Jóllehet évek óta tartotta magát a pletyka, hogy egy ismert médiavállalkozónak köze lehet Fenyő János húsz évvel ezelőtti meggyilkolásához, sokakat meglepett Gyárfás Tamás őrizetbe vétele. Leginkább azért, mert sokáig olybá tűnt, hogy a rendőrség csak félmunkát tudott végezni, és bármennyire is szerette volna, a felbujtó ellen nem volt elég bizonyítéka.

Ám most úgy hírlik, megvan a bizonyíték, méghozzá egy 2004-ben rögzített hangfelvétel. De hogy pontosan mi hangzik ezen a felvételen, nem tudni. Legfeljebb csak annyit, hogy Portik Tamás és Gyárfás Tamás beszélgetését rögzítette – feltehetőleg maga Portik, aki amúgy is arról ismert az alvilágban, hogy előszeretettel készített különböző hangfelvételeket a magánbeszélgetéseiről.

Főleg úgy, hogy Gyárfás ügyvédje, Bánáti János szerint kliense ugyan részletes vallomást tett kedden a rendőrségen, de tagadta, hogy köze lenne a bűncselekményhez. 

Az biztos, hogy az emberölésre való felbujtás az egyik legnehezebben bizonyítható bűncselekmény. Nem jellemző, hogy egy ilyen volumenű profi bérgyilkosságnál a megbízó vagy a felbujtó írásban ad utasítást, ezeknél a típusú bűncselekményeknél inkább szóban történik ez. Ezért sok minden függ egyebek mellett attól is, hogy pontosan mi és milyen kontextusban hangzik el a felvételen. Ha Portik és Gyárfás a konkrét bűncselekményről egyértelműen, világosan beszél, netán a felvételből világosan kikövetkeztethető, hogy kinek mi volt Fenyő meggyilkolásában a szerepe, akkor a vádnak könnyű dolga lesz, a védelemnek pedig nehéz.

Ám ha a kontextus és az elhangzottak nem teljesen egyértelműek, ha a mondatok más értelmet is nyerhetnek, akkor feltehetően mind a nyomozók, mind a védelem a saját koncepcióját erőlteti majd.  Ez esetben tehát lesz a rendőrségnek egy narratívája, a védelemnek pedig lesz egy ellennarratívája arról, miről is beszélgetett egymással a két ember. 

De ha nemcsak a hangfelvétel, hanem más bizonyítékok, esetleg tanúvallomások is a nyomozók rendelkezésére állnak, akkor Gyárfás bajban van.

Bár Portik Tamást nemrég ugyanebben az ügyben gyanúsítottként kihallgatták, kevésbé valószínű, hogy ő a producerre vallott volna, hiszen eddig tagadta, hogy köze lenne a bűncselekményhez. Ha most mégis Gyárfás ellen vallana, akkor a vallomása magára is terhelő lenne.

A gengszternek legfeljebb csak azért „érné meg” beszélnie, hogy ezzel elérje a büntetése enyhítését, ám esetében ez sem valószínű, hiszen ezzel a folyamatban lévő és vele összefüggésbe hozott más emberölési ügyeket is magára húzná. Hiszen ne felejtsük, jelenleg úgy állunk, hogy a rendőrség gyanúja szerint elég sok alvilági leszámolás mögött is Portik áll, sőt, a kilencvenes évek nagy maffiaháborúját is ő robbantotta ki a nyomozók álláspontja szerint. 

Az biztos, hogy egy tanúvallomás már van, ami Portikra és Gyárfásra nézve sem túl kedvező. K. Györgyi, Portik egyik bizalmasa az egykor olajozásból meggazdagodott maffiózó elleni egyik tárgyaláson elhangzott tanúvallomásában azt állította: Portik nagy álma volt, hogy betörjön a média világába. Ezért szerinte tárgyalásokat kezdett Fenyő Jánossal és Gyárfással. Ám Fenyő – K. Györgyi szerint – az utolsó pillanatban kihátrált az üzletből, ami nagyon felhúzta Portikot. A maffiózó – K. Györgyi elmondása szerint – az érdekeltségébe tartozó Művészinas étteremben őrjöngött, és kijelentette, hogy „hazavágja, kinyíratja ezt a köcsögöt”, mire az étteremben jelen lévő Gyárfás azt mondta neki: 

„Tomikám, ezzel nekem is nagy szívességet tennél”, „különben is, megérdemli, hogy megdögöljön”. 

Az sem éppen Gyárfás védelmét erősíti, hogy Tasnádi Péter a Fővárosi Törvényszéken a Fenyő-ügy egyik tárgyalásán tett vallomásában súlyos állításokat fogalmazott meg a producerrel szemben. Tasnádi tanúvallomásában azt mondta: Gyárfás egy négyszemközti beszélgetésen a Rubin Hotelben megbízást adott neki Fenyő meggyilkolására. Tasnádi úgy emlékezett, Gyárfás azt mondta, ezt az embert „tüntesse el, likvidálni kell, meg kell ölni”. A megbízást azonban Tasnádi nem teljesítette. Tasnádi állítását a törvényszék nem igazán vette komolyan, a bíró még annak sem látta szükségességét, hogy egyáltalán meghallgassa tanúként Gyárfást. 

