Az Index néhány héttel ezelőtt cikksorozatot indított a nőgyógyászatban tapasztalt szakmaiatlanságokról. Tettük mindezt azért, mert rengeteg nő fordult hozzánk azzal kapcsolatban, hogy megalázó helyzetbe került egy-egy vizsgálat vagy épp a szülés alkalmával. Sorozatunk mostani részében Zelena Andrást, a Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének munkatársát kérdeztük arról, miképp tudják az édesanyák feldolgozni a hasonló élményeket. A szakember szerint ha az úgynevezett poszttraumás stressz fél év után is jelentkezik, érdemes segítséget kérni, akár sorstársaktól is.
Mint arról cikksorozatunk korábbi részeiben már beszámoltunk, rengeteg nő él át negatív élményt a nőgyógyászaton, sokan pedig a szülészetről is különböző horrortörténetek birtokában távoznak. A rossz emlékek az anya későbbi életére is komoly hatással lehetnek. Mindezt bizonyítja egyik olvasónk története, aki éveken át nem tudott szabadulni a kórházban tapasztalt sérelmektől.
Nagyon vártam a kisfiunkat, aki a boldog tízéves házasságunk koronájaként érkezett volna közénk. Mindenünk megvolt, már csak gyermekre vágytunk. A terhesség alatt vigyáztam magunkra, boldog voltam
– vezette fel saját történetét olvasónk, akinek végül idő előtt indították be a szülését, elmondása szerint azért, mert az orvosok nem akartak dolgozni a hétvégén. Emellett ha hangosan felnyögött, mérgesen szólt rá a nővérke, miközben folyamatosan számára ismeretlen személyek mászkáltak ki-be a helyiségben.
Trauma volt az egész ottlét, nekem és a gyerekemnek is. Amikor hazamentünk, a férjem szerint megváltoztam… Az életünk onnan vett nagyon rossz fordulatot. Szülés utáni depresszió, zakkant állapot, válás, rossz párkapcsolatok. A fiamat az elválasztás vagy a szülésindítás miatt trauma érte, máig tanulási nehézségei vannak
– írta lapunknak az édesanya.
Zelena András, a Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet munkatársa szerint a nő által leírt jelenség az úgynevezett poszttraumás stressz, amely bármilyen traumatikus életesemény után jelentkezhet.
Enyhébb poszttraumásstressz-szindrómáról beszélünk, ha az illető csak kívülről szemlélte a borzalmakat, de amennyiben át is élte azokat – ami nyilvánvalóan egy szülésnél elkerülhetetlen –, a lelki megrázkódtatás a generális szorongás és félelemérzet mellett testi tüneteket is előidézhet. Ilyen lehet a heves szívdobogás, az álomból halálfélelemmel való felriadás, de akár az emésztési problémák is. Amennyiben ezek a panaszok hat hónapon túl is fennállnak, az állapotot krónikusnak tekinthetjük, ebben az esetben pedig érdemes szakember segítségét kérni
– jelentette ki a múlt héten Batthyány-Strattmann László-díjban részesült tanszékvezető docens, utalva arra, hogy
Emellett sok helyen tartanak szülésre felkészítő beszélgetéseket, de a pontos tájékoztatásnak a vajúdás közben is óriási szerepe van abban, hogy az édesanya ne essen pánikba. „Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy ha a várandósok tudják, mi miért történik velük, kevesebb fájdalomcsillapítóval, alacsonyabb fájdalomérzettel vészelik át a legnehezebb órákat. Emellett ha az édesanya tudja, hogy a baba egészségét szolgálja az, hogy egy kis időre elveszik tőle, máris nem fogja traumaként megélni az elválasztást, sőt még hálás is lesz az ellátó személyzetnek” – mutatott rá Zelena András.
Fontos elmondani, hogy a rossz szülésélményért nem feltétlenül az ellátó személyzet a felelős. Rengeteg szülész-nőgyógyász szakorvos, ápoló és bába dolgozik a szakmában, akik lelkiismeretesen, erőn felül teszik a dolgukat, annak ellenére is, hogy sokszor 24 vagy 36 órás ügyelet után sincs lehetőségük a pihenésre. A járvány alatt sokakat át is vezényeltek, ami szintén kellemetlenségekhez vezetett. A megfelelő tájékoztatásra ilyen körülmények között nem mindig van idő, az édesanyák pedig sokszor éppen a túlterheltség, az eszköz- vagy humánerőforrás-hiány miatt kerülnek nehéz helyzetbe, nem beszélve arról, hogy szüléskor az orvos munkájától függetlenül is felléphetnek komplikációk.
