Visszaállítják a 13. havi nyugdíjat, megduplázzák a nyugdíjminimumot, de ha nem is sokat, valamennyit mindenképpen emelnek – a választások előtt minden párt fűt-fát ígér az egyik legfontosabb választói csoportnak: a nyugdíjasoknak. Arról viszont nem nagyon esik szó, hogy hamarosan elkerülhetetlennek tűnik a nyugdíjkorhatár emelése, és pár éven belül több százezer olyan ember lesz Magyarországon, akik egy végigdolgozott élet után csak nagyon alacsony nyugdíjra lesznek jogosultak.
2017 egyik legforróbb belpolitikai témája, hogy mi van a nyugdíjasokkal. Az első, könnyedebb felvonás májusban kezdődött Orbán Viktor videójával, amelyben meglátogatta Bözsi nénit, a röfiket, és megígérte, hogy ha jól mennek a dolgok, novemberben megint emel majd egyet a nyugdíjon. A videó után kisebb vita alakult ki (tulajdonképpen Gyurcsány Ferenc és Gyurcsány Ferenc között) arról, hogy pontosan ki is vette el a 13. havi nyugdíjat 2009-ben.
Aztán jött a második felvonás, Vona Gábor Facebook-posztja, ami óta a Fidesz egészpályás letámadást folytat a Jobbik elnöke ellen, amiért szerintük megsértette a nyugdíjasokat. A kormánypárt itthon példa nélküli kommunikációs hadjárata pontosan megmutatta, hogy Magyarországon mennyire fontos szavazóbázis a nyugdíjasoké, pláne egy választások előtti évben.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság idén nyári adatai szerint 2,6 millió ember kap az államtól nyugdíjat vagy valamilyen ellátást, járulékot, ebből 2,02 milliónak jár öregségi nyugdíj. A Policy Solutions 2013-as választáskutatása szerint Magyarországon a 65 év felettiek 72 százaléka jár szavazni, ami jóval magasabb részvételi hajlandóságot mutat a fiatalokénál. A 18–24 évesek 57 százaléka jár szavazni, a 25–34 éveseknek pedig a 68 százaléka.
Mivel a nyugdíjasok nagyobb arányban voksolnak, mint a fiatalok, jobban tudják érvényesíteni az érdekeiket, és a pártoknak is fontosabbak. Bár az összefüggés akár fordított is lehet: azért jár több idős szavazni, mert többet foglalkozik velük a politika. „A fiatalok alacsony aktivitásának több oka van, de ezek közül egy mindenképpen kiemelendő. A társadalom elöregedésével a politikai napirendről hiányoznak a kifejezetten a tizenéveseket vagy a húszas éveik elején járó, még családalapítás előtt álló fiatalokat megszólító témák.
A nyugdíjemelés mértéke, a nyugdíjasok utazási kedvezménye, a magánnyugdíj-pénztári rendszer átalakítása – hogy csak néhány példát említsünk a közelmúlt legfontosabb vitái közül – érthetően nem alakítanak ki erősebb bevonódást a fiatalokban
– jegyezték meg a 2013-as kutatásban. Bár azóta a kormány többet beszél a családalapítás fontosságáról, támogatásáról, az elmúlt időszakban a Fidesz legfontosabb üzenete mégiscsak az volt, hogy Vona Gábor kérjen bocsánatot a nyugdíjasoktól.
De a Fidesz menekültválsággal, Sorossal és a kerítéssel kapcsolatos kommunikációjában is felfedezhető, hogy igyekeznek az idősebbeket megszólítani. „Most gyermekeink, unokáink jövője a tét” – jelentette ki nemrég Orbán Viktor, míg Rogán Antal már 2015-ben is arról beszélt, hogy nem szeretné, ha az unokái az Európai Egyesült Kalifátusban élnének.
A nyugdíjas szavazók nem véletlenül fontosak a Fidesznek, a Republikon tavaly decemberi kutatása szerint a biztos pártválasztó 65 év felettiek 48 százaléka Fidesz-szavazó. 42 százalékuk voksolna baloldali, liberális pártra, a Jobbikot pedig az idősek csupán 10 százaléka támogatja. Ugyanezt a képet mutatja a Závecz 2015 végi, 2016 eleji felmérése, amely szerint a teljes népességen belül a 60 évnél idősebbek 26,6 százaléka a Fideszre szavazott volna, 22,7 az MSZP-re és csupán 6,1 a Jobbikra.
