Március 15-ét, az 1848–49-es szabadságharc kitörésének 174. évfordulóját – idén a hagyományoktól eltérően nem a Nemzeti Múzeum kertjében, hanem a nemzet főterén, a Kossuth téren – ünnepelték a Békemenet résztvevői, nemzeti ünnepünk szónoka, Orbán Viktor kormányfői megemlékezés helyett – pártelnöki, avagy miniszterelnök-jelölti – választási kampánybeszédet tartott pártja híveinek. A március ifjakról kevés szó esett, név szerint nem is emlegette őket Orbán Viktor.

A kiélezett kampányban Orbán Viktor elhagyta az állami ünnephez – tőle megszokott – méltó megemlékezést a 1848-as forradalomról, a nemzet hőseiről. (Talán feledésbe merült, hogy a hetvenes évek elején a diákok első spontán március 15-i tüntetése éppen amiatt alakult ki, mert a pártállami szónok mindenről beszélt, még az ötéves tervről is, csak éppen arról nem, amiért a fiatalok is odavetődtek a fekete betűs ünnepnap hivatalos megemlékezésére.)

Most a gyerekekre maradt a műsoros megemlékezés március idusán. 

Az egyesült ellenzék fő szónoka, Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt is kampánybeszédet mondott a Műegyetem rakparton összegyűlteknek. Jóllehet több alakalommal is utalt 1848-ra és 1956-ra, ám ő is azt tartotta fő feladatának, hogy az április 3-i választásra mozgósítsa a kormányváltást akaró ellenzéki szavazótábort. Igaz, hogy az ellenzék ünnepi megemlékezésének keretét megadta az, hogy elhangzott Petőfi Sándor Nemzeti dal című verse, az ellenzéki pártok szónokai pedig – követelésekként előadva – 12 pontban ismertették a választási programjuk főbb célkitűzéseit.

Orbán Viktor fő mondanivalója az volt, hogy a kormánypárt békepárti. A Békemenet molinójára is kiírták, hogy NO WAR. Ám arra mindenki emlékszik még talán, hogy az első Békemenet arra a Brüsszelből származó hírre szerveződött, hogy külhoni erők el akarják mozdítani a kormányfői székből Orbán Viktort. Vagyis a miniszterelnök melletti hűséges kiállást akarták demonstrálni a békemenetelők. Semmi háborúellenes üzenete nem volt az eddigi Békemeneteknek. Ezt a pluszértelmet most próbálták ráragasztani az Orbán Viktor iránti hűséget szimbolizáló Békemenetre, hogy Ukrajnát megtámadta Putyin hadserege, miután Orbán Viktor idejekorán sikernek beállított békemissziója mégsem hozott tartós békét.

Orbán Viktor március 15-i beszédének fő üzenete az volt, hogy az ellenzék akarja háborúba sodorni Magyarországot, mert katonákat és fegyvert küldene Ukrajnába. Ennek az állításnak nincs semmi alapja, de április 3-ig, úgy tűnik, választási etikai kódex hiányában ez nem számít. A kormánypárti politikusok által felkapott mondat Márki-Zay Péter egyik interjújából lett kiragadva, amelyben úgy fogalmazott: magyar katonákat és fegyvereket küldene Ukrajnába, ha a NATO úgy kérné. Erről azonban egyelőre szó sincs, és ahogy később is írta közösségi oldalán: „Magyar katonáknak nincs helyük egy kontrollvesztett zsarnok háborújában.”

Jóllehet az összefogásban részt vevő ellenzékhez tartozó összes párt megszavazta pár nappal korábban azt az országgyűlési határozatot, amely arról a kormánypárti akaratról szól, amely szerint mindent meg kell tenni, hogy ne sodródjunk bele a háborúba, miközben a kormány az unióban megszavazott egy 500 millió eurós fegyvervásárlási programot az ukrán hadsereg támogatására.

De Orbán Viktor szónoki beszédét nem a politikai híreket figyelő, a közélet eseményeiről a sajtóból tájékozódó polgároknak írják, hanem a Békemenet résztvevőinek. Olyanoknak, akik képesek elhinni, hogy van Magyarországon olyan politikai párt, amelynek az a célja, hogy katonákat és fegyvereket küldjünk Ukrajnának, vagy akárcsak a kárpátaljai magyaroknak, hogy meg tudják védeni szülőföldjüket az agresszor támadótól. Nincs ilyen párt Magyarországon, és ezt Orbán Viktor is jól tudja.

Orbán Viktor beszédében azt is mondta, hogy sem Oroszország, sem Ukrajna, sem az USA, sem pedig a brüsszeliek nem képviselik a magyar érdekeket, ezért minden vonatkozásban ki kell maradnia Magyarországnak a konfliktusból.

