Ötödik, vagy hatodik, vagy öt és feledik plenáris ülését tartotta a Demokratikus Kerekasztal, és nem fogják elhinni mi volt a téma! Nem, nem a célok megfogalmazása. Hanem a kerekasztal megszűnése. Meg is szavazták a megszűnést, ahogy azt is, hogy fantasztikus néven alakuljanak újjá. Tehát: belátták, hogy működésképtelen, ezért új nevet adtak a dolognak.
Köszönöm szépen. Legmélyebb sajnálatomra reménytelennek tartom. De hátha tévedek. Minden jót
− válaszolta állítólag egy neves gondolkodó a Demokratikus Kerekasztal legutóbbi meghívójára. Én úgy vagyok a gúnnyal, és a cinizmussal, mint minden értelmes, jóérzésű ember: természetesen imádom! De most megpróbálok távolságtartóbb lenni.
Ahogy arról az első plenáris ülésen készült riportunkban beszámoltunk, a nagy internetadó-ellenes tüntetések mámorában megalakult a DEKA, Lovas Zoltán erős felütésével: lemondatják Orbánt március 15-ig. Az "ernyőszervezet", a különböző demokratikus ellenzéki pártok és szervezetek egy asztalhoz ültetéséért, a demokratikus értékek terjesztéséért létrejött formáció még csak néhány plenáris ülésig jutott, de az alapítók közül – Ferge Zsuzsa szociológus, Iványi Gábor lelkész, Horváth András volt adóhatósági munkatárs és Lovas Zoltán újságíró − mára már csak Ferge Zsuzsa maradt.
A formáció négy plenáris ülésen volt már túl, amikor még mindig a célokat fogalmazgatták. Akkor Magyar György, celebügyvéd és néhány barátja megunták, így megszavaztatták, hogy egyesületetet is csináljanak, azzal aktívabbak lehetnek. Még alá is írattak a jelenlévőkkel egy papírt, amin jelentkezni lehetett egyesületi tagnak.
Na, ebből lett az óriási konfliktus, mert Magyarék megalapították az egyesületet (KARD), bejegyeztették, viszont a DEKA-plenáris ülésen feliratkozott tagokból senkit nem hívtak meg, mondván, kezelhetetlen lett volna az egész, egyszerűbb, ha ők tízen megcsinálják azt.
Egy Demokratikus Kerekasztalnak ez a halál: valakik a kezükbe vették a dolgokat, cselekedtek úgy, hogy nem vitatták meg hónapokig tartó plenáris-üléssorozaton, sőt, munkacsoportokat sem hoztak létre annak eldöntésére, hogy melyik nap menjenek bejegyeztetni az egyesületet, és ki menjen előre, ha egy ajtóval találkoznak.
Jó nagy szakadás is lett a vége, az ősdekások sérelmezik, hogy megszavazták ugyan, hogy legyen egyesület, de a DEKA hálózata és az egyesület közötti viszonyt nem tisztázták. Érdemi változtatást viszont már nem lehet tenni. Így aljas dolog az egyesülettől, ha az a DEKÁ-ra hivatkozik bármilyen cselekedeténél.
Ez minden, csak nem demokratikus
− foglalta össze egy szomorú hölgy. Pedig Magyar György is elég érthetően fogalmazta meg az egyik plenáris ülésükön: három hónap alatt nem jutottak semmire, ha nem sikerül legalább a célokat megfogalmazni egyértelműen, akkor hogy várhatják el, hogy bárki is csatlakozzon hozzájuk.
Mindenesetre a DEKA legutóbbi plenáris ülésére már úgy hívta meg, akiket meghívott, hogy az ülésen három dologról döntenek:
Ahogy a címből is kiderült, a DEKA a harmadikat választotta: megszavazták, hogy megszűnnek, majd egy új néven alakulnak újjá. Figyelem − és tényleg, itt semmi szükség iróniára, cinizmusra ahhoz, hogy érezzük a szürrealistást − a DEKA megszüntetése után a következő néven alakulnak újjá:
És ha ez nem lenne elég, a plenárison még arról is szavaztak, hogy ne legyen-e inkább DEKA PULYKA. Ezt végül elvetették. Jó vicc volt.
Az ülésen nagyjából a következőkben volt egyetértés:
Egy váratlan pillanatban újra lecsapott a munkacsoport fétis: valaki azt javasolta, hogy a sok munkacsoport közül csak hármat tartsanak meg. Azokat, amikben megszülettek azok a fentebb említett színvonalas tanulmányok: oktatás, alkotmány, szociális terület. Ez így elég szomorúan hangzott, mivel a legreménytelibb munkacsoport egyértelműen a Jövőkép Munkacsoport volt, aminek vezetésére az egykori MDF-es politikust, Herényi Károlyt választották.
Volt, aki szerint hat hónapnyi sikertelenség után kudarcot deklarálni túl korai, más szerint pedig eleve nem saját magával kellene már rég foglalkoznia a DEKÁnak, hanem a fontos célokkal.
Tökéletesen jellemző pillanat volt, amikor komoly vita alakult ki arról, hogy az is beszélhet-e aki nem regisztrált előtte, csak a helyszínen írta alá a jelenléti ívet. Végül megszavaztatták, hogy beszélhet-e az, aki csak ott írt alá. Megszavazták, bárki beszélhetett, de azért volt tartózkodó a szavazáson. Körülbelül húsz ember ült azon a plenáris ülésen, és volt, aki tartózkodott a kérdésben, hogy hozzászólhat-e mindenki, vagy nem.
Lendvai Ildikó még megfejtette, hogy a politikai helyzet megváltozott a DEKA alakulása óta, mert akkor ugyan volt egy kis remény, de a kormány, ahogy egy kicsit leáldozóban a népszerűsége, mindig talál valami témát, amivel megszilárdítja magát.
És bár sem az Orbán-lemondatás, sem a másik erdeti cél, a demokratikus pártok, szervezetek egy asztalhoz ültetése nem jött össze, ő mégis azt javasolta, ne használják a megszűnés szót, mert azt fogják mondani:
Na, tessék, ezek sem értek el semmit!