Lapunk birtokába került az a közvélemény-kutatás, amely a múlt héten jutott nyilvánossághoz, s amely – a szokásos mérésekhez képest – sokkal nagyobb figyelmet kapott. Összefoglalónkból kiderül, miért.
Megszerezte az Index annak a nem nyilvánosságnak szánt közvélemény-kutatásnak a részleteit, amelynek főbb eredményeit korábban a 444 szellőztette meg, s amelyből egyebek között az derült ki, hogy jóval kevésbé népszerű az ellenzéki összefogás annál, mint amit előtte mértek:
e szerint a teljes lakosság körében a Fidesz–KDNP támogatottsága 46 százalékos, míg az ellenzéki összefogásé csupán 32.
Az ellenzék számára hideg zuhanyként megjelenő kutatási eredményeket illetően többen hitetlenkedésüknek adtak hangot. Egyelőre kérdéses, hogy a friss kutatás tévedett-e, vagy előtte nagyjából mindenki más.
Ami bizonyos, hogy az eddig megszokott és a kiszivárgott, nem nyilvánosságnak szánt – személyesen Márki-Zay Péter részére készített – kutatás módszertana különbözik, ami szerepet játszhat az eredményekben is. Az Index úgy tudja, az Iránytű Intézet és a 21 Kutatóközpont által jegyzett mérés amerikai tanácsadók segítségével, amerikai módszertannal készült. Az adatfelvételt az Iránytű végezte a magyar társadalom teljes lakosságát reprezentáló, kétezer fős minta telefonos megkérdezésével december 6. és 11. között, a mérés hibahatárának plusz-mínusz 2,2 százalékot jelöltek meg, hozzátéve, hogy részsoksaságok esetében akár nagyobb is lehet. Megjegyezték továbbá, hogy a telefonos kutatások általában felülbecsülik a Fideszt, az MKKP pedig gyakran magasabb adatokat ér el az – egyébként Jobbik-közelinek tartott – Iránytűnél, mint más kutatók esetében, az adatok választási előrejelzésként pedig nem használhatók.
A 69 oldalas dokumentum részletesen kifejti az úgynevezett regressziós modell lényegét, amelynek segítségével például megtudható, hogy melyek azok a tényezők, amelyek növelik vagy csökkentik a valószínűségét annak, hogy valaki egy adott csoport tagja legyen.
A kutatásban vizsgálták a nem, életkor, iskolai végzettség, településtípus, az internethasználat rendszerességének összefüggéseit, hogy mennyire érdekli a válaszadót a politika, milyen a gazdasági helyzete, mit gondol arról, ha a jövő évi országgyűlési választásokat az ellenzék nyerné, mit vár 2022-re nézve, milyen volt az anyagi helyzete az elmúlt egy évben és mennyire ért egyet bizonyos uniós állításokkal – igaz, a jelentés hozzáfűzi, hogy ezen információk nem mindegyike bizonyult szignifikáns tényezőnek.
A pártpreferenciák tekintetében a főbb megállapítások az alábbiak.
A közvélemény-kutatás azt is megkérdezte, melyik párt támogatója mennyire elkötelezett, ezt egy 1-től 5-ig terjedő skálán lehetett értékelni. Komoly meglepetés ebben nem született, a legfanatikusabbak a Fidesz–KDNP szimpatizánsai 4,01-es átlagot produkálva, akiket a DK rajongói követnek 3,49-es átlaggal. A kormánypártok esetében 52 százalék bizonyult „nagyon elkötelezettnek”, és csak kilenc százalék nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem az. A DK esetében harminc százalék válaszolta azt, hogy „nagyon elkötelezett”, és 14 százalék azt, hogy egyáltalán nem. A szavazóbázisok stabilitásának átlagát tekintve a dobogó harmadik fokára a Márki-Zay Péter vezette MMM fért fel (3,37-es átlag), őt követi a Jobbik (3,21), majd utána szorosan következik az MSZP (3,19) és a Mi Hazánk (3,18). Leginkább az LMP és az MKKP bázisa bizonyult ingatagnak (2,6-2,6), de a Momentum sem teljesített túl jól ebben a tekintetben (2,93).
