Összetartja a hatpárti egységet, vagy elfertőződnek a belviszályban szerzett sebek? Lenyeli vagy kiköpi őt a Fidesz kommunikációja? Egyáltalán hogy jutottunk el oda, hogy ellenzéki oldalról egy anti-establishment jelölt száll harcba Orbán Viktorral 2022-ben? Elemezzünk!
Még néhány héttel ezelőtt is megmosolyogtatónak tűnt volna a felvetés, hogy a hat ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje egy párton kívüli ember legyen, aki antikorrupciós, a 2010 előtti és utáni politikai kultúrát egységesen elutasító programjával a Fideszből, sőt az elmúlt évtizedek kurzusaiból kiábrándult szavazókat próbálja megszólítani. Pedig így lett, Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely független polgármestere, a Mindenki Magyarországa Mozgalom arca lett a közös jelölt, aki az ellenzéki előválasztás második fordulójában a DK jelöltjét, Dobrev Klárát előzte meg.
Hogy tudott az országos politikában még néhány éve is ismeretlen marketinges villamosmérnök ilyen szavazóbázist építeni saját pártos erőforrás nélkül, a kölcsönös, időnként személyeskedésbe hajló vádaskodás után össze tudja-e tartani az ellenzéki összefogást, és vajon mit tud kezdeni vele a Fidesz? Kovács János politikai elemzővel, Az elemző szemével blog szerzőjével jártuk körbe ezeket a kérdéseket.
A 49 éves, hét gyermeket nevelő, tősgyökeres hódmezővásárhelyi Márki-Zay Péternek marketinges, közgazdász, bölcsész (történész) és villamosmérnöki diplomája is van. Keresztény hite rendkívül fontos számára. Angolul, németül, franciául felső szinten, oroszul alapszinten beszél, tanult spanyolul és finnül is. Piaci vállalatnál dolgozott Magyarországon, majd a 2000-es évek elején Kanadába költözött, onnan pedig az Egyesült Államokba ment dolgozni. 2009-ben tért haza Hódmezővásárhelyre, állítása szerint az akkori hódmezővásárhelyi polgármester, Lázár János hívta őt dolgozni, de a szegedi áramszolgáltatónál, majd a Legrandnál helyezkedett el, illetve marketinget tanított a szegedi egyetemen.
Független jelöltként, az ellenzéki pártok támogatását élvezve nyerte meg a 2018-as időközi polgármester-választást, ami azért szólt óriásit, mert 1990 óta kizárólag fideszes politikusok vezették a várost (Rapcsák András, Lázár János, Almási István). Ugyanabban az évben létrehozta a Mindenki Magyarországa Mozgalmat, majd 2019-ben szinte lemásolva előző évi eredményét (57 százalék) újra polgármesterré választották.
2021-ben a Mindenki Magyarországa Mozgalom színeiben indult el az ellenzéki előválasztáson, egyéniben megnyerte a hódmezővásárhelyi körzetet, és sokak meglepetésére a miniszterelnök-jelöltek között Jakab Péter Jobbik-elnököt (és Fekete-Győr Andrást) megelőzve ő futott be harmadik helyre az első fordulóban. A második forduló előtt hosszasan győzködték egymást Karácsony Gergely főpolgármesterrel, hogy ki lépjen vissza a másik javára, végül, bár kisebb volt a valószínűsége, a Párbeszéd társelnöke „rántotta félre a kormányt”, és Márki-Zay Péter lett Dobrev Klára kihívója. Még ezt megelőzően állt be mögé a Momentum, majd később az MSZP elnöksége is így döntött, a Párbeszéd pedig a zöld programját támogatta. A miniszterelnök-jelölti versenyt végül ő, az anti-establishment jelölt nyerte meg, így ő vezeti a hat ellenzéki párt listáját a 2022-es országgyűlési választásokon.
Márki-Zay Péternek megfelelő kezdőlökést adott, hogy elkötelezett volt az előválasztás mellett, és hogy az általa életre hívott Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) jelölőszervezetté vált.
Maga az előválasztás lett a kifutópálya Márki-Zay számára, hisz mérsékelt országos ismertségét az előválasztási folyamattal feljebb tudta tornázni, üzeneteivel pedig sikerült egy számára kedvező narratívát elültetnie az ellenzéki választók fülében. Ennek Kovács János szerint az a lényege, hogy jobboldali önmeghatározású jelöltként ő a leginkább alkalmas az ellenzéki tábor lefedése mellett a kiábrándult fideszesek megszólítására. Kampányszlogenje („nem jobbra, nem balra, csak felfelé”) is egybecseng a jobb- és baloldaliságot figyelmen kívül hagyó, kormányellenes protesztérzülettel, ami az ellenzéki oldalon a legerősebb identitásbeli elem.
