Emlékeznek még a szavazófülkékben véghez vitt forradalomra? Vagy Schmitt Pál doktori címére? Kinek kultikus dátum 2015. február 6.? Jobban rémlik, ha azt mondjuk, Simicska Lajos volt a főszereplője? Összeszedtük az elmúló évtized legemblematikusabb eseményeit, mindazt, ami nemcsak egyetlen napra határozta meg a magyar közéletet.
Örömmel jelentem, hogy a mai oxigénpalack nélküli csúcstámadás sikerült. A Fidesz és a KDNP a magyar parlamenti mandátumok 68 százalékát szerezte meg.
Orbán Viktor így köszöntötte a választási eredményt 2010. április 25-én (a beszéd a miniszterelnöki honlapon). A Fidesz elnökének beszéde egy évtized távlatából igazán elgondolkodtató:
A mai napon egy olyan európai ország állított fel új csúcsot, amely az utóbbi években csak lesajnáló véleményeket kaphatott, negatív hírek szóltak róla a világban.
A kétharmados mámort Orbán Viktor azzal fokozta, hogy az új csúcs „magyar világsiker”. Magyarországon nem egyszerűen arról volt ugyanis szó, hogy lezajlott a hatodik szabad választás, hanem egyenesen:
forradalom történt a szavazófülkékben. A magyarok bebizonyították, hogy van értelme a demokráciának, mert demokratikus keretek között olyan nagy horderejű változást tudunk véghezvinni, amelyet régen csak a forradalmak tudtak. (...) A rendszerváltás tanulsága teljesedett be, miszerint rendszert váltani nem lehet, lehet, csak megbuktatni, megdönteni, és újat alapítani helyette. A magyar emberek a mai napon megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, és helyette megalapítottak egy újat, a nemzeti együttműködés rendszerét
– mondta. A második miniszterelnöki megbízása előtt álló Orbán ki is fejtette, „mától Magyarország politikai és gazdasági rendszerét, nemzeti együttműködés rendszerének hívják”, amellyel közösen újra fogják építeni és erőssé fogják tenni az országot. Ebben a "rendszerben egymást fogjuk segíteni, egymást fogjuk biztatni, hogy merjünk nagy célokat kitűzni és azokért közösen dolgozni”, hangzott el.
A Fidesz elnöke szerint tehát 2010 óta a magyar emberek érdeke az első, mindennek a nemzeti együttműködés a mércéje. A nemzeti együttműködés rendszere mindenki számára lehetőség és mindenki felé elvárás, amelynek teljes jogú részesei a határon túli magyarok is. Orbán felhívta a figyelmet arra is, hogy a nemzeti együttműködés rendszere majd új szabályok szerint fog működni. A kormány irányításával az állam feladata lesz a szabályok jogszabályba öntése, betartása és betartatása. A magánérdekeket szolgáló politika napjai „leáldoztak”, mondta hozzátéve: nem fogják hagyni, hogy még egyszer visszatérjen.
A még kétfordulós 2010-es országgyűlési választás valóban új rendszert hozott, a Fidesz kétharmados többséget szerzett, az addig kormányzó szocialista párt megrogyott, Lendvai Ildikó és az MSZP elnöksége lemondott, ami az eredmények fényében nem volt meglepő: a voksolás második fordulójában a nem fideszes jelöltek közül csak Tóth József és Szanyi Tibor (MSZP), valamint Molnár Oszkár (akkor épp független, azóta újra Fidesz) nyert. Az Országgyűlés alakuló ülését május 14-re hívta össze Sólyom László akkori államfő. Kezdetét vette egy új évtized, valóban egy új rendszerben.
2011. április 25-én Schmitt Pál köztársasági elnök aláírta Magyarország új alaptörvényét a Sándor-palotában. Az aláírást fanfárokkal és ünnepélyes őrségváltási ceremóniával köszöntötték a Szent György téren. Az alkotmány 2012. január elsején lépett hatályba, miután 2011. április 18-án fogadta el az Országgyűlés. Az új alkotmányra 262-en szavaztak igennel, 44-en nemmel, egy képviselő pedig tartózkodott. Igennel voksoltak a Fidesz és a KDNP képviselői, valamint a független Pősze Lajos. Nemmel szavazott a Jobbik-frakció és két független képviselő, Ivády Gábor és Szili Katalin. Tartózkodott a szintén független Molnár Oszkár. Az alkotmányozásban nem, így a szavazáson sem vett részt az MSZP és az LMP.
