Index Vakbarát Hírportál

Gál Kinga: Nem félek attól, hogy Márki-Zay Péterék irányába bővülne a Néppárt

2021. november 19., péntek 14:14

A sajtóból tudta meg, hogy őt is jelölhetik a Fidesz elnökségébe. Szerinte időben léptek ki az Európai Néppártból, és ez most óriási szabadságot jelent. Szervilizmusnak tartja, hogy Márki-Zay Péterrel találkozott Manfred Weber, aki emberileg is csalódás a számára. Úgy véli, egy új európai jobboldali formáció átrendeződést hozhat az Európai Parlamentben. Az országgyűlési választást megelőző külső nyomásgyakorlási kísérleteket kontraproduktívnak érzi. Interjú Gál Kinga európai parlamenti képviselővel, a Fidesz új alelnökével.

A tisztújító kongresszus előtt a sajtóban több név is felvetődött Novák Katalin lehetséges utódjaként. Végül azonban csak az ön jelöléséről szavaztak. Ez pusztán már csak formalitás volt?

A jelölésem több döntéshozatali fórumon is átmehetett, de ennek a részleteit nem ismerem. Először én is a sajtóban olvastam a nevemet a találgatások között. Utána kerestek meg, hogy vállalnék-e tisztséget az elnökségben.

Ki kereste meg?

Kövér László mint az országos választmány elnöke közölte velem a megtisztelő felkérést.

Novák Katalin a Fidesz külügyekért felelős alelnöke volt. Ön is ezért a területért felel majd az elnökségben?

Tizenhét éve dolgozom az európai politika porondján, az Európai Parlamentben. Az én feladatom az lesz, hogy a párt külkapcsolatait építsem, és becsatornázzam a Fidesz elnökségébe.

2004 óta európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt alelnöke is volt. Hogyan élte meg a szakítást a pártcsaláddal?

Az Európai Néppártban már a 2019-es európai parlamenti választások előtt egy komoly balratolódási folyamat kezdődött. Nem mondom azt, hogy ez már végbement, inkább csak még nincs befejezve. Ez jól látható a szavazásoknál is. Mióta elhagytuk a Néppártot, a kollégák, akikkel jó viszonyban vagyunk a parlamentben, gyakran kérdezik: ugye azért ugyanúgy szavazunk majd, mint a Néppárt? Erre azt szoktuk válaszolni, hogy mi ugyanúgy szavazunk, ahogy a Néppárt tette volna két éve, öt éve vagy tíz éve. A Néppárt az, amely már nem úgy szavaz egyes kérdésekben, mint ahogy azt korábban tette volna. Jól nyomon követhető, hogy mennyire megváltozott a pártcsalád hozzáállása több kérdésben is. Például egy olyan közös ötpárti levelet, mint amit kedden közzétettek a lengyelországi helyreállítási alap felfüggesztésével kapcsolatban, elképzelhetetlen, hogy a Néppárt aláírta volna két vagy öt éve. Vannak még a Néppártban olyanok, akik sajnálják a balratolódást, és megpróbálnak ellenállni, de egyelőre csendben vannak. Velünk továbbra is keresik a kapcsolatot. Az Európai Néppártból való kilépésünk egy időben meghozott, jó lépés volt. Óriási szabadságot adott ahhoz, hogy hozzájáruljunk az európai jobboldal erősödéséhez és reneszánszához.

Mit kellett volna tennie az Európai Néppártnak azért, hogy helyrejöjjön a Fidesszel az együttműködés?

Nem kellett volna folyamatosan hátba támadnia, illetve úgy leckéztetnie minket, mint egy nebulót, miközben azokkal kokettál, akik a Néppárt szétverésében érdekeltek. Többször is elmondtam a Néppárt vezetőivel folytatott tárgyalásokon: nem veszik észre, hogy a saját pártcsaládjukat rombolják szét. Baloldalibb a baloldalnál, liberálisabb a liberálisoknál nem lehet a Néppárt. Azoknak a választóknak azonban, akik jobboldali kiállást szeretnének a hagyományos értékek mellett, illetve egy határozottabb álláspontot a migrációban és a családpolitikában, nem teljesülnek az elvárásaik. A balratolódás csak gyengüléshez vezethet.

A Fidesz miben hibázott a Néppárttal való viszonyában?

Talán őszintébb kapcsolatokat lehetett volna kiépíteni, de egy idő után már nagyon csúnya támadásokat kaptunk. Ilyen volt a 2019-es európai parlamenti választások előtt a Sargentini-jelentés vitája és szavazása is. Persze voltak olyan kollégák a Néppártban, akik kiálltak mellettünk, nem is kevesen, de a fővonal nem. Amikor Manfred Weber frakcióvezető elhitte, hogy ő lehet az Európai Bizottság feje, azt hitte, számára az a megfelelő magatartás, ha lerázza magáról mindazt, ami jobboldalra húzza, és azt mondja vissza, amit a Politico elvár tőle minden reggel. Ez egy nagy hiba volt. Végül nem kapta meg azt, amiért küzdött, de közben meggyengítette a néppárti frakciót. Sok embert megbántott, és mégsem ért célba.

Mit szól hozzá, hogy az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter nemrégiben több európai parlamenti frakció képviselőjével, illetve Manfred Weberrel is találkozott Brüsszelben?

Nehéz értelmet találni abban, hogy Manfred Webernek miért kellett találkoznia egy baloldali politikussal, aki hivatalosan még csak nem is listavezető. Ezt annak a szervilizmusnak tudom be, amit az utóbbi időben látni lehetett tőle. Emberileg is nagy csalódás számomra.

