Bayer Zsolt a blogján reagált arra, hogy a csütörtök esti tévéműsorában a Szájer-ügy kapcsán arról beszélt, egy régi harcostársa azt mondta neki, azért jár Thaiföldre, mert itt fiatal fiúkkal is együtt lehet. Ebből elég nagy botrány lett, Bayer Zsolt ugyanis nem magyarázta meg, miért hallgatott erről éveken keresztül, hiszen első hallásra ez bűncselekménynek tűnik.

Ezt gondolta Szél Bernadett, független országgyűlési képviselő és Orosz Anna, a Momentum alelnöke is, ezért döntöttek úgy, hogy az elhangzottak alapján feljelentést tesznek az ügyben.

Később a Pesti Srácok azonosította az illetőt, azt írva, hogy a Magyar Hang egyik újságírójáról beszélt Bayer, aki végül reagált a vádakra: a beszélgetést elismerte a lapnak, a kiskorúakkal való együttlétet viszont tagadta.

Bayer Zsolt most a blogján magyarázta, miért nem szólt eddig senkinek:

Nos, van egy rövid és megkerülős magyarázat erre, több ellenzéki portál már megírta: nincs ilyen kötelezettségem ebben az ügyben, úgyhogy bármennyire is szeretnék, nem fognak tudni ezért meghurcolni. De az igazság ennél bonyolultabb. És azzal kezdődik, hogy mi itt, ezen a térfélen ilyen esetben nem nézzük meg a büntető törvénykönyv vonatkozó passzusát, és nem annak alapján hozunk döntéseket. Hanem például a feljelentés fel sem merül. Amikor az általam meg nem nevezett egykorvolt barátom és harcostársam ezekről beszélt nekem, akkor ez számomra olyan volt, mint a gyónás. Hogy még patetikusabb legyek: egy barát vallomása. Ami szent, amivel nem élünk vissza soha, semmilyen körülmények között. És tovább megyek: errefelé akkor sem élünk vissza egykorvolt barátok gyónásával és vallomásaival, ha a barátságnak vége, és az élet a lehető legtávolabb sodort bennünket egymástól – például a politikai paletta két ellentétes pólusán találtuk egyszer csak magunkat

– fogalmazott publicista, aki hozzáteszi, sajnálja, hogy így alakult, viszont örül annak, hogy az érintett állítása szerint csak ők értették félre akkor a szavait.

És ennek tudatában egykorvolt barátságunk, jobbnál jobb útjaink, önfeledt napjaink és önfeledt röhögéseink emlékét még nagyobb gondossággal őrzöm továbbra is. Jó volt egykor önfeledtnek lenni és nem azt lesni reggeltől estig, vajon mit szabad mondani, és mit nem, mert talán jön a Szél meg a Jakab, és számonkér. Hát, egykorvolt barátom, hadd idézzek ide egy klasszikust: »Egy lószart, mama!« És milyen kár, hogy egykorvolt barátomnak ma már ezek a barátai…

– zárta sorait Bayer Zsolt.