Míg a választási kampányban nem, a kormányalakítás után Orbán Viktor bejelentette alkotmányozási szándékát. Népszavazás helyett a kormány 12 kérdésből álló kérdőíveket küldött ki 8 millió választópolgárnak, amit csaknem 1 millióan küldtek vissza. A Fidesz-KDNP a kérdőívekre kapott válaszokra hivatkozva lépett vissza például a gyermekek után járó plusz szavazati jogtól, így az nem került be az alaptörvénybe, ugyanakkor más esetekben szinte egyáltalán nem támaszkodott a közvéleményre, ahogyan az alkotmányt elvileg előkészítő szakértői gárda által összeállított anyagra sem. A kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz-KDNP által benyújtott alkotmányjavaslathoz ráadásul a vita alatt több mint 150 módosító javaslatot nyújtott be a Fidesz és a KDNP frakcióvezetője, és nagy vihart kavartak az alaptörvény átmeneti rendelkezései is, főként azok, amelyek kifejezetten nem a hatályba lépést szolgálták.
A Fidesz-KDNP által megalkotott alaptörvény ellen számos tüntetést tartottak civil szervezetek, pártok és szaksze
Hatályba lépése óta az alaptörvényt nyolcszor módosították.
2012. április 3-án Schmitt Pál váratlanul felszólalt az Országgyűlésben, a beszéd végén pedig bejelentette, lemond. Az Országgyűlésnek tizenöt napja volt új köztársasági elnököt választani, így került Áder János a posztra. Schmitt távozásának előzménye volt, hogy a köztársasági elnök doktori dolgozatát "szokatlanul nagy terjedelmű" fordításra alapozta, az idézeteket nem jelölte, a Testnevelési Egyetem pedig nem tárta föl a "szövegazonosságot".
A plágiumügyet január 11-én a Hvg.hu robbantotta ki, amikor megírták, hogy Schmitt Pál 1992-ben írt doktori disszertációjának nagy része gyakorlatilag szóról szóra megegyezik egy bolgár sportkutató által még a nyolcvanas években írt tanulmány szövegével, ami felveti a plágium gyanúját. Akkor Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője minősíthetetlen bulvárkacsának nevezte a Schmitt elleni vádakat. Egy héttel később az Index írta meg, hogy Schmitt dolgozata egy német sportszociológus, Klaus Heinemann korábbi munkájából is szó szerint tartalmaz hosszú szövegrészeket, melyek összesen 17 oldalt tesznek ki. Március 6-án újabb oldalakról derült ki, hogy máshonnan másolták őket.
A vizsgálat valamennyi plágiumot igazolta, az egyetem abban az évben egy március 29-i határozatával visszavonta Schmitt Pál egyetemi tudományos fokozatát, dr. univ. címét. A plágiumügye miatt távozásra kényszerült volt köztársasági elnök először a lemondása előtt három nappal adott, emlékezetes tévéinterjúban, majd a lemondását bejelentő parlamenti beszédében is megfogadta: doktori fokozatot fog szerezni. Jogorvoslati eljárásokat kezdeményezett is azért, hogy a megfosztást visszacsinálja, de ez nem jött össze neki. Orbán Viktor kétszer megszólalt Schmitt-ügyben, mindkétszer azt mondta: a köztársasági elnök sérthetetlen.
Az év és az évtized meghatározó politikai eseménysorozatának kiváltója az alaptörvény negyedik módosítása volt. Az óriási politikai vihart kavaró törvényjavaslatot 2013. február 8-án nyújtották be a koalíciós pártok képviselői, majd még a zárószavazás előtt átdolgozták, és talán még jelentősebb változtatásokat vittek véghez vele. Ezekről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
Az ellenzék, Szabó Máté alapjogi biztos, Sólyom László volt köztársasági elnök és a civil kritikusok szerint a módosítás a végső csapás a 2010-ben kezdődött kormányciklusban már sokszor temetett alkotmányosságra és a jogállamra. Egyrészt azért, mert az alaptörvény korábban alkotmányellenesnek minősített rendelkezésekkel bővült ki, és így azóta sok benne az ellentmondás, sokak szerint nem is egységes alkotmányként funkcionál. Másrészt jelentősen gyengült az alapvető jogok alkotmányos védelme, és az alaptörvény teljesen védtelenné válik a jövőbeni alapjogsértő beavatkozásoktól.
