Arról van szó, hogy a győztes építészeti tervek alapján idén elkezdődik a múzeum új épületének hatósági engedélyeztetési eljárása, és ha minden jól megy, jövőre már megtörténhet az első kapavágás is. Ezzel együtt legalább öt év, mire ismét megnyílhat a legnépszerűbb hazai közgyűjtemény a nagyközönség előtt. Hogy mégse kelljen ennyit várni, addig is gründolnak egy időszaki bemutatót, amelynek az első kiállítási tárgyai érkeztek most meg a helyszínre (saját lábukon, akarom mondani, kerekükön), de mielőtt elkezdődnek a munkálatok, ismét távozniuk kell. 

E bemutatódarabok között  van egy igazi Szellem is, ez a beceneve ugyanis az 1930-as években épült 242-es sorozatú gőzmozdonynak, amely a gőzüzemet is elrejtő futurisztikus áramvonalainak köszönhetően 161 kilométer/órás sebességrekordot állított fel. Szegényből biztosan azért préseltek ki pont ennyit, mert akkor épp 1961-et írtak, és szocialista (munka)verseny volt. De itt van az ikonikus hazai gőzös, a csaknem százéves 424,001-es is, vagyis az a példány, amely még a régi Közlekedési Múzeum előtt strázsált; továbbá az első villanymozdony, a Kandó Kálmán tervezte V60-as; a dízeleket pedig – amelyek legjobban illenek leendő otthonukhoz, a Dízel-csarnokhoz  –  M44-es tolatómozdonyok képviselik. Utóbbiak egyike számára a halálsort jelenti majd új állomáshelye, mivel afféle 3D-s robbantott ábraként szétvágva fogja szemléltetni a dízelhajtás működését.

A különleges karaván egy Nohab és három Bobó segítségével húzva-vonva érkezett Ferencváros állomásról a MÁV telep szomszédságában lévő csonkavágányra, ahonnan a korábbi szerelőcsarnokba kerülnek majd. Ehhez persze előbb meg kell tisztítani a betonnal kiöntött síneket, a mára működésképtelen tolópadhoz pedig traktorok szolgáltatják majd a tolóerőt. Sok időt nem akarnak elvesztegetni a beázások és szennyezések rendbetételével, úgy kalkulálnak, hogy az időszaki kiállítás már tavasszal –  vagy ahogy a járványhelyzet engedi –  megnyílhat. 

A  kiállításon bemutatják az Északi járműjavító múltját, jelenét és jövőjét, vagyis azt is, hogy miért ezen a helyszínen épül fel az új múzeum, és a legújabb tervek alapján hogyan fog kinézni. A mintegy százötven éves ipari örökségi terület az egykori pesti ipari negyed közepén valaha Magyarország legnagyobb vasúti járműjavítója volt (a Ganz és a MÁVAG üzemeivel körbevéve), de a második világháborús bombázásokat csak a szomszédos Eiffel-csarnok élte túl. A győztes szovjetek azután hadiüzemként vették birtokba a gyárat, ahol a századik gőzös elkészültét csasztuskákkal köszöntötte Gobbi Hilda és Major Tamás. A felújított főműhelyt az 1962-es vasutasnapon adták át, és a nemzeti vállalattá szervezett járműjavító már a rákövetkező évben profilt váltott: a gőzmozdonyok átadták helyüket dízel és elektromos hajtású társaiknak. A rendszerváltás után az Északi még másfél évtizedig bírta gőzzel, 2009-ben lehúzta a rolót, azóta csipkerózsika-álmát aludta. 

