Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett

– így kezdődik az alaptörvényben az államfőre vonatkozó cikk. Áder János öt éve köztársasági elnök, és hétfőn a koalíció újabb öt évre fogja megválasztani. Most azt vizsgáljuk, mennyire tett eleget az államfő a demokratikus államrend védelmével kapcsolatos fenti, legfontosabb kötelességének.

Az államfőnek, azon kívül, hogy bármikor felszólalhat a Parlamentben, két eszköz van a kezében.

• A fontosabbik, hogy az elfogadott törvényeket alkotmányos kifogás esetén elküldheti az AB-nek.
• Ha politikai aggálya van, az Országgyűléstől kérheti, hogy fontolják meg megint a dolgot.

És bár maga is kezdeményezhet törvényt vagy népszavazást, utóbbiak inkább csak elvi lehetőségek. Ám ha szükségesnek látja, az említett módokon valóban beavatkozhat a törvényhozás menetébe, és a parlamenti többség egyik fékeként működhet.

Politikai vétót hivatala honlapjának adatai szerint Áder összesen 28 törvény ellen emelt. A kifogásai többnyire azok formai hiányosságaira vonatkoztak, nem igazán rajzolódott ki belőlük a demokratikus államrend áderi eszményének markáns vagy koherens karaktere. Az esetek többségében az Országgyűlés változatlan formában ismét megszavazta az érintett törvényeket, így azokat az államfő kénytelen volt aláírni.

• Először 2012 decemberében fordult az AB-hez, mert szerinte az új választási eljárásról szóló törvény hat pontja is az alaptörvénybe ütközött. A kifogásai egyebek mellett a választási regisztráció és a politikai hirdetések korlátozásaira vonatkoztak. Áder vétója politikai értelemben nem okozott nagy meglepetést, miután Orbán Viktor november végén megelőlegezte, hogy „nyilvánvalóan lesz” alkotmánybírósági kontrollja az új választási eljárási törvénynek és ez „jól is van így”. Áder kifogásait az AB 2013 januárjában minden pontban megalapozottnak találta.
• A köztársasági elnök legközelebb 2015 májusában, az állami földvagyont érintő módosítócsomag miatt kért alkotmányossági normakontrollt. Áder három necces pontot talált, ebből kettőben adott igazat neki az AB: abban, hogy a módosítás egyes részeit kétharmados többséggel kellett volna elfogadni (a kormányoldal az év februárjában veszítette el a kétharmados többséget a parlamentben), illetve hogy a természetvédelmi területek védettsége nem csökkenhet a Nemzeti Földalapba kerülésükkel.
• Tavaly márciusban Áder a jegybank- és a postatörvény módosításait is megvétózta. Az AB a jegybankkal kapcsolatos kifogásoknak helyt adva kimondta, hogy az MNB alapítványainak juttatott közpénz közpénz marad, az elköltésére vonatkozó adatok közérdekből nyilvánosak. A postatörvény visszamenőleges hatályú módosításával kapcsolatos államfői kifogást viszont az Alkotmánybíróság elutasította.
• 2016 decemberében Áder a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény miatt emelt formai okokból alkotmányossági vétót. Három olyan pontot talált a törvényben, ahol az országgyűlés egyszerű többséggel módosított vagy próbált szabályozni kétharmados többséghez kötött törvényt vagy intézményeket. Tartalmi kifogása viszont nem volt, jóllehet a törvényszövegől jól kiolvasható volt a felállítandó közigazgatási bíróságok politikai befolyásolásának szándéka. Az AB januárban mindhárom pontot alkotmányellenesnek találta.

Utólag elég jól látszik, hogy

ami miatt az MNB végül kénytelen volt kiadni az alapítványainak juttatott 260 milliárd elköltésének részleteit.

A közvéleményt hetekig foglalkoztatták a durva pazarlásról, a közbeszerzés nélkül elköltött milliárdokról, a rokonoknak, csókosoknak nyakló nélkül osztogatott százmilliókról és az állam szabálytalan jegybanki finanszírozásáról szóló ügyek. A botrány sokat ártott Matolcsy György MNB-elnök és az alapítványokon hízó üzleti kör megítélésének, de az adatok eltitkolására készülő kormányoldal is alaposan megtépázódott.

Fel is merült, hogy Áder nem hosszabbíthat, és Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter lesz az utóda. Aztán decemberben kiderült, hogy mégis újrázhat.