A helyzet bemerevedett 2010 óta. A Jobbiknak hét évvel ezelőtt is alig voltak idősebb szimpatizánsai, míg Orbán pártja már akkor is lenyomta az ebben a korcsoportban hagyományosan erős MSZP-t, amelynek azóta sem sikerült visszahódítani elveszett nyugdíjas szavazóit. Mindez valószínűleg nem független attól, hogy a szocialisták kormányzása alatt szüntették meg a 13. havi nyugdíjat.
A Vasárnapi Hírek megbízásából a Publicus friss felmérést készített a témában, amelyből az derül ki, hogy a választók szerint a Fidesz többet tett a nyugdíjasokért, mint az MSZP. Az eltérés egész nagy, főleg ahhoz képest, hogy az MSZP-t talán még ma is leginkább a nyugdíjasok pártjának könyvelik el. „A megkérdezettek harmada szerint valamelyik Fidesz-kormány tette a legtöbbet a nyugdíjasokért, és ötöde szerint valamelyik MSZP-kormány” – írták a kutatásban.
A Publicus kutatásából az is kiderül, hogy az emberek majdnem háromnegyede úgy gondolja, hogy a politika „ígéretekkel, fenyegetésekkel” érdemben befolyásolja, mennyire mennek el szavazni a nyugdíjasok és azt is, hogy melyik pártra szavaznak. Ezt nemcsak a választók, hanem minden bizonnyal a politikusok is így látják, hiszen nyugdíjasoknak tett ígéretekből tele a padlás. Legutóbb Orbán Viktor beszélt arról, hogy ősszel nyugdíjkorrekció jöhet.
Ezek nem nagy összegek, de minden forint számít a nyugdíjasoknak
– fogalmazott a miniszterelnök, és milyen igazat szólt, hiszen szintén a Publicus szerint a választók háromnegyede úgy látja, hogy Magyarországon nehezen lehet megélni a nyugdíjból. Vagyis valóban: a nyugdíjasoknak minden forint számít.
Nem véletlenül cikkezik arról a kormánysajtó, hogy még a választások előtt újabb rezsicsökkentés jöhet, amellyel a hátrányos helyzetűek mellett a nagycsaládosok és nyugdíjasok is jól járhatnának, arról nem is beszélve, hogy a Portfolio előrejelzése szerint 2018 elején akár az elmúlt évek legnagyobb nyugdíjemelése jöhet.
Természetesen nemcsak a Fidesz ígérget, hanem a többi párt is. A Nyugdíjasok Országos Szövetsége még egy konferenciát is szervezett, ahol megkérdezték a pártok vezetőitől: mit ígérnek a nyugdíjasoknak. Röviden összefoglalva: majdnem mindenki arról beszélt, hogy megemelnék a nyugdíjat és a nyugdíjminimumot.
Míg a kampányban a 13. havi nyugdíj visszaállításáról, a nyugdíjminimum duplájára emeléséről és mindenféle nyugdíjkorrekcióról szól a politika, egy elég fontos probléma elsikkad:
Igen, ez első hallásra pontosan úgy hangzik, mint másodikra: politikai öngyilkosság, de legalábbis olyan súlyos népszerűségvesztést eredményezhet egy ilyen intézkedés, mint a 13. havi nyugdíj megszüntetése.
„Az elöregedés vastörvénye nyilván elkerülhetetlenné teszi, hogy a jövőben valamikor változzon a nyugdíjkorhatár. Hogy mikor, az nyilván attól függ, hogy mikor érjük el azt a küszöbértéket, amikor a nyugdíjak nem finanszírozhatók, ez azonban nem demográfiai kérdés” – mondta még 2013-ban Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének a vezetője.
A vele készült tavalyi interjúnkban már azt mondta, talán elkerülhető a nyugdíjkorhatár-emelés: „Ha csökken az idősödés üteme, növekszik a munkavállalási korúak foglalkoztatási rátája, és növekszik a munka hatékonysága is, azaz nőnek a társadalombiztosítási bevételek, akkor nem szükségszerű az sem, hogy megváltoztassák a nyugdíjkorhatárt.” Spéder hozzátette, hogy ettől még Magyarországon mindenképpen csökkenni fog a népesség, hacsak „radikálisan nem változik meg a vándorlási egyenleg".
A magyar társadalom elöregedése egyébként azt is jelenti, hogy egyre több lesz a nyugdíjas szavazó, így várhatóan a nyugdíjasok szavazataiért folytatott küzdelem is élesedni fog.
