Európa pöcegödrévé vált, pedig Magyarország ékszerdoboza lehetne – erről szólt az ellenzék közös tüntetése Székesfehérváron, ahol a belvárosban 250 ember gyűlt össze kedden este, hogy tiltakozzon a város határában működő egykori téglagyár szennyvíziszap-kezelése ellen. Pontosabban a külföldi szennyvíziszap ellen, miután szerintük az elmúlt három évben szörnyű bűz lepte el a százezres város felét, mert Szlovénia és Horvátország szennyvíziszapot szállít a Fehérvári Téglagyár Kft területére. Az ellenzék közös polgármesterjelöltje, Márton Roland szerint fideszes mutyi zajlik, valójában kezeletlen szennyvíziszap érkezik, a cég vezetője szerint viszont a több évtized alatt kiérlelt és ma már szabadalmaztatható technológia olyan talajképzést tesz lehetővé, amellyel terméketlen területeket lehet termővé tenni Magyarországon.
250 ember jött el az összellenzéki tüntetésre Székesfehérváron, ahol a környezetükért aggódó helyiek az ellen tiltakoztak, hogy a város szélén lévő egykori téglagyár területe szennyvíziszapot fogad be. Igaz, a gyakorlat már harminc éve tart és nem lerakóként működik, hanem termőtalajt készítenek belőle, néhány hónapja azonban, az októberi önkormányzati választás közeledtével fontos téma lett mindkét oldalról, amelyre az ellenzék
Székesfehérváron bő negyven éven át folyt a téglagyártás, amelyhez 20 hektáron bányászták ki az gyártás alapját képező agyagot. Miután egy adott területen befejeződött a kitermelés, megkezdődött a tájseb begyógyítása. Ehhez már 30 éve használnak szennyvíziszapot.
Ennek kezelése egyre fontosabbá vált, mígnem a téglagyártás befejezésével elsődleges tevékenységévé lett, mára nemzetközi szabadalom közelébe jutva. A 20-ból eddig 14 hektárt rekultiváltak, felhasználva a városban keletkezett szennyvíziszapot. Emellett Egerből, Szegedről is érkezik a szennyvíztisztítás melléktermékéből és – ami kiverte a biztosítékot – külföldről, Horvátországból és Szlovéniából is. Az ellenzék szerint 2016 óta, ezzel magyarázható, hogy korábban nem szúrt szemet, pontosabban orrot a tevékenység. Valójában 2011 óta jön szennyvíziszap, amelyből – akárcsak a hazaiból – agyag, zöldhulladék és talajoltó adalék hozzáadásával teljes értékű talajt állítanak elő.
A cég ügyvezetője, Horváth Sándor közölte: a békesség érdekében augusztus 31-gyel leállítja a külföldi szennyvíziszap befogadását, még ha a szerződés felmondása miatt kötbért is kell majd fizetnie.
„Azért jöttem ki tüntetni, mert azt akarom, hogy az ideszállított szennyvizet pakolják fel a teherautókra és vigyék vissza Horvátországba, de a magyart is vigyék vissza a szennyvíztisztítóba” – mondta egy tüntető fiatal székesfehérvári, aki szerint ez az egész ügy azért fordulhatott elő, mert Magyarországon pénzért minden mutyit meg lehet csinálni. Egy másik tüntető tudta ugyan, hogy nem szennyvízről, hanem szennyvíziszapról van szó, szerinte viszont a „szennyvíz az szennyvíz, nincs olyan, hogy tisztított szennyvíziszap”, egyébként is, a kormány hiába védi, mert a Fidesz száján csak hazugság ömlik ki.
Igaz, a szennyvíziszap ügye látszólag összehozta a kormányt és az ellenzéket is, elvégre a külföldi szennyvíziszap behozatalának betiltását ígérte meg Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter és ezt követelte az ellenzék is.