Nem mintha a múzeum számára egyenes út vezetett volna idáig. Amikor a városligeti épületet 2016-ban elbontották, még úgy volt, hogy visszaépítik a pompázatos millenniumi Közlekedési Csarnokot, ám oda kevés dolog fért volna be, és az is hamar kiderült, hogy a 100 tonnás mozdonymonstrumokat nem tudják a tervezett föld alatti kiállítótérbe levinni. Jobb is, mivel a Liget projekt a támadások kereszttüzébe került. Mondjuk, hogy miért kellett előbb bontani és utána kezdeni gondolkodni a hogyan továbbon, az rejtély. Mindenesetre az Orbán-kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak minősítette az építkezést, így a kijelölt új hellyel a múzeum kálváriája véget érni látszik. Az ígéretek szerint a mintegy 15 milliárd forintba kerülő új múzeumban 8000 négyzetméterrel nagyobb kiállítótér várja majd a látogatókat.

Az ipari örökség megőrzésével, annak világszínvonalú kortárs építészettel való kiegészítésével új kulturális negyedet hozunk létre a kőbányai egykori rozsdaövezetben 

– mondta el az első vasúti járművek megérkezésekor a Közlekedési Múzeum főigazgatója. Vitézy Dávid az Indexnek hangsúlyozta, hogy jóval hamarabb elkészülne egy zöldmezős beruházás, de a mozdonygyártás bölcsőjének megmentése és hasznosítása neki is szívügye volt. Az új kiállítóhely építésére nemzetközi tervpályázatot hirdettek, amelyen a szakmai zsűri egyöntetű döntéssel az amerikai Diller Scofidio + Renfro sztár építészirodát és magyar partnerét, az Ybl-díjas Noll Tamás vezette M-Teampannont választotta ki győztesnek. A versengő irodáktól egyébként jobbnál jobb tervek érkeztek, néhányat mi is közre adunk közülük. 

A főigazgató kérdésünkre azt is elmondta, hogy nem tettek le a Kelenföldi pályaudvar régi indóházának múzeumi átalakításáról sem, az emeleti térbe óriási terepasztalt szánnak, a földszinten pedig újraindítanák a Restit, így plusz bevétele is lehetne a múzeumnak. Merthogy pénzre szükség van, hisz folyamatosan bővítik gyűjteményüket. Legutóbb Erdélyből vettek meg Ikarus buszokat, Szlovákiából pedig Horthy Miklós egykori étkezőkocsiját, a Turánt sikerült visszavásárolni. Azt is megtudtuk, hogy igazándiból nem is a járművek a drágák, legalább is az ideszállításuk szinte minden esetben többe került. 

De most kell ezekre lecsapni, mert évek múlva annyira nem lesz belőlük, hogy a megmaradt példányokat csillagászati áron vesztegetnék 

– fejtette ki Vitézy, akit a Budapesti Fejlesztési Központ vezérigazgatói minőségében is kérdeztünk arról, milyen közlekedési fejlesztéseket lát esélyesnek a közeljövőben. Felvetésünkre, hogy a Szeged és Hódmezővásárhely között tervezett tram-train mintájára a fővárosban is lehetne-e a villamost és a vasutat ötvöző közlekedési eszközt bevetni, azt válaszolta, hogy ez inkább kisebb városokban célravezető, mivel Budapest így is járműkapacitás-hiánnyal küzd.  

A tram-train analógiájára inkább azt tudom elképzelni, hogy a főváros szívében mélyvezetéssel összekötött HÉV-vonalak – a tervezett 5-ös metró – szerelvényei az elővárosi vonalakat túllépve nagyvasúti környezetben haladhatnának tovább, mint afféle S-Bahn

– mondta a BFK vezetője, aki  a Déli pályaudvari vágányok lefedését és a Nyugati sínterületének szűkítését is napirenden tartja, de szerinte erre tízéves távlatban még nem lesz lehetőség. Hangsúlyozta, hogy  az első nagy uniós ciklusban szinte minden forrást lekötött a 4-es metró, a második hét évben a 3-as metró van porondon, a következő ciklusban pedig a HÉV-ek fejlesztése és járműcseréje lesz a legnagyobb fővárosi közlekedési beruházás. Vagyis Budapest a jövőben is számít az uniós forrásokra.

(Borítókép: Index. Fotó: Sóki Tamás / Index)