Szülész-nőgyógyász szakorvosból ugyanakkor valóban nagy hiány van. Mindezt nemrég Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség elnöke is megerősítette lapunknak.
Korábban már írtunk arról, hogy március 1-éig a 110 ezer állami egészségügyi dolgozó 95 százaléka írta alá az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződést.
Csupán néhány szakmában jelentett fennakadást az orvosok egy részének kilépése, ilyen volt például a szülészet-nőgyógyászat, ahonnan relatíve több szakember ment át a magánegészségügybe.
„Értem a szempontjaikat, de a döntést úgy általában nem tartom jónak – még ha néhány orvos meg is találta a számítását –, hiszen nem biztos, hogy a magánegészségügy piaca ennyi szakembert el tud tartani. Fontos azonban megoldást találni arra, hogy hosszú távon elegendő szakorvos tudja ellátni a szülészet-nőgyógyászatokra érkező kismamákat és betegeket – emelte ki korábban Ficzere Andrea.
Noha az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) arról tájékoztatta lapunkat, hogy március 1. és június 1. között 3090 fővel nőtt az egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozók száma, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón elmondta, hogy a nőgyógyászatban még valóban átrendezésre van szükség, a hálapénz kivezetése ugyanis ezt a területet érintette a legsúlyosabban.
"Egy rossz rendszer hagyatéka az, amivel most küzdünk. Korábban a nőgyógyászatban az orvosi jövedelem mellékes volt, míg a hálapénz óriási jelentőséggel bírt. Ennek a kivezetése fájdalmas, sok orvos megy át magánba, az állami egészségügyben ugyanis már nem lehet havi szinten 8-10 millió forintot keresni. Az OKFŐ tesz majd javaslatot arra, hogy milyen pótlékok legyenek a nőgyógyászatban, és legkésőbb szeptemberben döntünk is erről" – válaszolta az Index kérdésére Gulyás Gergely.
Az biztos, hogy amennyiben egy édesanyának rossz kórházi élményei vannak a korábbi várandósságával kapcsolatban, az a későbbi életére is kihathat, a rossz emlékek pedig sokszor épp a legváratlanabb pillanatokban térhetnek vissza. Elég, ha megérzi annak a fertőtlenítőszernek az illatát, amelyet beavatkozás közben érzett, vagy ha elsétál az épület mellett, ahol a trauma érte.
Szintén retraumatizálódhat az édesanya, amennyiben ismét teherbe esik, míg mások éppen a negatív élmények miatt kerülik még az újabb baba gondolatát is. Mindez párkapcsolati problémákhoz, a házasélet megrekedéséhez, valamint kommunikációs gócokhoz vezethet. Legtöbbször ez akkor következik be, ha a nő számára nehézséget jelent, hogy beszéljen a problémáiról, az átélt megalázó szituációról, és elfojtja. Emellett az is gyakori jelenség, hogy az orvosi vizsgálatokat hanyagolja el az édesanya a korábban szerzett sérelmek miatt
– mutatott rá Zelena András.
Sokakban felmerül a kérdés, vajon a negatív szülésélmény-tapasztalatok a babára is rossz hatással lehetnek-e. A tanszékvezető docens azt mondja, ezzel kapcsolatban az utánkövetéses vizsgálatok nem mutatnak negatív eredményeket, a szakmában is megoszlanak a vélemények. Az ugyanakkor ma már egyértelmű, hogy a komplikációmentes szülés a baba későbbi mentális egészségére, más kognitív funkcióinak fejlődésére is jó hatással van.
Zelena András emellett felhívta a figyelmet arra, hogy az édesanyák a felmenők rossz tapasztalatai miatt is szoronghatnak a várandóssággal és a szüléssel kapcsolatban.
Tipikusan az ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket kell ez alatt érteni. „Ezek az úgynevezett transzgenerációs átviteli mechanizmusok, amelyek miatt sokan indokolatlan, felesleges stresszel járó helyzetet teremtenek maguknak. Súlyos esetben ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni” – jegyezte meg Zelena András.
(Borítókép: Jákob Bálint / Index)