hát a Fidesz 2002 óta egyetlen pillanatra sem lazított a kommunikációjában, ha van is hidden agenda, akkor azt nem hinném, hogy most fogjuk megismerni.
Orbán után a parlamenti munka visszazökken a rendes kerékvágásba, és jönnek a frakciók felszólalásai: Előbb az LMP-s Sallai R. Benedek firkant fel pár feljegyzést a választások margójára, majd a szocialista Korózs Lajos vonja meg a magyar politika egyenletét:
De szólásra jelentkezik még értékelő-elemző-önméltató szándékkal Kósa Lajos és a jobbikos Mirkóczki Ádám, a magyar parlamentarizmus történetének legérdektelenebb szónoka, Harrach Péter pedig a kereszténydemokrácia elmúlt hetven évéről akar értekezni.
Hiller István az egyetemi kancellárok kinevezésével kapcsolatban interpellál – ezekről Orbán személyesen fog dönteni, és gazdasági feladatok ide vagy oda, semmi komoly feltételt nem szabtak a pályázóknak. Duró Dóra nem a felső- hanem a közoktatás miatt vonja felelősségre az Emmit (szép munkamegosztás!), „Amilyen a kormány, olyan a KLIK-je” címmel, amiben eddig nem bírtam felfedezni, mi is a szójáték. A PM-es Szabó Tímea is interpellál, ő a „megszorítások”-at fogja számon kérni a miniszterelnökön, de felszólalására úgyse Orbán fog válaszolni, ráadásul a válasz tartalmát sem túl nehéz megtippelni:
A képviselők egymás között beszélik meg a tegnap történteket, még Kövér László sem foglalta el a helyét az elnöki pulpituson.
Kövér gyorsan meg is adja a szót Orbán Viktornak Az önkormányzati választásokról című beszéde elmondására.
Orbán Viktor az önkormányzati választások eredményeit, statisztikáit sorolja, majd rátér a politikai olvasatra:
Az eredmény egyértelmű, a Fidesz-KNP óriási fölénnyel győzött.
Mindenkinek megvan a maga olvasata, Orbáné ez. Ezután felteszi a költői kérdést:
De hogy lehet, hogy pártok versengenek, és mégis az egész ország győzött?
A válasz: az összefogásban van a kulcs. Adenauerre és De Gaulle-ra hivatkozik, akik szerinte szintén nemzeti egység útján indították meg a felemelkedést.
Ezért jöhetett létre Magyarországon az első kétharmad – siklik el kevéssé elegánsan az 1994-es választás felett. Ezután jönnek a tetszetős adatok, hogy 3 százalék feletti a GDP-növekedés, 8 százalék alatti a munkanélküliség. Azt is hangsúlyozza, hogy a „roma közösség saját kimutatása” szerint 57 ezer olyan ember van, aki most állt életében először munkába, a munka márpedig tartást is ad. Ellenben a hitel homok, melyre építkezve csak összeomlás jön.
Orbán szerint ideje, hogy magunk mögött hagyjuk az ideológiák korát, a szellemi spekulációkat, és a "valóság" politikáját folytassuk.
2011-ben ugyanis még arról votl szó, hogy 100 ezer roma kap 2015-ig munkát. Hát ennek saját elmondása szerint is csak a felét sikerült létrehozni, de ezzel is lehet villogni.
int a statisztikák fetisizálásától, mivel
Ha az egyik ember két csirkét eszik meg, a másik egyet sem, akkor a statisztika szerint mindenki egyet eszik.
Orbán azt is mondta, hogy az orszég 3/3-át akarja képviselni, szóval azokra is figyelnek majd, akik nem rájuk szavaztak.
Magyarország Európa pincéjéből a földszintre emelkedett, és azt mondja, most kell elindulni az emeletre. Ezután még kicsit ragozza a munkaalapú társadalmat, majd a lehetséges 20 perces keret töredékét kihasználva be is fejezi a beszédét. Ez rövid és érdektelen volt.
Orbán Viktor most már szabadon beszélhet – írtuk ma, arra utalva, hogy a kormányfő valószínűleg az ország előtt álló feladatokról fog beszélni. Nem beszélt erről. Sőt, aki konkrétumokra számított, pofára esett.
Bár Orbán beszédében beszélt a Nagy Komoly Tervről, azt, hogy ez konkrétan mit jelent, nem fejtette ki. Az, hogy a teljes foglalkoztatottság elérése a cél, nem újdonság – nem először beszél erről. A Nagy Komoly Terv nem a jóléti államra, hanem a „munkaalapú társadalomra” épül – ez sem újdonság Orbán beszédeiben.
