Úgy jöttem el Nógrádi György irodájából, hogy már nem akartam portrécikket írni róla. Túl komolytalannak tartottam. Annak ellenére, hogy az interjú végén zseniálisan összefoglalta, mi a munkásságának lényege. Vagyis mi nem:

Nézze, ha kutatnék, akkor tizedannyi időm lenne a médiaszereplésekre.

De kezdjük az elejéről! 

Tényleg úgy indult a dolog, hogy portrécikket akartam Nógrádi Györgyről írni. Végül is fontos ember: júniusban a köztévében szakértve ő dobta be először a vasfüggöny ötletét, majd kilenc nappal később a kormányzat előállt azzal, hogy megépíti a kerítést. És meg is építette.

Nógrádi roppant népszerű szakértő, akinek újabban bérelt helye van a közmédiában. Szakértőként pontosan azt mondja, amit a kormányzat képvisel menekültügyben: a kerítésre szükség van, a menekültek között pedig hemzsegnek a potenciális terroristák. Ez a vélemény, noha szembemegy mindazzal, amit a biztonságpolitikai szakértők és a migrációkutatók hangoztatnak, népszerű. Nógrádinak húszezer fős rajongói oldala van a Facebookon, telt házas előadásokat tart Budapesten és vidéken, az utcán leszólítják, gratulálnak neki. És bár ezekben a hónapokban lett igazán népszerű, nem a Fidesz csinált belőle szakértősztárt, hiszen már a kilencvenes évektől aktív szereplője a sajtónak.

Most viszont nagyon elfoglalt. Amikor felhívtam telefonon, és jeleztem neki, hogy portrécikket írnék róla, egy hetet kellett várnom a találkozóra, mert annyira sűrű a naptára. De így legalább volt időm arra, hogy beszéljek az ismerőseivel, volt kollégáival és a biztonságpolitikai szakértőkkel, utóbbiakkal leginkább azért, mert egy biztonságpolitikai szakértőről szóló portrécikkben fontos elem, hogy mit gondol róla a szakma.

És persze gyűjtöttem az életrajzi adatokat, merthogy felkészületlenül mégsem állíthatok be az interjúra. Pláne nem Nógrádihoz, aki előadásaiban is rendszeresen kifejti, mennyire zavarja, hogy vannak olyan biztonságpolitikai szakértők, akik felkészületlenül mennek a médiaszereplésekre. Ellenben vele, aki órákat készül egy-egy szereplésre. Arra az Echo tv-s műsorra például, amiben Szaniszló Ferenccel az agyhullámfegyverről értekeztek, saját bevallása szerint két hetet készült.

Az első meglepetés akkor ért, amikor nemzetközi szinten is jegyzett biztonságpolitikai szakértőket kérdeztem arról, mi a véleményük Nógrádi Györgyről. Nem voltak túl lelkesek. Azt mondták, hogy mivel Nógrádinak nincs tudományos tevékenysége, ezért nincs miről véleményt alkotni. 

Van ugyanis egy mérőszám, ami egy tudós ember összes tudományos közleményének és alkotásainak független idézettségét méri. Nagyon leegyszerűsítve ez az adat árulkodik arról, hogy egy szakértő mennyire elismert hazai és nemzetközi szinten. Minél magasabb ez a szám, annál elismertebb valaki, minél alacsonyabb, annál kevésbé. 

Az persze az ő szemszögéből teljesen érthető, hogy ennek a mérőszámnak nem tulajdonít különösebb jelentőséget:

Ezen az egyetemen van, hasból mondom, négyszáz egyetemi tanár. Szerintem annyi szereplése, mint nekem, egynek sem volt. Lehet, hogy több az idézettségük, de az egy más vetület.

Védhetetlen érvelés, főleg, ha olyan száraz és megkérdőjelezhetetlen tényekkel van alátámasztva, amelyek magukért beszélnek:

Én mindig jobban szerettem beszélni, mint írni. Egy hónappal ezelőttig 134 tévé-, 162 rádiószereplésem, 61 újságcikkem és 56 nagy konferenciám volt.

Ekkor értettem meg azt, amit korábban legfeljebb csak sejtettem: Nógrádi György összekeveri a médiaszereplést a tudományos munkával. Szerinte azok, akik a tudományos tevékenységet kérik rajta számon, csak irigykednek a médiaszerepléseire, és arra, hogy telt házas előadásokat tart.