Gyárfás most, a rendőrségen tett – immár gyanúsítotti – vallomásában feltehetőleg nem tagadta, hogy személyesen ismerte Portikot. Ennek letagadása nem is állna érdekében, hiszen azt már Fenyő halála után is tudták a rendőrök, hogy Portik Gyárfástól bérelt egy ingatlant. A kétezres években pedig az sem kerülte el a figyelmét a nyomozóknak, hogy egy Gyárfáshoz köthető ingatlan került Portik élettársának a tulajdonába. (Ez az a villa, ahonnan Portikot a TEK emberei 2012-ben elvitték.)

Ez a jogügylet legfeljebb csak megerősítheti a vádat, de azt is leginkább csak akkor, ha az ingatlanbiznisz körülményeiről, okáról esetleg eltérően vagy ellentmondásosan nyilatkoznak az érintettek, azaz Portik élettársa és Gyárfás. És nyilván akkor lehet komoly szerepe ennek, ha a hangfelvételen elhangzik olyan mondat, ami a Fenyő-gyilkosságot, valamint a Portik család és a producer közötti ügyletet összefüggésbe hozza egymással.

A bizonyítékon kívül Gyárfás esélyeit rontja, hogy bár sok embernek érdekében állhatott a nem éppen barátságos stílusáról ismert Fenyő halála, a producer és a médiacézár közötti vérre menő konfliktus közismert volt. Tehát Gyárfásnak volt indítéka és alvilági kapcsolata is ahhoz, hogy Fenyőt megölesse.  

csak miután a rendőrség tavaly novemberben felkereste őt, és érdeklődni kezdett. Gyárfás akkor tett egy tanúvallomást, amelyben elmondta, hogy két hónappal korábban lakásán felkereste őt egy ismeretlen férfi, aki „egy fenyegető tartalmú írásos anyagot adott át neki”. A férfi nem nevezte meg a megbízóját, csak közölte Gyárfással, hogy később még jelentkezni fog a követelésekkel, de „elutasítás esetén tragédia fog bekövetkezni”. A producer arról is beszélt akkor, hogy novemberben egy olyan „küldeményt” dobtak a postaládájába, ami megerősítette az előzetes fenyegetést. 

A „hivatalos” verzió szerint a zsarolási ügyben nyomozó rendőrök így jutottak el Imrich K. hoz, aki szerintük kapcsolatban áll a Roháč családdal, pontosabban Jozef Roháč öccsével. De Imrich K. Portikot is jól ismeri. Az, hogy miként jutott a rendőrség tudomására a zsarolás, nem teljesen tiszta. A Pesti Srácok rendőrségi forrásai szerint a nyomozóknak feltűnt, hogy Roháč egy már lezárt ügyben Gyárfást próbálja gyanúba keverni, ebből pedig arra gondoltak, hogy esetleg ő és Portik így, azaz a sajtón keresztül üzengetnek a producernek. Akár történhetett így is, de az sem kizárt, hogy operatív úton, például telefonlehallgatás útján derült ki a rendőrök számára a zsarolás ténye, és ezután keresték fel Gyárfást. 

Bár Portik nem tud vádalkuzni, más viszont akár köthet is. Így akár az sem lenne életszerűtlen, hogy a rendőrség a zsarolóval kötött vádalkut. Természetesen ez csak egy feltételezés, de nyomozati szempontból logikus lépés lenne, hiszen nagyobb érdek fűződik egy gyilkosság felbujtójának az elfogására, mint arra, hogy elkapjanak egy zsarolót, aki egy felbujtót próbált megzsarolni. Igaz, ha így történt, és a zsaroló Imrich K. valójában Roháč vagy Portik, esetleg mindkettőjük kérését-parancsát teljesítette, akkor nem biztos, hogy vádalkuzik, hiszen ezzel a megbízóit is „beterheli”.

Akár bűnös, akár nem, Gyárfás valószínűleg nem patyolattiszta ebben a történetben. Ha ugyanis korábban mindent elmondott volna a hatóságoknak, amit a Fenyő-ügyről tudott, akkor felmerül a kérdés: miért nem fordult egyből a hatóságokhoz, amikor az ismeretlen megzsarolta?

