Nyomott bérleti árakról szóló hírektől hangos az I. kerület. Meghallva a 30-80 ezer forintos bérleti díjakat, valóban felszaladhat az egyszeri bérleménykereső szemöldöke, de a helyzet a budai Várban nem ilyen egyszerű.
Nem kell kormányközeli VIP-nek lenni ahhoz, hogy valaki a Vár lakója legyen egy olyan lakásban, amelynek – kissé félrevezetően bérleti díjnak nevezett – havi díja 600 forint négyzetméterenként. „A saját történetemen keresztül magyaráznám el, mert úgy érzem, ez kissé félrement a sajtóban, mintha ezért magyarázkodnom kellene, pedig ezt nem ajándékba kaptuk” – mondta egy várbeli lakó.
Tamási Miklós családjával 2010-ben költözött a Várba, teljesen legális cserével: az Országház utcai lakás előző lakója lett a tulajdonosa Tamásiék budai lakásának, ők pedig a mehettek a várbeli lakásba – bérlőként.
Magántulajdonú lakásunkért cserébe egy 43 négyzetméteres, 1960 óta felújítatlan lakáshoz jutottunk, örökölhető bérleti joggal. Nem panaszként mondom, ezt vállaltuk,
ahogy azt is, hogy a felújítás rengeteg megkötéssel jár, nagyon helyesen, mert így lehet megőrizni a Várnegyed eredeti képét” – mondta Tamási, azzal is egyetértve, hogy a lakások nem privatizálhatók, máskülönben hamar egy szűk kör szerezné meg, és félő, hogy elveszne a kontroll az átalakítások felett.
Magától értetődő, hogy
„Nehéz komfortossá tenni egy 1720-ban épült házat a mai igények szerint, de ez rendjén is van.”
Ellentétben a legtöbb tanácsi lakással, a várbeli, műemlékvédelem alatt álló ingatlanokat nem lehetett privatizálni 1990 után sem. Így ezek önkormányzati tulajdonba kerültek, ez azonban nem jelenti, hogy minden önkormányzati lakás helyzete azonos a Várban. A gyakorlatban két kategória létezik:
Az utóbbi kategória az egyszerűbb: az önkormányzat megpályáztatja a lakó nélküli ingatlant, majd a nyertessel szerződést köt. Itt a piaci árnak kell lennie a meghatározónak, tehát annyinak, amely összevethető a városban megszokott áraknak. Lakás méretőtől függően ez lehet 150-350 ezer, vagy akár 900 ezer forint is, ennyiért is van lakás a Várban. Ha a bérleti díj egy ilyen lakás esetben látványosan kevesebb – néhány éve ez felmerült a I. kerületi polgármester bérleménye kapcsán is –, az legalábbis kérdéseket vet fel, mint ahogy az is, ha egy ilyen módon bérelt lakást a kedvezményezett nem lakásként hasznosít. Ezekhez a lakásokhoz piaci alapon meghatározott összegért kell, kellene a bérlőknek jutniuk, vagy valóban szociális alapon.
De hogyan keletkeztek a lakók nélküli önkormányzati lakások? A másik kategóriából, élethossziglan tartó, örökölhető bérleti jog alapján lakott lakásokból.
Ezek a lakások ugyanis közvetlenül nem eladhatók, albérletbe sem adhatók ki, így az örökösök vagy beköltöznek, vagy lemondanak a jogról,
amiért az önkormányzat fizet egy kialkudott – a magántulajdonú ingatlanok áránál jóval alacsonyabb – összeget.
Itt térünk rá a második kategóriára, amelyeknél szintén bérlőkről és önkormányzati lakásokról beszélünk, bár másról van szó.
Az örökölhető bérleti joggal lakott ingatlanokban akár évtizedek óta is ugyanazok lakhatnak – esetenként akár az 1945 előtt még magántulajdonban lévő lakások tulajdonosainak utódai –, akik tehát nem vehették meg a lakásukat 1990 után, ami a műemlékvédelem érdekében érthető is. Viszont a lakókat nem lehetett abba a helyzetbe hozni, hogy eddigi otthonukért egyszer csak rohamosan növekvő piaci bérleti díjat kelljen fizetniük. Mivel ellentétben más kerületek lakásaival, ők nem vehették meg otthonukat az önkormányzattól sem kedvezményes, sem piaci áron, a megoldás az lett, hogy alacsonynak tűnő bérleti díjat fizetnek, lakásukért. Valójában megtévesztő bérleti díjról beszélni, itt igazából közös költségről van szó, amelyet az önkormányzat határoz meg: ez jelenleg 600 forint négyzetméterenként, nagyjából annyi, amennyit máshol is fizetni kell a szemétszállításért, a lépcsőház fenntartásáért.
Van piaci útja is annak, hogy valakiből ilyen lakás bérlője legyen, ilyen a fent idézett Tamásiék útja is: ez mindenki számára elérhető, ingatlankeresőbe ütve bármikor lehet ilyen ajánlatot találni, amely teljesen legális. Az eladó nem tulajdonos, hanem bérlő. Az örökletes jogot készpénzért nem is adhatja el, de lakáscserével átadhatja a vevőnek. (Aztán azt a lakást természetesen már értékesítheti, így két lépésben tehető pénzzé egy várbeli lakás.)
Ilyen, cserével beköltözött lakók is bőven vannak a Várban. Ők nem azért fizetnek alacsony bérleti díjat – valójában tehát közös költséget –, mert Semjén Zsolt barátai, hanem, mert
saját vagyonukat képező ingatlant adtak a bérleti jogért egy lakásban, amely műemlékjellege miatt rengeteg megkötéssel jár.
Az alacsony bérleti díjak nem ezek esetében vitathatók – mert ezeknél valójában közös költségről van szó –, hanem azoknak a lakásoknak az esetében, amelyeket meghirdetett az önkormányzat és amelyek ötévenként megújítandó szerződésben biztosítanak bérleti jogot. Ehhez a lakónak nem kellett saját ingatlant adnia cserébe – csupán fizetni a bérleti díjat. Ha a bérleti díjak ott meg sem közelítik a piaciakat, vagy ha a szociális bérleti díjat arra látványosan rá nem szorulókra szabják ki, az valóban gyanús lehet.
Az is érthető, hogy az örökölhető bérleti joggal lakott lakásoknál az önkormányzat a csereügylet után sem vizsgálja felül a bérleti díjat. A lakással ugyanis az önkormányzat valójában nem rendelkezett előtte sem, az új lakó magántulajdonát adta a bérleményért, teljesen mellékes, hogy a bérlő neve megváltozott. Amit az önkormányzat ellenőrizhet – és a lakók elmondása szerint teszi is –, hogy a lakó valóban életvitelszerűen az ingatlanban lakik-e, hiszen az nem adható tovább albérletbe.
A csereügyletekben az önkormányzatnak nincsen szerepe, semmiféle beleszólási joga, bárki juthat így ingatlanhoz, és ugyanezek a szabályok érvényesek rá is – legyen az Semjén barátja vagy Habsburg főherceg. A 24.hu híre szerint a Várban ugyanígy cserével jutott hozzá az önkormányzati lakáshoz Palkovics László is.
(Borítókép: az Országház utca részlete a budai Várban. Fotó: Kollányi Péter / MTI)