Mindenkit meglepett március 15-én civil tüntetők húzása a 19 kérdéses népszavazásról. Szó sincs azonban arról, hogy ennyi kérdésben fogunk szavazni, a civilek csak azért nyújtottak be ennyi kérdést, hogy biztosra menjenek, és legalább egy-két témában kiharcolják a népszavazást. Két kérdést szerdán átengedett az NVB, és bár a tankötelezettség korhatára vagy a kamarai tagdíj valószínűleg nem mozgat meg tömegeket, a kezdeményezők azt remélik, hogy bármelyik kérdésből lehet Orbán-ellenes szavazást csinálni.
Két kérdésben biztosan megkezdhetik az aláírásgyűjtést a civil ellenzéki tüntetők. A Nemzeti Választási Bizottság a szerdai ülésén a civilek 19 pontos népszavazási csomagjából hat kérdésről trágyalt, és úgy döntött: a tankötelezettség 18 évre emeléséről, illetve a kötelező kamarai tagdíj eltörléséről lehet referendumot tartani.
A következő hat kérdésről született most döntés:
Az NVB elég gyorsan, szinte vita nélkül hozta meg a döntéseit. Ez nem csoda, hiszen a beadványozónak a testület nem adott szót, így az ülésen senki nem érvelhetett a kérdések mellett. Az NVB a többi kérdésről a következő ülésein dönt.
Gulyás Balázs, a Százezren az internetadó ellen Facebook-csoport vezetője azt mondta az Indexnek, nagyon örülnek, hogy a két kérdés szabad utat kapott. A másik négy kérdés elutasításáról megvárják az írásbeli indoklást, de a mostani terveik szerint valószínűleg fellebbezni fognak, és a Kúriához fordulnak.
A kezdeményezők öröme nem véletlen. Habár 19 kérdésben kezdeményeztek népszavazást (itt olvashatja a kérdéseket), számoltak előre azzal is, hogy nem hagy jóvá minden kérdést a Nemzeti Választási Bizottság. A népszavazás kezdeményezői azért adtak be ennyi kérdést, és azért koncentráltak ennyi témára, hogy biztosra menjenek.
A Fidesz ugyanis szerintük annyira megnehezítette a népszavazás kezdeményezésének szabályait, hogy sokan már a kérdés megfogalmazásánál elbuknak. Minél több a kérdés, annál nagyobb az esély, hogy valamelyik átmegy.
Szintén az NVB szigorúsága miatt fogalmazták meg szikár jogi nyelven a kérdéseket. Ezek bonyolultnak, érthetetlennek tűnhetnek, de Gulyás Balázs úgy látja, kommunikálni ezeket egyáltalán nem lesz nehéz.
Az igen ugyanis minden esetben az Orbán-rendszer elutasítását jelenti.
Gulyás szerint, miután az NVB minden kérdésről döntött majd, meglátják, hogy hány kérdésben indulhat meg valójában az aláírásgyűjtés. Ekkor egyeztetnek a referendumot segítő pártokkal, és eldöntik milyen témákban, hány kérdésben, milyen stratégiával érdemes belevágni a 200 ezer aláírás összegyűjtésébe.
A baloldali pártok politikusai az elmúlt napokban arról beszéltek az Indexnek, hogy mindenképp segíteni fognak, de azt szeretnék, ha csak néhány kérdésre és témára koncentrálnának.
Egy MSZP-s vezető korábban azt mondta, még nincs testületi döntés arról, hogy kezeljék a népszavazást, de az egymás közti beszélgetések alapján úgy látja: az MSZP segíteni fog az aláírásgyűjtésben, ha a szervezők bevonják a pártot a stratégia kialakításába, és ha nem ragaszkodnak "tizensok kérdéshez".
Szerinte ésszerűen maximum három-négy kérdéssel érdemes foglalkozni, nem többel. Harangozó Gábor MSZP-s országgyűlési képviselő múlt héten a Kossuth rádiónak úgy fogalmazott: "nagyon jó szándékú akcióról van szó, de lehetett volna kicsit professzionálisabb módon is csinálni".
A DK-sok szintén sokallják a 19 kérdést. Gréczy Zsolt DK-szóvivő az ATV-ben kijelentette, hogy nehéznek tartja a 19 kérdéses népszavazás kivitelezését, "ma már 4 millió igen szavazat kellene minden egyes kérdésben, ami a korábbi referendumok részvételi adatait figyelembe véve kétségesnek tűnik".
Nem vagyunk Svájc, ahol bevett dolog a népszavazás fontos és kevésbé fontos kérdésekről, Magyarországon komoly szervezettség, kitartás és türelem kell egy referendum megrendezéséhez.
