Az átlag-választópolgár aligha rágta véresre a körmét eddig, pedig az október 13-i önkormányzati választás igenis tartogat filmbe illő izgalmakat. Miközben ugyanis a Fidesz az ellenzéki szivárványkoalíció rombolási szándékával riogat országszerte, a közös jelöltek leginkább a Fidesz kétharmados hatalmának, így a centrális erőtér megtörésének ígéretével vágtak neki a kampánynak. Hogy azonban lesz-e Karácsony Gergelyből egyfajta Bran Stark, vagy éppen a saját, avagy az MSZP sárkányai égetik fel a budapesti ellenzék vágyott közgyűlési többségét a kerületekből, még éppen annyira kérdéses, amennyire az is: a Fidesz „hét királyságát” uraló nemesi házait fenyegető seregegyesítés sikerre juthat e az ország stratégiai pontjain. Összegyűjtöttük, hol tényleg érdemes odafigyelni a kampányra, íme a tíz plusz egy legizgalmasabb csatatér Trónok harcához illő listája.
Ugyan kit érdekelnek még ma az önkormányzatok, miféle hatásköreik vannak egyáltalán a polgármestereknek, vagy marad-e befolyása egy-egy várnak, ha netán nem lesz fideszes az ispán? Vagy éppen egy-egy sikeres ellenzéki ostromtól tényleg megbukna a Fidesz – van, aki ezt ma még komolyan gondolja? Orbán Viktor vetélytársa lenne a főváros következő vezetője, vagy éppen csak a budapestiek szívatását szolgálná egy ellenzéki főpolgármester? Szerezhet-e például Márki-Zay Péter közgyűlési többséget, vagy éppen másfél év után bukja Hódmezővásárhelyet az „egy az egy ellen” prototípusa? Elhozza a Szombathelyet a január óta „trónbitorló” szövetség, netán a kormányoldal birodalmi fondorlatai segítenek az utolsó várak bevételében is?
Mégis mitől érdekes ez az önkormányzati kampány, és tényleg: kinek érdekes?
Jogosnak tűnő felvetés a politika iránt kevésbé vagy egyáltalán nem érdeklődők részéről, hogy miután a Fidesz 2010 óta, sőt önkormányzati szinten talán már korábban is bevette a befolyásos – például jelentő helyi adóbevétellel rendelkező – önkormányzati helyeket, gyakorlatilag mindenhol zászlaja alá állította a többséget, kedvére nyeste meg az önkormányzatok jogköreit, szabta át a választókerületeket és a választási szabályokat, így vajon mi értelme még ennek az egész cécónak?
A tétet relativizáló érvekkel ugyanakkor méltóképp áll szemben az, amit mindenki lazán felmérhet saját lakókörnyezetében: ezerrel folyik a kampány, amelyben nemcsak a kicsivé töpörödött ellenzéki pártok küzdenek az életben maradásért, hanem nagyon is odateszi magát a Fidesz is.
A kormányoldal teljes fegyverzetben védi várait, sőt, jelentős haderővel és cselekkel venne be újabbakat, az Orbán-háznak szállítva a dicsőséget, és bizony a hét királyság egyben tartásának garanciáját.
Más a helyzet tehát most, mint öt évvel ezelőtt, a legutóbbi önkormányzati választáson a kormánypártok támogatta Tarlós István második ciklusára is főpolgármester maradhatott, a 23 fővárosi kerületből 17-ben győztek a Fidesz egyébként is tapasztalt polgármesterjelöltjei, a megyei jogú városokban pedig még egyértelműbb volt a kormányoldal fölénye: csak Szeged, Békéscsaba és Salgótarján választott ellenzéki vezetőt. Országosan pedig még ennél is kevesebb babér termett azóta az ellenzéknek, 2018 sorozatban a harmadik kétharmados parlamenti győzelmét aratta a Fidesz, a májusi EP-választáson pedig több ellenzéki párt is a megsemmisülés határára került.
