Edmond még januárban ment ki Dél-Amerikába, majd amikor beütött a járvány és a külügy segítségével haza tudott volna menni, felajánlotta a helyét azoknak, akiknek akkor sürgősebb volt hazajutnia. Ma már nem ezt tenné, mert Buenos Airesben ragadt, havonta százezreket fizet és egyik járatra sem tudja felkönyörögni magát. Legutóbb csütörtökön hozott haza 120 magyart a külügy, őket elsősorban Észak-Amerikából. Eddig több mint 9500 magyarnak segítettek így hazajutni, 624 ember esetében pedig folynak az előkészületek.
Edmond január 6-án érkezett Argentínába. Februárban néhány napot Uruguayban, márciusban egy ideig Brazíliában volt, március 6-án érkezett vissza Buenos Airesbe. Azóta is ott van, egy Airbnb-s lakásban lakik. Van egy kis informatikai cége, ezért onnan dolgozik, de havi 1200-1500 dollárja (380-480 ezer forintnak megfelelő összeg) megy el, ennyi az ott tartózkodás költsége.
"Mivel teljesen bizonytalan, hogy haza tudok-e jutni és mikor, ezért kénytelen vagyok maximum egy hétre foglalni az Airbnb-t, így még ott sem tudom kihasználni az esetleges havi kedvezményt. Anyagilag teljesen ki vagyok szolgáltatva, a dolgok jelen állása szerint, ha holnap elfogy a pénzem, akkor semmi érdemi hivatalos segítségre nem számíthatok" - mesélte az Indexnek.
Ráadásul arra is fel kell készülnie, hogy ha vissza tud is térni Magyarországra, a különféle államok által szervezett úgynevezett repatrációs járatok nem ingyenesek, sőt, ezért arra is vigyáznia kell, hogy 800-1200 dollár mindig legyen nála. Igaz, ez is csak arra lehet elég, hogy Európa valamelyik nagyvárosába jusson el, és onnan még meg kell szerveznie, ki kell fizetnie a hazautat.
Edmond először március 19-én fordult segítségért a Külgazdasági-és Külügyminisztériumhoz. "Az elejétől kezdve az a kommunikáció, hogy nem tudnak semmit! Volt április elején egy járat, amire kevés hely volt, ott ajánlottak hazajutást, de akkor felajánlottam azoknak, akiknek azonnal haza kell jutniuk. Megírtam a konzulátusnak, hogy egyelőre, egy-két hónapot maximum még tudok maradni, látva a teljes felfordulást a világban, menjen az, akinek szül a felesége vagy olyan dolga van, ami miatt azonnal haza kell mennie. Magam is több ilyen kétségbeesett emberrel beszéltem.
Akkor is megírtam nekik, hogy én sem tudok maradni örökké, de úgy éreztem, segítenem kell másoknak. Most látom, hogy ez egy nagyon rossz döntés volt magamra nézve"
- vont szomorúan mérleget.
Valóban nem volt túl jó döntés. Március közepe után ugyanis folyamatosan zárták le a távoli országok reptereit, számos repülőtársaság egymás után törölte a járatokat. Sok magyar rekedt kint Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, számukra egyetlen remény maradt a hazajövetelre: az úgynevezett repatriációs járat (amivel kvázi kimentik a pórul járt magyarokat).
A külügyben márciusban - Sztáray Péter államtitkár vezetésével - létrejött egy olyan munkacsoport is, amely a külföldön rekedt magyarok hazahozatalát segítette, szervezte, fogadta és koordinálta az igényeket. Erre az időszakra tehető egyébként, hogy a külügy vezetése meg is dorgálta azokat a külképviseleteket, amelyek nem szorgoskodtak eléggé abban, hogy a tőlük segítséget kérő magyaroknak segítsen. Mindez tehát arra utalt, hogy a külügynek nagyon is fontos, hogy minden magyaron segítsenek.
Senkit nem hagyunk magára, a Magyarországon élőket megvédjük, a külföldön rekedt magyarokat hazahozzuk, a gazdaságot pedig újraindítjuk
- ezt Szijjártó Péter mondta az Országgyűlés március 30-ai ülésén, egy napirend előtti felszólalásában.
Legutóbb csütörtökön hozott haza 120 magyart a külügy, őket elsősorban Észak-Amerikából. A világ 116 országából eddig 9529 embert hoztak haza, és még mindig szervezik 624 magyar hazatérését, mondta Szijjártó. A miniszter azt is elmondta, hogy a világ 116 országából eddig 9529 embert hoztak haza.
Március végén már megkérdeztük a külügyet, hogy hány magyar rekedhetett külföldön. Akkor pontos számot nem árultak el, mindössze annyit, hogy azon a héten 3700 magyart sikerült hazahozniuk. (Március 28-a előtt kérdeztünk rá erre, tehát azóta több mint kétszer ennyi embernek sikerült segíteni.)
