Egy mentálisan és fizikálisan elfáradt, létszámában megcsappant ápolói társadalom képét festette le az Indexnek a Magyar Ápolási Egyesület alelnöke. Bugarszki Miklóst az ápolók nemzetközi napja alkalmából kérdeztük arról, hogy lesz-e a tilalom lejárta után mindent elsöprő felmondási hullám, hogy érződnek-e még a Covid-hatások, és hogy melyek azok az egészségpolitikai lépések, melyeket az újonnan megalakuló kormánynak mihamarabb meg kell lépnie.
Nehéz időszakon vannak túl az ápolók, az elmúlt két és fél évben a járvány fizikálisan és mentálisan is próbára tette őket. Eközben a dolgozók létszáma oly mértékben megcsappant, hogy jelenleg még a némi reményt keltő nyári szabadságok kiadása is komoly problémát jelent. A kieső munkaidőt az alkalmazottak jelentős túlórákkal, extra helyettesítésekkel tudják pótolni, ami még tovább növeli a terheket.
Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarától (MESZK) már tavaly ősszel 26 ezer szakdolgozó hiányáról beszélt az Indexnek. Bugarszki Miklós, a Magyar Ápolási Egyesület alelnöke most, az ápolók nemzetközi napján ennél egy fokkal optimistább becslést fogalmazott meg, de még így is alsó hangon 10 százalékos hiányról beszélt lapunknak, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a minimumfeltételek teljesítéséhez körülbelül 10 ezer szakdolgozónak kellene egyik napról a másikra munkára jelentkeznie.
Ezt a hiányt a mindennapokban részmunkaidősök bevonásával, nyugdíjasok visszafoglalkoztatásával, és a már említett jelentős túlórák kiosztásával dolgozzák le a kórházak, de hosszú távon ez nem maradhat így
– jelentette ki az Indexnek Bugarszki Miklós.
Bár a humánerőforrás-hiány már így is hatalmas, több egészségügyi szervezet újabb távozási hullámra számít a május 31-én megszűnő, 2020 ősze óta, kisebb-nagyobb megszakításokkal tartó felmondási tilalom miatt.
A Magyar Ápolási Egyesület vezetője ugyanakkor azon az állásponton van, hogy aki nagyon akart, kiskapuk segítségével a tilalom ellenére távozott az egészségügyből. Ha valaki például három napig igazolatlanul hiányzik, kénytelenek elküldeni, de voltak olyan egészségügyi dolgozók, akik szándékosan nem vették fel a harmadik oltást, abban a reményben, hogy eltanácsolják őket.
Emellett kiemelten méltányolható esetekben közös megegyezésekre is volt példa, hiszen ha egy dolgozó elköltözött a munkahelyétől mondjuk 120 kilométerre, nem várták el tőle, hogy onnan járjon be, az intézményvezető pedig amit saját hatáskörben megtehetett, azt meg is tette. Mindezek alapján én nem számítok mindent elsöprő felmondási hullámra, az viszont tény, hogy a helyzet már van olyan súlyos, hogy csupán egyetlenegy szakdolgozó kiesése is komoly problémát jelent
– mondta az egyesület alelnöke, kiemelve, hogy noha a koronavírus-járvány visszahúzódott, feladat most is van bőven, jelenleg elsősorban azok a betegek jelennek meg a kórházban nagy számban, akiknek a műtétei, kezelései a pandémia miatt mostanáig halasztódtak.
2010 őszén az egészségügyi szakdolgozókat képviselő szervezetek, a Magyar Ápolási Egyesület, a Magyar Ápolási Igazgatók Egyesülete, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, valamint a Magyar Kórházszövetség képviselői közös szakmai megbeszélést tartottak, és kidolgozták az ápolói–szakdolgozói életpályamodell részleteit, majd a konszenzussal elfogadott javaslattervet el is juttatták az egészségügyi kormányzat részére. Bugarszki Miklós arra a kérdésre, hogy az azóta eltelt mintegy 12 évben az életpályamodellből mi valósult meg, a következőt felelte:
Bizonyos területeken jól látható a fejlődés, bővültek például a képzési lehetőségek és sokat javult a nővérszállók állapota. A rekreációszervezés azonban még mindig hiányzik, és a nyugdíjasévekre vonatkozó javaslatok is csak gyerekcipőben járnak
– összegezte a Magyar Ápolási Egyesület alelnöke. Hangsúlyozta, hogy bár az egyik legfontosabb elem, a béremelés terén is történt előrelépés, még mindig vannak hiányosságok, nem mindenki kapta meg ugyanis azt a pénzt, amire az ígéretek szerint számítani lehetett. Szintén gondot jelent, hogy egyre csak nyílik az olló az orvosi és az ápolói bérek között, utóbbi aránytalanul leszakad, ami feszültségekhez vezet. Éppen ezért az egyesület továbbra is fenntartja azt a korábban megfogalmazott javaslatot, hogy az ápolók bére végzettségi szinttől függően ne legyen kevesebb, mint az orvosi bérek 50-70 százaléka.
„Az újonnan megalakuló kormánynak a következő ciklusban mihamarabb fel kell mérnie, hogy a béremelés tekintetében hol vannak még hiányosságok, és azokat rövidesen korrigálni is kell. Bízunk abban továbbá, hogy minisztériumi szinten is kineveznek egy országos vezetőápolót, aki az egészségpolitika legmagasabb szintjén képes kijelölni a legfontosabb stratégiai irányokat” – tette hozzá Bugarszki Miklós.
(Borítókép: Ápoló lát el egy beteget a tüdőbelgyógyászati osztályon 2021. február 18-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)