Márpedig a május 26-i európai parlamenti (EP-) választás 43,37 százalékos részvételi aránya nem egész egy százalékkal maradt csak el a 2014-es önkormányzati választásokon mérttől. Sőt, a többinél is hasonló volt a részvétel, 2010-ben 46,6, négy évvel később pedig 44,3 százaléknyian szavaztak. Így nagyon is hiteles közvélemény-kutatásként értendők azok az adatok, még akkor is, hogy ha a leginkább migránsozós keresztes háborúvá fajult voksoláson tisztán pártlistákra, nem pedig személyekre és listákra lehet szavazni. Így a személyiségben, egyéni programokban rejlő faktorról, avagy egy hiteles jelölt által hozható pluszszázalékokról, netán a helyi ügyekről aligha adnak képet ezek az összehasonlítások.
Ennek ellenére már a tavaszi eredmények elemzésekor, az egyes nagyvárosi adatokat végigelemezve világos volt:
A 20 EZER FŐSNÉL NAGYOBB TELEPÜLÉSEK ESETÉBEN 79-BŐL 68 HELYEN VAN KÖZÖS JELÖLT ESETÉN ELMÉLETI, AZAZ SZÁMSZAKI ESÉLYE AZ ELLENZÉKNEK, HOGY KÖZEL KERÜLJÖN, ILLETVE AKÁR MEG IS ELŐZZE A KORMÁNYPÁRT JELÖLTJÉT.
Eközben ugyanezeket az EP-választási eredményeket elnézve legalább 56 olyan nagyváros, illetve város van, amelyben legyőzhetetlennek látszik a Fidesz, ezek között is 16 olyan van, amelyben 60 százalék felett hozott el a voksokból. Ám az egyes fideszes fellegvárakban is történt az elmúlt hetekben, hónapokban olyan, ami miatt az ellenzéki ostromot könnyen véres csata követheti. A szavazók fele a 123 tízezer fő feletti településen, a 23 megyei jogú városban és a 23 budapesti kerületben él, a figyelem ezeken összpontosul, ezek közül kerülnek ki a legizgalmasabb helyszínek is.
De valójában hova tűzheti ki végül a zászlaját az ellenzék, és hol akadályozhatja meg ebben az udvari intrika?
Nem sokat kell magyarázni, mitől hasonlít Szombathely az Észak kastélya, a Stark-ház székhelye és ősi hazájaként ismert Trónok harca helyszínhez. Hónapok óta érlelődik ez az összecsapás, hiszen év elején az ellenzék átvette a hatalmat a közgyűlés fölött, a Fideszben belharc dúlt. Sőt, országosan elsőként éppen Szombathelyen jelentette be az ellenzék még január végén, hogy szövetséget kötött a választásra. A balos pártok az Éljen Szombathely! Egyesület színeiben indulnak minden körzetben, a közös jelöltjük a szocialista Nemény András.
A Jobbik kívülről támogatta a szövetséget azzal, hogy nem indul külön, legalábbis akkor még ez volt az ígéret. Csakhogy augusztus közepén a Jobbik inkább a függetlenként induló, jelenlegi fideszes alpolgármester, Koczka Tibor mögé állt be. Koczka másfél éve került a Fideszben partvonalra, majd nyíltan szembement pártjával és Hende Csabával. Öt éve a Fidesz és Puskás Tivadar alig két százalékponttal győzte le az MSZP, a DK és az akkor még létező Együtt jelöltjét, egy néhány hónappal ezelőtti közvélemény-kutatás szerint azonban hiába népszerűbb helyben a Fidesz, komoly esélye van a győzelemre az ellenzék polgármesterjelöltjének.
A Fidesz Puskás helyett a megyei önkormányzat jegyzőjét, Balázsy Pétert indítja, a hónapok óta tartó verbális adok-kapok pedig megmutatja: Orbán Viktornak személyesen is fontos Szombathely visszavétele a trónbitorlóktól.
