Esettanulmány a valóság és egy helyi rendelet viszonyáról, amely a fás szárú növények védelmét és a kivágott fák pótlását lenne hivatott szolgálni.
Amikor az Index a közelmúltban beszámolt az egyik napról a másikra kivágott óbudai tiszafáról, amely kiváló genetikai lehetőségeinek köszönhetően akár ezer évig is élhetett volna, de sorsát megpecsételve végül áldozatául esett a Szentlélek téri városrehabilitációnak, több levél is érkezett szerkesztőségünkbe, amely hasonló eseteket sorol.
Az egyik ilyen levelet a XVI. kerületből kaptuk. Ebben olvasónk komplett gyűjteményt szolgáltatott a zöld Budapest és a fásítási programról szóló kommunikáció és a valóság olykor kiábrándító viszonyának illusztrálására.
Ma, amikor az emberek egy jelentős része felismerte, hogy a zöldfelületek nagy kincset jelentenek, és akár egyetlen ősfa kivágása miatt is (jogosan) felháborodnak, van egy kerület Budapesten, amit rejtélyes okból kertvárosnak hívnak, ám rendkívül nagyvonalúan bánik a saját zöldfelületeivel
– kezdődik az írás, amely úgy folytatódik, hogy olvasónk véleménye szerint a klímaváltozás idején a helyi önkormányzat felelőtlen és káros gyakorlatot követ a kerületi fákkal kapcsolatban, ugyanis folyamatosan kivágja és nem pótolja őket.
Pedig elméletben a XVI. kerület precíz szabályozással rendelkezik a közterületi és a magánterületi ingatlanokon lévő fák ültetésére, kivágására, pótlására vonatkozóan, az alapkoncepció szerint a kerületi zöldfelületeket meg kell őrizni.
Íme egy idézet a helyi szabályozásból:
E rendelet célja a fás szárú növények rongálásának, értéke csökkenésének és pusztításának megakadályozása, a zöldterületi és zöldfelületi területeken a növényállomány indokolatlan megszűnésének, károsodásának megelőzése, elhárítása és a bekövetkezett károsodás csökkentése, valamint az indokoltan megszűnő zöldterület, zöldfelület növényállományának pótlásáról való gondoskodás.
Csakhogy olvasónk megfigyelése szerint kerületszerte igaz, hogy az önkormányzati kezelésű utcákban gyakran indok nélkül is vágnak ki fákat, illetve kétségbe vonható indoklással komplett fasorokat irtanak ki, és nem ültetnek a helyükre semmit, továbbá a menthető fákat is inkább kivágják, semmint hogy gyógyítsák vagy gallyazzák.
Az eddigiekből is kiderül, hogy olvasónk nyilvánvalóan a környezetvédelem iránt erősen elkötelezett érzelmű, így aztán nem meglepő, hogy mindezt nem hagyta szó nélkül. Mint írja, többszöri telefonos megkeresésére az önkormányzat környezet- és klímavédelmi irodájának munkatársa megerősítette, hogy a városrészben nem szoktak fákat ültetni a kivágottak helyére, hiszen
„a tuskó miatt nem lehet újat ültetni”
– hangzott a megdöbbentő érvelés.
De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy amennyiben egy-egy ingatlan tulajdonosa fát kér a háza előtti közterületre, és kiássa a gödröt, néhány évente az önkormányzat hajlandó fát ültetni az így előkészített helyeken. Csakhogy a gyakorlatban szinte senki nem él ezzel a körülményes lehetőséggel.
Olvasónk rengeteg illusztrációt mellékelt leveléhez, illetve konkrét példákat is sorolt a kerületi fanyűvésre:
Olvasónk beszámolója szerint Ómátyásföldön nemcsak a közterületeken, hanem a magáningatlanokon is irtják a fákat, és az önkormányzat ezt a gyakorlatot is helyénvalónak tartja, miközben folyamatosan csökken a minőségi zöldfelület a kerületben, illetve az elmúlt tíz év városias fejlődése következtében egymillióval több autó járja a városrész útjait.
„Cseresznye a tortán, hogy a XVI. kerületet valamilyen titokzatos, önhitt okból Kertvárosnak hívják”
– zárja figyelemfelhívó sorait olvasónk, akinek megállapításaival szembesítettük a helyi önkormányzatot is. A kerület főkertészének és a polgármesteri iroda sajtóreferensének címzett megkeresésünkre azonban napok óta nem kaptunk választ. Ha mégis reagálnak, frissítjük cikkünket.
(Borítókép: Olvasói fotó / Index)