A kutatásnak sokak számára az is megdöbbentő eredménye volt, hogy
a teljes lakosság körében csak 43 százalékra mérték azok arányát, akik kormányváltást szeretnének, és 52 százalékra azokét, akik nem.
A maradék öt százalék nem tudott, illetve nem akart válaszolni.
Kormányváltást egyébként leginkább a fiatalok (18–29 évesek) szeretnének, és a 65 év felettiek legkevésbé. A fiatalok 65 százaléka nyilatkozott a kormányváltás mellett, 34 százalék ellenében, ugyanez a legidősebb korosztály esetében csupán 34 százalék kormányváltó a 63 százaléknyi kormány maradását akaróval szemben. A kormányváltást emellett leginkább Budapesten szorgalmazzák (55 százalék), legkevésbé a falvakban (34 százalék). Az is megállapítható az adatokból, hogy az iskolázottság mértékének növekedésével növekszik a kormányváltást akarók tábora is: az alapfokú végzettséggel rendelkezőknek csupán 31 százaléka, a középfokú végzettséggel rendelkezők 46 százaléka, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek már 55 százaléka szeretne kormányváltást a kutatás szerint.
A felmérés arra is rákérdezett, hogy a válaszadók mit tartanak Magyarország legfontosabb problémájának. Itt túl nagy meglepetés nem született: a kormánypártiak szerint legnagyobb arányban a bevándorlás (24 százalék), az ellenzékiek szerint leginkább a korrupció (17 százalék), illetve maga a kormány és Orbán Viktor (15 százalék) jelenti a legnagyobb problémát Magyarország számára.
A közvélemény-kutatás főbb – és ugyancsak elég meglepő – megállapításai közé tartozik, hogy
az ellenzéki szavazók egy jelentős része valójában nem akar kormányváltást, és a közös listán várhatóan nem voksolnának az ellenzékre.
Ennek lehetséges okaként a kutatás azt jelölte meg, hogy sokan úgy érzik, nem járnának anyagilag jól vele. A bizonytalanok között ugyanakkor az ellenzék tartaléka nagyobb, mint a kormánypártoké, ötven százalékuk ugyanis kormányváltást akar, és csak harminc százalékuk nyilatkozott úgy, hogy nem.
Márki-Zay Péter valós ismertségét a felmérés 55 százalékra tette, legalábbis ennyien tudták megmondani, hogy a politikus Hódmezővásárhely polgármestere. Legtöbben a megyei jogú városokban, illetve megyeszékhelyeken (65 százalék), valamint Budapesten (64 százalék) feleltek az erre vonatkozó kérdésre helyesen, legkevesebben a falvakban (42 százalék) találták el a választ. Korosztályos lebontásban a legkevésbé a fiatalok (18–29 évesek) ismerik, nekik 46 százalékuk tudott helyesen válaszolni, míg a legtöbben 65 év felett tudták elhelyezni az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét a hivatalát illetően (64 százalék).
Ami a miniszterelnök-jelöltek személyes tulajdonságait illeti, Márki-Zay Pétert hitelesebb, tiszta kezűbb politikusnak tartják, aki kevésbé csak a kiváltságosokat képviseli, ugyanakkor Orbán Viktorról úgy gondolják, hogy sokat dolgozik, kompetens, és hogy „anyagilag jól járnak vele”.
A lakosság anyagi helyzetére vonatkozóan a felmérés arra a megállapításra jutott, hogy a teljes népesség majdnem felét érzékenyen érinti az infláció és a kórházi várólisták. Az érintettek negyven százaléka ennek felelőseként a kormányt jelölte meg, továbbá a lakosság harminc százalékának romlott az anyagi helyzete az elmúlt tizenkét évben.