Nehezen bevehető, de a Fidesz bénázásáról és a város totális eladósításáról hangos városban mindennek ellenére nincs közös ellenzéki jelölt.
Hiába a királyi trónfosztás, a Fideszen belül dúló küzdelmek Pécsen, a trónkövetelők sem tudtak egymással kiegyezni Baranyában. Így a Mindenki Pécsért Egyesület és Péterffy Attila mögül az LMP hiányzik. A párt egykori társelnöke, a helyben erős Keresztes László Lóránt néhány hete büszkén tudatta közösségi oldalán, hogy Kóbor József biofizikus, sugárvédelmi szakértő lesz az LMP pécsi polgármesterjelöltje. Kormánypárti oldalról ugyanakkor Páva Zsolt tíz év után nem indul újra a polgármesteri székéért, helyette az olimpiai bajnok vízilabdázó, Vári Attila méreti meg magát.
A városban a májusi EP-választáson a Fidesz 42,75 százalékot szerzett, a második DK egymaga 20,31 százalékot, a harmadik Momentum pedig 13,43-at. Egy összellenzéki ostrom tehát bevehetővé tenné Pécs várát, nagy kérdés, hogyan birkóznak meg a seregek egymással októberben.
A hét királyságban talán senki sincs, aki emlékezne még a Botka-ház uralkodása előtti időkre Szegeden. Emberemlékezet óta irányítja ugyanis a leginkább Renly Baratheon ígéretét hordozó egykori miniszterelnök-jelölt a várost, és ugyanilyen hosszú ideje próbálkozik bevételével a Fidesz is, hatalmas energiákat összpontosítanak is. Megírtuk, kisebb huzavona után a Demokratikus Koalíció is csatlakozott, így teljes lenne az ellenzéki támogatottsága annak, hogy a szocialista Botka László újrázzon Szegeden.
Ennek ugyanakkor ára volt, Botka szerzett egy új ellenséget azzal, hogy egyik eddigi képviselőjét és bizalmasát nem indította újra körzetében, amelyet a DK-nak adtak át a megállapodás értelmében. Ezért – Botkáék szerint vélhetően kormánypárti hátszéllel – függetlenként megméreti magát az a Lauer István is, aki az MSZP–DK–Együtt–PM–Összefogás Szegedért színeiben került be a közgyűlésbe öt éve, indulásával így vélhetően megosztja majd az ellenzéki szavazókat. Eközben a Fidesz–KDNP nem pártszínekben indul Szegeden.
A kormánypártok egy helyi vállalkozó, Nemesi Pál mögé álltak be. Nemesi a tavaly 3,4 milliárd forintos árbevételt termelő Ferroép Fővállalkozó és Szerelőipari Zrt. vezetője, aki eddig nem politizált. A megyei iparkamara vezetője olyannyira független, hogy csakis fideszes egyéni önkormányzati képviselőket gyűjtött maga mellé, és helyben őt és Lauert is erősíti még valami: a birodalmi intrika. A Fideszhez nagyon is közel álló „tanácsadók” és médiaszakemberek ugyanis ellepték Szegedet, egy teljes csapat dolgozik azon, hogy ha nem a harctéren, de akkor legalább az udvarban sikerüljön leszedni Botkát.
Ráadásul a képviselőjelölt-csapattal rendelkező indulók között van még Szabó Bálint jogász, a Botka ellen felépített Szeviép-kampány motorja, aki korábban az MSZP-t és a DK-t is megjárta, az utóbbi időben viszont az egy ideig őt futtató Fidesszel is összeveszett (tavasszal házkutatást tartottak nála), valamint Bartha László, a Tisza Koalíció jelöltje, a város 1998 és 2002 közötti fideszes polgármestere és országgyűlési képviselője. Szabó és Bartha is inkább a jobboldali szavazatokért versenyezhet. Idén tehát Botkának aligha egyenes az út a sikerhez, érdemes lesz Szegedre figyelni.
