Hatékony áthidaló gyógymódnak mondja Dr. Lacza Zsombor, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese a munkatársaival közösen kifejlesztett vérplazma-terápiát a koronavírus-betegség kezelésében. A jó hír után jöjjön a kellemetlen: a kutató szerint a járványhelyzetet illetően rosszabbul állunk, mint ahogy kinéz.
Merkely Béla professzor, a Semmelweis Egyetem rektora mintha azt nyilatkozta volna a minap, hogy a koronavírus-vakcina már hatféle változatban létezik, és két hónap múlva kereskedelmi forgalomba kerülhet, de terápia, azaz gyógymód még nincs korunk pestisére. No de akkor van terápia vagy nincs?
Van terápia, éppen a Semmelweis Egyetemmel együttműködésben dolgozunk rajta. Azok a betegek,
akik súlyosan érintettek a vírus által és kórházba kerültek, majd néhány napon belül kapnak egy lábadozó beteg véréből kinyert plazmát, az jelentősen átsegíti őket ezen a nehéz időszakon.
Ők jó eséllyel nem zuhannak tovább a betegségbe, és elkerülhetik, hogy lélegeztetőgépre kelljen kapcsolni őket. A plazmaterápiának ez a célja, ebben hatékony, támogató terápiaként működik.
Ha valaki élet-halál között lebeg, akkor bármilyen terápiát érdemes alkalmazni, ami javulással kecsegtet.
Ez igaz. Az első hullám idején sok olyan beteg kapott plazmaterápiát, aki végállapotú volt, azaz már lemondtak róla, és még közöttük is akadt olyan, akin ez a gyógymód segített, az illető szép lassan, de meggyógyult.
Az önök terápiájáról április környékén jelentek meg az első cikkek, azóta eltelt öt hónap. Rendelkezésre áll-e már statisztikailag értékelhető anyag a módszer sikerességét illetően?
Két dolog van. Először is, mi folytatunk egy felmérést. Húsz betegre terveztünk egy úgynevezett pilótavizsgálatot, ebből azt láttuk, hogy a terápia működtethető, van elég donor, továbbá biztonságos, szövődménnyel nem jár, és főleg hatékony, amit egyelőre csak vélelmezünk a laborparaméterek alapján. De azt mondják a kezelőorvos kollégák, hogy
a plazma beadása után már másnap láthatóan jobban van a beteg.
Mindez sok embernek elég ahhoz, hogy ezután lassan meggyógyuljon – természetesen és sajnos nem mindenkinek. A huszonhárom beteges mintánkból tizenhatan túlélték a betegséget, azaz meggyógyultak. Ez az adat összhangban áll a nemzetközi mutatókkal, hiszen a plazmaterápiát nem csak mi fejlesztettük ki és alkalmazzuk. Az Egyesült Államokban például nagyszámú mintán, ötezer beteg kapott hasonló terápiát, ugyanilyen százalékos eredménnyel.
Bizonyára van egyfajta versenyfutás a kutatóműhelyek között.
Van, természetesen. Az egyik azon a téren folyik, hogy ki tudja korábban elérhetővé tenni a saját populációja számára – ebben gyorsak voltunk, mi március 24-én tettük le a tervet az asztalra, és három hétre rá már alkalmaztuk is az eljárást, amely mindenki számára elérhető klinikai vizsgálat keretében, ennek a vezetője a Semmelweis Egyetem. Később csatlakozott a fehérvári Szent György Kórház, a Szent Borbála Kórház Tatabányán, illetve legújabban a szegedi egyetem. Ott még nincs beteg, de ha lesz, kezelni fogják.
Amíg van plazma, mindenkit el tudunk látni. A plazmából azonban kezd kialakulni a szűkösség, ami baj.
Mivel csak a betegségen átesett emberek véréből nyerhető.
És közülük sem mindenkitől. Hiszen sokaknál nem termelődik ellenanyag. Hogy ez miért van így, ennek a kiderítésére most írunk ki kutatási pályázatot. Volt olyan megfigyelésünk is, hogy az élsportolók az életmódjuk miatt könnyen megfertőződnek, de könnyen át is esnek a fertőzésen különösebb szövődmények nélkül. Még nem tudjuk ennek az okát.
Ismerek olyan sportolót, aki kétszer is elkapta a koronavírust. Elméletileg lehetséges ez?
Most indítottuk el azt a kutatást, amelyben visszamérjük, hogy azoknak, akik meggyógyultak, vannak-e maradványtüneteik. És sajnos az első mérések azt mutatják, hogy 42 százalékuknál vannak. Ez meglepően sok, az eddigi ismert vírusfertőzéseknél ilyesmi nem fordult elő. Nagyon ismeretlen még a koronavírus természetrajza. Egészen szokatlan mintázatokkal is találkozunk.
A társadalombiztosítás támogatja az önök terápiáját?
Nem.
Tehát akit ide behoznak, annak fizetnie kell.
Nem, ingyen kapja a kezelést.
Nem értem.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium egyedi pályázat keretében finanszírozza a projektünket. Példátlan gyorsasággal pörgött le az egész, egy hét alatt megvolt nemcsak a pályázat, hanem a szerződés is.
Elterjedt a köztudatban, hogy a Magyarországon levett vérplazmát jó pénzért eladjuk külföldre. Igaz ez?
Az összes plazmát, amelyet a mi konzorciumunk vesz le, Magyarországon használjuk fel. Egy grammot sem viszünk belőle külföldre.
Vajon miért terjedhettek el efféle rémhírek?
Azért, mert a vérplazma óriási üzlet.
A nemzetközi vérplazma-forgalomnak dollárban kifejezve nagyobb a volumene, mint a repülőgépexportnak.
