Mentőt hívni elméletben egyszerű feladatnak tűnik, de kérdés, hogy az emberek többsége vajon éles helyzetben is meg tudja-e őrizni a hidegvérét. Az Országos Mentőszolgálat Alapítvány (OMSZA) 14 ezer embert kérdezett meg a Szép Mentés! elnevezésű teszt keretében, hogy megtudja, mennyire vagyunk talpraesettek, amikor tárcsázni kell a 112 hívószámot.
Az alapítvány tájékoztatása szerint az elmúlt években ebben a témakörben zajlott kampányok célt értek, és az életmentéssel kapcsolatos alapvető témákban jól szerepelt a lakosság.
A kérdőív kitöltői tudták, hogy milyen telefonszámon kell hívni az életmentőket, illetve a döntő többség helyesen nyújtana részletes tájékoztatást a mentésirányítónak arról, hogy hol és milyen esemény történt, segítve ezzel a mentők munkáját.
Fontos információ, hogy ilyen esetben mindig el kell mondani azt is, hogy hány sérült van, illetve mi tudható az állapotukról, valamint meg kell adni a bejelentő nevét és telefonszámát is. Ne feledjük, hogy ami nekünk egyértelmű, másoknak nem feltétlenül, ezért segítsünk a mentőknek odatalálni a helyszínre, adjunk nekik instrukciókat a megközelíthetőségről.
A felmérés biztató eredményei közé tartozik, hogy 10-ből 9 válaszadó nemcsak értesítené a mentőket, de a segítségnyújtást is megkezdené a kiérkezésükig. Akik így válaszoltak, már biztosan tudják, hogy a mentésirányító szükség esetén vonalban marad, és instrukcióival segíti a laikusokat az elsősegélynyújtásban, vagyis nem csak magunkra számíthatunk. Egyre többen ismerik az Országos Mentőszolgálat ÉletMentő Applikációját is, amelynek letöltésével már mobilon is értesíteni lehet a mentőket.
A válaszokból az is kiderült, hogy olykor autóban ülve még a magabiztos sofőrök keze is megremeg, amikor szirénázva közeledik feléjük a mentőautó.
Tévhit, hogy ilyenkor mindig az út jobb oldalára kell félrehúzódni. 10-ből 7 válaszadó tudja helyesen például, hogy autópályán a belső sávban az út bal oldalára, a külsőben pedig a jobb oldalára kell húzódni, három vagy több sávos úton pedig arra kell törekedni, hogy szabadon hagyjuk azt a sávot, amelyben a mentőautó halad.
Ezzel szemben sokan sajnos egyszerűen megállnának ott, ahol éppen vannak, miközben ezzel teszik a legrosszabbat.
Ne parázz, sokkolj! címmel az OMSZA 2020-ban indított életmentő kampányt, hogy felhívja a figyelmet a nyilvánosan elérhető, bárki által használható defibrillátorok használatára. Az idei kutatás eredményei alapján immár 10-ből 8 ember tisztában van vele, hogy mire valók ezek a készülékek, és 10-ből 7-en helyesen is használnák a defibrillátorokat, ami a tavalyi hasonló témájú felméréshez képest jelentős előrelépés.
Fontos, hogy merjünk cselekedni, amikor megtörténik a baj, hiszen hirtelen szívhalál esetén az első 3-5 perc a legkritikusabb, és ilyenkor az esetek döntő többségében csak egy laikusra számíthat a bajbajutott. Percenként tíz százalékkal csökken a túlélés esélye, ezért nem érdemes tétlenkedni, ráadásul defibrillátor használatával többszörösére növelhetjük ezt az esélyt, ezért ilyen szituációban azonnal kérjünk meg valakit a közelünkben, hogy menjen és keressen nyilvános defibrillátort
– javasolja Czakler Éva, az Országos Mentőszolgálat Alapítvány alelnöke.
A Szép Mentés! felmérés eredményei alapján létrejött egy, az összes kérdésre adott helyes választ magában foglaló mutatószám, amellyel az OMSZA értékeli a lakosság felkészültségét. A Mentésügyi Tájékozottsági Index, vagyis MeTi értéke 2021-ben a tízes skálán 8,6 lett.
Ez biztató eredmény ugyan, és örülünk, hogy több kérdésre is 90 százalék feletti volt a helyes válaszok aránya, de a számok mögé nézve azt látjuk, hogy vannak területek, ahol még van hová fejlődnünk
– zárta gondolatait Czakler Éva, hozzátéve, hogy a közelgő újraélesztés napja alkalmából október közepén újabb edukációs kampányt indítanak.
(Borítókép: Egy mentőautó kanyarodik a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság épülete előtt a főváros VIII. kerületében a II. János Pál pápa tér és a Dologház utca találkozásánál. Fotó: Róka László / MTVA / Bizományi)