Kismaros, Nagymaros és Zebegény málenkij robotra elhurcolt áldozataira emlékeztek vasárnap a Pest megyei Nagymaroson. Az MTI szöveges beszámolója említést sem tett róla, viszont a képi anyag szerint az áldozatok emlékére a nagymarosi római katolikus templomban tartott szentmisét Beer Miklós nyugalmazott váci püspök mutatta be.

Annál hosszabban megemlékezett az állami hírügynökség a szentmisét követő megemlékezésen Rétvári Bencének a beszédéről. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, egyben a térség KDNP-s országgyűlési képviselője felidézte, hogy 77 évvel ezelőtt elég volt egy német hangzású név, hogy valakit megfosszanak mindentől, ami az övé, és elvigyék a teljes bizonytalanságba, a végtelen fagyott mezőkre, és ebben a fagyott sírboltban több százezer ember nyugszik. Sztálin ezzel is büntetni akarta a közép-európai országokat – tette hozzá, emlékeztetve arra, hogy az 1943-as teheráni konferencián a szovjet diktátor arról beszélt, hogy a Szovjetunió újjáépítési munkálataihoz mintegy 4 millió embert fog elvinni Közép-Európából. Sem az angolok, sem az amerikaiak nem tiltakoztak, hogy származási alapon, kollektív büntetésként emberek millióit hurcolja el – mondta az államtitkár, hozzáfűzve, hogy senki ez ellen kifogást nem emelt, sem akkor, sem utána.

Rétvári Bence közölte, hogy ugyanakkor 1946-ban is voltak kiváló, bátor magyar emberek – például Kéthly Anna, Füst Milán –, akik felemelték szavukat az igazságtalanság ellen, nem fogadták el a kollektív bűnösséget és felszólaltak a málenkij robotra, a Gulagra hurcolás és a kitelepítések ellen. Az államtitkár hangsúlyozta azt is, hogy a túlélőket a családhoz, a hithez és a nemzethez tartozás hozta haza. Beszélt arról is, hogy 77 évvel ezelőtt a szovjet Vörös Hadsereg szét akart zúzni mindent, ami azelőtt fontos érték volt, és ennek érdekében 800 ezer honfitársunk került a Gulagra, minden tizenkettedik magyart elvittek vagy hadifogságba, vagy málenkij robotra, vagy a Gulagra. Mi viszont, 77 év után itt vagyunk, egységben vagyunk, és kegyelettel emlékezünk azokra, akik sohasem térhettek haza – mondta.

Heinczinger Balázs, Nagymaros független polgármestere egyebek mellett arról szólt, hogy megemlékezni és hálát adni gyűltek egybe, hálát adni azokért a túlélőkért, akik 74 éve haza tudtak térni, és akiknek első útja a nagymarosi templomba vezetett. A család, a hit és a hazaszeretet segítette őket a kitartásban és az egymásra figyelés, az összefogás ereje – fogalmazott a polgármester, arra is felhívva a figyelmet, hogy a következő generációk számára el kell mesélni a történeteket. A megemlékezés koszorúzással és konferenciával folytatódott.

(via MTI)