De minek is a tudományos tevékenység, ha itt van egy impozáns szakmai önéletrajz? – futott át az agyamon, amikor Nógrádi életrajzát kezdtem el nézegetni. A corvinusos életrajzból tudtam meg például azt a kevésbé ismert tényt, hogy Nógrádi 2001 óta a Svéd Nemzetvédelmi Egyetem elnökségi tagja.

Írtam a svéd egyetemnek, hogy ott is megkérdezzem, mi a véleményük Nógrádiról, mégiscsak elnökségi tagja az intézménynek. Azt válaszolták, hogy Nógrádi nem elnökségi tag, soha nem is volt az, igazából azt sem tudják, kiről beszélek. 

Amikor Nógrádinál rákérdeztem, hogy akkor most hogyan is van ez az elnökségi tagság, ő sziklaszilárdan azt állította, hogy ilyen az ő önéletrajzában nincs, ezt ő soha nem állította. De bizony van, mondtam. 

Ha mégis ez van az önéletrajzban, akkor az csak elírás lehet

Sebaj, vannak más kapaszkodók, azokat is használni lehet, amikor egy ember tudományos munkásságát akarjuk áttekinteni – gondoltam akkor még naivan.

Ott van például az Országos Doktori Tanács honlapja, ahol szintén elérhetőek a szakmai életrajzi adatok. Ha a Corvinus egyetemre feltöltött életrajzba véletlenül be is csúszott egy svéd egyetem – tegyük a szívünkre a kezünk, ez bárkivel előfordulhat –, az ODT-ban szereplő adatok biztos valósak. Ha másért nem, leginkább azért, mert legutóbb szeptember 30-án maga Nógrádi nyilatkozott arról, hogy az oda feltöltött adatok hitelesek.

Márpedig az ODT-s adatlapján, az „Akkreditációs szempontból jelentős egyéb információk” rubrikában feketén-fehéren az olvasható, hogy ő a 2011-től működő „ausztriai Európa Egyetem rektorhelyettese”.

De még mielőtt a Nógrádi-rajongók fejvesztve rohannának beiratkozni erre az egyetemre, javaslom, ne siessék el a dolgot, mert én is ráfáztam, amikor órákig keresgettem a neten ezt az intézményt. Végül  nem találtam ilyen egyetemet, de ennek prózai oka van:

Természetesen megkérdeztem erről magát a „rektorhelyettest” is, hiszen mégiscsak ő az egyik illetékes. Nógrádi szerint az ominózus egyetem úgy működik, hogy igazából még nem működik, de majd egy-két év múlva működni fog. Vagy ahogy ő fogalmazott, idézem:

Az egyetem formailag létrejött, a valóságban még nem. Pont.

Hazudnék, ha a beszélgetésnek ezen a pontján már nem éreztem volna rettentő kényelmetlenül magam. Főleg azért, mert közben Nógrádi elmondta, hogy az előszobájában éppen Rüdiger Stix úr várakozik rá, aki a „valóságban még nem működő” egyetem egyik (leendő) vezetője.

Stix neve nem volt ismeretlen a számomra. Az osztrák Szabadságpárt egykori politikusáról 2011-ben a bécsi Kurir című lap tényfeltáró cikkben írta meg, hogy más osztrákokhoz hasonlóan pénzért jutott doktorihoz Budapesten. A Kurir cikkében megnevezett osztrákoknak a témavezetője egytől egyig Nógrádi György volt, aki egyébként Stix évtizedes cimborája.

Ekkor még igyekeztem komolyan venni a dolgokat, úgy éreztem, ebből a portrécikkből még bármi kisülhet.

Pedig a java csak ezután jött.

Nógrádi sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nemcsak a biztonságpolitika területén, de állami cégek felügyelőbizottságában is otthonosan mozog, a kilencvenes évek elejétől jó pár ilyen pozíciót megkapott. Azt mondja, imádta ezeket a feladatokat.

Bárhová betesznek, én vállalom azt, hogy a cég nemzetközi ügyeit intézem, beszélek nyelveket, jók a kapcsolataim.

Igaz, erre a szaktudásra a második Orbán-kormány már kevésbé volt vevő: 2010 után Nógrádi az összes fb-tagságát elbukta. Érthetetlen, miért nem voltak vevők a szakértelmére, pedig – ahogy mondta – ő minden felügyelőbizottsági ülésre alaposan felkészült. És nem akármilyen állami cégeknél dolgozott. Az MSZP regnálása idején Nógrádi vezette a honvédséghez tartozó HM EI Zrt. felügyelőbizottságát.