Elsőként az LMP társelnöke reagál, aki Orbánhoz hasonló lila ideológiai eszmefuttatással indít: szerinte a Fidesz ugyanazt a szélsőjobboldali gazdaságpolitikát folytatja, mint anno az SZDSZ partnereként a Liberális Internacionáléban.
Az ország pénzügyi-gazdasági helyzetéhez hozzátartozik a 3000 milliárdos ellopott magán-nyugdíjpénztári vagyon ellenére is növekvő államadósság, és az, hogy a gazdasági struktúra átalakulása miatt
kiszolgáltatott, összeszerelő országgá váltunk.
Tapasztalt vén rókaként érthető, hogy Orbán Viktor gyakran a tanár bácsi szerepét veszi fel a Jobbikkal szemben, pedig akár tetszik, akár nem, a Jobbik lett a vezető ellenzéki párt – kezdi Vona Gábor pártjának felemás eredményei ellenére is diadalittasan.
állítja Vona, óriási kormánypárti hörrenés kíséretében; példaként hozza fel a rezsicsökkentést és a bankok elszámoltatását.
és a Jobbik soha nem mulasztja el Orbán orra alá dörgölni: félmillióan kivándoroltak, zömmel fiatal magyarok.
Ugye tudják, kikre gondolhat Vona Gábor?
Ennek első lépése, hogy az MSZP elnöke a többiekhez képest enervált beszédében a szegénység mélyülésével szembesíti Orbánt. Szerinte sok embert hagytak az út szélén, a politikai többség nem párosul társadalmi többséggel. Azért jó szocialistaként Tóbiás József is teljes foglalkoztatottságot ígér, csak ő a tudásalapú gazdaságra alapozva.
Vona Gábornak igaza van abban, hogy a Fidesz lenyúlja a Jobbik témáit, az már kevésbé hihető, hogy a radikális párt elnöke ennek tiszta szívéből örül. Ahogy a Jobbik 2010-ben betette a lábát a parlamentbe, a jobbikosoknak fontos szimbolikus ügyekre rárepült az Orbán-kormány. Több olyan kezdeményezése is volt a kormánynak, amit eredetileg a Jobbik dobott fel. Ilyen volt például a négy évvel ezelőtt megszavazott nemzeti összetartás napja.
Harrach Péter Gyurcsány Ferencet szidja, aki saját pártját verte szét, és ezzel kivívta a hallgatás jogát. Érdekes, már Vona Gábor is foglalkozott a DK elnökével, akinek konkrétan meg is köszönte, hogy Magyarország helyett a baloldal sírját ásta meg.
„Harrach Péter unalmas” – 518 találat a Google-n.
emelkedik szólásra Rogán, hangjára fel is riadtam a szunyókálásból. Szinte jóindulatúan inti az ellenzéket, hogy érdemes lenne arra figyelni, hogy egy év alatt már harmadjára kapnak intőt a választóktól.
Megszorító csomaggal riogatni azután, hogy eddig sztárolták Bokros Lajost? Na neeeee!
– mondja Rogán, aki Bokros Lajos rezsicsökkentéssel és bankelszámoltatással kapcsolatos sarkos véleményét dörgöli a szociális demagógiával próbálkozó baloldal orra alá. Tóbiás arca megkeményedik, nyilván eszébe jut, hogy most megint néhány évig fogják cipelni a neoliberalizmus terhét.
Ez a megfontolás a magva Orbán Viktor sajátos ellenzéki reakciókra adott viszontválaszának.
És a bombaérv:
Ha nehéz az emberek helyzete, akkor miért szavaznak ránk?
Orbán szerint az ellenzék lenézi a közmunkát, a közmunkásokat. Csakhogy 2012-ben éppen az alapvető jogok biztosa, Szabó Máté állapította meg egy jelentésében, hogy sok szempontból kiszolgáltatott helyzetben vannak azok, akik, más lehetőségük nem lévén, közmunkát vállalnak, és azok is, akik nem válhatnak közmunkássá. A rossz szociális helyzetben lévő álláskeresők érdekei nehezen érvényesülnek, a közmunkát adó állam vagy önkormányzat "eredendő erőfölénye, a pontos eljárási rend hiánya miatti kiszámíthatatlanság sérti a jogbiztonságot, akadályozza az esélyegyenlőség előmozdítását" - írta akkor az ombudsman.
Sallai R. Benedek arra emlékezik, amikor