Némi hasonlóság mutatkozik a retorikában is: az ellenzéki tüntetésen kedden a Jobbik, a Momentum, a DK és az egyesült ellenzék MSZP-s polgármester-jelöltje, Márton Roland felszólalásának kulcsmotívuma az volt, hogy „Nem kérünk a külföldi mocsokból és szagból”, „ahogy az ukrán vendégmunkásoknál, most ebben a kérdésben is hárít a vezetés”, „ledöbbenve álltam a tény előtt, hogy szeretett hazánk Európa szennyvízlerakó célpontjává vált”, és
a felszólalások mindegyike Orbán Viktor-parafrázisokkal ért véget: „Hajrá fehérváriak, hajrá Fehérvár”, „Hajrá Székesfehérvár, hajrá Fehérvár”, „Hajrá fehérváriak, hajrá ti.”
Különbség mégis van, egyrészt, mert a kormányközelivé lett Fejér Megyei Hírlap "szuperföld-kampányba" kezdve hisztériakeltéssel vádolta Mártont – aki a tüntetésen meg is jegyezte, hogy a Mediaworkshöz tartozó megyei lap főszerkesztője „az ellenzék befeketítésére használja a tollát” – másrészt, mert az ellenzék szerint a fideszes Cser-Palkovics András vezette önkormányzat csak porhintésből ígéri a külföldi szennyvíziszap-szállítás leállítását, hiszen a „Stop-szennyvíziszap” nem történt meg.
Valóban nem, 2017-től mostanáig, nagyjából 200 ezer tonna szennyvíziszap jött Horvátországból és Szlovéniából, nagyobbrészt Székesfehérvár mellé, kisebb részt a Pápához tartozó Tapolcafőre. Az ellenzék szerint az egész gyakorlattal baj van, a kormány szerint viszont csak azzal, hogy külföldről jön szennyvíziszap, amikor Magyarországon is bőven keletkezik kezelendő melléktermék a szennyvíztisztításból.
Ezt nem vitatja a Fehérvári Téglaipari Kft. ügyvezető tulajdonosa sem. Évi 900 ezer tonna termelődik belőle – ennek 80 százaléka víz – ezzel kezdeni kell valamit. Ám a szennyvíztisztítóknál keletkező szennyvíziszap – ami jogilag hulladék, de az EU-s szabályozással összhangban lévő, 2017-ben elfogadott szennyvíziszap-stratégia feldolgozandó, másodlagos nyersanyagként tekint rá – törvényileg kevésbé szabályozott útvonalon halad, mint a kommunális hulladék.
A szennyvíztisztító szerepe még világos: a megtisztítja a vizet, amely visszajut a természetes körforgásba, viszont a visszamaradó szennyvíziszap sorsa nyitott: mezőgazdasági felhasználhatósága szűkül, mert az esetlegesen visszamaradó gyógyszermaradványok, nehézfémek, hormonok, mikroműanyagok miatt kockázatosnak tűnik, hogy élelmiszertermelésben részt vevő termőterületekre kerüljön talajjavítóként, trágyaként, elégetésére viszont nincs kapacitás, drága is és nem gazdaságos, mert elvész a víztartalma és a foszfortartalma is kihasználatlan marad.
A jelenlegi gyakorlat szerint az önkormányzati, állami tulajdonú szennyvíztisztítók megpályáztatják a szennyvíziszap elszállítását, a legolcsóbb nyer, és ez valóban sokszor azt jelenti, hogy egyszerűen salakhányó vagy pernyehányó lefedésére használják és kezelés híján sokszor csak bűzt áraszt - optimális esetben messze a lakott területektől -, de hasznos talajjá nem válik. Igaz, ez is legális.
A kormány meglepően reagált a fehérvári ügy kapcsán fókuszba került helyzetre: központi szennyvíziszap hasznosító hatóság létrehozását javasolja. A furcsaság abban van, hogy
épp a Fidesz dolgozott az egykor minisztériumi szintű környezetvédelem intézményi leépítésén, ami miátt már csak egy minisztériumi osztály szintjére süllyedt.
De az ezt részben felülíró kezdeményezés esély arra, hogy valóban kiaknázzák a másodlagos nyersanyagforrást jelentő szennyvíziszapot.
A Fehérvári Téglaipari Kft-nél már ez zajlik. Legalábbis a Soproni Egyetem Termőhelyismerettani Intézeti Tanszékén oktató Heil Bálint, és munkatársa, Kovács Gábor részvételével kidolgozott technológia lényegében komplett talajt állít elő, amelyet akár három méter magasan is teríteni lehet, így erdősítésre is alkalmas.