Áder János első elnöki terminusa nem hasonlítható közvetlen elődje 20 hónapos elnökségéhez, mivel Schmitt Pál bevallottan nem is ambicionálta, hogy bármiféle jogállami ellenőrző vagy ellensúly-szerepet töltsön be (és ezt a vállalását maradéktalanul teljesítette is). Áder, mint láttuk, több fontos ügyben is megakasztotta a fideszes törvénygyár fogaskerekeit a jogállam védelmében, még ha ezek többnyire formai és nem tartalmi kifogások voltak is.

Első államfői ciklusa ennek ellenére nem hasonlítható Göncz Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László elnökségéhez sem, mert

A messze legfontosabb ilyen ügy az alaptörvény negyedik módosítása volt. Ez volt az a csomag, amibe javarészt az Alaptörvény alkotmányellenesnek bizonyult átmeneti rendelkezéseit és más, szintén alkotmányellenesnek talált törvényi rendelkezéseket pakolt be a kormánytöbbség, és tett erővel az alaptörvény részévé. Így azon túl, hogy inkoherenssé vált az alaptörvény, jelentősen sérült az alapjogok védelme és az AB jogköre is. A módosítást az ellenzék, Szabó Máté alapjogi biztos, Áder elődje, Sólyom László és a civil kritikusok is a már amúgy is megtépázott alkotmányosságra és jogállamra mért legsúlyosabb csapásnak nevezték.

Azt, hogy Áder nem emelt vétót, még lehetett azzal magyarázni, hogy az alaptörvény akkor épp hatályos változatának legelterjedtebb értelmezése szerint erre nem volt lehetősége. De hogy egyáltalán nem adott hangot az aggályainak, amiért a koalíció korábban alkotmányellenesnek minősült rendelkezéseket írt az alkotmány normaszövegébe, arra kritikusai szerint csak egy magyarázat adható: hogy

• Nem emelt vétót vagy szólalt fel Paks II ellen, holott legalább a nem az erőmű biztonságával és technológiájával, hanem például a finanszírozással kapcsolatos adatok nyilvánossága – amit az erőműről szóló törvény sajnos nem teremt meg  – ennyit mindenképp megért volna.
• Nem kifogásolta Áder a választási eljárásról szóló törvény egyértelműen a Fidesznek kedvező 2013-as és 2014-es, közvetlenül a választás előtti módosításait (a Fidesznek 2014-ben épp meglett a kétharmados többsége).
• Nem volt szava az infótörvény 2015-ös, a közérdekű adatok megismerését súlyosan korlátozó módosításához sem.
• Hallgatott a menedékkeresők elleni állami gyűlöletkampányról, holott ha máskor nem, az őszi népszavazás kiírásakor erre még hivatali apropója is lett volna.
• És nem nyilvánított véleményt a jogvédő civilek és Soros György elleni kormányzati kampányról.

Márpedig Áder János államférfiúi és államfői megítélésében épp az játszik döntő szerepet, hogy melyek a neki igazán fontos ügyek, és ha szükséges, mert-e, mer-e azok képviseletében akár személyes politikai kockázatot vállalva fellépni. Az elmúlt öt évben nem derült ki, hogy mi igazán fontos Ádernek, és arra is csak elvétve láttunk példát, hogy komolyan szembe szállt volna Orbán Viktorral és a Fidesszel.

A súlyos antidemokratikus ügyekhez képest, melyek ellen Áder nem emelt vétót vagy állt ki, szinte eltörpül, hogy közjogi bizonyítványán papíron azok az esetek ejtettek foltot, amikor a Fidesz-dominálta Alkotmánybíróság olyan törvényeket kaszált el, amiket ő csont nélkül aláírt. Az akotmányellenesnek bizonyult jogszabályok röviden:

• az új Ptk.-nak a közszereplők bírálhatóságára vonatkozó előírásai,
• a nemzetbiztonsági törvény folyamatos átvilágításra vonatkozó szabályai,
• a földtörvénynek a magánszemélyek termőföld-szerzésére vonatkozó eljárási szabályai,
•  az egyházügyi törvény az alaptörvény negyedik módosításával párhuzamosan megszavazott módosítása,
• a fővárosi választási rendszer átalakításának egyes kevésbé fajsúlyos elemei,
• a Quaestor-kártalanítás.

Valójában mindegy, hogy Áder puhasága konformizmusból, vagy a markáns politikai karakter hiányából és a demokratikus, jogállami meggyőződés gyengeségéből fakad. Ha második elnöki ciklusa is olyan lesz, mint az első, továbbra is csak dísz marad a Nemzeti Együttműködés Rendszerén,

Borítókép: Áder János köztársasági elnököt katonai tiszteletadással fogadják a Magyar Honvédség éves értékelõ és feladatszabó vezetõi értekezlete elõtt Budapesten a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnál 2017. február 14-én. MTI / Koszticsák Szilárd.