Fokozatosan és óvatosan haladva tér vissza az oktatás a pandémia előtti állapotába – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy hétfőn, április 19-én kinyitnak az óvodák és az általános iskolák alsó tagozatos osztályai, miközben a felsősök továbbra is otthonról tanulnak, és ők a középiskolásokkal együtt majd csak május 10-től kezdik meg ismét a tantermi oktatást. Mi a véleménye erről a döntésről?

Az utóbbi időben megszokhattuk, hogy a kormányzat mindig az aktuális járványhelyzetnek megfelelően, a legfrissebb adatok birtokában igyekszik döntéseket hozni, mégpedig olyanokat, amelyek a létező rengeteg szempont szerint a leginkább elfogadhatónak bizonyulnak. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy jó kompromisszumos döntés volt az, amikor a középiskolás korosztály, különösen az érettségizők védelme érdekében május 10-re halasztották a kezdést, hiszen mi magunk is azon a véleményen voltunk, hogy fokozatos visszatérés legyen, és ha már így van, akkor először valóban az óvodások és az alsó tagozatos diákok visszatérése a leglogikusabb.

Mégis mi indokolhatja, hogy éppen a kisebbek térjenek vissza először az oktatásba?

Sok szempontot tudok felsorolni, például azt, hogy egyre több szülő kérte már ennek a korosztálynak a gyermekfelügyeletét, mert a munkahelyükön kell helytállniuk, és elfogyott a szabadságuk, és nehezen tudják megoldani a gyerekekkel törődést, miközben az általános iskola alsó tagozatán tanító pedagóguskollégáknak minden más korosztályhoz képest nagyobb kihívást jelent a digitális oktatás. A legkisebbek olvasási, írási, számolási készsége így sokkal nehezebben fejleszthető, valamint az is sokkal kevésbé életszerű, hogy hosszú órákat üljenek egy számítógép előtt. Alsóban szinte alig van csoportbontás, így vándorlás az iskola épületében. Az is alátámaszthatja ennek a visszatérésnek az észszerűségét, hogy általában az alsós diákoknak kell a legkevesebbet utazniuk a lakóhelyüktől az iskoláig. Tehát szerintem ezzel a döntéssel ki lehet békülni.

A gyerekeket jelen állás szerint nem lehet oltani a vírus ellen, de a pedagógusokat igen. Utóbbiak védetten lépnek az intézményekbe hétfőn?

Nem vagyok egészségügyi szakember, nem tudom, kinél mikor alakul ki a védettség. De sokféle eltérő információt lehet olvasni, és sajnálom, hogy a szakemberek is más-más véleményt képviselnek ebben a tekintetben, miközben természetesen elfogadom, hogy erről a vírusról és az ellene kifejlesztett oltásról is keveset tudunk még. Mégis azt hallottuk több helyről, hogy az első oltás után 10-15 nappal már részleges védettség alakulhat ki, ami megakadályozhatja a komolyabb betegség kialakulását, ezért azt gondolom, hogy ránk, pedagógusokra most kiemelt szerep hárul, hiszen fontos közfeladatot kell ellátnunk, és jó üzenet lenne, ha a társadalom értené és érezné azt, hogy a pedagógusok készek arra, hogy segítsenek az ország problémáin.

Milyen óvintézkedéseket vezetnek be hétfőtől az óvodákban és az iskolákban, hogy biztonságban legyenek a gyerekek?

Minden olyan helyszínen, ahol megkezdődik a jelenléti tanítás, fel kell készülni a gyermekek és a pedagógusok védelmére, illetve arra, hogy ne alakulhassanak ki gócpontok. Azok az intézkedések, amelyek szeptember elsejétől életben voltak, most is egész biztos hatályosak lesznek. Ilyen például a fertőtlenítés, a távolságtartás, illetve az osztálytermek észszerű kihasználása, amire most amúgy jobb lehetőség van, hiszen az intézményekbe nem minden évfolyam tér vissza. Ugyanakkor az érintett óvodás, kisiskolás korosztály körében nyilvánvalóan nehezen betartatható a másfél méteres távolságtartás, mégis bízom abban, hogy kollégáim megfelelő módon tudnak majd reagálni erre a helyzetre.

A járványidőszakban az iskolaigazgatóknak milyen jogosultságaik vannak? Egyszerűen be kell tartatniuk a központi szabályokat?

Azokat mindenképpen, de az egyes iskolák hozhatnak eltérő rendelkezéseket is, például a maszkviseléssel kapcsolatban. Ezt ugyanis a fenntartó álláspontja szerint nem lehet kötelezővé tenni, de tapasztalatom szerint a szülői és a diákközösséggel egyeztetve megfelelő szabályokat lehet alkotni, amelyek segíthetik a védekezést. Persze nyilván nem jó egész nap maszkban tanulni, de különleges helyzetben vagyunk, és ezért különleges kérések is előfordulhatnak. Illetve nyilván lesznek szülők, akik – egészségügyi vagy egyéb méltányolható okból – úgy döntenek, hogy továbbra sem engedik el a gyermeküket az iskolába. Ilyenkor az igazgató éppen a különleges helyzetre való tekintettel engedélyezheti a távollétet, hiszen nem a konfliktusok élezése a követendő megoldás.

Ön szerint egyébként az otthoni tanulás egyenértékű az iskolai oktatással? Sok szülő, de sok diák is kételkedik ebben a tapasztalataik alapján...