Egyébként az ügynek ez a része sem teljesen világos: a Bors például úgy tudja, hogy Gyárfás maga sétált be a rendőrségre a hangfelvétellel. De ugyanez a lap írja azt is, hogy a producert – elfogása előtt – már titkosszolgálati eszközökkel figyelhették. A Magyar Idők szerint is Gyárfás feljelentése után jutottak a rendőrök el a szlovák zsarolóhoz. A kormányközeli lap is arról ír, hogy Gyárfást tavaly zsarolták meg a hangfelvétellel. A lap szerint az üzletember feljelentést tett, november 22-i vallomásában pedig az mondta a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozóinak, hogy két hónappal korábban a lakásán fenyegette meg egy férfi. De ha így is volt, az is azt jelenti, hogy két hónapot várt a feljelentéssel. 

Önmagában persze az, hogy Gyárfás nem szólt vagy nem egyből szólt a rendőröknek, amikor zsarolni kezdték, nem jelenti azt, hogy ő lett volna a megbízó, hiszen más oka is lehetett arra, hogy csöndben maradjon. Például az, hogy valamiért félt a zsarolóktól. Ez sem lenne életszerűtlen. Azok a nyomozók, akik a Fenyő-ügyön dolgoztak és akiknél már korábban képbe került Gyárfás, azt a verziót sem tartották elképzelhetetlennek, hogy a producer – ha nem is adott megbízást a gyilkosságra – ismerte az elkövetőket, tudott az emberölés hátteréről.

Ez esetben Portik – aki Gyárfás kedvében akart járni – egyfajta „ajándékként” is lelövethette Fenyőt, ezzel viszont a producert is fenyegetett, kiszolgáltatott helyzetbe hozva. Ha így történt, akkor az is érthető, miért nyilatkozta azt szerdán Gyárfás ügyvédje, hogy a kliense részletes vallomást tett a rendőrségen kedden, de a gyanúsítást, tehát magát a felbujtást tagadta. Ahogy az is érthetővé válna, miért így nyilatkozott az Indexnek korábban a Fenyő-ügyön nyomozó Kovács Lajos nyugalmazott rendőr: „A Fenyő-ügy esetében arról, hogy a potenciális felbujtó tényleg adott-e utasítást a gyilkosságra, vagy csak érdekében állt és tudott róla, nem vagyok meggyőződve. De hogy a rendőröknek érdemes lett volna megmagyaráznia, ami történt, az biztos.” 

Mindenesetre jelenleg az a helyzet, hogy a rendőrség igenis felbujtással gyanúsítja. Ez viszont azt jelzi, hogy ezúttal kőkemény bizonyítékok állnak a zsaruk rendelkezésére. 

Döntő szerepe lesz tehát a Fenyő-ügynek Gyárfás szempontjából, hogy

• pontosan mi is hangzott el a hangfelvételen, és kiderül-e egyértelműen a kontextus;
• van-e más tanúvallomás K. Györgyi és Tasnádi már ismert vallomásain kívül;
• hogyan nyilatkoznak az érintettek a Gyárfás és Portik élettársa között jogügylet körülményeiről;
• kötött-e a zsaroló vádalkut a rendőrséggel, esetleg Portik tett-e vallomást.

Azt tudni kell, hogy bár a Fenyő-ügyben már született jogerős ítélet, csak a végrehajtót, Roháčot ítélték el, Portikot nem. Az ítéletből kiderül, hogy a megbízó vagy a felbujtó ismeretlen maradt. 

Ha el is rendelik Gyárfás előzetes letartóztatását, az sokkal inkább a közvéleménynek és a bírósági rutinnak tudható be. Az előzetes letartóztatás ugyanis akkor indokolt, ha fennáll a bűnismétlés, a szökés, elrejtőzés, esetleg az összebeszélés veszélye. Húsz évvel a gyilkosság után ezeknek kevés az esélye, ráadásul a tettestársak (Roháč és Portik) jelenleg amúgy is rács mögött vannak.   

Jóllehet a felbujtást nehezen lehet bizonyítani, az ellenkezőjére is akad példa. A „diósdi maffiaügyben” például egy különösen védett tanú vallomása elegendő volt arra, hogy a Koszi klán fejeként ismert Sz. Miklós esetében bizonyítottnak lássa a bíróság a felbujtást. 2005-ben Diósd határánál megölték az alvilágban Pipás gúnynéven ismert F. Józsefet és alkalmi testőrét, Colost. A bíróság egy olyan különösen védett tanú vallomásának adott hitelt, aki azt mondta: három hónappal a gyilkosság előtt egy kamionmosó bárjába tért be, hogy elvégezze a nagydolgát, és kifelé jövet hallotta, hogy egy négyfős asztaltársaságban valaki azt mondja: „A Pipást el kell utaztatni!" A tanú ennek  akkor nem tulajdonított jelentőséget akkor, de másfél évvel (!) a gyilkosság után elment a rendőrségre, és bejelentést tett. Vallomásából kiderült, hogy az ominózus mondatot nem is Sz. Miklós mondta, hanem valaki más a társaságból, a bírónak mégis elég volt ez arra, hogy a vádlottat felbujtásban bűnösnek mondja ki. 

Borítókép: Gyárfás Tamás. Fotó: Huszti István / Index.