Jó szívvel gondol vissza erre az időszakra, szerinte a HM EI Zrt. az ország legsikeresebb állami cége volt. Tény, hogy a HM EI-nél éppen a kormányváltás előtt robbant ki egy csúnya korrupciós botrány, az akkori vezérigazgató jelenleg a vádlottak padján ül. De szerencsére Nógrádi nem egy borúlátó típus, és a múltból is inkább a szépre emlékszik:

A vezérigazgatót az ország egyik legjobban felkészült vezérigazgatójának tartom, szerintem a perben fel fogják menteni.

És bár a kormányváltás előtt a Heti Válasz közölt cikksorozatot arról, hogy a HM EI és az MSZP lényegében összenőtt, úgy tűnik, maga a cég a fideszes honvédelmi vezetésnek is jó szolgálatot tesz: a sors fintoraként újabban a szerb–magyar határ mellé felhúzott kerítésépítésen is sokat kerestek általa, persze nem éppen szabályosan. A HM EI Zrt. mellett egyébként Nógrádi 2002-től 2010-ig felügyelőbizottsági tag volt az egyik olyan állami erdőgazdaságban is, amiről Lázár János nemrégiben azt mondta: „A szocialista kormány alatt a szocialista menedzsment lopja szét, a fideszes kormány alatt fideszes menedzsment lopja szét."

2010 után Nógrádinak közel öt évet kellett várnia arra, hogy a Fidesz rehabilitálja, és újra megkínálják egy felügyelőbizottsági állással. Idén Nógrádi Tarlós István ajánlására a fővárosi cégek belső ellenőrzésére jogosult Fővárosi Biztonsági Iroda Kft. felügyelőbizottságában kapott helyet havi 150 ezer forintos díjazásért. (A Fidesz, az MSZP és Tarlós jelölhetett összesen három fb-tagot.)

Arra a kérdésemre, hogy milyen a kapcsolata Tarlóssal, így felelt:

Tarlós úr többször behívott, hogy különböző dolgokról beszélgessünk. Külpolitikáról, biztonságpolitikáról. Nagyon tisztelem őt, köszönöm, hogy ilyen lehetőséget kaptam.

Szerencsére a tisztelet  kölcsönös. Erre akkor jöttem rá, amikor kicsit jobban megkapartam a Bécsben működő Európa Akadémiát, aminek Nógrádi az elnöke. Elég titokzatos akadémia ez, mert a honlapján semmi érdemi információ nincs a szervezetről.

„Különböző dolgokban tárgyalnak” – válaszolta Nógrádi arra a kérdésre, hogy mégis mit csinál ez az akadémia. De mégis milyen dolgokban?

Például abban, hogy Európában ki az az egy vagy két vezető, akinek átadjuk Európa nagydíját, mert annyit tett Európáért. 

Megkérdeztem Nógráditól, hogy magyar politikust tüntettek-e ki azért, mert annyit tett Európáért. Azt válaszolta, igen.

Kicsodát? – kérdeztem.

Bár Nógrádi sok mindenre kristálytisztán emlékszik a múltból, ennél a pontnál éreztem némi bizonytalanságot:

Nézze meg a honlapon, nem akarok hülyeséget mondani

– felelte.

Az „akadémia” honlapját hiába is nézném, használhatatlan.

Van viszont egy MTI-hír, ami tavalyi. Ebből kiderül, hogy tavaly „nagydíjjal” tüntette ki az „Európa Akadémia” Tarlós Istvánt.

Amikor emlékeztettem Nógrádit, hogy micsoda véletlen, hogy éppen azt a Tarlós Istvánt tüntette ki az általa elnökölt akadémia, aki idén fb-tagságot intézett neki egy fővárosi cégben, a biztonságpolitikai szakértő így szabadkozott:

Ez tőlem független. Amikor magyart javasolnak, akkor nem veszek részt a szavazáson.

Majd arról kezdett el beszélni, hogy korábban „más magyar politikust is kitüntettek”, például Zsohár Istvánt.

Csakhogy a már elhunyt Zsohár soha nem volt politikus, az Információs Hivatalt, azaz a hírszerzést vezette 2004 és 2007 között. Amiről viszont Nógrádi nem beszélt, hogy az akadémiája kitüntette Szőcs Géza volt kulturális államtitkárt. 

És hogy mit üzen Nógrádi azoknak, akik irigyek rá? 

Lehet utánam csinálni!