Mit tudnak majd a Magyar Honvédség Zalaegerszegen gyártott csúcsgépei? A gépesített gyalogsági szállítóeszközök fejlődéstörténete.
A szárazföldi haderőnem talán legfontosabb eszköze, a harckocsi jelentős védelme ellenére sem sebezhetetlen. Számos olyan harcászati helyzet adódhat, amikor védelemre szorul, és ezt csak a gyalogság tudja biztosítani számára. Azonban gyalogosan nem lehet tartani a tempót a terepen is gyorsan haladó páncélosokkal. Ezt felismerve már az első összfegyvernemi alakulatoknál kísérleteztek olyan gyalogsági szállítójárművek létrehozásával, melyek mozgékonysága megegyezik a harckocsiéval, vagy nagyon hasonló hozzá.
A korai időszakban a gépesített vagy páncélos magasabb egységekben a gépesített gyalogság szállítóeszköze, a teherautók mellett, eleinte a nyitott tetejű lánctalpas, vagy féllánctalpas járművek voltak, melyeket terepjáró képességük és sebességük alkalmassá tett a nagy sebességgel mozgó páncélos ékek kísérésére. Voltak próbálkozások más irányokban, mint például az I. világháború Mark IX személyszállító páncélosa, vagy a II. világháborús szovjet megoldás, a páncélosok külső részén kapaszkodó, úgynevezett harckocsideszant, azonban tartós megoldást egyik sem nyújtott. A mélységi műveletek elterjedésekor, a múlt század harmincas éveiben kifejlesztett járművek, az angol Bren carrier, a német SdKfz 251 és 250, az amerikai M3 halftrack az alapelvárásoknak ugyan megfeleltek, de a tömegpusztító fegyverek elterjedése és az 1956-os budapesti harcok tapasztalatai bebizonyították, hogy a nyitott küzdőterű járművek elavultak.
A negyvenes-ötvenes évek legfeljebb nehéz géppuskával felszerelt kerekes/féllánctalpas szállító járműveit (armored personnel carrier – APC) az ötvenes évek második felében megjelenő, már teljesen lánctalpas, zárt küzdőtérrel rendelkező, sokszor gépágyúval felszerelt páncélozott járművek váltották fel, így született meg a gyalogsági harcjárművek kategóriája (infantry fighting vehicle – IFV). Ezek a páncélvédelemmel is ellátott gépek már kevesebb gyalogost tudtak szállítani, azonban megnövekedett tűzerejük sokkal több harctéri feladatra tette őket alkalmassá. Magyarországon először a BMP-1-es rendszeresítették az első lépcsős alakulatok állományában. 73 mm-es alacsony kezdősebességű ágyújáról azonban hamarosan kiderült, hogy bizonyos feladatokra nem igazán alkalmas, így a továbbfejlesztett BMP-2 nyugati társaihoz hasonlóan gépágyút kapott főfegyverzetül. Ez a fejlesztés azonban már nem jutott el a Magyar Néphadsereghez, később a Magyar Honvédséghez.
Közel másfél évtizedig az ország védelmét és függetlenségét védeni hivatott fegyveres erő, nehéz technika hiányában egy félkarú óriás volt. A Zrínyi 2026 program során 2018-ban megrendelt Leopard 2 harckocsik és Panzerhaubitze 2000 önjáró lövegek azonban csak részeit képezik az összfegyvernemi szárazföldi hadviselésnek, a csatamező királynőjének is nevezett gyalogság nélkül ugyanis nem tudják hatékonyan ellátni feladatukat. Márpedig modern hadsereg nem képzelhető el gépesített gyalogság nélkül. Szakértők számára várható volt, hogy a meggondolatlanul kivont T-72, BMP-1, 2Sz1 Gvozgyika triász pótlására érkező, elsőnek bejelentett Leopard 2 és Panzerhabitze 2000 mellé hamarosan a lövészeket szállító eszköz bejelentése is megtörténik. 2020 augusztusának végén Magyarország közös vállalatot hozott létre az RLS-sel a Hiúz (Lynx) hazai gyártására, szeptemberben pedig az is kiderült, hogy Zalaegerszegen épül meg a Lynx-gyár.