Ennek ellenére inkább Orbán Viktorról, semmint Márki-Zay Péterről és az ellenzékről gondolják, hogy anyagilag jól járnának vele,
a kutatás ezt főleg a kormány választások előtti osztogatásának, valamint az ellenzék elleni sikeres lejáratókampánynak tudja be. A válaszadók nagy része ugyanakkor úgy gondolja, hogy azonnali jelentős változás nem lenne a saját anyagi helyzetében akkor sem, ha az ellenzék nyerne 2022-ben.
A közvélemény-kutatás összefoglaló megállapításokat is megfogalmazott az egyes választói csoportokkal kapcsolatban. Ezek főbb elemei a következők:
Az Iránytű Intézet által végzett, belső használatra szánt közvélemény-kutatás főbb eredményeinek kiszivárgása kérdések sorát váltotta ki. Márki-Zay Péter a Szabad Európának nyilatkozva a kutatással összefüggésben arról beszélt, elképzelhető, hogy az ellenzékben előállnak majd egy miniszterelnökjelölt-cserével. Mint mondta, vannak eszközök ahhoz, ha valaki a Fidesz érdekében meg akarja buktatni az ellenzéket belülről, a kiszivárgott kutatást például ilyennek nevezte.
Pedig a kutatásban más ellenzéki politikusokkal összehasonlítva még mindig a hódmezővásárhelyi polgármester szerepelt a legjobban: a teljes népességre vonatkoztatva őt látnák a legtöbben (41 százalék) fontos politikai szerepben (a második helyen Hadházy Ákos áll 36 százalékkal, harmadik pedig Szél Bernadett lett 34 százalékkal), de 88 százalékkal az ellenzéki beállítottságú szavazók között is Márki-Zay Péter vezet (itt is Hadházy Ákos és Szél Bernadett követi 75-75 százalékkal, utánuk következik Karácsony Gergely 74 százalékkal).
Az esetleges riválisként felmerült Donáth Anna meglehetősen gyengén teljesített, a teljes lakosságban csupán 26 százalék látná szívesen fontos politikai szerepben,
az ellenzéki szimpatizánsokra szűkítve pedig 61 százalék, ezzel a válaszlehetőségként felsorolt többi ellenzéki politikussal összehasonlítva (Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter, Márki-Zay Péter, Karácsony Gergely, Kunhalmi Ágnes, Dobrev Klára, Hadházy Ákos, Szél Bernadett) csak Gyurcsány Ferenc és Kunhalmi Ágnes szerepelt nála gyengébben. Az ellenzéki politikusok összehasonlításában még egy érdekesség van: a Márki-Zay Péterrel nem szimpatizáló ellenzékiek körében igencsak felülreprezentáltak Jakab Péter szimpatizánsai (33 százalék), akiket Dobrev Klára szimpatizánsai követnek 25 százalékkal. Orbán Viktort egyébként a teljes lakosság 58 százaléka tartaná fontos politikai szerepben a kutatás szerint.
Hogy a mérésnek milyen utóhatásai lesznek még, azt továbbra sem tudni. Kormánypárti körökből is kommentálták az eredményt, az ellenzékben többen hitetlenkedtek. Hann Endre, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet ügyvezető igazgatója az ATV-nek nyilatkozva elképzelhetőnek tartotta, hogy valamilyen hiba csúszott a mérésbe. Azt ugyanakkor nemrég az IDEA Intézet is elismerte, hogy az ellenzéki összefogás az előválasztás óta „elcsendesedett”.
Cikkünk megjelenése után órákkal később a 21 Kutatóközpont a Facebook-oldalán közölte: „az Index által közzétett prezentációra ráírtuk, hogy »választási előrejelzésnek nem használhatóak az adatok«. Nem pártpreferencia-kutatást végeztünk, nem ez volt a felmérés célja. Pártpreferencia-megoszlás tekintetében mi is azokat a felméréseket tartjuk mérvadónak, amelyek azzal a céllal készültek. A prezentációból önkényesen kiragadott adatok nem számítanak kész kutatási eredménynek, azokat a továbbiakban nem kívánjuk kommentálni.”
(Borítókép: 21 Kutatóközpont)