Bár azt hihetnénk, hogy nem sokkal a pandémia legkeményebb hetei után mostanra megkönnyebbültek az egészségügyi intézmények, a Budapesti Szent Ferenc Kórházban továbbra is komoly terhelésnek vannak kitéve az orvosok és a nővérek, hiszen zajlanak az oltások, több hónapja működtetik a poszt-Covid-szakellátást, és eközben az intézmény alaptevékenysége is újraindult. A betegek viszont valódi felszabadulást éltek át azzal, hogy nemrégiben feloldották a látogatási tilalmat, az Index most ellátogatott egy meghitt találkozóra.
Május második felében, a pünkösdi hétvégén országszerte feloldották a hónapok óta tartó látogatási tilalmat a kórházakban. A találkozások azonban azóta is csak szigorú szabályok mellett valósulhatnak meg, a látogatás feltétele az érvényes védettségi igazolvány vagy a 48 órán belül elvégzett negatív PCR-teszt. Egy beteghez naponta csak egy látogató mehet legfeljebb egy órára, de ha a kórházban ápolt hozzátartozónk vagy ismerősünk állapota engedi, akkor a látogatást lehetőség szerint szabadtéren, az udvaron kell megejteni, ez esetben pedig a létszámot sem korlátozzák.
Ez volt a szerencséje annak a három barátnőnek is, akik a Budapesti Szent Ferenc Kórház udvarán gyűltek össze annak érdekében, hogy meglátogassák barátnőjüket, Rózsit.
A 67 éves nő múlt hét kedden érkezett az intézménybe rehabilitációra, a szívével ugyanis még két műtét után is gondok vannak.
Tavaly októberben műtöttek, az orvosok szerint élet-halál között voltam. Én is úgy éreztem, hogy már nincs elég erőm a túléléshez, de aztán eszembe jutottak az unokáim, és tudtam, hogy még nem hagyhatom itt őket
– mesélte Rózsi, aki novemberben volt először a Szent Ferenc Kórházban rehabilitáción, ez pedig már a második alkalom.
„Ősszel sokkal nehezebb volt, akkor ugyanis nem találkozhattam a szeretteimmel” – idézte fel a nő, utalva arra, hogy korábban teljes látogatási tilalom volt érvényben, ami azt jelentette, hogy családtagjai, ismerősei csak csomagokat küldhettek be, nem ülhettek oda az ágya szélére, nem érinthették meg. Mint mondja, egy alkalommal, amikor már elég erős volt ahhoz, hogy a kapuig lejöjjön, onnan integetett a kocsi mellett álló rokonainak.
Ahogy megpillantottuk egymást, mindannyian sírni kezdünk, és bár érintkezni akkor sem lehetett, nekem már az is hatalmas élmény volt, hogy újra láthatom őket
– mesélte elérzékenyülve a 67 éves Rózsi, akit a lazuló szabályoknak köszönhetően most már a családja mellett a barátnői is rendszeresen meglátogatnak.
Erzsó, Rózsi, Mária és Erzsi, vagyis az Öreg Tyúkok Egyesülete (ÖTYE) – ahogy önmagukat nevezik – négy évvel ezelőtt, szintén egy rehabilitáción ismerkedtek meg Visegrádon, azóta pedig elválaszthatatlanok. Facebookon napi kapcsolatban vannak, rendszeresen videóchatelnek, és amikor csak tudnak, személyesen is találkoznak, a születésnapjukat is együtt ünneplik.
„Most épp meglepetésből látogattak meg, fogalmam sem volt, hogy érkeznek, de Erzsi egyszer csak hívott, hogy jöjjek le. Hoztak nekem mindenféle finomságot, de a legfontosabb, hogy végre pletykálhatunk egy kicsit” – mondta nevetve a budapesti nő.
Hatalmas pszichés terhet rótt a kórházban ápolt betegekre az, hogy a látogatási tilalom miatt hetekig, hónapokig nem találkozhattak szeretteikkel – erről már Bálint Amarilla, a Budapesti Szent Ferenc Kórház klinikai szakpszichológusa mesélt az Indexnek. A szakember, mint mondta, társas lények vagyunk, vagyis nagyon igényeljük azt, hogy valaki megfogja a kezünket, hogy ott legyen a közelünkben, főleg egy ilyen nehéz helyzetben. Korábban ráadásul nemcsak látogatni nem lehetett, de a betegek ki sem jöhettek az épületből, sokan csak az ablakból tudták megcsodálni, ahogy megérkezik a tavasz.
„Voltak, akik könyörögtek, hogy hadd menjenek haza, hadd gyógyuljanak otthon, ismerős környezetben, de erre sajnos nem volt lehetőség. Emellett az idősek gyakran tartottak attól, hogy már soha többé nem látják a szeretteiket. Bár a szabályok mostanra enyhültek, a betegek még mindig csak korlátozottan találkozhatnak hozzátartozóikkal a friss levegőn, egy nagyon rövid időre” – jelentette ki a szakember, aki szerint a többségnek már ez is rengeteg lelkierőt ad. A páciensek életét odabent pedig meseterápiával és relaxációs hanganyagokkal igyekeznek feldobni.
Miután megnéztük, hogyan néz ki ma egy látogatás, az Index stábja arra is lehetőséget kapott, hogy megnézze, milyen az élet a kórházban nem sokkal a koronavírus-járvány legnehezebb hetei után. A Budapesti Szent Ferenc Kórházban jelenleg poszt-covidos betegeket látnak el, de emellett náluk is gőzerővel zajlik az oltás, nem beszélve arról, hogy az alapprofiljukat adó kardiológiai rehabilitáció szintén teljes kapacitással működik.
Az elmúlt egy-másfél év testileg és lelkileg is megviselte az egészségügyi dolgozókat, ám a fent említett teendők miatt a fokozott megterhelés még nem ért véget.
„Hiába fáradtak, mindig nagyon kedvesek, mindenkihez van egy-két jó szavuk” – jegyezte meg Rózsi néni. A kórház betegeinek a támogató, kedves hozzáálláson túl a hit is sokat segít a mindennapokban. Az egyházi kórházban természetesen kápolna is működik, ahol mindennap misét tartanak. Emellett az intézményben a kórházat fenntartó szerzetes nővérek is dolgoznak, akik az ápoláson túl életre szóló útravalót is adnak a kórházban kezelt betegeknek.
(Borítókép: Gombkötő Emma / Index)