Elég nehéz dolga lesz a műsort adó gyerekek tanárainak majd a történelemórán, amikor az igazságos és igazságtalan háborúkról kell beszélniük, a hódítókról és a honvédőkről, hogy miként tudják majd beleilleszteni azt, hogy egy háborús feleken kívüli harmadik ország érdekeinek képviselete vagy képviseletének hiánya miként írja felül a morális igazságokat egy ország népét fegyveres agresszorként gyilkoló behatolóról.

Márki-Zay arcként és emberként beszélt Orbánról, aki ugyancsak megtartotta régi szokását, az ellenzéki miniszterelnök-jelöltről úgy beszélt, mint akit üstökösnek hittek, de csak egy földbe csapódott, kihűlt kődarab.

Az ellenzéki nemzeti ünnepi megemlékezésének lengyel vendégszónoka is kapott Orbántól, szerinte Donald Tuskot az ellenzékiek „kétségbeesésükben” hívták ide Lengyelországból.

„Idehozták azt a lengyelt, akit otthon is szégyellnek” – mondta, hozzátéve, hogy Tusk először szétverte a saját pártját Lengyelországban, majd a Néppártot Brüsszelben. Tusk Orbán szerint „maga a fekete macska, aki bajt hoz az ember fejére”. Sose akadályozd meg az ellenfeledet abban, hogy hibát kövessen el – mondta Orbán, pedig még nem is értesülhetett arról, mit mondott róla Tusk.

Tusk az ellenzék színpadán például azt mondta: „Orbán Viktor és csapata megdolgoztak azért, hogy egész Európában a leginkább Putyin-párti kép alakuljon ki róluk.” Az orosz–ukrán háborúról szólva az ukránok melletti szolidaritás fontosságát hangsúlyozta. Szerinte Ukrajna szuverenitása mellett sokkal nagyobb a tét: Lengyelország és Magyarország szabadsága és egész Európa a tét.

Orbán Viktor szónoklatában úgy emlegette a nagyhatalmakat, mint akik számára csak sakktábla a régió, amelyen sakkfigurák, gyalogok a magyarok is.

Magyarország világok határán fekszik, kelet és nyugat, észak és dél között, a háborúkat nem értünk és nem a mi érdekünkben vívják, akárki győz, mi veszítünk. Közép-Európát a világ nagyhatalmainak sakktáblájának nevezte, „hol az egyik akar minket a frontvonalba tolni, hol a másik”, ha céljaik úgy kívánják, akár fel is áldoznak bennünket, ha nem vagyunk elég erősek – mondta a nagyhatalmakról. Orbán szerint a nyugati szövetségi rendszer, amelynek Magyarország is tagja, nem alkalmas arra, hogy a magyar érdekeket képviselni lehessen benne.

Orbán nem bíbelődött a keleti és a nyugati nagyhatalmak által képviselt értékrendek árnyalásával – miközben mi még elkötelezettek lennénk az Európai Unió és a NATO irányában. Ám ez a népszavazással is megerősített szövetségesi viszony nem tükröződött a kormányfő beszédében. Mint ahogy keleti véres háború és a nyugati genderőrület közötti különbség sem, a két ügy fajsúlyát illetően.

De ha már sakkhasonlattal él valaki, talán figyelembe kellene vennie azt is, hogy a gyalogokat az igazi sakkjátékos soha nem becsüli le, mert ha jól bánik a gyalogokkal, azok, bár a játék közepén nagy erővel nem bírnak, ám az a végjátékban az ellenfél térfelének végét elérve akár a legerősebb figurává is válhatnak, a csereként visszatérő tiszt vagy a királynő nagy veszélyt jelenthet az ellenfél királyára.

Márki-Zay beszédében nem geostratégia-értelemben jelent meg a sakktáblamotívum. A szónok azt tette szóvá, hogy a kormánypárt hosszú idő óta igyekszik kirekeszteni a nemzetből a baloldalt. Mi is a nemzet vagyunk, „akikért 1848 hősei a vérüket ontották” – mondta Márki-Zay.

Márki-Zay Péter a sakkmotívumot arra használta fel, hogy Orbán Viktor karakterét, politikai stílusát mutassa meg vele. Márki-Zay sakkhasonlatában Orbán az a sakkjátékos, aki teljhatalommal bírva úgy játszik az emberéletekkel a valóságban, úgy alakítja mesteri módon a taktikáit, a stratégiáját, mint ahogyan a sakkjátékban a bábukkal játszik. Feláldozza őket, ha kell, de a gyalog segítségével vissza is hozza a táblára, ha szükség van az erős figurára.

Egy ilyen erős figurát, Áder János utódát, Novák Katalin köztársasági elnököt is köszöntötte Orbán Viktor beszédében. Sőt, még idézett is tőle: „A nők a békét akarják megnyerni, és nem a háborút.” Elmondta, hogy a legjobb pillanatban lett először a történelmünk során egy nő Magyarország köztársasági elnöke, és ha ki akarunk maradni a háborúból, „hallgatni kell az asszonyokra”.

