Miniszterelnök-jelölt lesz 2018-ban?
Ez álkérdés. A valódi kérdés, hogy a baloldal összegyűjti-e a kormány leváltásához szükséges tömeget. Ez rendelkezésre áll, csak a nagy része, nagyjából a fele velünk is kritikus.
De van kedve miniszterelnök-jelöltnek lenni?
A tisztújításon tartottam egy beszédet, ahol elmondtam, hogy szerintem 2018 nyerhető, de ehhez egyértelművé kell tenni, hogy nem a 2010 előtti kormányzást kívánjuk visszahozni, illetve nem a 2014-es összefogás-forgatókönyvet kívánjuk előadni. Bejelentettem, hogy ebben nagy szerepet kívánok vállalni, méghozzá az első sorban.
Ezt a kongresszuson nagy taps fogadta, majd két órával később leváltottak.
Azóta pedig naponta olvasom az újságban, hogy milyen ötletei vannak az új pártelnöknek, hogy nekem kell irányítanom a választási felkészülést, a szövetségkötést, a kormányprogram-készítést, és egyébként meg szerinte én vagyok a legjobb miniszterelnök-jelölt.
Ön szavazna egy miniszterelnök-jelöltre, amelyet a saját pártja a vezetőjének sem választ meg?
Politikatörténeti kuriózum lenne.
Mit írnának rá a szórólapra? Tisztelt választópolgárok, nekünk nem kellett, önöknek jó lesz, üdv. Magyar Szocialista Párt?
Amikor arról beszélnek a párttársaim, például Molnár Gyula, hogy jó kormányfőjelölt lennék, ebből azt veszem le, hogy kommunikációs kihívás vagyok jelenleg a számukra.
Molnár Gyulával csak beszéltek erről.
Nem beszéltem. Nyilván nagyon elfoglalt. Bízom benne, hogy egyszer majd személyesen elmondja az álláspontját, és esetleg megkérdezi az én véleményemet is.
Tehát jól értem, hogy a tisztújításon önt elzavarták, majd a párt új vezetői kikiáltották kormányfő-jelöltnek, de ezt nem beszélték meg önnel?
Konkrétan így van.
És mit mondana Molnár Gyulának? Szó sem lehet a miniszterelnökségről?
Ha majd megkérdeznek, elmondom, hogy én egyértelművé tettem, a pártnak a kongresszusi beszédemmel, illetve a teljes baloldali közösségnek egy Népszabadság-publicisztikában is, hogy mit gondolok, és szerintem mi kell a kormányváltáshoz. Innentől a szerepem azon múlik, hogy az új pártelnök milyen irányba viszi a pártot.
Van kedve még egyáltalán bármilyen szerepet vállalni az MSZP-ben, miután nem kért önből a többség?
Olvasom a sajtóban, hogy azt sugallják, meg vagyok sértődve. Ez nem igaz, a sértődés nem politikai kategória. Meglehetősen nagy humorérzék kellett az elmúlt másfél héthez.
Miért váltja le egy párt a legnépszerűbb politikusát? Legalábbis a Medián szerint ön a legnépszerűbb MSZP-s párton kívül és belül.
Erre a legkevésbé én tudok válaszolni. Racionális választ erre még nem hallottam.
Négy évig vezette az MSZP választmányát, miért nem szavazták meg a folytatást a párttársai?
Azért szerettem volna folytatni, mert az új alapszabályunk a választmányhoz delegálta a választási felkészüléssel kapcsolatos döntést (stratégia, szövetségkötés, jelöltkiválasztás). Tudomásul veszem, hogy nem engem bízott meg a párt ezzel a feladattal. Kíváncsian várom, hogy az új vezetők milyen politikában gondolkodnak, de nekem nem kell feltétlenül részt vennem ebben.
Engem az nem motivál, hogy őrizzük meg ezt a 20-25 százalékot, a 2014-es eredményt,
ami a fideszes választási rendszerben a parlamenti mandátumok 10-15 százalékát jelenti. Engem nem érdekel, hogy 20 vagy 30 szocialista kerül a parlamentbe, de durvábbat mondok: az sem érdekel igazából, melyik lesz az a 20-30 MSZP-s. Az alibizéshez nem adom a nevem.
