Október 23-án tették ki az Eleven Emlékmű aktivistái azt a két táblát a Terror Háza elé, amivel a hivatalos emlékévi ünnepi installációt szerették volna kiegészíteni, reményeik szerint egészen november 4-ig. Rényi András, az Eleven Emlékmű csoport tagja szerint ugyanis a hivatalos emlékezetpolitika szándékosan hagyja ki '56 történetéből a Nagy Imre-csoport vagy a Petőfi-kör tagjait, újságírókat, írókat, a forradalom baloldali, reformkommunista, vagy szociáldemokrata résztvevőit.
A történelemhamisítás, '56 kisajátítása ellen demonstrálnak, ezért ezekkel a történelmi szereplőkkel egészítették ki a hivatalos kiállítást. A Terror Háza eredeti nyolc táblája és a demonstrálók két táblája közé azonban a múzeum egy olyan táblát helyezett ki, amiben azt írja, a két táblához nincs közük, az aktuálpolitikai provokáció. A művészettörténész Rényi úgy véli, akár jelképesnek is nevezhető, hogy Nagy Imre vagy Bibó István neve aktuálpolitikai provokációnak minősül a jelenlegi kormány emlékezetpolitikája számára.
Rényi úgy látja, az '56-os emlékév kapcsán olyan narratíva uralta el a köztereket és a közmédiát, amelynek a történelmi igazsághoz csak részben van köze, illetve annak csak egy nagyon szűk szeletét mutatja be, ráadásul üresen, giccsesen. Eszerint a jobbos narratíva szerint a magyar nemzetet az antikommunizmus és a nacionalizmus egyesítette '56-ban, ennek érdekében viszont ki kell hagyni a történeti elbeszélésből az összes politikai vezetőjét a korszaknak. Nagy Imrétől Bibó Istvánon, Rácz Sándoron, Maléter Pálon át Szilágyi Józsefig, vagy Kéthly Annáig. Erre szerettek volna rámutatni akciójukkal, ez "a forradalom emlékezete retusálás nélkül", ahogy írják az egyik táblán.
A kormány történelem-elbeszélése csak a népi hősöket, névtelen, politikai szerepet nem vállaló, csak az utcai harcokban résztvevő szereplőket helyezi '56 fókuszába. Rényi szerint ezzel az a cél, hogy a sokszor valódi történelemismeret nélküli fiataloknak egy hősképet kínáljanak. Ami azonban csak legendaképzésre jó, így nem valódi történelmi emlékezés lesz, csak egy üres, össznemzeti giccs.
Rényi azonban olyanokat is a hőseink közé sorol, akiket az egyébként 13,5 milliárdos kampány szándékosan kifelejt. Az 56-os intézet, az MTA, kutató körök évtizedek óta rengeteget dolgoztak ennek az időszaknak a feltárásáért, ez gyakorlatilag az egyik legjobban feltárt történelmi terület, ehhez képest Rényi úgy érzi, a történelmi tudás közvetítése nulla, ami a propagandán keresztül átment az nagyon kevés: hangulatok, giccses képek ismétlése, szemfényvesztés.
Az 1956-os Intézet vezetője. Rainer M. János nekünk adott interjújában is hasonlóról beszélt. Szerinte a 2010 utáni emlékezetpolitikai beállításban Nagy Imre és a reformer kommunisták szerepe kicsit kényelmetlen. A forradalomnak nem volt vezetője, de vannak szimbolikus arcai, és a legjobban kivehető nyilvánvalóan Nagy Imre. Az antikommunista központi narratívába a kommunista miniszterelnök azonban nehezen illeszthető be.
Így az alternatív arc a pesti srác, aki azonban nehezen személyesíthető meg, és nincs egyetlenegy, aki erre igazán alkalmas volna. Rainer szerint a mai emlékezetpolitika kiragadja a kontextusból, és különböző aktuális jelentéseket kapcsol a forradalomhoz.
Visszatérve a Terror Háza előtti demonstratív két tablóhoz: az emlékév programjába bele nem passzoló, de a forradalom szempontjából fontos és meghatározó szereplőket szerették volna bemutatni. Rényiék nyílt levelet írtak Schmidt Máriának, amiben kissé ironikusan felajánlották két tablójukat a múzeumnak, hogy az november 4-ig kiegészíthesse a hivatalos tablókat. Reményeik szerint kint is maradhatnak.
A múzeum aktuálpolitikai provokációs megjegyzéséhez fontosnak tartotta azonban hozzátenni, hogy a táblákon semmiféle aktuálpolitikai utalás nincsen, azokat az '56-os intézet komoly kutatói állították össze, ami lehet, hogy az éppen aktuális központi narratívába nem illik bele.