Mindenképp Márki-Zay Péter mellett szólt az is, hogy komoly politikai hátrány nélkül vághatott neki az előválasztásnak.
Nem kellett cipelnie a 2010 előtti kormányzás politikai örökségének terhét, és mivel pártpolitikai értelemben outsiderként érkezett, nem zajlottak ellene országos lejáratókampányok.
De mennyire tekinthető ténylegesen párton kívülről érkező politikusnak Márki-Zay Péter, mire ment volna támogató pártok nélkül 2018-ban vagy 2021-ben?
Márki-Zay Péter a 2018. februári hódmezővásárhelyi időközi választással vált országosan ismert szereplővé, ráadásul, ahogy Az elemző szemével blog szerzője fogalmaz, az a siker bizonyos értelemben az ellenzéki összefogás genezisének tekinthető. Már a 2018-as országgyűlési választási kampányban is a pártok felettiséget igyekezett megjeleníteni azzal, hogy taktikai szavazásra buzdított. Ellenzéki polgármesterként aktív, országos politikai szerepet vitt, folyamatos konfrontációt vállalt a Fidesszel, a Mindenki Magyarországa Mozgalom vezetőjeként pedig többször is hitet tett az ellenzék megújításának szükségessége mellett.
Ugyanakkor mindvégig szoros kapcsolatok ápolására törekedett egyes pártpolitikai szereplőkkel, jóval az előválasztás első fordulóját megelőzően a Jobbik és a Momentum vezetését is igyekezett megnyerni támogatóként. Azt hangoztatta, hogy a DK-ban is vannak barátai, és az önkormányzati szférában rengeteg polgármesterrel alakított ki jó viszonyt, akik most mind be is álltak mögé.
A pártok részvétele nélkül természetesen nem jöhetett volna létre az előválasztás, országgyűlési választáson is pártok indulhatnak, miniszterelnök-jelöltként pedig Márki-Zay Péter a mögötte álló pártokkal kénytelen együttműködni. Annak a törekvésének is hangot adott, hogy a következő országgyűlésben saját frakciót szeretne, amihez szintén szükséges, hogy újabb párttal bővüljön a hivatalos jelölőszervezetek sora
– magyarázza Kovács János.
Kovács János meglátása szerint hatalmas előnyt jelentett a hódmezővásárhelyi városvezető számára, hogy nem volt egy felvett szerep foglya, saját magát adhatta, ami azért fontos, mert Márki-Zay Péter teljesen más személyiségjegyeket mutatott, mint amelyeket a választók általában egy kormányfőjelölttől elvárnának.
Épp ezzel ellentétes utat járt be például Jakab Péter, akinek „parizeres”, a kisemberek nyelvén beszélő karaktere az első miniszterelnök-jelöti vitáig tűnt önazonosnak, ott viszont már egészen más stílusra váltott, más karakterjegyeket mutatott.
Márki-Zay Pétert az első fordulóban senki sem várta befutó helyre, így rá nem is igen „tüzeltek”, surranópályán tudott sikeres kampányt folytatni. Az elemző szerint mivel mögötte nem állt pártszervezeti háttér, így egyszerre tudta a „füstös szobákban háttéralkukat kötő pártokkal” szemben pozícionálni magát, valamint kihasználni az összefogás nyújtotta, fokozott médiaérdeklődést, kapcsolati tőkét és kommunikációs csatornákat. Ahogy korábban a polgármesteri kampányában, a közösségi médiában rendkívül aktív volt, és óriási aktivitást váltott ki.
Lépésről lépésre az ellenzéki kínálattal elégedetlen, de kormányváltást akaró szavazók „anti-establishment hősévé” lépett elő
– véli Kovács János.
Ezt nagyban segítette, hogy az előválasztás során a pártpreferenciák és a jelölti preferenciák sok esetben szétváltak, meg tudta nyerni a versenytársai által mozgósított szavazók jelentékeny részét is.
Úgy vált a legnépszerűbb jelöltté, hogy mindvégig ellene szólt a többiekénél jóval alacsonyabb költségvetésű kampány, illetve a szervezeti mozgósítási potenciál, hiszen sokáig nem élvezett számottevő párttámogatást.