Talán a Trónok harca Martell-házának dorne-i kastélya illik a leginkább Hódmezővásárhelyhez, ahogyan a nemesi család mondása: „meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik”. Másfél év alatt nem sikerült megtörnie a Fidesznek Márki-Zay Pétert, a jelenlegi független polgármestert sem, most azonban teljes haddal készül a kormánypárti sereg az ostromra.
Emlékezetes: ebben a városban a rendszerváltás óta nem nyert más a Fideszen kívül, 2018 elején példátlan győzelmet aratott a polgármester halála miatt tartott időközi választáson a függetlenként, jobbikos és baloldali támogatással induló Márki-Zay Péter.
A Fidesz számára súlyos, szimbolikus jelentőséggel is bíró vereséget azóta sem sikerült feldolgoznia nemhogy a helyi Fidesznek, hanem főként a város kormánypárti volt vezetőjének. Lázár János az országgyűlési választáson ugyan már szépített, az önkormányzatin viszont nem indul. Márki-Zay korábbi fideszes ellenfele, Hegedűs Zoltán nyílt levélben jelentette be visszavonulását, a Fidesz pedig beállt egy „önállóan induló” jelölt, Grezsa István mögé.
Márki-Zay új kihívója egy régi MDF-es politikus, akit független jelöltként támogat a Fidesz. Grezsa ugyanakkor eddig Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztosként tevékenykedett.
A kampány máris ügynök- és házasságon kívüli gyermekekről szóló vádakig fajult, ki tudja, mi jöhet még októberig.
A Vas-szigetekhez hasonlítjuk a hevesi várost, amelynek várát egykor a törökök ostromolták, most viszont az ellenzék egykori seregei, egy egykori „vad” vezetésével. És meg is van az esélye annak, hogy a Mirkóczki Ádám vezette vadak serege beveheti ezt az önkormányzati szigetet.
A Fidesz újraindítja a polgármesterét, Habis Lászlót, az ellenzék pedig beállt a 2014-ben második helyen végző jobbikos politikus mögé, így az Egységben a Városért Egyesület (EVE) színeiben próbálkoznak, és ez a seregegyesítés a recept más településeken is. Habis öt éve az akkor teljesen megosztott ellenzékkel szemben a megyei jogú városok közül a legalacsonyabb támogatással, 38 százalékkal nyerte el a polgármesteri széket, Mirkóczki pedig jobbikosként 26 százalékot szerzett. Nagy kérdés, a többi ellenzéki párt támogatása vagy éppen a térség befolyásos urának, Eger fideszes országgyűlési képviselőjének hadra fogható csapata hoz majd győzelmet.
Nem hagyományos csatatér Borsod megye székhelye, Kriza Ákos fideszes polgármester váratlan visszalépése tette nyílttá a küzdelmet, éppen úgy, ahogyan a filmsorozatban meglepetésszerűen kap jelentőséget a zúgói Vörös Nász miatt az Ikrek. A jelenlegi városvezető rosszindulatú betegséggel küzd, ezért nem indul ősszel, maga helyett a városi jegyzőt, Alakszai Zoltánt javasolta, a kormányoldalnak emiatt seregeket kellett városba csoportosítania, hogy megvédje uralmát.
A Fidesz miskolci ellenfele ugyanis a Függetlenek a Szinva Városáért Egyesület színeiben induló, de a teljes ellenzék támogatását élvező iskolaigazgató, Veres Pál lesz. Megjelent egy, magát függetlennek mondó, furcsa jelölt is, akinek egyik legjobb gyerekkori barátja pont a Fidesz városi kampányfőnöke, de ennek állítása szerint nincs köze az indulásához. Hogy kié lesz Miskolc trónja, jelenleg nyílt kérdés, főként mert a májusi EP-választáson a Fidesz 45,8 százalékot, a DK 18,3, a Jobbik 12, az MSZP-Párbeszéd 8,1, míg a Momentum 7,6 százalékot szerzett, és ezek az ellenzéki pártok most egyesített seregekkel vonulnak a csatába.
