Három hete van Magyarországon Colleen Bell, és az amerikai nagykövet Áder Jánostól a kormány által támadott civil szervezetek képviselőin át az Alkotmánybíróság elnökéig folyamatosan találkozik a hazai közélet meghatározó képviselőivel. De arról még mindig nincs hír, hogy Orbán Viktor mikor fogadná. Üzenetértékű lenne, ha az Egyesült Államok nagykövetére csak Putyin orosz elnök február 17-i látogatása után tudna időt szakítani. A kormány csalódni fog, ha elhiszi, hogy a csend enyhülést jelent: csupán az átadás-átvétel nem zárult még le. Az amerikai diplomácia nem személyekről szól, Colleen Bell ugyanazt képviseli, mint Goodfriend.
Az USA – legalábbis a belpolitikai pályán – visszavett. Nem akarnak, tudnak többet lépni.
Török Gábor politológus fenti mondatai a kormánypárti Heti Válaszban jól összefoglalják azt az általános érzületet, ami az elmúlt hetek csendje miatt a közvélemény egy részében, különösen a jobboldalon kialakult. Hiszen a kitiltási botrány annyira 2014, Colleen Bell nagykövettel pedig – aki Hollywoodból érkezve biztos azt sem tudja, a Duna melyik partján van a Szimpla, és végül a Dérynében köt ki, amikor a bulizó amerikai cserediákokat keresi – egy elnézőbb, engedékenyebb irányvonal váltotta le André Goodfriend hepciáskodását. Meg egyébként is, Washingtonba is eljutott a hír, hogy az őszi tüntetések elhaltak, és rájöttek, hogy Orbánnal muszáj lesz kiegyezni.
Nos, aki a fenti következtetéseket vonja le abból, hogy az amerikai–magyar viszony már hetek óta nem első számú témája a közéletnek, az elég nagyot téved. A csend ugyanis nem jelent enyhülést.
Colleen Bell repülőgépe január 19-én szállt le Ferihegyen, a repülőtéren a kormány képviseletében Magyar Levente gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkár várta egy csokor virággal. Pár nappal korábban Prőhle Gergely, az Emmi helyettes államtitkára egy cikkében „a Mars és a Vénusz" közötti különbségről elmélkedett, és abban bizakodott, hogy „ha hamarosan két négygyerekes anya tölti be a nagyköveti állásokat a két fővárosban, jelentősen javul majd a helyzet″ (Szemerkényi Rékának, a leendő washingtoni magyar nagykövetnek is négy gyereke van).
Bell háromhetes magyarországi tartózkodása alatt vacsorázott és mosolyogva pózolt Szijjártó Péterrel, meglátogatta Hende Csabát, egyezményt írt alá Balog Zoltánnal, és közben egy szóval nem bírálta a sajtóban a magyar kormányt, ahogy már André Goodfriend sem teszi.
Goodfriend nem azért némult el, mert irányváltás történt az amerikai külügyben. Hanem mert eredeti kinevezésének megfelelően visszatért a misszióvezető-helyettesi munkakörbe, tehát szervezési ügyeket lát el, és többé nem az ő feladata a nagykövetséget a nyilvánosság előtt képviselni. Hihetetlen aktivitása a Twitteren teljesen megszűnt, január 17-e óta egyáltalán nem jelent meg bejegyzése. Goodfriend 2013 augusztusa óta töltötte be az első beosztotti posztot a nagykövetségen, de például csak 2014 júliusától lett Twitter-fiókja. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy még jó ideig nem érkezik Budapestre nagykövet, és valakinek muszáj lesz az arcával is vinnie az amerikai missziót.
Mivel Goodfriend a diplomácia világához képest meglehetősen túlmozgásosnak bizonyult, ráadásul a magyar baloldal impotenciája miatt jobb híján sokan ellenzéki idolként kezdtek el rá tekinteni, a háttérbe húzódása kétségtelenül hagyott valamiféle űrt maga után.
Colleen Bell pedig ezt nem tölti be – de nem azért nem fogalmaz meg udvarias bírálatokat a sajtóban, mert máshogyan gondolkozik vagy mást képvisel, mint Goodfriend. Az amerikai diplomácia alapvető irányvonalát, célkitűzéseit egy adott országban sosem a misszióvezető személye határozza meg, ő mindig csupán egy végrehajtó. Az Indexnek több, az amerikai diplomáciával kapcsolatban álló forrás is megerősítette:
Az új nagykövet valóban egy új esély a kapcsolatok javítására, ehhez azonban a magyar félnek kell változtatnia eddigi magatartásán – amit kisebb arcvesztéssel tehetnek most meg, mintha Goodfrienddel kellene tárgyalniuk.