A módosítás miatt tüntetők a Fidesz-székházat is megrohamozták, de többször is több ezren vettek részt a civil szervezetek által szervezett fővárosi tüntetéseken.
A javaslat miatt José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke aggályokat fogalmazott meg, telefonon beszélt Orbánnal, majd levelet is küldött a magyar kormányfőnek. De aggodalmát fejezte ki az alapvető jogok biztosa, a washingtoni külügyminisztérium, az Európa Tanács főtitkára pedig a szavazás elhalasztását kérte. Ennek ellenére március 11-én elfogadták, ami több nemzetközi eljárást is maga után vont, sőt: az igazságügyet, a választási rendszert, valamint a médiát érintő korlátozások miatt megfogalmazott korábbi, 2011 óta folyamatos jogállamisági aggályokon túl lényegében ez az intézkedés alapozta meg a későbbi uniós eljárások összefonódását.
A liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel szakítani kell
– mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2014. július 26-án Tusnádfürdőn, a 25. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén. Liberális állam helyett nemzeti államot kell szervezni, amely nem egyének halmaza, hanem egy közösség, amelyet fejleszteni és erősíteni kell, magyarázta a kormányfő, aki szerint ilyen értelemben illiberális állam épül Magyarországon.
Egy demokrácia nem szükségképpen liberális. (...) Attól, hogy valami nem liberális, még lehet demokrácia.
Szerinte a magyar polgárok azt várják el a magyar vezetőktől, hogy dolgozzák ki azt az új magyar államszerveződést: „Megkeressük, megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban.” Példaként nem nyugati, nem liberális és szerinte mégis sikeres országokat emelt ki: szóba került Kína, India, Törökország és Oroszország is.
Az előadás számos értelmezésnek nyitott lehetőséget, és jókora nemzetközi botrány keveredett belőle. Az illiberális állam megnevezés – egyébként az eredeti kontextusból kiszakítva, eltúlozva – a Kelet felé forduló, a nyugati demokráciától távolodó Magyarországot kezdte el jelenteni, így a korábban is több kritikát kapott magyar kormány és a miniszterelnök is a nemzetközi sajtó figyelmének központjába került, világlapok és két amerikai elnök – Bill Clinton és Barack Obama – is utalt rá, a reakciókat egy Wikipédia-oldal szedte össze. A nyugat-európai és amerikai értelmezése a beszédnek nagyjából az volt, hogy Orbán Viktor Kína és Oroszország, illetve más tekintélyelvű fél-demokráciák és autoritárius rezsimek mintájára akarja átszervezni az országot.
Talán a leghangosabb politikai eseményeket 2015-ben élte át Magyarország az elmúlt évtizedben. Számos külpolitikai esemény, így a Charlie Hebdo elleni merényletet követően fellángolt, a menekültválságot érintő, azóta is húzódó, valójában tehát fél évtized kormánypolitikáját meghatározó bevándorlásellenesség (és kommunikáció), ami 2015 nyaráról számos konkrét dátumot is tartalmaz, vagy akár a súlyos diplomáciai jelentőséggel bíró kitiltási botrány is méltán kerülne egy évtizedet meghatározó belpolitikai toplistába.
Mindehhez képest mégis kiemelkedik 2015. február 6., a G-nap, azaz amikor Simicska Lajos kiborult és kiszorult a NER-ből - illetve valójában fordítva. Közismert volt, hogy már 2014 nyarán elindult egyfajta oligarcha-háború, Orbán megpróbálta kiszorítani a 2010 után megkerülhetetlenné vált barátját a gazdasági hatalomból. Amikor az állam átverte a parlamenten a reklámtörvényt, azzal súlyos milliókat húzott ki Simicska zsebéből is, ráadásul a reklámköltések központosításával, a jól megszokott automatizmusok felrúgásával az addig is veszteséges és csak az állami pénzekkel életben tartott lapok, tévék és rádiók kénytelenek voltak a piacról megélni, és ha az nem ment, akkor a tulajdonosi körnek kellett zsebbe nyúlni.