A most beadott kérdések bármelyikéből leghamarabb jövőre lehet valós népszavazás. Erre múlt héten az Inforádiónak Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda vezetője is felhívta a figyelmet.
A népszavazási procedúra ugyanis rengeteg egymásra épülő lépésből áll, most elmagyarázzuk, mi fog történik a beadott kérdésekkel.
A szervezőknek ugyanakkor nem is az számít a legjobban, hogy közjogi értelemben sikeres legyen a referendum. Sokkal fontosabb egy szimbolikus győzelem. Ha például "csak" 3 millióan szavaznának arra, hogy Orbán Viktor és hivatala ne költözhessen a Várba, közjogi értelemben figyelmen kívül hagyhatná a parlament és a kormány. Politikai értelemben aligha,
És éppen ez is a cél. Ezért nyilatkozta azt az egyik szervező, Lattman Tamás nemzetközi jogász, hogy "a döntéshozókra egy közjogi értelemben eredménytelen népszavazással is nyomást lehet gyakorolni, amire korábban is volt példa".
Ezt jól tudja a Fidesz, amely 2008-ban éppen így, a tandíjról, vizitdíjról és kórházi napidíjról kiírt népszavazással ingatta meg az MSZP-SZDSZ koalíció hatalmát. Közvetve a népszavazás elsöprő eredménye vezetett a koalíció szakadásához, majd Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lemondásához.
Habár a népszavazási szabályok akkoriban egyszerűbbek voltak, a Fidesznek is kitartó munkára volt szükség a sikerre. Kevesen emlékeznek, de a végül 2008 márciusában tartott népszavazást másfél évvel azelőtt, 2006. október 23-án hirdette meg Orbán Viktor. És nem is három kérdésben. Eredetileg hét kérdést adott be a Fidesz, és lehetett volna szavazás a kórházprivatizációról, a gyógyszertáron kívüli gyógyszerárusításról és a gazdák elővásárlási jogáról is. Végül - az OVB és az Alkotmánybíróság vitája után - döntöttek a tandíj-vizitdíj-kórházi napidíj hármasa mellett.
Nem is véltetlen, hogy 2010 után az ellenzék pontosan ezzel az eszközzel szeretett volna visszavágni Orbán Viktornak. Az ellenzéki pártok több népszavazást is kezdeményeztek az előző ciklusban, de egyik sem jutott el addig, hogy megrendezzék.
Az LMP a munka törvénykönyve ellen, a 18 éves korig kötelező tankötelezettségért (nem lett meg a 200 ezer aláírás), az Együtt-PM a paksi bővítés megakadályozásáról (nemzetközi szerződésbe ütközik), a Jobbik a termőföldek magyar kézben tartásáról (nemzetközi szerződésbe ütközik) szeretett volna népszavazást. De nem sikerült egy esetben sem. A civilek most megint megpróbálják.
A népszavazás mint politikai fegyvert persze nem a Fidesz vetette be először. A rendszerváltás óta több példát is találunk, amikor a népszavazás alapvetően befolyásolta az országos politikát. Hiszen egy referendum egy hatalmas mintán végzett közvélemény-kutatásnak is megfeleltethető.
1989 - Úgynevezett négyigenes népszavazás az államfőválasztás időpontjáról, az MSZMP vagyonelszámolási kötelezettségéről, a Munkásőrség feloszlatásáról, illetve a pártszervezetek munkahelyekről történő kivonulásáról. Az első kérdésnél 50,07, a másik háromnál 95 százalék körüli volt az igenek aránya.
1990 - Az MSZP kezdeményezésére szavazott a nép a közvetlen elnökválasztásról, ám mindössze 14 százalékos lett a részvétel. Hiába volt tehát elsöprő az igen, Pozsgay Imre elvesztette minden esélyét arra, hogy elnök legyen.
1997 - NATO-népszavazás, 2003 - EU-népszavazás: ezt nem pártok kezdeményezték, hanem a kormány. Az igenek aránya magas volt, a részvétel 50 százalék alatt mindkét esetben.
2004 - Kettős állampolgárság és kórházprivatizáció - habár a kettős állampolgárság megadása, amely mellett a Fidesz kampányolt, többséget kapott, de az alacsony részvétel miatt nem lett eredményes a népszavazás. Így politikai értelemben megerősítette a Gyurcsány-kormányt akkor.
2008 - A Fidesz által "szociális népszavazásnak" nevezett referendumon három kérdés volt: a kórházi napidíj, a tandíj és a vizitdíj eltörlése is hatalmas támogatást kapott. 50 százalékot meghaladó részvétel mellett 80 százalék felett volt az igenek aránya. Orbán Viktort rendkívül megerősítette az eredmény, az MSZP-SZDSZ koalíció pedig nagyon meggyengült.