Kétségtelenül az ország szíve, a legnagyobb lakosságú központja a főváros, talán az önkormányzati választások legnagyobb kérdése is az: ki lesz a főpolgármester. Vitatható persze az is, hogy aki a magyar Királyvárat uralja, az az egész birodalmat bevette-e, és ráülhet-e a vastrónra, ez ugyanis a kis magyar Trónok harcában aligha igaz.
A korábbi matematikai számítások, a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok és az ellenzék belső felmérései alapján Karácsony Gergely valóban esélyes kihívója lehet Tarlós Istvánnak. Hogy viszont menyire esélyes, arról megoszlanak a vélemények. A kormánypárti Nézőpont Intézet mostanra már úgy mér, Tarlós 51, Karácsony 43, Puzsér Róbert pedig 6 százalékos támogatottságra számíthat. Azt már nem tették hozzá a minap, hogy két hónappal korábban, júniusban ugyanez az intézet még olyan adatokat közölt, melyek szerint a Tarlós–Karácsony-párharcot 50:36 arányban nyerné a jelenlegi fideszes főpolgármester, tehát a különbség csökkent.
Az Index saját kutatásában, a Závecz Research azt mutatta ki június végén, hogy a fővárosiak 47 százaléka szerint Karácsony Gergelynek van esélye Tarlóssal szemben. De hogy valójában mekkora ez az esély, azt Tarlós fokozódó kampányígéretei, az ellenzéki pártokat ostorozó, a vetélytársakat lekicsinylő nyilatkozatai, valamint famentési akcióinak megszaporodása jelezheti igazán.
Ám a fővárosi kampány izgalmait nemcsak a valóban komolyan vehető főpolgármester-jelöltek, hanem az „egyéb próbálkozások” kategóriába eső epizódszereplők feltűnése is jelezheti. Talán idén már tipikus Fidesz-eszköznek tekintjük, de a rajtvonalnál megsokszorozódtak a főként az ellenzéki oldalt szalámizó jelöltek, így Karácsony mellett a jelenlegi állás szerint Puzsér Róbert független (az eredetileg őt támogató Jobbik és LMP nélkül), valamint Thürmer Gyula, a Munkáspárt főpolgármester-jelöltjeként hívja ki Tarlóst.
Nehezen eldönthető, hogy csupán egy televízió műsorról vagy valódi jelöltről van-e szó, de elvileg elindulhat még Berki Krisztián televíziós személyiség is, az ugyanakkor érdekes, milyen jelentős figyelmet szentel ez utóbbi jelöltnek a kormánymédia vagy éppen a kormányhoz közelálló bulvárszereplők. Mellettük ugyanakkor három, eddig teljesen ismeretlen próbálkozó, Ács László, Révész Ferenc és Schlagmüller Gábor is kért ajánlóíveket. A lap szerint ők mindannyian függetlenként szeretnének indulni a főpolgármesteri választáson, de az elképzeléseikről egyelőre nem lehet tudni semmit. Ám nem közhely: a végén csak egy maradhat, és nagyjából egyértelmű, hogy ez az egy Tarlós és Karácsony közül kerül ki.
Az uralkodó Lannister-ház kastélyához méltó helyszín Budapest VII. kerülete. A kétségtelenül gazdag, a bulinegyedet is magában foglaló városrész ugyanis nemcsak aranyban, udvari intrikában is éppúgy dúskál. Öt éve a kormánypárti Vattamány Zsolt 44 százalékos eredménnyel, a DK-s Farkas Ferenc előtt mindössze 12 százalékpontos előnnyel hozta a kerületet. Az akkor még LMP-s Moldován László 10 százalékkal futott be a harmadik helyre, és a jobbikos jelölt is kapott csaknem 8 százalékot.