Tehát van olyan a pártban, akit ez motivál, és alibizni akar 2018-ban?
Bizonyos szinten mindig jelen van a politikában, hogy számolgatjuk a mandátumokat. Az a probléma, amikor ez minden más döntést felülír. De nem kerülöm meg a kérdést: látok erre utaló jeleket.
Kire, kikre céloz? Kik azok, akik csak túlélni akarják 2018-at?
Ez a következő hónapokban fog kiderülni. Aki pozíciók elosztásában, hatalomtechnikában gondolkodik. Aki komolyan elgondolkodik például a baloldali pártok közötti koordinált induláson, a külön listán. És az elmúlt egy hétben ez volt a legmegdöbbentőbb számomra, hogy maga Molnár Gyula is azt mondta, hogy ezt tartja a legbékésebb útnak.
Ennek egy üzenete van a választók felé: ezek nem is akarnak győzni.
2014 őszén már kipróbáltuk, koordináltan indultunk Budapesten, minden párt külön listát állított, néhol egymással szemben indultunk, láttuk az eredményét. Ezzel a koordinált indulással egy valaki jár jól: Gyurcsány. Így tudja kiharapni a legnagyobbat az MSZP szavazóbázisából. De kétségtelenül jól járnak azok is, akik már most elosztották az MSZP-lista első 20 helyét, mert így nem kell osztozkodni másokkal.
Úgy látja, 2018-ban ezt a koordinált indulást választja majd az MSZP és a DK?
Aggodalommal figyelem az erről szóló megjegyzéseket. És ha tényleg ebbe az irányba megy a párt, akkor lelkesen fogok szurkolni, nyilvánosan nem fogom támadni a pártot, de intenzív részvételt senki ne várjon tőlem.
A választmányi elnökségért Hiller Istvánnal küzdött, aki végül simán legyőzte. Meglepődött?
A meglepő az volt, hogy a kongresszuson tomboló tapssal fogadták, hogy az első vonalból kívánok harcolni a kormányváltásért. Majd két óra múlva jött a szavazás, ahol megszületett ez az eredmény (201-134 szavazat volt a különbség). Politikus vagyok, hozzá vagyok szokva a vereséghez is, lelki traumát ez nem okozott, de nehezebb racionálisan felfogni, mi miért történt.
Mi miért történt? Miért nyert Hiller István?
Világosan látszott, hogy hatalomtechnikai megállapodások történtek: „én támogatlak téged, az emberedet, ha te is támogatsz engem”. Ilyen tartalom nélküli pozícióosztozkodásban én gyenge vagyok, soha nem is vettem részt.
Kinek a hatalomtechnikai mesterkedéseiről beszélünk?
Többen összefogtak: Budapest és néhány nagyobb megye, küldöttcsoport vitte ezt végig a kongresszuson. Így sikerült nagyjából 60 százalékot összerakniuk. Létezik ilyesmi egy pártban, de ebben nem volt politikai tartalom, olyanok vettek részt a megállapodásban, akiknek elég távol esik a politikai véleményük egymásétól.
Akkor nevesítek én néhány embert: Hillert támogatta Mesterházy Attila, Molnár Zsolt és Molnár Gyula is. Miért szúrta ön az ő szemüket?
Tőlük kéne megkérdezni.
Nemcsak az én leváltásomra álltak össze amúgy, hanem minden pozícióra, amelynek csak egy része volt a választmányi elnöki poszt.
Furcsa volt viszont, hogy a kongresszus nagy tetszéssel fogadta a mondandómat, majd mégiscsak működött az utolsó elnökségi tagig szóló megállapodás. Ezek után pedig a kongresszus másnapján rám akarják bízni a legfontosabb politikai feladatokat, és ha nem vállalom, sértődékeny vagyok. Ez nem tisztességes.