„Hát elhiheti bárki is, hogy valami különleges technológia az, hogy a valószínűleg kezeletlen szennyvíziszapot szecskával összekevernek?”
– kérdezte Márton Roland. Az MSZP helyi elnöke szerint szó sincs know-how-ról, a gyanúja szerint valójában kezeletlen szennyvíziszapot töltenek az egykori bányába, aztán, amikor majd kiderül, hogy a dolog mérgező, állami pénzen kell mentesíteni a területet.
A székesfehérvári szennyvíztelep EU-s támogatással egy 1,6 milliárdos biogázerőmű beüzemelésére is készül, amely Márton szerint valóban technológiai eljárással nyeri ki az éghető gázt a szennyvíziszapból, és termel az égetéssel villamosenergiát, ehhez képest nevetséges szabadalomra alkalmas eljárásnak nevezni a "trutyi szecskával való kevergetését."
A drónfelvételek alapján biztosnak véli, hogy egyszerűen kiöntik a szennyvíziszapot a telep területén, ezért van „irgalmatlan bűz is” és egyébként sem hiszi, hogy évi 120 ezer tonna szennyvíziszap feldolgozására elég a két betonmedence. „Most biztos kavargatták, mert maga ott volt” – mondta a felvetésre, hogy munkagépek dolgozták össze agyaggal a nap folyamán beérkezett szennyvíziszapot.
A menetrend egyébként, hogy a medencében megkeverik, majd aznap terítik a területen, ahol két év alatt érlelődik, és a bakteriális oltóanyaggal talajként használhatóvá válik a massza. Ebben rejlik a szabadalom lehetősége.
Horváth a területen körbevezetve megmutatta a különböző keveréseket, amelyeken akácfák, olasznád, nyárfák nőttek, a '90-es évek elején rekultivált területeken pedig gyümölcsfák – mivel akkor még a szabályozás az EU-ban sem tartott attól, hogy az élelmiszertermelésbe visszahozott földeken használni kockázatos lehet – erdősítésre, iparinövények termelésére viszont a jelenlegi ismeretek szerint alkalmas.
A hőerőművel kapcsolatban elmondta: Mártonnak igaza van abban, hogy az egy létező technológia, csakhogy a szennyvíziszap kilencven százaléka a biogáz kinyerése után is megmarad, amivel szintén kezdeni kell valamit. A valami pedig megint csak a szervesanyaggal való keverés lenne, ahogyan a telepen zajlik - legfeljebb kicsit tovább tart majd a biogázerőművet megjárt szennyvíziszappal, de nem lehetetlen.
Szakmai vitának kellene lennie, de az embereket könnyű felhergelni, és ez az ellenzék és a jogállam leépítését végigvivő kormány felelőssége is – mondta Buth Sándor. A korábban az Együtt, majd annak megszűnése után független önkormányzati képviselő az egyike a két képviselőnek, aki az adatokat kérte és megkapta.
„Jártam a telepen, Horváth mindent megmutatott, a közgyűlésen minden kérdésre válaszolt, de az emberek egyszerűen nem hisznek már el semmit, én is megkapom, hogy a Fidesz szekerét tolom, pedig a NER ellenzéke vagyok, de a butaságot nem szeretem” – mondta Buth. Szerinte a önkormányzat ezúttal valóban igazat mond arról, hogy nem tudott a kormányhivatal döntéséről, az viszont már a kormány felelőssége, hogy az önkormányzatiság mennyire leépült. Az is ront a helyzeten, hogy az engedélyt kiadó megyei kormányhivatalok nem válaszolnak – azon a székesfehérvári rendkívüli közgyűlésen sem tették –, ami megint a NER működésének eredménye.
Bár a kormány most Nemzeti Szennyvíziszap Hasznosítási Központ felállítását tervezi, mindeddig az ellenkezőjét tette: a Zöldhatóság megszüntetése után az akkreditált laborok máshová kerültek, Fejér megyében a Fejérvíz Zrt. alá, ami Buth szerint aggályos lehet, hiszen azt a szennyvíziszapot is méri, amelyet a fölé rendelt cég kezel. „De azt azért el lehet hinni, hogy nem mindenki adja el a szakmáját, nem hiszem, hogy az akkreditált laboratórium hamis méréseket végezne” – mondta Buth, megjegyezve, hogy az ellenzék által függetlennek mondott labor is mehetne a telepre, Horváth ezt sem akadályozná meg. "Az adatokat elküldtem ugyan más képviselőtársamnak is, de ő éppúgy válaszolt, mint a felhergelt emberek, nem hiszik el, amit én láthattam a telepen, de ki mégsem mennek, hogy megnézzék.”