Tehát papíron egy teljes ellenzéki összefogással verhető lenne a Fidesz a VII. kerületben, ráadásul a májusi EP-voksolás eredményei is erre utalhatnak. A kormánypártok ugyanis 37,7 százalékot hoztak a kerületben, míg a második Momentum 21,4, a DK, 18,2, az MSZP-Párbeszéd pedig 8,7 százalékot.
Az erzsébetvárosi polgármester-jelölés jogát a Demokratikus Koalíció kapta meg, így a pártok Niedermüller Péter mögött sorakoztak fel, a Momentum pedig pedig azt is kizárta, hogy az eddig MSZP-s Hunvald György közös képviselőjelölt legyen bármely önkormányzati körzetben. Hunvald tehát kilépett pártjából, majd elindult függetlenként polgármesterjelöltként, minden körzetben egyéni jelölteket indítva az ellenzéki pártok indulóira.
A győzelem esélye így megkérdőjeleződött, fenyegetőzésből, könyörgésből mostanra nyílt sisakos Hunvald–Niedermüller-csatatérré változott a kerület, ahol ráadásul a volt LMP-s Moldován László is ringbe száll, így pedig, a Kaszter-hegy trónján ülő Vattamány Zsolt egyelőre a várfalról, kávéját kevergetve nézheti, miként győzik le egymást ostromlói.
Lady Olenna Tyrell sem egyszerű ellenfél, de vélhetően még ő is elismerően biccentett volna, amikor Baranyi Krisztina, a Kulcs a Városhoz, Kulcs a Közélethez Egyesület független polgármesterjelöltje, az LMP, a Párbeszéd és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, sőt a kerületet sokáig vezető Gegesy Ferenc által támogatott politikus megnyerte a ferencvárosi ellenzéki előválasztást. Baranyi a momentumos Jancsó Andreát győzte le, akit több egyéb ellenzéki párt támogatott volna.
Noha az így kiharcolt támogatás Baranyi mögött még a mai napig tartogat komoly aknákat, így a ferencvárosi MSZP-s Pál Tibor, aki a második a kerületi kompenzációs listán, valamint Baranyi jövőbeni együttműködése igencsak kérdésesnek tűnik, nagy az esélye annak, hogy az egyik legbotrányosabb hét királysági helyszínt, a parkolási maffiáról és egyéb mutyikról elhíresült Ferencvárost visszaveszi az ellenzék. A kerületet vezető fideszes Bácskai János ugyanis nemcsak a parkolási vagy éppen a kerületi lakásmutyik, hanem más ügyek miatt is megosztó polgármester a Ferencvárosban.
Ráadásul eleve nem nagy aránnyal, éppen az akkori ellenzék megosztottsága miatt tudta legyőzni a kerületet húsz évig irányító Gegesy Ferencet a 2010 őszi önkormányzati választáson, de még inkább 2014-ben, amikor Bácskai 44,45, míg Gegesy 43,14 százalékot kapott. Bácskai botrányai pedig azóta sokat visszavehettek támogatottságából, amit igazolni látszanak a nem személyre, hanem pártokra leadott májusi európai parlamenti választási eredmények is, hiszen a Ferencvárosban a Momentumnak és a DK-nak a többi ellenzéki párt nélkül is több szavazata volt, mint a jobboldalnak. Konkrétan a Fidesz–KDNP 38,3, míg a Momentum 22,83, a DK 17,13, az pedig MSZP–P 7,69 százalékot kapott listán, így e pártok közös támogatása az ellenzéki polgármesterjelölt számára igencsak reménykeltő lehet.
Vajon képesek lesznek átlépni a saját árnyékukon?