A Külügyminisztérium március végén azt is írta az Indexnek, hogy ahol teljes zárást rendeltek el (mint számos dél-amerikai országban), ott megvizsgálják, hogy bármely európai ország küld-e járatot, ha igen, van-e azon szabad hely. A terv egyébként akkoriban az volt, hogy ahol nagy területen vannak szétszórva magyarok, ott, ha szükséges, regionális csomópontot hoznak létre, vagyis kijelölnek egy központi helyet, ahonnan el tudják őket hozni. Azt is figyelik, hogy uniós szervezésben hova indul repülő, ehhez javaslatokat is tesznek.
Szijjártó Péter miniszter még április elején azt mondta, hogy 8000 magyarnak sikerült a hazajutása, de még így is van nagyjából 900 ember, aki külföldön rekedt.
De térjünk vissza Edmond esetére!
Ő a külügyből nem kapott külön kapcsolattartót, egy idő után pedig már a személyes aláírások is elmaradtak a konzulátusi és nagykövetségi levelekről. “A szavak szintjén kedvesen reagálnak, de semmi érdemi segítséget nem kaptam és kapok!” - mondta.
Edmond csak repatriációs járattal tudná elhagyni Argentínát, de ilyet járatot Magyarország nem indít, ezért más országok járataira próbálja felkönyörögni magát. Szerinte kuncsorognia kell, de eddig ezzel sem járt sikerrel. Edmond elmondása szerint a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a magyar nagykövetség e-mailben közli vele, hogy próbáljon helyet foglalni egy adott járatra.
“A legutóbb egy francia járatot írtak, de vicc volt az egész! Az Air France kinevetett, mikor felhívtam az angol nyelvű nemzetközi ügyfélszolgálatot, hogy erre a gépre én, mint magánember nem tudok jegyet venni. Szó szerint nevetett a call centeres hölgy, hogy a magyarok ezt ajánlották! A magyar Air France irodában is beszéltem egy hölggyel, aki mondta, hogy többen keresték ezzel a járattal kapcsolatban, nem tudja, honnan veszi a nagykövetség és a külügy, hogy ez így működik! Az a baj, hogy ígérget a nagykövetség és a külügy, hogy majd találnak ilyen repatriációs járatot, de miután beszéltem az angol, a német, a svájci és a spanyol konzulátusokkal és mindenhonnan visszautasítást kaptam, én már nem nagyon bízom ebben” - mondta az Indexnek.
Egy levélben a külügyesek Edmond "szemére vetették", hogy április elsején nem vette igénybe az egyik mentesítő járatot (ez volt az, amit nagylelkűen felajánlott másnak, akinek nagyobb szüksége volt rá), és mivel ezek a mentesítő járatok nem olyan gyakoriak, mint a kereskedelmiek, ezért egyik magyar külképviselet sem tehet arra ígéretet, hogy a segítségre szoruló állampolgároknak az éppen biztosítható segítségen túl egy másik, nekik inkább megfelelő időpontban is képes lesz hasonló segítséget felajánlani.
Edmond nem tudja, hogy rajta kívül Dél-Amerikában hányan ragadhattak. Ezt próbálta megtudni a külügytől is, mert szeretett volna egy Facebook-csoportot szervezni, hogy legalább összefogjon a többiekkel, hátha úgy többre mennek. "Most elkezdem szervezni, lássuk meg, hányan is vagyunk. Dél-Amerikában, biztos sokan. Van egy utazós csoportunk, ott nagyon sokan írnak hasonlókat Dél-Amerikából, csak ők talán még nem olyan dühösek, mint én, illetve sokaknak van helyi párja, kevésbé viseli meg őket a dolog egyelőre" - magyarázta a férfi.
Edmond esetéről természetesen megkerestük a külügyi tárcát is, ahol közölték: "jelenleg is zajlik minden idők legnagyobb magyar repatriálási akciója".
"Eddig 116 országból mintegy 10 ezer, önhibáján kívül külföldön rekedt magyart sikerült hazahozni, további 624 személy esetében pedig folynak az előkészületek. Dél-amerikai külképviseleteink folyamatos kapcsolatban vannak azokkal a magyarokkal, akik regisztráltak konzuli védelemre, kollégáink minden lehetséges segítséget és információt megadnak nekik a hazajutáshoz" - közölte a minisztérium.
(Borítókép: Az argentín fővárosban egy férfi kel át az Avenida 9 de Julio sugárúton Buenos Airesben 2020. április 29-én. Fotó: Marcelo Endelli / Getty Images Hungary)