Ha azonban a magyar kormány arra számít, hogy az amerikai fél lesz engedékenyebb, kellemetlen meglepetések érhetik őket. A nagykövet hallgatagságának, vagyis annak, hogy egyelőre csupán mosolyogva ismételget barátságos közhelyeket, egyszerű technikai oka van. Bell még csak épp hogy beletanul az országba, nem rendelkezik még annyi közvetlen tapasztalattal és terepismerettel, hogy kockázatok nélkül állást tudjon foglalni. Ilyen esetekben pedig a normális procedúra része, hogy egy diplomata eleve nem nyilatkozik fontos politikai kérdésben, nehogy hibázzon. Belltől ezért még a sajtót is távol tartják, nyilvános szerepléseikor az újságíróknak nincs lehetőségük kérdezni.
Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a nagykövet esetleg egy olyan figura lenne, mint amilyennek az amerikai média egy része lefestette: egy felkészületlen, a valóságtól teljesen elszakadt, semmihez sem értő milliomos, akit Orbán Viktor majd úgyis megesz reggelire. Hogy Bellt kezdetben zavarba lehetett hozni a meghallgatásokon, és nem szerepelt jól, tény. És az is, hogy egy karrierdiplomatával, akinek évtizedek óta ez a foglalkozása, ilyesmi nem fordulhatott volna elő.
Az amerikai média azonban Bell kritizálásában messze túlment azon, ami jogosnak tekinthető, és egy idő után már öncélúan, pusztán a szórakozás kedvéért ugrált rajta. Bell helyzetét tovább nehezítette, hogy nagykövetjelöltként nem nyilatkozhatott a sajtónak, így meg sem védhette magát.
A szenátusi bizottsági meghallgatások során Colleen Bell eleinte még csak egyike volt a három nagykövetjelöltnek, akik nem szerepeltek túl fényesen, és akiket a republikánusok John McCain vezetésével fúrni kezdtek. George Tsunis oslói és Noah Mamet Buenos Aires-i nagykövetjelöltek azonban átlagos, középkorú férfiként és addigi karrierjüket alapján is kifejezetten unalmas figuráknak tűntek. Tsunis ügyvédként, üzletemberként, Mamet politikai tanácsadóként dolgozott, így kézenfekvő volt Bellt kipécézni, akire mint egy attraktív, Hollywoodból jött nőre könnyen fel lehetett építeni a dollármillióival pozíciót vásároló, ámde teljesen amatőr és fogalmatlan Obama-kegyenc történetet (Bell tizenharmadik volt azok sorában, akik a legtöbb pénzt összekalapozták Obama kampányára). A szappanoperás háttér pedig természetesen remek alapanyag volt a poénokhoz.
Tsunis és Mamet így gyorsan háttérbe is szorult, és az amúgy nem különösebben jelentős politikai vitának Bell vált az arcává a televíziós műsorokban és az újságok címlapján. (A messze leggyengébb jelölt egyébként végig Tsunis volt, aki sosem járt Norvégiában, összekeverte a norvég pártokat és az egyik meghallgatáson norvég elnökről beszélt, miközben az ország államformája királyság. Tsunis december közepén végül vissza is lépett a jelöltségtől.)
Bellnek, Obama adománygyűjtőjének azonban a vonalasan jobboldali FoxNewsvezetésével nem csak a republikánusok médiája ment neki nagy élvezettel. Baloldali orgánumok és a liberális értelmiség véleményformálói (ígyJonStewartaDailyShowban ) is szívesen poénkodtak rajta, ami egyrészt ideológiailag a gazdagellenességből, másrészt kulturálisan a szappanoperákkal szembeni lenézésből, sznobizmusból is táplálkozott.
A Colleen Bellről így megkonstruált kép azonban messze esik a valóságtól. Az viszont tényleg igaz, hogy a szappanoperás múltjából le lehet vonni bizonyos politikai következtetéseket arra nézve, hogy a nagykövet milyen értékeket fog képviselni, és milyen ügyekben emelheti fel a szavát. Bellék sorozata, A Gazdagok és szépek (The Bold and the Beautiful) ugyanis egy szappanoperához képest rendkívül tudatosan kifejezetten progresszív – ezt Orbán Viktor valószínűleg liberálisnak mondaná – társadalmi-politikai üzeneteket közvetít.
A sorozat készítői egy esetben például még az amerikai járványvédelmi központtal (Centers for Disease Control and Prevention, CDC) is együttműködtek. A HIV megelőzését, illetve a betegek kezelését rendkívül megnehezíti a fertőzöttek stigmatizálása, ezért nagyon fontos az elfogadás üzenetének terjesztése. Bellék pedig a CDC-vel közösen beleírtak A Gazdagok és szépekbe egy olyan történetszálat, ahol egy HIV-vel diagnosztizált férfi mellett betegsége ellenére is kitart a menyasszonya, majd ráadásul közösen örökbe fogadnak egy afrikai árvát, akinek a szülei AIDS-ben haltak meg.