Az első fordulós eredmény komoly felhajtóerőt biztosított számára, ami a szerepfelfogásával együtt elegendő volt ahhoz, hogy visszalépésre bírja a nála jobban, ám a várakozásokhoz képest gyengébben szereplő Karácsonyt. Ehhez az elemző megérzése alapján már csak adalék volt a Momentum helyezkedése és a kapóra jött kutatási eredmények.
A főpolgármesterrel folytatott, már-már kínossá váló alkudozási folyamat sem terhelte meg tartósan a kampányát, így Dobrev Klára ellen végül úgy tudott síkra szállni, hogy a narratívája már adott volt: ő az az integratív jelölt, aki képes túlnyúlni a baloldalon, ráadásul nem viseli magán a Gyurcsány-billogot. Az újdonság varázsa is a sokak által csak felszínesen ismert, de megújulást ígérő Márki-Zayt erősítette.
Kovács János meglátása szerint a hódmezővásárhelyi polgármester sikeréhez hozzájárult a választók „hagyományos” ellenzéki pártokkal szembeni elégedetlensége.
Ne felejtsük el, hogy az első fordulót megelőzően hosszas visszaléptetési, támogatói, befogadói háttéralkuk és drámák szórakoztatták a hírfogyasztót. Így a kormánypártok is meggyőzőbben mondhatták: előre le lettek osztva a lapok, egy színjátékot láthatunk. Márki-Zay többször is élesen felszólalt ezzel a gyakorlattal szemben; úgy tudott kritikusszerepbe helyezkedni, hogy közben elkötelezett előválasztáspárti maradt.
Szintén Márki-Zayt erősítette, hogy az ellenzéki térfélen már régóta hiánycikk a vezérszerep. Gyurcsány Ferenc túlságosan megosztó, Márki-Zay viszont pártháttér nélkül, mondhatni „romlatlanul” emelkedett fel látványosan, és megmutatta: az ő karaktere még nincs „beárazva”, így komoly választói tartalékokkal rendelkezik.
Karácsony visszalépése Kovács megfogalmazása szerint
azt üzente az ellenzéki választóknak: más típusú kihívóra van szükség, olyasvalakire, aki jobban bírja a politikai nyomást, és erős küldetéstudattal rendelkezik.
Karácsony Gergely a visszalépése után készített partizános interjúban szinte szó szerint azt mondta, hogy Márki-Zay Péter egyszerűen jobban akarta a jelöltséget, és ezt érezte is rajta.
Az előválasztási kampányban komoly gyomrosokat vittek be egymásnak a pártok és a miniszterelnök-jelöltek. A Karácsony Gergelyt támogató pártok a főpolgármester visszalépése után megosztottak voltak Márki-Zay Péter támogatásában. Az LMP nem sorolt be mögé, a Párbeszéd csak a zöld programjára bólintott rá, az MSZP elnöksége pedig úgy támogatja, hogy fajsúlyos politikusaik nyíltan Dobrev Klára mellett tették le a voksukat.
Ebben a helyzetben Kovács János úgy látja, a jövő tavaszi választásig hátralévő időszak egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy az előválasztás (és a közös listaállítás) eredményeként létrejött hatalmi képlet fenntartható-e, vagy pedig elfertőződnek az ellenzéki vetélkedésben szerzett sebek.
Ha a következő időszakban az ellenzéki kommunikációt a belviszály uralja, az akár a második forduló eredményétől eltérő miniszterelnök-jelölt állításához is vezethet, ám ez politikailag rendkívül kockázatos lépés lenne, ami könnyen az összefogás széteséséhez, illetve választási vereséghez vezethet.
Vezetői képességektől függetlenül is komoly kihívás egy sokszereplős szövetség egyben tartása. Ez a 2010 előtti koalíciós kormányzás idején is így volt, pedig ott csak az MSZP-nek és az SZDSZ-nek kellett volna együtt mozognia. Egy hat vagy még több pártból álló koalíció esetén, ahol ráadásul a miniszterelnök-jelöltet nem a legerősebb, várhatóan legtöbb mandátummal rendelkező párt vagy pártszövetség adja az összefogáson belül, még nagyobb instabilitásra számíthatunk
– mondja az elemző.
Ha szerinte ehhez hozzátesszük, hogy az elvileg mögötte álló, jelentősebb pártok (DK, Jobbik) kifejezetten hűvös viszonyt ápolnak a listavezetővel, még több hatalmi játékra, politikai kötélhúzásra számíthatunk.
Ilyen helyzetben kormányra kerülve egy túl gyenge miniszterelnök bénultságot hozhat, egy túlságosan önjáró, az erőviszonyokra nem kellően ügyelő kormányfőt pedig megbuktathatnak, lecserélhetnek a mögötte állók.
