Közeli ismerősei lehetetlennek tartják, munkatársai sem tudják elképzelni, a helyiek tanácstalanul ingatják a fejüket, egy-két intézeti fiatalt hallgatva nem lehetetlen, amivel a bicskei Kossuth Zsuzsa gyermekotthon igazgatóját megvádolta két korábbi lakó, azt állítva, hogy V. János éveken át molesztálta őket. Bicskén járva nem sikerült rájönnünk, hogyan kéne kinéznie a történetnek, ha igaz volna, és hogyan, ha hazugság lenne. A tét nem csak egyénileg nagy: a szakértő azt mondja, alapvetően jól működik a rendszer, és nem lenne jó, ha a mostani történet miatt lendületből szétbombáznák.
„Kizárt dolog, az én fiam is ottani iskolába jár, ezek már nagyon rafkós, 12 éves gyerekek, egyből rájönnének, ha ilyesmi történne körülöttük” – mondta a bicskei központi buszmegállóban várakozva egy édesanya. Lovas Sándorné az egyetlen, aki névvel vállalta nyilatkozatát, a későbbiekben mindenki más, akár hitelt adott az RTL Klub által feltárt molesztálási sztorinak, akár védelmébe vette a gyermekotthont 26 éve irányító igazgatót, névtelen akart maradni.
„El tudod képzelni, hogy a gyerekek hazudjanak?” – kérdezte egy másik asszony a nagybevásárlás szatyrai mögül. Volt, aki el tudta, volt aki nem, Lovasné igen. „Mindig segítőkész mindenkivel, nem igaz az egész” – a diskurzusnak a busz érkezése vetett véget.
A Bicske közepén álló Batthyány-kastély már a két világháború között gyermekotthon volt. A hatalmas parkkal körülvett kastélyban több mint száz gyerek él. A kőkerítésen ugyan nem lehet átlátni, a botrány kirobbanása óta a kapuk is zárva vannak, de az intézmény helyiek szerint épp nyitottságáról volt ismert. Kívülről érkezők is látogathatják a lovardát, nyáron nyilvános strandként szolgál a medencés, nemrég csaknem 300 millió forintból felújított park, amely szintén a bicskeiek rendelkezésére áll.
Iskolája sem csak a bentlakóknak van fenntartva, magatartásproblémás gyerekek kintről is járnak oda, az idősebb lakók – másfél évtől 20 éves korig élnek ott, de aki iskolába jár vagy munkát talál, tovább is maradhat – szabadon kijárhatnak. Az intézmény nyitottsága az igazgató érdeme, ahogyan a pályázati pénzek elnyerésében is főszerepet visz. Minden idejét az intézménynek szenteli, a munkába bevon mindenkit, 24 órában az otthonért dolgozik, amely minden bizonnyal Bicske legértékesebb ingatlana – ez róla az általános vélemény.
„Nem tudom, mit gondoljak. Másodszor indul nyomozás, hááát...” – az intézet dolgozója tanácstalanul nézett maga elé. Régóta ismeri Jánost, a gyerekek szeretik, maguk szaladnak hozzá, megölelik, ő meglapogatja a hátukat, semmi olyan, ami amúgy feltűnne, a dolgozót is inkább az zavarja, hogy az ügy másodszor jön elő.
Szeptember elején a fővárosi Alföldi utcai gyermekotthon lakói állították, hogy molesztálták őket. Abban az ügyben is rendőrségi nyomozás indult, és az összes érintett állami felelős szerv, egészen a minisztériumig bezárólag vizsgálódik. Ott is felmerült, hogy bosszút akartak csak állni a vádlók, de egyelőre semmi biztosat nem tudni.
Az igazgatót támogatók egyik legfőbb érve, hogy 26 éven át vezette az intézetet, akkor hogyhogy nem került elő tucatnyi vádló. Azért ehhez tegyük hozzá gyorsan: nem olyan egyszerű a nyilvánosság előtt vállalni ilyen típusú ügyeknél, hogy mit élt át az ember.
Másrészt 2011-ben már volt egy nyomozás, az intézmény három dolgozója és legalább tíz gyerek állította, hogy „János bácsi” szexuálisan bántalmazta őket. Nem volt köztük az a két fiatal, akik most jöttek elő az éveken át tartó bántalmazások vádjával. Akkor a fiatalok visszavonták vallomásaikat – a nyomozás idejére más otthonokba helyezték őket, így nem voltak közvetlen nyomás alatt –, az ügyet lezárták, a három munkatárs ezután eljött Bicskéről. Az ügyben valló gyerekek visszatértek Bicskére.
