„Lenyűgöző és grandiózus.” Ezekkel a szavakkal mutatta be a Hungexpón szombaton megnyíló Vadászati és Természetvédelmi Világkiállítás vendégfogadó attrakcióját, a gigantikus, és épp ezért kissé bizarr szarvasfejet formázó agancsszobrot az esemény házigazdája, Kovács Zoltán államtitkár. A húsz napon át tartó budapesti esemény az elhangzott számok tükrében akár világviszonylatban is figyelemre méltó rendezvény lehet, mégsem éreztük a helyszínen azt a fajta megérintettséget, ami rögtön a vadásztársaságok oldalainak böngészésére sarkallt volna.

Nemcsak az volt brechti értelemben vett elidegenítő hatású, hogy a legnagyobb, húszezer négyzetméteres csarnokban néhány hete még a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson az iraki katolikus érsek beszélt az agyonlőtt hívek vértanúságáról, most meg már a vadgazdálkodásról tartanak ugyanitt kerekasztal-beszélgetést, hanem az a készültségi fok is, ami komoly kérdéseket vet fel arról, hogy a kiállítás holnapi megnyitójára valóban minden megépül e.

A „régen minden jobb volt” gondolatiság jegyében próbáltuk gyermekkorunk ikonikus filmjének, a Gyöngyvirágtól lombhullásig című Homoki Nagy István-alkotás felidézésével elkapni az őszi lombhullató erdők hangulatát, ám ez a kapaszkodó sem működött. 

Vegyes érzéseink kisimítása érdekében egyébként mindent megtett Kovács Zoltán, aki csak úgy szórta az adatokat. A Kárpát-medencei vizes élővilágokat bemutató csarnokban található például az az egymillió literes üvegfalú műtó vagy inkább akvárium, amelyben e pavilon főszereplője, a viza látható. Ez annyiban kuriózum, hogy a magyar folyókban már nem élnek ezek az állatok. A műtóban úszkáló legnagyobb példány 116 kilós, és egy toktelepről származik, a román határ mellől érkezett. A kiállítás után a Tisza-tavi ökocentrumba kerülnek, amely Európa legnagyobb édesvízi akváriuma. A virtuális világra rezonáló látogatók azonban találkozhatnak a száraz folyómedernél 3D-s halmodellekkel, amelyek a pikkelytől a belsőségekig mutatják be harminc különböző halfaj anatómiai különlegességeit.

A vadászatot történelmi kontextusba helyező csarnok a solymászatot középpontba állítva a reneszánsz idők megidézésével indít a visegrádi vár díszletei között. A megépített csűr most még üres, de holnaptól állítólag már itt lesz a összes ragadozómadár-faj egy-egy példánya, amellyel ma Magyarországon legálisan szabad vadászni. Ezeket a helyszínen reptetni is fogják. E csarnok tematikájához egy applikáció is tartozik, benne több mint 1400 adatcsomag, így általa például meg lehet nézni a különböző solymászati eszközöket és e madarakat bemutató filmeket.

Ezek – a magyarázat szerint – olyan bevételhez juttatják Európában, de főleg Afrikában a vadásztársaságokat, amelyből fenntarthatóvá tudják tenni a vadgazdálkodást. Pálinkás Róbert, a Keszthelyi Múzeum igazgatója a 4200 négyzetméteres, 12 méter belmagasságú helyszínt gyakorlatilag teleálmodta trófeával. A több mint kétezer agancsos koponya egy része oszlopokon áll, mértani pontossággal elrendezett, mégis kissé morbid vadtemető benyomását keltve. Ilyen méretű trófeafallal nagy valószínűség szerint soha többé nem találkozhat az egyszeri látogató. Brutális összeg, az itt kiállított gím- és dámszarvastrófeák összértéke kétmilliárd forint, a preparátumok további ötszázmillió, plusz a Magyar Mezőgazdasági Múzeum hazai rekordokat bemutató sarka, ahol egy önmagában másfél milliárdos értékű gyűjtemény látható.

Az ő irányítása alá tartozó Központi Magyar Kiállítás ugyanis nem az egyébként ott lévő vadpreparátumokra és híres, nagy vadászok puskáinak bemutatására helyezi a hangsúlyt, hanem arra a kultúrtörténeti kontextusra, amely segít elhelyezni eleink vadászszenvedélyének mibenlétét Xántus Jánostól kezdve Keleti Károlyon át Széchenyi Zsigmondig az általuk preferált vadhoz fűződő kapcsolatuk által.

Éjszaka hozzák és ugyancsak ebben a teremben lesz kiállítva (elképesztően magas biztosítási és vagyonvédelmi feltételek mellett) a IV-V. századi eredetű Seuso-kincs két ezüstedénye, amely vadászati motívumaival igazolja e tevékenység hangsúlyosságát a késő római korban.

Az állami szerepvállalás miatt a rendezvény hónapok óta viták kereszttüzében áll. A Greenpeace szerint több mint két és félszeresét költi az állam a vadászati világkiállításra, mint tíz nemzeti parkunkra összesen. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerint viszont a kiállításra szánt állami támogatás megtérül majd. 

Az egész rendezvény összesen 1500 különböző programelemből áll, amelynek egyes részei a világkiállítás után valósulnak majd meg. A Hungexpo történetében eddig ez a legnagyobb rendezvény, 75 ezer négyzetmétert laktak be a kiállítás rendezői. 

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)