(Ne felejtsük el például, hogy Karácsony Gergely október 8-i visszalépését megelőzően még Márki-Zay Péter hangoztatta azt a lapokban és tömegrendezvényen is, hogy ha szükséges, ő fogja a legvégén félrerántani a kormányt, és visszalép Karácsony javára. Az, hogy ez október 7-re megváltozott, komoly ellenérzéseket okozott vele szemben a Karácsony Gergely mögött álló pártok körében.)
Az Kovács szerint igen valószínű, hogy ha 2022-ben nem nyer az ellenzék, akkor az összefogás szétesik.
Ennek tükrében izgalmas kérdés, hogy az előválasztás lezárulásával melyek lesznek a legfontosabb ütközési pontok Márki-Zay Péter és az ellenzéki pártok között?
Az „összellenzéki” érdek az elemző véleménye szerint az volna, hogy az előválasztás eredményei alapján kristályosodjon ki az ellenzéki alternatíva, és a hangsúly a „köldöknézés” helyett mihamarabb kerüljön át a kormánypártokkal való küzdelemre, az ellenzéki politikai kínálat minél hatásosabb megjelenítésére. Csakhogy az összefogáson belül léteznek erőközpontok, amelyek továbbra is dominanciaharcot folytatnak a nagyobb befolyás érvényesítése érdekében.
Ez minden bizonnyal megjelenik majd az együttműködési készségben, a közös listaállítás körüli vitákban, vagy épp a programalkotás véglegesítésében. A második fordulót követően Márki-Zay érdeke az lesz, hogy alakuljon ki mögötte egy támogató erőtér az összefogáson belül, vagyis legyen egy olyan pólus, amelyre támaszkodhat, könnyebben ellenállva a koalíción belüli, politikai zsarolási kísérleteknek. Ehhez vélhetően helyeket kér majd a közös listáról, ami önmagában egy konfliktusforrás
– hangsúlyozza Kovács.
Az előválasztás első fordulójában a várakozásaikhoz képest gyengébben szereplő pártok érdeke az, hogy a közös listáról kompenzálhassák az eredményeiket, az előnyös helyzetben lévő pártoké pedig az, hogy az osztozkodás során különféle cserealkukkal tovább erősítsék a pozíciójukat a többiekkel szemben.
A Fidesz Stop Gyurcsány, stop Karácsony! óriásplakát-kampánya (és az ezzel párhuzamosan indított petíció) a főpolgármester visszalépésével logikailag bedőlt, ám a kormányoldalról ezután is érkezett olyan megszólalás, hogy Márki-Zay is beilleszthető a főpolgármester helyére, és ő is összenő a korábbi miniszterelnökkel. Annak ellenére, hogy Márki-Zay szinte minden megnyilvánulásában elmondja, a rá adott voks azt jelenti, hogy a 2010 előtti politikai korszak kultúráját 2022-ben ugyanúgy el kell söpörni, mint a 2010 óta tartó Fidesz-kormányzást.
Kovács János úgy véli, a kormányoldali kommunikációban a Gyurcsány-show narratívája Karácsony Gergely kiesésével viszonylag gyorsan alkalmazkodott a fejleményekhez, és
a kellően hajlékony valóságértelmezés szempontjából az sem okozhat komoly fennakadást, amikor Gyurcsány feleségének vereségét kell a DK elnöke számára előnyös terv részeként bemutatni. Csakhogy erről a Fidesz kommunikációs stratégái is tudják, hogy erőltetett, tehát nehezebben hihető.
Ez még inkább így lesz, ha Márki-Zay és a DK politikusainak nyilvános üzengetése folytatódni fog.
Az elemző szerint a Fidesz számára sokkal kifizetődőbb az ellenzék kormányképtelenségének hangoztatása, az ellenzéki pártok egységének szimbolikus erejű témák mentén való megosztása, illetve Márki-Zay Péter előéletének célkeresztbe állítása, és a miniszterelnökséghez szükséges kvalitásainak megkérdőjelezése.
A Gyurcsány-szál elhagyására azonban aligha számíthatunk. A DK továbbra is az összefogás legerősebb pártszereplője, Gyurcsány Ferenc pedig nemcsak a közös listán kap majd minden bizonnyal helyet, de a jövő évi választásokat követően a legnagyobb létszámú ellenzéki (vagy kormánypárti) frakciót vezetheti.
(Borítókép: Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely, az ellenzéki előválasztás 2. fordulójának eredményhirdetésén, 2021. október 17-én. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)