A párbeszéd megtörtént: olyan szörnyű világban élünk, ami a legártatlanabb, Nyugati pályaudvaron átsétáló formából is Hócipő-kabaré-szereplőt csinál egy pillanat alatt. De ne kezdjük ilyen messziről:
Tudta-e ön, hogy Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára világosítóként dolgozott a Madách Kamarában?
Ez teljesen véletlenül derült ki: az államtitkár olyan természetességgel kapott elő egy fehér lapot és tartotta az RTL Klub operatőrének kamerája elé a fehéregyensúly beállításához, mintha mindig is ezt csinálta volna. Mikor mondták, hogy ezzel már megvannak, akkor említette életének eme rövid szakaszát.
Már ezért az információért megérte elmenni a Budapest–Esztergom-vasútvonal mai átadására Solymárra. Az átadóra MÁV-os vezetők, szakemberek, sajtósok, minisztériumi munkatársak különvonattal mentek, ami a Nyugati pályaudvarról indult. Az államtitkár kocsival ment: nyilván, neki drága az ideje: BADUMTSSSSSCCCHHH
Viccet félretéve: augusztus 20-án a Budapest Nyugati pu. és Esztergom közötti teljes vonalon újraindul a vasúti közlekedés. A három évig, 44 milliárdból épülő 53 kilométeres vonalon a gyorsjáratok (nem áll meg mindenhol) 17, a sima járatok 5 percet faragnak a menetidőből. Ezt ebben a cikkünkben veséztük ki. Az ezt firtató kérdést Fónagy mesterien zárta rövidre:
Akik a vonaton ülnek, azoknak minden perc számít.
A vasútvonal mentén végig folyik még az építkezés, tereprendezés, felüljáró-építés. Gondolom, ezért mentünk több helyen kifejezetten lassan, bár ez változhat holnaptól, amikor már hivatalosan is elindulnak a vonatok (rendes menetrend szerint szeptember 1-jétől). Az egész projekt csúszott egyébként körülbelül másfél évet, amire az átadó előtt Fónagy János maga adta meg a magyarázatot:
Soha nem lehet elégszer elmondani, hogy valószínűleg nagyon sok állami beruházás, pályázati elbírálás vagy eleve a pályázat hiányának tényére adhat magyarázatot vezető politikusok hozzáállása a piaci versenyhez. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára például legutóbb a 444.hu-nak mondta el kegyetlenül őszinte véleményét a dologról. Fónagy szerint a magyar gazdaságban sem jött be a „csinált verseny”, az „öncélú verseny”.
Fónagy elmondta, a csúszásnak természetesen ő sem örül, ettől függetlenül két ilyen átadásra nagyon büszke: az egyik a miskolci elkerülő volt, a másik ez a vasútvonal. 15 éve ugyanezt a vonalat (pontosabban az új motorvonatokat és a megemelt peronokat) egyébként egyszer már átadta.
A munkaterület 2012-es ünnepélyes átadása még sokkal nagyvonalúbb volt: terített étkezőkocsi ment végig a vonalon, amiben Karácsony János zenélt az LGT-ből. Ahogy kollégám írta akkor: míg egy hölgy a Windowst beüzemelte, Karácsony eljátszotta A síneken című számot, a projekt egyik nyertes cégének igazgatója pedig elmondta, hogy a felújítás után nem fog így kilötyögni a kávénk. És tényleg: nem lötyögött ki semmi, igaz, étkezőkocsi sem volt.
A mai projektzáró, vasútvonal-átadó sem volt rossz: klasszikus szalagátvágós, állófogadós, beszédmondós. A beruházás minden fontos szereplője mondott pár kedves mondatot mind a kormány, mind a kivitelezők részéről. A csúszásért Fónagyon kívül mindenki elnézést kért a vonal mentén szívó lakóktól, a beruházás elkészülte azonban reményeik szerint mindenkit kárpótol a kényelmetlenségekért.
Az államtitkár beszédéből azért kiemelnék néhány nagyívű gondolatot:
A vasútra költött minden fillér meghálálja magát.
vagy
A mozdony többet tett az emberért, mint minden filozófus, költő és próféta előtte. (idézet egy angol történésztől)
vagy
Úgy vélem, hogy a vasúti közlekedés történelmi léptékű, globális jelentőségét nem lehet eléggé felbecsülni
vagy
Sokszor mondtuk, sokszor mondtam, önök is sokszor hallották, hogy a vasút nem egy vállalati kérdés. A vasút össztársadalmi ügy.
de leginkább:
Történelmi pillanatot élünk.
.