Ez a döntés a Simicska-médiabirodalom cégeinek fájt a legjobban, főleg, hogy a Hír TV, a Lánchíd rádió, a Magyar Nemzet és a Heti Válasz nem nagyon számíthatott állami reklámpénzekre. Simicska február 5-én azt a nyilatkozatot is megengedte magának a Népszavában, hogy ha Orbán így dönt, akkor "totális médiaháború lesz". Február 6-án pénteken aztán kiborult a bili, lelkiismereti okokra hivatkozva lemondott a Simicska-birodalom teljes vezetősége, azaz Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a Hír Televízió elnöke, Gajdics Ottó, a Lánchíd rádió főszerkesztője, Élő Gábor, az MNO főszerkesztője, Szikszai Péter, a Hír Televízió vezérigazgató-helyettese, Csermely Péter, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese és Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese.
ÉS EBBŐL LETT A G-NAP, A RUBIKON, AZ A PONT, AHONNAN SIMICSKA SZÁMÁRA MÁR NEM VOLT VISSZAÚT.
A belső szakadást Orbán legecizésével és a munkatársai kirúgásával való fenyegetéssel reagálta le, és tulajdonképpen ettől a ponttól vált teljesen kegyvesztetté. Simicska megvette Liszkay Gábor Magyar Nemzetben és Hír TV-ben lévő tulajdonrészét, és sorra közölte a kormányellenes cikkeket, műsorokat, amiknek hatására a Magyar Nemzettől és a Hír TV-től távoztak azok, akik nem akartak azonosulni ezzel a hangvétellel. Az állami hirdetések drasztikusan visszaestek, a szintén Simicska-érdekeltség Mahirnak hirtelen nagyon sok ügye lett a hatóságokkal, a Class FM lejáró frekvenciaengedélyét nem hosszabbították meg, a médiabirodalom körül egyre fogyott a levegő.
Mégis váratlan volt, hogy a G-napon még teljes mellszélességgel háborút hirdető, egykor kormányközeli oligarcha a 2018-as választások és az újabb Fidesz-KDNP kétharmad után két nappal úgy döntött, hogy az egyébként valóban veszteséges Magyar Nemzetet és Heti Választ bezárja, és lekapcsolja a Lánchíd rádiót is. Végül aztán 2018 júliusában Simicska Lajos átadta a médiabirodalma utolsó ékkövét az Orbán Viktorral is jó kapcsolatot ápoló Nyerges Zsoltnak, egykori munkatársának. Miután Simicska lelépett, Nyerges egyetlen nap alatt odaadta a csatornát, 2018. augusztus elsején a Hír TV-t visszafoglalta a Fidesz.
2016. október 8-án, szombaton egy rövid MTI-közleményben közölte a később Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került Mediaworks, hogy felfüggeszti a Népszabadság nyomtatott és internetes formában történő kiadását. A szerkesztőséget egyáltalán nem értesítették előre erről a lépésről, több munkatárs már aznap egyértelművé tette: puccs történt. A kiadó ugyanis először azt állította a lap új koncepciójának kialakításáig, illetve megvalósításáig tart a felfüggesztés. Akkor a kiadó tulaja, az osztrák Heinrich Pecina volt, aki állítólag korábban már találkozott Orbán Viktorral a Népszabadság ügyében, Mészáros viszont csak a lap beszántása után került hivatalosan a közelbe. A Mediaworks számos vidéki lappal is rendelkezett a Népszabadság mellett, de a csoporthoz tartozott a Nemzeti Sport is és egyéb lapok.
A megszüntetés hivatalos indoklás szerint a lap példányszáma az elmúlt tíz évben 74 százalékkal csökkent, 2007 óta pedig több mint 5 milliárd forint veszteséget halmozott fel. Ezt a magyarázatot vette át a Fidesz kommunikációja is, a kormánypárti politikus sorra állították, hogy a lap megszüntetése ésszerű gazdasági döntés volt, és épp az lenne a sajtószabadság megsértése, ha beleszólnának egy médiatulajdonos döntéseibe. Ez a narratíva azonban logikailag sem stimmel. Akkori cikkünk szerint végül vagy azért kellett kivégezni a lapot, mert a lap volt a Mediaworks eladásának utolsó akadálya, vagy a háttérben már megtörtént a tulajdonosváltás, és az új tulaji kör első lépése volt az 1956 óta működő újság leállítása.
