A kvótanépszavazás nem érte el az érvényességi küszöböt.

Dacára annak, hogy

• ennyire szélsőséges hangvételű és fenyegető, az emberek legrosszabb ösztöneit célzó politikai kampányra Magyarországon emberemlékezet, de legalább fél évszázad óta nem volt példa;
• ilyen széles részvételi mozgósítás a rendszerváltás óta nem volt;
• elképesztő mennyiségű hamis és/vagy túlzó állítás hangzott el a népszavazás tétjével kapcsolatban a hivatalos kampány részeként és a megszólaló országos és helyi politikusok szájából;
• a teljes közmédia és a kereskedelmi média kormány által uralt része is a  kormánypropaganda kritikátlan szolgálatába lett állítva;
• a kormány várhatóan körülbelül húszmilliárd forintot, azaz a brit brexitkampány pró és kontra kampányainak (magánfelajánlásokból összegyűlt) összegénél is jóval több (köz)pénzt költött a kampányra;

mégsem sikerült bő négymillió embert szavazásra bírni. Hogy történhetett ez?

Már felületes olvasatban is több tényező merül fel.

1. Azt mondani, hogy az ember részt vesz a népszavazáson, és ténylegesen elmenni, nem ugyanaz: a részvételre vonatkozó előzetes felméréseket a ténylegesen voksolók száma szinte sosem éri el.
2. Még a politika iránt csak felületesen érdeklődők számára is nyilvánvaló volt, hogy a bősz migránsozás, terroristázás és a nemzethalál-víziók mögött szimpla politikai kalkuláció és érdek húzódik. Így aki nem akart Orbánnak segíteni, kétszer is meggondolta, hogy elmenjen-e.
3. Legkésőbb a szeptemberi pozsonyi uniós csúcson kiderült, hogy a kvótanépszavazás okafogyottá vált, mert abban a formában, amivel Orbánék a kampány során riogattak, nem lesznek kötelező uniós kvóták a menekültek befogadására.  
4. A Jobbik kétlelkűen kampányolt, mert miközben a párt hivatalosan a nem szavazatra buzdított, valójában csak imitálta a kampányt, Vona Gábor pedig konkrétan bejelentette, hogy érvénytelenség esetén Orbánnak le kell mondania: ez nyilván nem segített mozgósítani a bizonytalanokat. 
5. A baloldal nem kampányolt, és bojkottot hirdetett.
6. A nem pártelkötelezett szavazók egy jelentős része megcsömörlött a lényegében másfél éve, még a parkettarésekből is ömlő, már-már parodisztikus propagandától, és sokan már csak dacból is otthon maradhattak.

Igazából az lett volna a hatalmas meglepetés, ha a választók több mint fele tényleg elmegy szavazni. Az elkötelezett fideszes és jobbikos szavazók együtt legfeljebb hárommilliós táborához ugyanis a bizonytalanok és a baloldali szavazók köréből kellett volna együtt bő egymillió embert megnyerni. Még a messze túltolt kampány ellenére sem volt egyértelmű, hogy ez sikerülhet.

Valójában az érvénytelenségnek ennél is alapvetőbb oka van. Az, hogy a népszavazásnak minden ellenkező állítással szemben

Azt, hogy a nem fog nyerni, az első pillanattól fogva mindenki tudta. A nemzeti sorskérdésről és Magyarország sorsát évszázadokra meghatározó döntésről szóló lózungokkal szemben valódi jelentősége a részvételnek volt. Pontosabban lett volna, ha például az érvénytelenség esetére Orbán Viktor felajánlja a lemondását.

Orbán persze nem ostoba, és nem volt oka ekkorát kockáztatni. Így viszont a részvétel magyarázatakor abból lehet csak kiindulni, hogy 

1. mekkora most a pártok támogatása, és
2. a valódi politikai téttel bíró választói döntéseknél, tehát az országgyűlési választások idején hogyan szokott alakulni a részvétel az egyes politikai táborokban.

Ez utóbbi arány a Jobbik és a Fidesz táborában 2014-ben 70-80 százalék volt, vagyis a nem-párti jobboldalon ez tekinthető a felső korlátnak, és a Fidesz/kormány számára a létező legoptimistább forgatókönyvnek. A nem kampányoló/bojkottot hirdető baloldal szimpatizánsai körében elképzelhetetlen volt az 50 százalékosnál nagyobb részvétel, a pártkötődés nélkülieknél pedig az egyharmad-közeli is óriási eredmény lett volna. A Medián szeptember közepi felmérésének pártnépszerűségi adataival és ezekkel a minden szempontból maximális részvételi arányokkal kalkulálva 57-58 százalék között alakult volna a részvétel.

A másik, alsó határértéket nehezebb meghúzni, de az azért elég valószínűtlennek tűnt, hogy a fideszes szavazók kevesebb mint fele, a jobbikosok pedig kevesebb mint 40 százaléka otthon maradjon. Ha a baloldaliak ötöde és a bizonytalanok tizede ment volna csak el, a teljes részvétel 30 százalék körül alakult volna.

A két, minden szempontból túlzó szélsőség közötti középérték 44 százalék körül alakul. És a szavazáson részt vevők aránya az este 8-kor elérhető előzetes adatok fényében pont valahol itt lesz, amiből persze még le kell majd vonni az érvénytelen szavazatokat. A kormány tehát minden jel szerint kidobott az ablakon 20 milliárd forint közpénzt, mert

A kalkuláció módszertanáért köszönet Miklósi Zoltánnak, a CEU Politikatudományi Tanszéke oktatójának.

(Borítókép:  Huszti István / Index )