Áder János napirend előtt az ENSZ-közgyűlésről és a klímacsúcsról számol be. Felszólalását állampolgári, szülői felelőssége motiválta, és el akar emelkedni a közhelyektől, a „napi politika mocsarától”. Figyelmeztetésül több ismert adatot is felsorol, így például azt, hogy megötszöröződött a természeti katasztrófák száma, vagy hogy 14 legmelegebb évből 13-at az elmúlt két évtizedre esett.
Még meg sem nyitottam a parlamenti előzetest, mivel úgyis tudom, hogy minden párt rá fog mozdulni a kitiltási ügyre - annál is inkább, mivel a hétfői plenáris ülés előttre hívta össze Molnár Zsolt a nemzetbiztonsági bizottságot, ráadásul nyilvános ülésre, szóval már a plenáris előtt elkezdődik a politikai előjáték.
A napirend előttiket egyébként Áder János köztársasági elnök kezdi, aki felülemelkedve a napi politikai kérdéseken, a 37-es ökológiai lábnyommal abszolvált New York-i klímacsúcsról fog beszélni. Utána viszont belecsapunk a politikai lecsóba: az összes ellenzéki frakcióból „aktuális ügyeinkről” vagy valami ilyesmi címmel adták le az előzetest, tehát valószínű, hogy a legaktuálisabb kérdésről fognak beszélni.
Ha a hét végét a telken töltötte, és a 30 perc alatt a föld körül-ön kívül semmit nem olvasott-látott-hallgatott, akkor nem árt, ha gyorsan átvessszük, mi is ez a kitiltósdi:
Erre bizonyíték a hétfőre leadott interpellációs lista. A szocialisták az új rendészeti életpályamodellt, a Jobbik a kormány által pofátlanul elsikkasztott – erre tényleg nincs szelídebb jelző – parlagfű-egyszázalékokat és a választások után ejtett választási ígéreteket kéri számon a kormányon. Az LMP nem először nézi be a politikai napirendet, és tovább üti a senkit nem érdeklő USA-EU szabadkereskedelmi egyezményt.
Az Országgyűlésben Magyar Levente parlamenti államtitkár helyettesíti Szijjártó Pétert, a KüKüm vezetője ugyanis Brüsszelbe, majd Washingtonba utazott egy előre betervezett útra - amin nyilván azért utána fog kérdezni a kitiltásoknak is. De előbb azért még lesz egy kis izgalom, sikerül-e átjutnia a Dulles útlevél-vizsgálatán.
Áder János napirend előtt az ENSZ-közgyűlésről és a klímacsúcsról számol be. Felszólalását állampolgári, szülői felelőssége motiválta, és el akar emelkedni a közhelyektől, a „napi politika mocsarától”. Figyelmeztetésül több ismert adatot is felsorol, így például azt, hogy megötszöröződött a természeti katasztrófák száma, vagy hogy 14 legmelegebb évből 13-at az elmúlt két évtizedre esett.
valahogy mégiscsak olyan légből kapott ez a felszólalás, mintha Áder János most kezdte volna el megvalósítani a számára készített kommunikációs útmutatóban az "zöld elnök imázsának kialakítása" pontot. Azért én remélem, hogy nem erről van szó, és Áder klímaérzékenységének kézzelfogható hatása lesz majd!
Főleg az erdőtelepítést hiányolja, amire én összezavarodtam, hiszen a kormány adatai szerint Magyarország erdővel borított területe 80 évnyi fejlődés után mára elérte a kétmillió hektárt (ami az ország összterületének 25 százaléka!).
Most nem foglalnám össze a frakciók részéről Áder beszédére érkező összes reakciót, de azt elmondanám, hogy a pártok nem fogadták meg az Elnök Úr arra vonatkozó intelmét, hogy hagyjuk végre a környezetvédő közhelyeket. Ezek a közhelyek keringtek a levegőben:
A politikai szándék komolyságát jól jellemzi, hogy a két kormánypárt részéről Bánki Erik és Aradszky András szólalt fel.
Kepli Lajost ki kell emelnem a szürke masszából, a jobbikos képviselő ugyanis szépen lecsap Áder János azon szavaira, miszerint ő alaposan áttanulmányozta a pártok választási programjait, és megkéri, hogy ha találkozott a Fidesz – közismerten nem létező – választási programjával, akkor legyen szíves, küldje el nekik is. A kicsit éhbérező-profitozó Kepli abban is teljes joggal kritizálja Ádert, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkenése nem kormányzati érdem, hiszen az ipar leépülésének köszönhetjük.
A kormány részéről Fazekas Sándor beszél a környezetvédelemről, mindent elmond a felszólalás színvonaláról, hogy a fatüzelésre való átállást is felsorolja a kormány eredményei között.