Ráadásul, bár az utolsó években jelentősen megcsappant a Népszabadság példányszáma és általában véve közéleti befolyása is, azért még a bezárás előtt is tudtak nagyobb és a kormány számára elég kényelmetlen botrányokat okozni, így például ők írták meg Rogán Antal hírhedt helikopterezését, illetve náluk szivárogtatta ki a jegybank Matolcsy György válását is.
Mindez tehát nem pusztán a kormányhoz közeli média térhódításának 2010 óta tartó sorozatába illett, de annak egyik emblematikus mérföldköve is volt. 2018 decemberére a kormánypárti média 98 százalékát, 476 lapot, televíziót, rádiót és internetes portált a Közép-európai Sajtó és Média Alapítványban egyesítettek. Az ügyről szóló aktánk cikkeit itt lehet elolvasni.
A kormány 2017. március 28-án beadott egy módosító javaslatot a felsőoktatási törvényhez, ami ugyan ki kívánta szűrni az áldiplomákat adó külföldi egyetemeket, egyúttal egyértelműen az volt a célja, hogy ellehetetlenítse a Soros György által alapított Közép-európai Egyetem (CEU) magyarországi működését. Mindezt azzal az első pillanattól kezdve nem túl hihető magyarázattal, miszerint rendezni kell a csalással, átveréssel működő külföldi egyetemek sorát. A minden előzetes egyeztetés nélkül benyújtott, majd rohamtempóban elfogadott törvényt nagy hazai és nemzetközi felháborodás követte, amire a kormány szokásához híven kemény kommunikációs offenzívával reagált, kisebb-nagyobb csúsztatásokkal, vagy éppen ordas nagy hazugságokkal.
De a CEU elleni támadásnál soha nem ismerte el a kormány, hogy az csak és kizárólag azért történt, mert: Soros György. Az, aki 2015 vége óta egyre gyakoribb negatív szereplője volt a kormányzati kommunikációnak, és aki ellen plakátkampányt, sőt lényegében nemzeti konzultációt is indítottak. A CEU viszont egészen más megítélés alá tartozott, mint Soros migrációs nézetei, ezért szükség volt a kvázi szakmai magyarázatra: csalás, hogy az egyetem egyszerre ad magyar és amerikai diplomát.
Aztán egy kormányinfóján Lázár János akkori kancelláriaminiszter végre tisztázta ezt a kérdést, és nem hagyott kétséget afelől, hogy a CEU ma is háborítatlanul működne Budapesten, ha nem fordult volna rá a kormány ma is ismert kampány- és propaganda vonalára, ami röviden: Soros György milliószámra akar menekülteket hozni Magyarországra, ezzel felborítva Magyarország biztonságát.
Itt mi békében megvoltunk egymás mellett CEU – Fidesz-kormány az elmúlt években, a változás ebben akkor állt be, amikor Soros György egy programot hirdetett arra nézve, hogy Európa határait meg kell nyitni, és évente egymillió bevándorlót kell Európába behívni
– mondta.
Az intézmény ennek ellenére igyekezett megfelelni a menet közben módosított jogszabályi feltételeknek, így 2017 októberében bejelentették: a CEU oktatási tevékenységet végezhet a New York-i Bard College kampuszán, amivel megfelelhet az oktatási törvény módosításának. A kormány nem volt hajlandó a megállapodásra, így 2018. december 3-án a CEU vezetése bejelentette: hiába teljesítették a törvény előírásait, a kormány nem hajlandó aláírni a működésüket garantáló nemzetközi megállapodást, ezért amerikai akkreditációjú képzéseiket Bécsbe költöztetik.
Azóta a CEU áthelyezte székhelyét az időközben megnyílt, Bécsi kampuszára. Minden, a CEU-ügyről az erről szóló Index-aktában.
Az Európai Parlament (EP) 2018. szeptember 12-én csaknem 70 százalékos többséggel jóváhagyta a magyarországi helyzetről szóló Sargentini-jelentést, és a következő szintre léptette a Magyarország ellen zajló hetes cikkes eljárást, amely jelenleg is meghallgatási szakaszban van, ám ez már az Európai Tanács és a mindenkori soros uniós elnökség felelősségi köre. Az EP szerint a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok rendszerszintű veszélynek vannak kitéve Magyarországon.