Tartanak attól, hogy az ellenzék pozíciókat szerez az Európai Néppártnál?

Nem. Több olyan néppárti tagpárt is van, amelyeknek ez nem érdeke. Attól én nem félek, hogy az Európai Néppárt Márki-Zay Péterék irányába bővülne. Nincs realitása.

Márki-Zay Péter szerint tartani lehet attól, hogy Orbán Viktor kivezeti Magyarországot az Európai Unióból.

Ha meghallgatja a Fidesz kongresszusán elhangzottakat, akkor világossá válik: nem kell attól tartania senkinek sem, hogy kivezetnénk Magyarországot az Európai Unióból. A választótáborunk meglehetősen Európa-párti. Ez nem azt jelenti, hogy nem mondjuk el a véleményünket és nem képviseljük az érdekeinket. Ha valamit megtanultam az európai parlamenti képviselőségem tizenhét éve alatt, az az, hogy soha senki nem fog a mi érdekeinkért kiállni, ha mi nem állunk ki értük. Ez igaz egy költségvetési vitánál, és igaz a nagy döntéseknél is az Európai Tanácsban. Ha mi nem állunk ki az érdekeinkért, akkor kegyetlenül el fognak nyomni minket, mert minden tagállamnak megvan a maga érdeke.

A Fidesz egy új európai jobboldali formáció létrehozásában érdekelt. Új frakció jön létre, vagy inkább az egyikből többen átlépnek a másikba?

Korai azt most még megmondani. Azt látom valószínűbbnek, hogy egy szövetség jön létre. Mindennek megvan a maga ideje. Most az érési folyamat zajlik, mely remélhetőleg sikerrel zárul. Különböző pártérdekek vannak, de együttes célunk az, hogy meghatározzuk, mi az, amit közösen akarunk Európában. Ezen dolgozunk.

Érdemes a ciklus felénél bármilyen átrendeződésbe fogni?

Sokan hajtják a ciklus felét, de egy új európai jobboldal formálása sokkal nagyobb ívű építkezést jelent, mint hogy az legyen a fő kérdés, hogy most sikerül-e ezt egy hónapon belül tető alá hozni. Az a fontosabb, hogy mindenki megtalálja a helyét egy ilyen szövetségben.

Milyen változásokat várnak a jobboldali pártok új összefogása nyomán az Európai Parlamentben?

Ha létrejönne egy olyan erős formáció, amely méretre a második-harmadik helyen lenne az európai parlamenti frakciók sorában, akkor az a döntéshozatalban, a parlamentbe kerülő kérdések vitájában és a súlypontok meghatározásában is lényeges politikai átrendeződést jelentene. Ha egy ilyen frakció mellé számítjuk még a Néppártban azokat, akik velünk szimpatizálnak, már egy olyan érdekérvényesítő súlyról lehet szó, amely a jobboldal felé billentheti el a fontos döntéshozatali kérdéseket.

Szeptember végén Budapestre érkezett a LIBE-bizottság tényfeltáró delegációja, hogy a jogállami normák érvényesüléséről tájékozódjon. A Fidesz nyomásgyakorlásként értékelte. Mire számít, milyen mértékben fogják az uniós viták befolyásolni a magyar választási kampányt?

Azért értelmezte nyomásgyakorlásként a Fidesz, mert ez nyomásgyakorlás is volt. A LIBE-bizottságnak semmilyen oka nem volt arra, hogy most vizsgálódjon. Attól kezdve, hogy elfogadták a Sargentini-jelentést, a labda már nem az Európai Parlament térfelén pattog. Tizenöt évig voltam tagja és alelnöke a LIBE-bizottságnak. Pontosan tudom, hogy vannak olyan baloldali tagjai, amelyek ha többséget tudnak szerezni, azt a saját politikai játékukra használják fel. Az egy más kérdés, hogy az állandó nyomásgyakorlásuknak, finoman fogalmazva, zsarolásuknak milyen hatása van. A 2010-es parlamenti választás után volt egy Tavares-jelentés, annak minden hónapra jutott egy részjelentése. Aztán jött a következő ciklusra a Sargentini-jelentés. Ha azt vesszük, hogy ez milyen mértékben befolyásolta a választási eredményünket, akkor azt tudom mondani: inkább segítette. A magyar emberek ugyanis látják, hogy milyen igazságtalanság zajlik ellenünk. A nyomásgyakorlást tehát ilyen szempontból kontraproduktívnak érzem.

Hogyan alakulhat a választás előtt a koronavírus-járvány utáni helyreállítást segítő uniós alap kérdése?

Ez megint egy olyan téma, amelynél ott tartunk, hogy politikai zsarolás folyik. A helyreállítási alap nem egy alamizsna a tagállamoknak. Közösen döntöttek és egyeztek meg róla. A tagállamoknak komoly felelőssége van, hiszen ezeket a pénzeket vissza is kell fizetni. Nagyon furcsa viselkedési mód ezt úgy használni, mint egy zsarolási eszközt: ha nem viselkedsz jól, illetve nem tartasz be olyan szabályokat, amelyek még az alapszerződésekben sincsenek tisztázva, nem előre definiáltak, akkor nem kapod meg. Ez a hozzáállás hosszú távon szétverheti az Európai Uniót, amely az alapszerződések szerint a jóhiszemű közös együttműködésre épült. A helyreállítási alap ügyében most azonban a jóhiszeműségnek semmilyen jele nem fedezhető fel.

(Borítókép: Gál Kinga. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)

Rovatok