Cselszövés, ármány, sőt: mágia. A Fidesz itt vetette be ezt. Hiszen legalább Stannis Baratheon testvérárulásához méltó, ami Pesterzsébeten történt. A balos, független polgármester mögött felsorakozott az ellenzék. Aztán, csakúgy mint egy villámcsapás vagy éppen egy dühös asszony pengéje a szívbe: Szabados Ákost elrabolta a Fidesz! Mármint az ellenzéki pártoktól. A kormányoldal ugyanis 1994 óta nem tudott nyerni a döntően inkább baloldali beállítottságú XX. kerületben, ezért most új taktikát eszelt ki: saját vagy „álcivil” jelölt indítása helyett a városrészt 21 éve irányító polgármestert készül támogatni. Szabados pedig 4 éve immár függetlenként vezette a főváros XX. kerületét, de azt megelőzően 17 évig MSZP-s volt.
Így az ellenzék új jelölt keresésére és végül indítására kényszerült, és ugyan egy ideig úgy tűnt, nemcsak az MSZP által megnevezett, de független Balog Róbert, hanem a jobbikos Bencsik János is megpróbálkozik, végül ő visszalépett, és Balog lett az ellenzéki pártok pesterzsébeti jelöltje. Nagy kérdés azonban, hogy az egyik legsikeresebb ellenzéki, avagy független kerületi polgármester megítélésén esett-e csorba, és hogy vajon a Szabados mögött most felálló fideszes jelöltgárda is győzedelmeskedik-e az egyesített ellenzéki sereg felett. Szabados átállása, valamint a Fidesszel kötött megállapodása ugyanakkor nemcsak érdeklődésre méltóvá, de igazán Trónok harcába illővé tette a pesterzsébeti küzdelmet, hiszen Orbán Viktor olyannyira hálásnak bizonyul már jó előre az így elbitorolt várért, hogy szó szerint lovaggá ütötte a pesterzsébeti polgármestert.
Nem azért került az önkormányzati izgalmak toplistájára a főváros V. kerülete, a Belváros, mert az ellenzéki esélyek olyan nagyratörőek lennének itt. Sokkal inkább az ellenzéki seregszemléből kitűnő pikantériája, a Trónok harcába tökéletesen illő politikai játszmák miatt lett ez is izgalmas terep.
Hogy kell-e a belvárosi csatatéren vérfürdőre számítani, egyelőre nagy kérdés, főként mert a kerületi közös ellenzéki polgármesterjelölt egyelőre igencsak halkan reagált az őt ért bírálatokra. Az MSZP-s Tüttő Kata lehetett volna egyfajta Sansa Stark a XII. kerületben, ahol él és eddig önkormányzati képviselőként dolgozott, de meglepetésre mégis a Rogán Antal egykori, ma is a propagandaminiszter utódja, Szentgyörgyvölgyi Péter által uralt kerületben indítják közösen az ellenzéki pártok. Kivéve a Jobbik, amely itt és Kőbányán is állít saját jelöltet, noha Tüttőnek aligha ő, mint a személyét ért kritikák jelenthetik majd a legnagyobb kihívást a következő hetekben.
A szocialista politikus magánélete filmsorozatba illően színesíti a kampányt: Tüttő korábbi élettársa ugyanis az utolsó kormányfüggetlen napilap tulajdonosaként ismert Leisztinger Tamás, aki nemrégiben épp a belvárosi fideszes önkormányzattal bonyolított milliárdos ingatlanmutyi kapcsán került a hírekbe, de korábban is felmerültek a NER-kapcsolatai.
Pedig a Fidesz megszorongatása szigorúan matematikai alapon a Belvárosban sem lenne teljesen esélytelen. A májusi EP-választási eredmények szerint ugyanis a kormánypártok 45,4, míg a Momentum 19,7, a DK 15,2, az MSZP–Párbeszéd pedig 8,7 százalékot szerzett az V. kerületben. Öt éve ugyanakkor Szentgyörgyvölgyi 54,5 százalékkal nyert a kerületben, a második pedig az Együtt–PM színeiben Juhász Péter lett, 30,3 százalékkal.