A kormány rendszerint hazugságokból álló vádiratnak nevezi Judith Sargentini jelentését, a dokumentum ugyanakkor megkísérelte feltölteni tartalommal, hogy mit jelent a magyarországi helyzet, és összegyűjtött néhány konkrét kifogást a magyar jogrendszerrel és az államigazgatással szemben. Olyan példákat, amelyek afelé mutattak, hogy az EU-s szerződésben szereplő alapértékek: az egyenlőség, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok sérülnek Magyarországon.
A magyar kormány angol nyelvű ellenkampányba kezdett, az országgyűlés Fidesz-KDNP-s többsége 2018. október 16-án határozatban utasította el a Sargentini-jelentést. Noha a kormány egy 160 oldalas dokumentumot is összeállított az uniós döntéshozóknak arról, hogy mi és miért nem igaz a jelentésben, azokkal az állításokkal nem igazán tudtak mit kezdeni, mint például, hogy a törvényhozás korlátozta az Alkotmánybíróság jogköreit, a Fidesz állami hirdetésekkel leuralta a választási kampányt, bírókat küldtek kényszerűen nyugdíjba, a sajtó tulajdonosai politikai körökből kerülnek ki és megszüntették a szerkesztői szabadságot, személyre szabott törvénykezéssel lehetetlenné teszik egy külföldi egyetem, a CEU működését, a civil szervezeteket indokolatlan hátrányok érik, az állam nem lép fel elég hatékonyan a nők elleni erőszakkal szemben, a roma gyerekeket diszkriminálják az iskoláztatásnál, büntetik a hajléktalanságot.
A szöveg ezen kívül kiemelt néhány ügyet, például az Orbán vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető Elios-ügyet, amelyben eredetileg uniós támogatásokkal (aztán a kormány lemondott az uniós forrásról, így hazai közpénzről van szó) éltek vissza.
A Magyarország elleni 7-es cikkes eljárás ugyanakkor nem marad az elmúlt évtizedben, hosszú ideig tarthat. Jelenleg az uniós tagállamok vezetői újabb és újabb fordulókban tárgyalnak az unió alapértékeinek magyarországi megsértéséről. Részletek az idevágó aktánkban.
Október 13-án az ellenzéki, és valamennyi ellenzéki párt által támogatott Karácsony Gergelynek sikerül legyőznie a fideszes Tarlós Istvánt – aki 9 éve szerezte meg Budapest vezetését –, ráadásul többségbe került a Fővárosi Közgyűlésben is, méghozzá úgy, hogy stratégiai és érzelmi jelentőségű fővárosi kerületeket megszerezve az ellenzék hengerelt Budapesten. Karácsony jelentős fölénnyel legyőzte Tarlóst, az ellenzék a 23-ból 14 kerületben nyert, de két fideszes vezetésű kerületben is ők adják a képviselők többségét is, az ellenzéki pártok pedig a meglévő három mellé még hét megyei jogú várost is elhódítottak.
Az ellenzék pártjainak a vártnál sokkal erősebb szereplése az elemzések szerint elsősorban az összefogásuk sikere, sokan úgy vélik, ez a technika megtörte a centrális erőteret és a NER legyőzhetetlenségének mítoszát. Az értékelést persze eléggé megnehezíti a kampányhajrát teljesen eluraló Borkai-ügy: nem lehet ugyanis pontosan megbecsülni, hogy az ellenzék előretörésében mekkora része volt a győri polgármester szexbotrányának és az ismét reflektorfénybe kerülő korrupciós üzelmeknek.
Az biztos, hogy az ügy hullámai Győrtől messze is éreztették hatásukat, és nem csak a kormánypárti politikusok a keresztény-konzervatív erkölcs dicsfényében tett szónoklatai és a Borkai-videók képei közti kontraszt miatt. Talán ezért is tartogatott 2019 végére még további, az intim szférát érintő botrányokat, és várhatóan ez határozza majd meg az új évtized kezdetét is. A centrális erőtér pedig, egyelőre nagyon nem látszik beleroppani Karácsony és társainak győzelmébe.