Többen azt mondták, például Molnár Gyula is, hogy azért váltották le, mert rosszul vezette a választmányt. Eljutott önhöz a kritika az elmúlt években?
Érdekes, mert ha valamiben van gyakorlatom, akkor az egy testület vezetése.
Akkor miért mondja most a párt elnöke, hogy rosszul vezette?
Valamit mondania kell, valahogy meg kell magyaráznia, hogy mi történt. Jelentős választói tömeg nem értheti, ami itt zajlik az MSZP-ben.
Hiller István megválasztását segítette a Fidesz? Úgy tudom, zárt ajtók mögött ön is kritizálta, hogy Hiller milyen barátságos interjút adhatott a kormánypárti Magyar Időknek a tisztújítás előtti napon.
Távol álljon tőlem, hogy bármelyik szocialista vezetőt is azzal vádoljam, hogy összejátszik a Fidesszel. Ugyanakkor nem szabad a csapdákba belesétálni. Nekem állandó rovatom van ebben a Habony-féle lapban, mindennap elkövetek valami szörnyűséget. Ehhez képest nem túl szerencsés, már csak a szolidaritás miatt sem, hogy ilyen interjúk jelennek meg egy másik szocialistával.
Hillerrel beszélt erről, hogy nem szolidáris?
Nem, de egyértelművé tettem, hogy semmiféle együttműködés nem lehet a Fidesszel, és kárt okoz még a látszata is annak, hogy mi egy nagykoalícióban gondolkodunk.
Szanyi Tibor az elnökválasztási turnéján beszélt arról, hogy vannak olyan szocialista kollaboránsok, akik együttműködnek a Fidesszel. Kik ezek a kollaboránsok?
A diktatúrák sajátossága, hogy megsemmisíti a politikai ellenfelet, vagy eléri az együttműködést vele. Országos szinten nem tudom ezt elképzelni, de rendkívül káros, hogy néhány MSZP-s politikus elősegíti ennek a látszatnak a kialakulását. Helyi szinten bonyolultabb a helyzet,
én is találkoztam olyan szocialista önkormányzati képviselővel, akit a legkevésbé sem a harcias ellenzékiség jellemzett a Fidesszel szemben.
Neveket hiába várnék?
Hadd ne mondjak neveket. De azzal szoktak védekezni, hogy ő ott él a családjával, félti a gyerekeit.
A pártelnöki szavazáson Tóbiás Józsefre szavazott?
Titkos választás volt, márciusban magam kértem, hogy kerüljük el a csapdát, hogy minden szocialista megnevezi a saját jelöltjét, jókora sebeket ejtve ezzel a másikaknak. De utólag elmondhatom, hogy igen, Tóbiásra szavaztam.
Elégedett volt az elnöki teljesítményével?
Egyszerűen nem láttam a másik három kihívóban, hogy gyökeres politikai fordulatot tudnának hozni.
Vagyis nem bízik abban, hogy Molnár Gyula gyökeres fordulatot hoz, és újjáépíti a pártot.
Dehogynem bízom. Sok sikert neki!
Milyen elnök lesz Molnár Gyula?
Nagy elszánás és bátorság kellett ahhoz, hogy ebbe beleálljon. Az őt ért durva és alaptalan támadások miatt ki kellett vonulnia a politikából az utóbbi években, neki ezért hat-hét évet be kell hoznia. Sok erőt kívánok neki. A nyáron remélhetőleg lesz ideje kitalálni, milyen stratégiát folytat. Még egyszer mondom, ha olyat, amivel azonosulni tudok, akkor határozottan támogatom. Ha más stratégiát, és erre látok jeleket az elmúlt napokban, akkor lelkesen fogok Szegedről szurkolni.
Minek adja a legnagyobb esélyt, 2018-ban mit fog csinálni a kampányban?
A miniszterelnök-jelöltségnek értelemszerűen már nincs politikai realitása.
Én határozottan elmondtam a véleményemet, javasoltam stratégiát, a döntés azonban az új pártvezetés kezében van. Van bennem remény, de egy nagy adag aggodalom is.
(Borítókép: Bődey János/Index)