A képviselő szerint felelőtlenség a telep bezárására játszani, mert a szennyvíziszapját jól kezelő Fejérvíz Zrt. szerencsés helyzetben van, hogy közelre szállíthatja, megfelelő feldolgozásra. Persze, ha elkerülhetetlen volna, a telep a technológiával a várostól messzebb is működhetne, mondta Buth, ahogyan erre Horváth is utalt. Itt azonban megint a környezetvédelmi intézmények leépítése az egyik probléma: legalább három minisztériumhoz tartozik az ügy, ami minden ilyen kezdeményezést lelassít.
Buth az októberi választásokon már nem akar indulni, mondván, a szakmaiság már háttérbe szorult, az értelmes politizálásnak régen vége, pedig mindenki rosszul jár, ha az egész emberiséget érintő szennyvíziszapkezelés, vagy a klímaváltozás szakmai ügy helyett politikaivá válik, de ma ez a globális tendencia.
Horváth abban is igazat ad Mártonnak, hogy granulátumot is elő lehet állítani a szennyvíziszapból, kiszárítva lényegében műtrágya lehet belőle - de ismételten nem élelmiszertermelésbe bevont területen - viszont az csupán talajjavító termék, így terméketlen terület rekultiválására abban a formájában nem alkalmas.
A telepen különböző keverésekkel készített talajjal töltött cserepekben különféle növények állnak, sőt, a vörösiszap-tragédiából származó lúgos masszával is kísérleteznek. A lágyszárúak már életre kaptak benne, elkezdődhetne akár a kolontári zagytározó melletti, vörösiszappal terített 138 hektár termővé tétele is.
A cserepek mellett két kádban már szórásra alkalmas szennyvíziszap állt, amelyben spontán paradicsom nőtt. A paradicsommag ugyanis képes sérülés nélkül átvészelni a gyomorsavat. Azt azonban nem lehetett megállapítani, hogy a paradicsommag magyar vagy külföldi ember bélrendszerén ment-e keresztül.
„A technológiát mindig fejleszteni kell. Folyamatosan vizsgáljuk, hogy kioldódnak-e nehézfémek, magas marad-e a sótartalom, de az eddigi tapasztalatok alapján a kiérlelt talajt hat év után már nem lehet megkülönböztetni a természetes talajtól” - mondta Horváth, aki meghívta Mártont is a bejárásra, de a politikus nem ment el, ahogyan a legtöbb képviselő sem. A polgármester-jelölt szerint egyébként is csak szemfényvesztés az a néhány akácos, ami a telepen áll.
A Horváth nemcsak megmutatná, de a vizsgálati adatokat is kész átadni a képviselőknek, a Fejérvíz akkreditált laboratóriuma is rendszeresen vizsgálja az iszapot és a talajt, ezek eredményei sem titkosak. Ezt két képviselő meg is kapta. (Lásd keretes írásunkat.)
Erről azonban sem Márton, sem a jobbik országgyűlési képviselője, Nunkovics Tibor sem értesült, aki parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte. A vizsgálatokat nem utasítja el Horváth sem, azt viszont igen, hogy a tüntetésen azt mondta az egyik felszólaló, hogy „két önkormányzati képviselő látogatása agresszióba fordult, amikor olyat láttak, amit nem szabadott volna.” Horváth elmondta, hogy mindent megmutatott Fazekas Attilának és Stummer Jánosnak.