Nem most, a járvány előtt! Nagyon nagy pénz van a plazmában, mivel szűkösen áll rendelkezésre. Dehogy adjuk külföldre!
Ha úgy tetszik, nemzetbiztonsági jelentősége van.
Négyezer-ötszáz fertőzött volt az első hullámban, négyszázötvenen jelentkeztek nálunk plazmaadásra, azaz a teljes létszám tíz százaléka. Ez nem rossz arány, mivel csak a médián keresztül tudunk kapcsolatba lépni az emberekkel. A plazmaadás önkéntes és ingyenes. Sokkal aggasztóbb, hogy a négyszázötven ember által leadott plazmából csak negyvenöt volt felhasználható, az összes többiben vagy nem termelődött ellenanyag, vagy egyéb betegsége volt az illetőnek. Így már ez mindössze egy százalék. A vérplazma rendkívül értékes anyag. És azt se felejtsük el, hogy a terápiánál felhasznált plazma vércsoport-specifikus.
Mikor jött az ötlet, hogy a fertőzésen átesett gyógyult betegek plazmája terápiára hasznosítható?
Márciusban, futás közben, de ez talán már ismert történet. Elküldtem az ötletemet Jakab Ferenc professzornak, a Koronavírus-kutatási Akciócsoport vezetőjének, s mire húsz perccel később visszaértem a futásból, már várt az SMS-e, hogy heuréka!
Tényleg idegenkednek a kórházak a vérplazma-terápia alkalmazásától?
Nézze, egyrészt nem is ismerik, de ebbe nem akarok belemenni. Meg azért mondjuk el, hogy maga a plazmaterápia százéves találmány. Mi azonban aktualizáltuk. Mindig a kezelőorvos felelőssége, hogyan kezeli a betegét. A mi dolgunk csak az, hogy legyen elérhető mennyiségű vírusölő szérum.
Gyógyszer nem készül a plazmából?
Ez egy hosszabb távú projekt. A gond az, hogy nehéz hozzájutni a plazmához. Kevés van belőle, mennyisége a gyógyultak számától függ. Az nem reális, hogy egyszer majd bemegy a beteg a patikába, és kér egy üvegcse vérplazmát, amely alkalmas a koronavírus-betegség gyógyítására.
Amúgy mit gondol az aktuális magyarországi járványhelyzetről?
Az első hullám arról szólt, hogy akadt egy-egy vírusos góc, amely jellemzően egészségügyi intézményekben, idősotthonokban alakult ki. A lakosság körében nem nagyon volt jelen a vírus. Nem terjedt el. Ehhez képest most az látjuk, hogy különösebb fertőzési gócok nélkül, egyenként betegednek meg az emberek, nyilván első körben a veszélyeztetett populációk körében – diákok, sportolók, idősotthonok lakói. És innen azután széthordják mindenfelé. Most rengeteg olyan ember járkál közöttünk, aki hordozza a vírust, és fogalma sincs, kitől kapta. Ez a klasszikus járványveszély. Ebből a szempontból a második hullám veszélyesebb az elsőnél.
Rosszabbul állunk szerintem, mint ahogy kinéz.
Az első körben négy hónap alatt 23 igény érkezett hozzánk plazmára. Most két hét alatt 11-12. Ez négy hónapra kivetítve 88–96, tehát nagyon nagy szükségünk lenne vérplazmára. De alig vannak donorok, gyógyult betegek.
Egyáltalán nem vagyunk túl a nehezén.
Két dologban bízhatunk. Az egyik, hogy az emberek viszonylag fegyelmezettek. Ha mindenki maszkot ölt, és azt fel is húzza az orrára, az jelentősen gátolja a vírus terjedését. A kórokozó ugyanis a torok nyálkahártyájából terjed, amit kilélegzünk, abban ott van. A járvány elleni védekezés csak akkor működik, ha mindenki részt vesz benne. A másik tényező, amely optimizmusra ad okot, hogy egyre jobban megismerjük a vírus természetét, javul a terápia hatékonysága. A vakcinával kapcsolatban nem tudok hitelesen nyilatkozni, mert azt nem mi állítjuk elő.
Ez a járvány nem olyan, mint a többi volt, hogy egyszer csak magától lecseng?
Nem tudjuk.
Más. Ön szerint jövő nyáron megrendezik az olimpiát Tokióban?
Nagyon bízom benne, egyszerűen azért, mert egyre ügyesebbek vagyunk a járvánnyal történő együttélésben. Az, hogy járvány van, még nem feltétlenül jelenti a világ működésének leállását. A lockdown nem megoldás. Igenis kell olimpia, kellenek versenyek, élni kell, dolgozni kell, iskolába járni kell.
Ahogy Avery Brundage, a NOB elnöke is mondta az 1972-es játékokon a Fekete Szeptember terrormerénylete után: The Games must go on. A Játékoknak folytatódniuk kell.
Pontosan. De az is valószínű, hogy már semmi sem lesz olyan, mint a járvány előtt volt, másfajta egyensúlyi állapot áll be. Esetleg azt is írja meg, hogy a jövő héten indítunk egy újabb kutatást a Testnevelési Egyetemen, a sportági szakszövetségektől bekérjük, hogy náluk mekkora a fertőzött sportolók aránya – anonim körkérdés lesz –, és ebből leszűrhetjük, mennyire veszélyeztetett most a sportolók populációja. Mert az első hullám idején nagyon az volt. Ezek az adatok hozzájárulhatnak a sport működésének fenntartásához. Mert olimpia csak akkor lesz, ha meg tudjuk oldani a vírus jelenléte ellenére a biztonságos lebonyolítást.
Ön is jelentkezne donornak? Megteheti az info@orthosera.com címen, vagy a +36 70 363 8768-as telefonszámon!