De az amerikai televízióban a fehérek és afroamerikaiak közötti szerelem ábrázolása sem bevett. A Gazdagok és szépek viszont ezt is szándékosan bevállalta, felismerve, hogy a szappanoperák a jellemzően alacsonyabb státuszú nézőközönségük számára egyfajta nevelő funkciót is ellátnak. A sztoriban egy a felső osztályhoz tartozó, gazdag fehér férfi – noha egy státuszban és bőrszínben is hozzá illő szőke nővel (negatív szereplő) randizik – egyszer csak beleszeret egy szegény, ráadásul börtönviselt lányba (ő a pozitív szereplő), kettejük románcát pedig a fehér barátnő mindenféle gonosz intrikákkal próbálja megakadályozni. Többek közt azzal, hogy a fekete lányt megpróbálja egy az amerikai fehér társadalom nézete szerint hozzá jobban illő fekete férfival összehozni.
Ahogy egy, az amerikai–magyar diplomáciára közelről rálátó, névtelenül nyilatkozó szakember az Indexnek korábban elmondta, a Bell felkészületlenségével kapcsolatos hangulatkeltés indokolatlan volt, ráadásul az új nagykövetnek egy karrierdiplomatához képest egy óriási előnye is van: közvetlen kapcsolatban áll az Obama családdal.
A HVG-ben megjelent portréjából, első nagyköveti interjújából kiderül, hogy Bell egy hónapos intenzív nagyköveti szemináriumon vett rész, az amerikai–magyar kapcsolatokban jártas szakértők sorával voltak megbeszélései, és közben mindvégig kapcsolatban volt André Goodfrienddel, valamint elemzéseket és napi jelentéseket kapott Magyarországról. Az Indexnek az új nagykövetet többen is, akik már találkoztak vele, egy egyáltalán nem elszállt, sőt rendkívül udvarias, gyakorlatias személyiségként írták le, akiben – az amerikai sajtó lesajnálása és kritikái után elég érthetően – bizonyítási vágy is munkál.
Január 19-i érkezése óta Bell folyamatosan megismerkedik személyesen is a magyar közélet különböző szereplőivel. Megbízólevele átadása után beszélgetett Áder Jánossal, a Facebookra feltöltött fotók szerint pedig megbeszélést folytatott Darák Péterrel, a Kúria elnökével, valamint Paczolay Péterrel, az Alkotmánybíróság elnökével is. Az Index úgy tudja, a megérkezését követő héten a nagykövet már a magyarországi civil szervezetek vezetőivel is találkozott, köztük a kormány által vegzált, a Norvég Alap által támogatott civilek, átláthatóságért küzdő és jogvédő szervezetek képviselőivel. A találkozón, melyen részt vett az Ökotárs Alapítvány vezetője is, a civilek felvázolták, milyen nehézségek hátráltatják a munkájukat.
Colleen Bell legfontosabb találkozása azonban még hátra van. Az amerikaiak hivatalosan is kértek időpontot Orbántól, egyelőre azonban nincs hír arról, ez mikor valósul meg. Havasi Bertalan az Index kérdésére annyit válaszolt, hogy Bell a Szijjártó Péterrel folytatott megbeszélésein valóban felvetette már, hogy szeretne találkozni a miniszterelnökkel, és „erre a közeljövőben minden bizonnyal sor kerülhet". Egy, a külügyminisztérium ügyeire rálátó forrásunk szerint ugyanakkor
Az amerikaiak valószínűleg nem csinálnának ügyet egy ilyen kicsinyes odaszúrásból, és ha február 17-e utánra halasztódik a személyes kapcsolatfelvétel, annak a magyar fél részéről elsősorban nem is az erőfitogtatás lenne az oka, hanem a félelem. Attól, hogy az orosz elnök érkezése előtt egy Orbán–Bell-találkozón a nagykövet esetleg nyíltan kifejezhetné, mennyire aggasztó az EU- és NATO-tag Magyarország növekvő oroszbarátsága és Oroszország-függése.
Az viszont egészen biztos, hogy Bell nem fogja elkövetni azt a hibát, amit az ellenzéki szereplőkkel túlságosan sokat mutatkozó Goodfriend, akit így a kormány sikeresen össze tudott mosni a magyarországi baloldallal. A nyilvánosság előtti kevesebb megszólalás és állásfoglalás azonban nem azt jelenti, hogy a színfalak mögött bármi is megváltozott volna.