Kevés korábbi hagyomány maradt fent a német hadseregben a II. világháborút követően, ezek egyike a páncélos harcjárművek nagymacskákról vagy ragadozókról történő elnevezése. A Leopárd harckocsik, Gepárd önjáró légvédelmi lövegek, Menyét (Marder) lövészpáncélosok után logikus lépés volt az új járművet Hiúznak (Lynx) elnevezni.
A gyalogság szállítására kialakított, modern lánctalpas jármű 2016-ban jelent meg először a Rheinmetall Land Systeme (RLS) standján az Eurosatory kiállításon. A cég a kiöregedő nyugati (Marder, Warrior stb.), illetve szovjet BMP-1/2/3 harcjárművek leváltására szánja a Hiúzt, mely moduláris felépítésének köszönhetően a lövészpáncélos feladatokon túl mobil vezetési pont, felderítő, műszaki mentő és orvosi/harctéri mentő célokra is alkalmazható, különböző alkotóelemek akár tábori körülmények közötti beépítésével. A Lynx rendelkezik a kategóriájától elvárható összes képességgel, köztük a közepes kaliberű lövedékek, a repeszek, aknák, és improvizált robbanóeszközök (IED) elleni védelemmel, valamint fel van szerelve légszűrő berendezéssel, klimatizált belső térrel és tömegpusztító fegyverek (NBC) elleni védelemmel is. Ezeken felül passzív védelme aktív védelmi eszközökkel is kiegészíthető.
Fegyverzete a Lance 2.0 toronyba épített +45˚ és -10˚ között kitéríthető, 360 fokban körbeforgatható 30-35 mm-es gépágyúból álló főfegyverzet mellett egy párhuzamosított 7,62x51 mm NATO kaliberű géppuskából áll. A továbbfejlesztett 2.0 toronyra a küldetéstől függően további felszerelés és fegyverzet szerelhető fel, köztük két rakétát tartalmazó Rafael Spike LR, kisebb méretű felderítő drónok indítására szolgáló, illetve elektronikai hadviselési gondola.
Az RLS eddig a Hiúz két alapváltozatát mutatta be, a 3 kezelő mellett 6 személy szállítására alkalmas 2016-ban megjelent maximum 38 tonna összsúlyú KF-31 változat volt az első, míg a 2018-ban bemutatott hosszított törzsű, 3+8 személyes, legfeljebb 50 tonna összsúlyú KF-41 a második. A nemrégiben nyilvánosságra kerültek szerint a Magyar Honvédség 218 db KF-41-et rendszeresít, melyek többségét itthon fogják gyártani.
A világ legmodernebb lövészpáncélosának nevezhető eszközt Magyarország rendszeresíti elsőként. Mivel nagyobb darabszámban még sehol nem áll rendszerben, ezért a rendkívül összetett, modern fegyverek fejlesztése során elkerülhetetlenül bekövetkező problémák felbukkanására is jó eséllyel lehet számítani. Elég csak az F-35 fejlesztésének nehézségeire, vagy a DDG-1000 rombolók körüli problémákra gondolni. Ennek esélyét csökkenti, hogy rendszereinek egy része (pl. a dízelmotor) más területeken már bizonyított és kiforrott eszköz.
A fentiek mellett külön öröm, hogy egy ilyen modern jármű beszerzésén túl egy gyártóbázis kialakításáról is beszélhetünk, mely nemcsak a magyar ipar teljesítményéhez járul hozzá, hanem az ezzel együtt járó technológia- és know-how-átadás révén tovább bővíti a hazai munkaerő képességeit. Ennek fontosságáról a magyar hadiipar történetéről szóló írásunkban lesz szó.
(Borítókép: Lynx KF-41 / youtube)