A rendes napirend előtti szocialista Harangozó Tamás felteszi a kérdést, amit ebben a helyzetben minden ellenzéki szónok feltenne:
Miért hallgat a miniszterelnök?
Harangozó nem kis álnaivitással azt az óhajt fogalmazza meg, hogy Orbánnak egyenként végig kéne kérdeznie kormánytagjait, ki is a sáros az ügyben.
A költségvetéssel kapcsolatban Harangozó azt mondja,
Magyarok millióinak kivéreztetett közkórház jár, a gazdagokat meg sci-fibe illő luxuslétesítményekben szolgálják ki.
Az emberek azonban a szocialista politikus szerint előbb-utóbb fel fognak állni, és „kikapcsolják ezt a Zs-kategóriás sci-fi filmet”.
Ugyan még a 2015-öst sem ismerjük, de Lázár János válaszában azt állítja, sem a 2015-ös, sem a 2016-os költségvetésben nem lesz megszorítás. Egy kis korruptszocialistázás után rátér a kitiltási ügyre is, de itt sem mond túl sokat. George Bushtól egy 1989-es méltatást idéz, emlegeti a délszláv háborúban és az iraki közös erőfeszítéseket. A hátérben viszont tényleg nagy lehet a baj, mert talán soha nem hallottam Lázárt ennyiszer kimondani:
Farkas Gergely a kitiltási ügy helyett a KSH régóta várt kivándorlási statisztikáját elemezgeti. A jobbikos képviselő elsősorban azzal a valóban sokkoló adattal szembesíti a kormányt, hogy a kivándorlók alig 10 százaléka tervezi a hazatérést. Farkas azt is bejelenti, hogy a Jobbik "elvándorlási vitanapot" kezdeményez a parlamentben.
Nem lehetett egyszerű, de sikerült néhány olyan pontot találni a kivándorló-statisztikákban, melyekbe Rétvári Bence most válasz helyett belecsimpaszkodhat:
Ezt megfűszerezi egy olyan Gyurcsány-idézettel, ami valójában nem hangzott el, és kész is a tökéletes kormányzati reakció.
Schiffer András szerint lehet arról merengeni, hogy mennyire a tiszta közélet iránti őszinte aggodalom vezeti az Egyesült Államokat, de az biztos, hogy most szégyenletes, megalázó helyzetbe került az ország.
Magyarország ismét tragikusan magára maradt.
Schiffer szerint erre minden felhatalmazása megvan. A botrány ugyanis arról árulkodnak, a kormány zsarolható:
Az ég óvja attól, hogy kiderüljön: külső hatalmak többet tudnak ezekről az ügykről, mint maga az ország.
Mondja Schifernek Lázár János. És nem Magyarországról, hanem az Egyesült Államokról.
Schiffer mindent előhoz most, amit előhozhat, és megemlíti, hogy nem csak a mostani ügy, de az Orbán-Putyin paktum aggályos, környezeti, állambiztonsági és gazdasági szempontból is. Ezért most az LMP átfogó antikorrupciós törvénycsomagot terjeszt be.
Lázár az Európai Bizottság és a Velencei Bizottság vizsgálataival próbálja igazolni, hogy nemzetközileg is minden rendben van a jogállammal és jogbitztonsággal kapcsolatban. Amikor Schiffer teljes joggal kiabálja közbe - Schiffer és a kiabálás egy mondatban való feltűnése már önmagában is elég nagy indulatokról árulkodik -, hogy ez nem igaz, mire Kövér figyelmezteti őt. Lázár János megint leszögezi: sem Orbán Viktor, sem Varga Mihály nem tudja, kik lehetnek a kitiltottak.
Erről beszél Hoffmann Rózsa, az előre megfontolt szándékkal elkövetett időhúzásra Rétvári Bence egy hasonlóan édelgő felszólalással válaszol. Erről ennyi elég is.
Rogán szerint saját hazájára támadt rá a DK két uniós képviselője, amikor az Európai Parlamentben vitanapot kezdeményeztek a média helyzetéről. Ezt valahogy átvezeti a kitiltási ügyre, melyben néhány ellenzéki szintén a saját hazájára támad. Ordít azonban Rogán nyájassága, amikor az USÁ-ról sokszor elmondja, hogy "két barát így" meg "két szövetséges úgy" és "közös megoldás amúgy".
Magyar Leventének, a Küküm parlamenti államtitkára jól láthatóan idegenkedve mormolja a szólamokat, melyekről nyilván ő is tudja, hogy valami párhuzamos univerzum Magyarországáról szólnak, csak ezt nem képes olyan jól átélni, mint kollegái:
Felsőbb nyomásra az interpellációk előtt kikapcsoljuk a parlamentet, de azért ujjunkat továbbra is a törvényalkotás verőerén tartjuk, és ha az artéria nagyt dobban, arról beszámolunk!