„15 éve rendszeresen strandoltunk a kastély medencéjénél, nekem már akkor mondta egy nagyon jó intézetis barátom, hogy az igazgató molesztálja őket” – mondta egy bicskei fiatalember, akit egyáltalán nem leptek meg a mostani hírek.
Mások inkább nem mondtak véleményt, „nem tudhatjuk”, „majd az okosok megmondják”.
„Amióta bent lakom, erről mindig beszélnek. Nekem az is furcsa, hogy nincsen családja.” Az intézetis srác aztán árnyalja a képet: Levente és Julián balhésok voltak, sokkal durvábban ittak és bióztak, mint mások, szerinte ezért nem maradhattak 20 éves koruk után. Itt tehát megvillan a bosszúállás lehetősége. De aztán egy nevet is megemlítve azt mondja: mással is "játszott" János bácsi, laptopot is adott érte.
„Aztán a nevelő előtt a fiú már letagadta. Persze lehet, hogy lódított” – vonja meg a vállát, végül mégis inkább megengedve, hogy a történetek igazak lehetnek. „Lehet, hogy épp azért voltak balhésak, piásak Juliánék, mert ez történt velük.”
„Ha megtörtént, az óriási baj, ha hazugság, az is óriási baj” – adott sokkal óvatosabb választ egy gyermekjogász, aki évek óta ismeri az igazgatót. Sőt, ismerte azt a fiút, Szabolcsot is, aki Bicske-alsón a vonat elé vetette magát szeptemberben, és akinek halála Julián és Levente elmondása szerint a végső lökést adta ahhoz, hogy a rendőrséghez forduljanak az őket ért bántalmazásokkal. Elmondásuk szerint Szabolcs is szenvedő alanya volt a szexuális visszaéléseknek.
„Én táboroztam is vele, rengeteget beszéltünk, mesélt a családjáról, borzasztó sorsáról, de soha, egyetlen szóval sem beszélt arról, hogy szexuális bántalmazás érte volna” – mondta a gyermekjogász. Rajta kívül mások is megemlítették, hogy Szabolcs halálát összekötni az igazgató elleni vádakkal elég meredek, a fiú szerintük depressziós volt, és szerelmi csalódás miatt ölte meg magát.
„Dolgoztam ott, néha ijesztőek tudnak lenni a gyermekvédelmis fiatalok, de tényleg nem tehetnek róla, sorsuk áldozatai” – mondta az igazgató egy ismerőse. A nagyobbak már „meccselnek”, kézben akarják tartani a dolgokat, van, aki meg is zsarolja a nevelőt, manipulálnak, azokkal az eszközökkel, amelyeket ismernek. Szerinte brahiból, figyelemfelkeltésből, szeretethiányból is előállhattak a történettel, amiről tudják, hogy nagyot szól. Ráadásul a 2011-es ügy egykori vádlójával később is kapcsolatban állt az öngyilkos Szabolcs, és így talán a vele barátságban lévő, most az igazgatóra valló fiúk is.
Ezt a lehetőséget közvetve megengedi az igazgatót jól ismerő férfi, bár nem egészen világos, hogy az elmélet szerint az egykori tanár – akit egyébként a 2011-es ügy kirobbantásáig az igazgató állítólag nagyon nagyra értékelt – bírta rá most a fiúkat a hazugságra, vagy ők használták ki, hogy az egykori nevelő hisz nekik – figyelemfelkeltés, szeretethiány, lásd fent.
Munkatársaival szigorú ember - így írják le ismerői Jánost, aki mindenkitől elvárta, hogy teljes odaadással dolgozzon, ahogyan ő maga is, ami sokaknak nyomasztó lehetett. Ennek ellenére eddig mindenki kiállt az igazgató mellett.
Az igazgató következetessége a bentlakókkal szemben is megvolt, bár nevelési elvei inkább a nagyobb szabadság, mint a poroszos fegyelem felé mutattak. Igyekezett bevonni a nagyobbakat is a munkába, ami az önálló élet felé vezető fontos lépcső. Később volt is, aki felnőttként az intézményben maradt dolgozni. Azok is kiálltak az igazgató mellett a mostani és a korábbi vádak felmerülésekor.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a nyomozás nyilvánosságra kerülése után felfüggesztette állásából az igazgatót, pénteken pedig bejelentette: hétfőtől külső vezetőt rendel az intézménybe. Van, aki szerint akármi is történt, V. János már aligha tudná rászánni magát, hogy visszatérjen az intézmény élére.