És bizony sok pedagógus is. Nem véletlenül, hiszen a hagyományos oktatásban létjogosultsága van az iskolai és az otthoni tanulásnak is, miközben alapvetően mégiscsak az iskola az a hely, ahol a megértéssel kapcsolatos feladatok zajlanak, otthon pedig a házi feladatoké, a gyakorlásé a terep. Vagyis két egymást kiegészítő folyamatról van szó. A követelmények a mostani digitális oktatási rendben sem változtak, hiszen az alaptanterv érvényben van, a kerettantervek és a helyi tantervek is érvényben vannak, csak éppen ezeket sokkal nehezebb teljesíteni. Egy igazi digitális tanításban a hangsúlyok eltolódnának a kreatív, önálló feladatmegoldás felé. 

Hasonló eredményeket várni a jelenléti oktatástól és a digitálistól nem lehetséges. Ezért most az a legbölcsebb, ha a legfontosabb tanulni valókra koncentrálunk, és kicsit lazábban kezeljük azokat a feladatokat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a továbblépéshez. Nem könnyű feladat ez, és nem is biztos, hogy mindenütt sikerül, de abban biztos vagyok, hogy az ügy érdekében mindenki komoly erőfeszítéseket tesz, ami méltányolandó.

Milyen alapokra építkezhetnek majd később azok a kisgyerekek, akik éppen az általános iskola első tanévét töltötték digitális oktatásban? Tartani lehet attól, hogy hiányos lesz az írás-, olvasás- és számoláskészségük?

Szerencsére az alsós tanulók – és az első nyolc évfolyam – nem került novemberben tantermen kívüli digitális tanrendbe, csak idén márciusban, ami nagyon fontos volt a teljes oktatási rendszer szempontjából, hiszen az alapvető elsőéves beilleszkedésben, az írás, olvasás, számolás elsajátításában hagyományos módon tudtak részt venni, és nem csak a tanév első két hónapjában jártak iskolába. De bizonyos értelemben így is hátrányba kerültek, ezért a mostani visszatérés alkalmával kifejezetten koncentrálni kell az alapkészségekre. A többi évfolyam nyitásánál is nagyon figyelni kell az első időszakban. A mi iskolánkban például kiderült a diákokkal folytatott párbeszédből, hogy attól tartanak, rengeteg számonkérés vár rájuk, ha majd visszatérnek az iskolába. Éppen ezért én azt kérem a pedagóguskollégáimtól, hogy számonkérés helyett kezdjenek inkább egy közös megbeszélést arról, hogy mi az, amit sikerült fejleszteni, mi az, amit nem, és koncentráljunk a fontos feladatokra. Így lehet ebből a helyzetből a lehető legjobbat kihozni.

A gyerekek „békeidőben” nemcsak tanulnak az iskolában, hanem a társas életet is gyakorolják, ám az elmúlt évben ettől is elszoktak. Vezethet ez szociális problémákhoz?

Örülök, hogy feltette ezt a kérdést, mert az iskolába visszatérésnek valóban az egyik és legfontosabb tényezője az egészségügyi helyzet, amit mentális értelemben is hangsúlyoznunk kell. Hiszen ez a korosztály életkorából adódóan változáson, fejlődésen megy keresztül, és azok a mindennapos hatások, amelyek az iskolai közösségben érhetik, nagyon fontosak abból a szempontból, hogy miként alakul a személyiségük. Vagyis az iskola messze több mint egy tudásgyár. Érzékelem, hogy a legtöbb diáknak nyilvánvalóan nem a dolgozatírás hiányzik, hanem azok az apróbbnak tűnő, mégis fontos hangulatok, beszélgetések, amelyek egy osztályteremben kialakulhatnak, a szünetben kezdett beszélgetések, a menzán vagy a sportpályán együtt töltött idő. Szóval, az iskolai élet bonyolult dolog, amit nem tud pótolni az online oktatás, mint ahogy az osztálykirándulásokat, a közös színházlátogatásokat és az egyéb közös programokat sem. Ezek adnak a diákoknak ugyanis feltöltődést a mindennapokban, hogy hétfőnként ne úgy menjenek iskolába, hogy na, ismét túl kellene élni a következő napokat, hanem azzal az érzéssel, hogy jó megélni az iskolai napokat, amelyek a fejlődésünkhöz vezetnek.

A tanév június 15-ig tart, vagyis szűk két hónap van a bizonyítványosztásig. Ebben a két hónapban ön szerint mire kellene fordítani a legnagyobb hangsúlyt az iskolákban? A tanításra? A nevelésre? A vírusmegelőzésre? A gyerekekkel való intenzív személyes törődésre?

Azt hiszem, hogy mindezeknek a keveréke lesz a legfontosabb. Kétségkívül még az eddigieknél is több figyelmet kell majd szentelnünk a gyerekekre, és ebbe szerintem belefér az, hogy az idei tanév érdemjegyei nem fogják híven tükrözni azt a tudást, amit máskor elvárunk a gyerekektől, de mindenkinek látnia kell, hogy az elmúlt időszak nekik legalább olyan nehéz volt, ha nem nehezebb, mint nekünk. Értékelnünk kell tehát, ha erőfeszítéseket tettek, és segítenünk kell azokat, akik otthon kevesebb segítséget kaptak, és hagynunk kell, hogy a diákok úgy jöjjenek vissza az iskolába, hogy érezzék, nem számonkérés várja őket, hanem az a cél, hogy közösen tegyünk a normális rend visszaállítása érdekében.

(Borítókép: Diákok felzárkóztató órán egy nyíregyházi iskolában 2020. június 2-án. Fotó: Balázs Attila / MTI)