A korábban „nőügyekkel” nem foglalkozó Orbán az utóbbi időben egyre komolyabb szerepet osztott a sakktábláján a nőknek. Szemerkényi Rékának, az egykori sikeres diplomatánknak, az amerikai nagykövet visszahívásakor értetlenkedő és az okot firtató sajtónak még a „nőügyekkel nem foglalkozom” volt a válasz. Ám az utóbbi időben államtitkári, miniszteri és most már a legfőbb közjogi méltóság pozícióját is megkaphatta a „gyengébb nem” képviselője, akinek egy időben leginkább a konyhában és a gyereknevelésben szántak szerepet legszívesebben a jobboldali férfi politikusok.  

„Kétszázezerrel több gyerek született, mint ha a baloldal maradt volna kormányon” – mondta Orbán Viktor. De a 200 ezer gyermeket most nem az asszonyok dicséretéül emelte ki, hanem a nemzet erejének egyik mérőfokaként.

Orbán beszédében különösen nagy hangsúlyt kapott az „erő”. Szerinte akkor tudja Magyarország sikeresen képviselni mindenféle nagyhatalom irányában egyformán távolságot tartó vonalát, ha erőt tud felmutatni. És ezt a kormányfő szerint csak a Fidesz választási győzelme nyomán tudja Magyarország felmutatni.

Aki dolgozni akar, annak van munka, van nemzeti alkotmány, van belevaló külpolitika, képesek vagyunk lezárni a határokat, de lesz ütőképes hadsereg is, világszínvonalú hadiipar is. Vagyis minden a legnagyobb rendben van, mert egy az ország, egy a haza és egy a nemzet.

„A magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez, mert a világ csak azokat tiszteli, akiknek van merszük és erejük, hogy kiálljanak magukért” – mondta Orbán Viktor.

Orbán utalt a márciusi ifjak 12 pontjának a felhívására. Legyen béke! Legyen szabadság! Legyen egyetértés! A békéhez, a szabadsághoz és az egyetértéshez ugyanarra a dologra van szükségünk: erőre – mondta Orbán –, mert gyenge nép nem kap békét, legfeljebb megkegyelmeznek neki, gyenge nemzetnek nem jár a szabadság, legfeljebb hamis gulyás a barakkjába, gyenge nép nem tud tető alá hozni semmilyen egyetértést, legfeljebb beletörődhet a sorsába. A béke, a szabadság, az egyetértés az erős népek jutalma.

Márki-Zay szerint ’48 és ’56 után büszkék voltunk arra, hogy magyarok vagyunk. Büszkék lehettünk rá, mert a történelem jó oldalán álltunk. Ma, 33 évvel a rendszerváltás, a harmadik forradalmunk után, már nem egy nép vagyunk a világ számára, nem emberek milliói, ma egy Arc vagyunk. Egy ember kisajátított minket. Elhomályosított mindent, amit generációk építettek fel. Szélsőséges pártcsaládok karanténba zárt eszmék klubszobáiban talán tapsolnak neki – mondta Márki-Zay.

Ez az ember viszi vásárra a mi bőrünket. Jogot formál arra, hogy megmondja, ki része a nemzetnek, s ki nem. Tudjuk, hogy ma e miatt az arc miatt ítélnek meg minket, egy valaha volt népet, egy ember miatt, aki hol ide fordul, hol oda, aki saját, naponta változó érdekeit, kisstílű játszmáit játssza a világ politikai színpadán. Aki felelős azért, hogy egyre többen szégyenkeznek a nagyvilág előtt amiatt, hogy magyarok. Naponta vált barátot és ellenséget. Az aktuális politikai érdekei mentén rombolja porig nemzetközi tekintélyünket, nemzeti büszkeségünket, kitéve ezzel a határon túli magyar testvéreinket a gyors beolvadásnak.

„Egy olyan ember miatt ítélik meg a magyarokat, aki aktuális politikai érdekei mentén rombolja porig nemzeti érdekeinket.” „Elvette önérzetünket, de vissza fogjuk venni tőle!” „Idehaza is rettenetes bűnt követett el, éket vert barátok, családtagok közé, megmérgezte szép szavunkat, a nemzetet” – mondta végig Orbán Viktorra utalva, ám most egyszer sem nevezte nevén őt.

„Arra kell szavaznunk 20 nap múlva, hogy újra egy nemzet legyünk” – mondta Márki-Zay Péter.

Legyen béke! Legyen szabadság! Legyen egyetértés! – kérték ’48-ban a márciusi ifjak. Orbán is idézte ezt a Kossuth téren. Márki-Zay is arra hívott fel, hogy újra egy nemzet legyünk. Vagyis mindketten megbékélésről beszéltek. De erre elég csekély az esély…

(Borítókép: Orbán Viktor beszéde 2022. március 15-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)