Ingerültség, a kibékülés sürgetése, az áldozat hibáztatása: előfordul ilyesmi a magyar bíróságokon, és nem is ritkán, amikor párkapcsolati erőszakról van szó. Erre jutottak a Patent egyesült bíróságfigyelő programjában dolgozó önkéntesek, akik 14 hónap alatt összesen 52 ilyen tárgyaláson vettek részt országszerte.
2015 és 2016 tavasza között, újabb 14 hónapon át járták önkéntesek a magyarországi bíróságokat olyan ügyeket keresve, amelyekben családon belüli erőszakról van szó. Arra voltak kíváncsiak, hogyan kezelik ezt a témát a bírák, hogy bánnak az áldozatokkal, hogy bánnak a bántalmazókkal. A Patent jogvédő egyesület a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásából már 2013-ben elindította a bíróságfigyelő programját: se látványos javulás, se látványos romlás nem volt az első szakasz 2014 végi lezárulása óta.
A megfigyelt tárgyalások közt voltak polgári-és büntetőperek egyaránt: például bontóperek, gyerekelhelyezési perek, vagy zaklatás, kapcsolati erőszak, kiskorú veszélyeztetése vádjával indult büntetőügyek. Ott voltak az önkéntesek az asszonyverésért pénzbüntetést kapó fülöpházi polgármester, a komondoros Balogh József ítélethirdetésén is.
Az utóbbi 14 hónapban a fővárosban és vidéken összesen 52 olyan tárgyalásra sikerült bejutnia az önkénteseknek, amelyen tényleg megjelent a párkapcsolati erőszak. Nem volt könnyű dolguk: eleve az ilyen ügyeket nem egyszerű megtalálni, mert esetleges a tárgyalási jegyzékek megjelenése, tartalma, másrészt pedig a bírák sokszor, az esetek nagyjából egyharmadában nem látták szívesen a megfigyelőket, indoklás nélkül zárt tárgyalást rendeltek el, akár a peres felek akarata ellenére erőltették ezt.
Attól, hogy egy tárgyalás nyilvános, még nem tartozik mindenkire
– teremtette le egy bíró a tárgyalásán jegyzetelő önkéntest. Olyan is előfordult azonban, amikor az áldozatvédelem szempontjából épp ennek az ellenkezőjével volt a baj: egy 16 éves lányt 14 jelenlévő előtt faggattak részletekbe menően arról, pontosan hol simogatta három évvel azelőtt a vádlott.
Többen figyelték meg, hogy a jegyzőkönyvből időnként fontos részletek kimaradnak, előfordul, hogy amit a bíró rövidítve lediktál, az nem az, amit a bántalmazott nő elmondott. Az önkéntesek jegyzeteiben rendszeresen szerepelt, hogy ingerült a bíró, a nőbe fojtja a szót, lekezelő, fölényeskedő.
Volt bíró, aki testi sértéses ügyben arról győzködte a feleket, hogy menjenek ki tíz percre a folyosóra, béküljenek ki, vonják vissza a feljelentéseket. A nő ebben az ügyben elmondta, hogy ő már nagyon sokszor kibékült a férjével, de mindig újrakezdődött a bántalmazás, és legutóbb már az életét féltette, azért jött el. A megfigyelő jegyzete szerint a bíró válasza az volt: most már viszont akkor nem élnek együtt, nincs életveszélyben, béküljön ki.
Stummer Vera, a Patent munkatársa az áldozathibáztatás kapcsán arról beszélt a projekt eredményeit ismertető sajtótájékoztatón, mennyire káros az olyan nyelvezet, amely kapcsolati erőszaknál mondjuk a veszekedés, perpatvar, civakodás szavakat használja, mert ezek mind kölcsönösséget feltételeznek, és relativizálják az erőszakot. Ilyenkor ha a nő ellenáll, még a bántalmazó tűnik fel jó színben, mert az a látszat, hogy ő nyitott lenne az együttműködésre.
A kutatás nem reprezentatív, nem is szánták annak, a negligálás mértékét például nehéz is lenne megmérni, számszerűsíteni, de a szó szerinti idézetek, amelyeket lejegyeztek az önkéntesek, azt jelzik, hogy van még mit javítani, mondta Sándor Beáta projektfelelős a pénteki sajtótájékoztatón. Néhány példa:
Voltak ugyanakkor a megfigyelt tárgyalásokon olyan bírók is, akiken látszódott, hogy járhattak már képzésen párkapcsolati erőszak témában, mert figyelmesek, érzékenyek, türelmesek voltak. A Patent bíróságfigyelő programja végén megfogalmazott ajánlások között szerepel, hogy ilyen képzésekre nagy szükség van, de lehetőleg ne csak néhány órás érzékenyítő tréningek legyenek, mert attól tartanak, hogy az inkább csak a kedélyek felkorbácsolására alkalmas.