Érkezésünkkor nem volt orrfacsaró bűz, némi csatornaszag igen, még az iszapkeverő betonmedencénél sem volt erős, de Horváth elismerte: a tevékenységgel járó szag valóban van, igyekeznek ellene tenni. Korábban csak az iszappal befelé érkező teherautókat ponyvázták, ám kiderült, hogy az üres plató is szagot áraszt, így már kifelé menet ponyvázni kell a üres teherautókat is. Emellett folyamatosan vizsgálják, hogy mekkora területen van szaghatás, legutóbb augusztus 1-jén volt ilyen vizsgálat, ennek eredménye későbbre várható. Igaz, a telep működésének utolsó harminc évében fokozatosan jelentek meg a közelben a bevásárlóközpontok, így a város valóban közelebb került.
„Én lokálpatrióta vagyok, ha nincs más megoldás, máshol is lehet végezni a tevékenységet. Én csak azt szeretném, ha a technológia máshol is hasznosulna, hogy végre ne szoruljon másra az ország a hulladékkezelésnek ezen a területén” – mondta Horváth.
Szerinte az ország hasznára válna, ha ennek segítségével le lehetne fedni az ország 300 ezer hektárnyi terméketlen területét, de ha csak a tizedét, már azon is 300 ezer tonna biomassza volna termelhető évente, ami az ország megújulóenergia-forrásának jelentős tétele lehetne.
A székesfehérvári telepnek engedélye van arra is, hogy a kész talajt kihelyezzék terméketlen területre – hiszen ez már nem veszélyes hulladék – ám ezt egyelőre nem teszi, mert rekultiválni akarja a saját területén lévő, eddig kimaradt hat hektárt. A drónfelvételek alapján ez még valóban csak lefedett terület, Horváth szerint azonban néhány év alatt ez is fásítva lesz, alkalmas teljes értékű termőtalajjal.
A telepen jelenleg már csak kis területen bányásznak agyagot, így mennyiségtől függően még 1,5-4 évig tudják fogadni a szennyvíziszapot. Ha azonban sikerül megszereznie az engedélyt arra, hogy további területeken bányászhasson agyagot, akkor továbbra is tudna termőtalajt előállítani, többek között a megye és a régió szennyvíziszapjából. A bővítés hangsúlyozottan az agyagkitermelésről és nem a szennyvíziszap kihelyezéséről szól, hiszen a saját tájsebek begyógyítása után más terméketlen területre is lehetne vinni a létrehozott talajból, Horváth szerint akár ingyen is, mivel az üzleti modell fenntartható már abból az összegből, ami a szennyvíziszap gazdájától jön be a kezelésért.
A Fehérvári Téglaipari Kft. telepére külföldről jelenleg az EWC-H Kft. szállítja a szennyvíziszapot. A kétszemélyes kft – amely a 24.hu szerint hárommilliárdos forgalmát megtriplázhatja azután, hogy tavaly elnyerte a Fővárosi Csatornázási Művek szennyvíziszap-elszállítását is – a társtulajdonosa annak a hatvani hulladékkezelőnek, amelyet tavaly bűzbotránnyal hoztak összefüggésbe. Igaz, a nyomozás végül nem vezetett eredményre, a Hunviron Kft. szennyvíziszap-kezelését nem találták szabálytalannak, és hivatalosan a bűz forrását sem sikerült megállapítani.
A hatvani helyzet viszont mutatja, hogy a bizalmatlanság a szennyvíziszap-kezelésével szemben nem feltétlenül alaptalan.
A székesfehérvári ellenzék szerint a fideszes mutyit pedig az igazolja, hogy jelenleg is van olyan vállalkozás, amelyben Horváth és a pápai fideszes önkormányzati képviselő korábbi felesége is tulajdonos. Horváth szerint ennek semmi köze a Fideszhez: a téglagyártás rendszerváltáskori decentralizációjakor a külföldi felvásárlást akarták megakadályozni azzal, hogy az önállósuló – sokszor dolgozói tulajdonba került – kft-k kereszttulajdonok is lettek: a fehérvárinak volt tulajdonrésze a pápai és a mezőtúri téglagyárban, és viszont. A pápaiban a fideszes képviselő korábbi feleségének apja volt szakmabeliként tulajdonos, a nő örökösként került bele az érintett vállalkozásokba, de a kereszttulajdonlások nagy részét 2017-re a téglagyárak felszámolták.
(Borítókép: Ellenzéki tüntetés Székesfehérváron 2019. augusztus 6-án. Fotó: Vasvári Tamás / Index)