Az Aegon biztosító becslése szerint 2016-ban a magyar népesség 18,28 százaléka volt nyugdíjas. 2041-re viszont már 28 százalék, 2060-ra 33 százalék lesz az időskorúak aránya. Farkas András nyugdíjszakértő pár hónapja arról beszélt egy konferencián, hogy nagyjából egymillió járulékfizető hiányzik a rendszerből, ami azt jelenti, hogy ha így megy tovább a folyamat, akkor
Ha ehhez hozzávesszük, hogy öregszik a társadalom és csökken a járulékfizetők száma, miközben egyre többen lesznek a nyugdíjasok, akkor az „óhatatlanul a nyugdíj csökkenésével fog járni” – olvasható a Napi.hu összefoglalójából. „A nettó helyettesítési ráta (az első nyugdíj összegének és az utolsó nettó fizetésnek az arányát jelző szám) jelenleg 66 százalékos. Azaz, ha valakinek az utolsó fizetése nettó 100 ezer forint volt, akkor az első nyugdíja 66 ezer forintos lesz. Ez a mutató 2041-re 30 százalékra zuhan” – írta a gazdasági portál.
A problémát súlyosbítja, hogy az előrejelzések szerint a jövőben is nőni fog a várható élettartam, vagyis az államnak nemcsak egyre több nyugdíjast kellene ellátnia, hanem egyre hosszabb ideig is. Az állam azonban láthatóan nem erre készül, hanem arra rendezkedik be, hogy az adófizetők törvényileg kötelezhetőek legyenek szüleik, nagyszüleik eltartására. Akár külföldön élnek, akár itthon. Ha ezt nem teszik meg, akkor akár a jövedelmük felét is elvonhatják. Erről ebben a cikkünkben írtunk részletesen. Egy másik állami megoldás a nemrég létrehozott nyugdíjas-szövetkezet, ami lehetőséget biztosít azoknak az időseknek, akik tudnak és még szeretnének is dolgozni.
Szikra Dorottya, az MTA Társadalomtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa úgy látja, hogy 2030-35-ig „biztonságosan fenntartható a nyugdíjrendszer”. A Napi.hu-nak adott interjújában azt mondta, hogy felelőtlenség a nyugdíjrendszer összeomlásával riogatni, ugyanakkor megjegyezte, hogy a rossz munkaerőpiaci helyzetben lévő munkavállalók nagy bajban lehetnek. Ők azok, „akikre egyáltalán nem ügyelt sem a mostani, sem az előző kormányok”.
„Itt van egy valóban veszélyes trend: akik idén 40 éves munkaviszony után nyugdíjba mennek, azoknak jó pár stabil év jutott az államszocialista időszakban. Ezzel szemben akik majd 2030-ban mennek nyugdíjba, azok 1990-ben kezdtek dolgozni, így teljes pályájuk a rendszerváltás utáni, sokkal bizonytalanabb időszakra esik.
2030-2035-től nő meg a száma azoknak a nyugállományba vonulóknak, akiknek nagyon szaggatott a munkapiaci jelenlétük, s emiatt nem lesz teljes nyugdíjuk, csak résznyugdíjra lesznek jogosultak, vagy rosszabb esetben még arra sem. Ráadásul pont ekkor érkezhet az az időszak, amikor a nyugdíjrendszer fenntarthatósága gyengülhet
– nyilatkozta néhány hete Szikra.
Azok lesznek bajban, akik hosszabb ideig voltak munkanélküliek, feketén dolgoztak, vagy ők maguk sem tudják, hogy nem jelentette be őket a munkaadójuk. Mivel Magyarországon a munkaerőpiaci helyzet erősen (az európai átlagnál jobban) összefügg az iskolázottsággal, így ez a probléma leginkább azokat érinti, akik legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkeznek.
Pontos számot nehéz mondani, de Szikra felidézett egy 2007-es kutatást, amelyben már arra jutottak, hogy 2020-ra több százezer olyan, jellemzően alacsony végzettségű ember lesz itthon, akik többnyire végigdolgozták az életüket, mégsem lesznek jogosultak, vagy csak nagyon alacsony nyugdíjra számíthatnak. Továbbá ott vannak még azok, akik ma közmunkások vagy az alacsony jövedelemmel járó közfoglalkoztatás miatt inkább feketén dolgoznak. Szikra szerint az egy „óriási kérdés, hogy velük mit kezd majd a politika”.
Nyitókép: Barakonyi Szabolcs/Index