„Düh van bennem: azért is, ha a gyerekekkel szemben bűncselekményt követnek el, azért is, ha a szenzációhajhászásra használják a gyermekügyet” – mondta Radoszáv Miklós. A gyermeknevelési szakember szerint rossz, hogy az ügy a nyomozási szakaszban ekkora nyilvánosságot kapott. Ez jobb lett volna, ha a nyomozás után történik meg.
Radoszáv szerint nagyon nagy baj lenne, ha a gyermekvédelem intézményi szerkezetét lendületből elkezdenék szétbombázni a most felmerült vádak nyomán. A Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szolgálat korábbi igazgatóhelyettese szerint rendszer alapvetően jól működik, kicsi az esély ilyen bűncselekményekre. A gyermekeknek van hová fordulniuk, a gyermekjogi képviselők ebben fontos szerepet játszanak, rendszeresen találkoznak velük, nincsenek tehát bezárva az intézmény falai közé. A nyíltságot, átláthatóságot célozza az is, hogy ne belső fenntartású, hanem külső iskolában tanuljanak. (Bicskén a kastélyon belül van az iskola, de külön vezetője van, és külsősök is járnak oda.)
Ő csupán egyetlen ügyről tud, ahol rendszerszerűen, egy gyermekotthon igazgatója és munkatársai is érintettek voltak a gyermekek elleni bűncselekményben – még az 1997-es gyermekvédelmi törvény előtt.
Radoszáv szerint nem szabad, hogy a gyermekek elleni bűncselekmények iránt érzett düh elvegye a fókuszt az alapos kivizsgálásról. A jelenleg a Csányi Alapítvány a Gyermekekért nevű szervezetet vezető szakembernek ebben van tapasztalata: az általa említett, bő húsz évvel ezelőtti ügyet éppen ő vitte végig intézeti gyámként, míg végül a pilisszántói otthonban lévő fogyatékos gyermekeket fizikailag bántalmazókat elítélték.
„Szó szerint beleőszültem, nagyon nehéz volt a bizonyítás, két évbe telt. A védelem arra épített, hogy a gyermekek csak kitalálták a történeteket.” Egy szakember azonban kétséget kizáróan meg tudja állapítani, hogy az elmondottak igazak-e vagy sem, erre a bicskei esetben is számít Radoszáv – de mindenképp elhúzódó ügy lesz.
Vannak garanciák a gyermekvédelmi törvényben, hogy kik nem foglalkoztathatók a területen. A nevelőszülők alapos megszűrése sem volt olyan triviális 20 éve, mint ma, ez is a törvény eredménye.
Száz százalékos rendszer persze nincs, mondja Radoszáv, az ördögi hajlamokat jól el lehet rejteni, de szerinte a rendszer jól kiszűrheti az ilyen veszélyeket. Ezért is van tétje a mostani ügynek, „nem akárkiről van szó” aki „az utcáról esett be” a gyermekvédelembe. Ha vádak valósnak bizonyulnak, akkor „ki kell elemeznünk, hol hibáztunk, mert ez most nem látszik.”
A történetnek van még egy szála, ami a helyiekkel beszélgetve többeknek eszébe jutott. Ez a szál a 11 ezer fős Bicske értékes kastélyingatlanától a város szélén lévő menekülttáborig ér. Az év végéig a tábort várhatóan bezárják és felmerült, hogy a gyermekotthont oda kéne vinni a város központjából. Sok bicskei nehezen viseli az együttélést az otthonnal, szívesebben látnák távolabb, pláne a menekülttábor helyén. Nem csak most, ez korábban is így volt.
Állítólag Tessely Zoltán, Bicske korábbi polgármestere, jelenleg a Fidesz parlamenti képviselője is szívesen visszaszerezné a városnak a kastélyt kulturális központnak. Persze egyszerűbb útja is lenne az otthon áthelyezésének, mint az igazgató bonyolult ellehetetlenítése, úgyhogy az ezt felvetők sem tartják valószínűnek, hogy emiatt robbanhatott ki a botrány, de azt igen, hogy azt kihasználva megpróbálják gyorsan végigvinni az áthelyezés tervét.
Az igazgatót nem tudtuk elérni. Ismerői azt mondták, nem neheztel Juliánra és Leventére, ahogyan öt éve sem haragudott azokra a gyerekekre, akiknek vallomásai alapján megvádolták. Hogy a bántalmazás vádja igaz-e vagy sem, abban egyelőre marad a találgatás.