Lancz Róbert lett a Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületének új elnöke. A Doktor24 vezérigazgatója Leitner György, az Affidea Magyarország korábbi ügyvezető igazgatójának tisztségét vette át. Lancz Róbert az Indexnek elmondta: fő célkitűzése, hogy az új kormányzati ciklusban az egészségügyért felelős Belügyminisztériummal és a meghatározó szakmai szervezetekkel közösen felmérjék, hogy melyek azok a területek, ahol változtatni kell annak érdekében, hogy az ellátás színvonala országszerte javuljon.

A Primus új elnöke már összerakott egy 5 pontból álló javaslatcsomagot, ezt lapunkkal is ismertette, meglátásai a következők:

1. Be kell vezetni az úgynevezett szektorsemleges finanszírozást, ami azt jelentené, hogy a magánegészségügyben is elfogadnák a társadalombiztosítási (tb) kártyát. A gyakorlatban ez úgy nézne, ki, hogy ha a társadalombiztosítási rendszer fizet egységnyi forintot az állami szolgáltatónak, akkor ugyanazt az összeget a magánszolgáltatónak is odaadná. Ha a magánellátó a vizsgálatot magasabb áron végzi el, mert például valamilyen többletszolgáltatást is biztosít – ez lehet akár egy hotelszolgáltatás is –, akkor ennek az extra költsége az ügyfélre hárulna. Az új típusú finanszírozási rendszer célja az ügyfelek gyorsabb, minőségi kiszolgálása, az állami intézmények tehermentesítése, a várólisták csökkentése, és a kapacitások növelése.
2. Mind a magán, mind az állami szektorban csökkenteni kell a várakozási időt, és ezzel párhuzamosan növelni kell a páciensekre fordított figyelmet. Lancz Róbert kiemelte, hogy bár nagyon örül annak, hogy az elmúlt években lelassult az orvosok elvándorlása, és a korábban külföldön munkát vállaló magyar szakemberek közül a béremelésnek, a hálapénz kivezetésének és más pozitív folyamatoknak köszönhetően sokan haza is tértek, a szakmai humánerőforrás-kapacitás így is véges, és ahhoz, hogy a mindennapokban ez ne okozzon gondot, a hatékonyságon kell javítani. Jelenleg – főként az állami intézményekben – az a szokás, hogy az orvos, a szakdolgozó, a nővér és az asszisztens is végigüli a vizsgálatot a vetkőzéstől kezdve a kikérdezésen át a felöltözésig. Ehelyett egyfajta forgórendszert kell kialakítani, ahol a szakdolgozó előkészíti a pácienst, és az orvos már csak egy rövid, ám annál célirányosabb konzultációt hajt végre. A Doktor24 vezérigazgatója szerint a feladat nem könnyű, „egy több évtizedes rutint kell megváltoztatni”, amihez az orvosokat és a betegeket is edukálni kell.
3. A jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a prevencióra, hogy a szakemberek ne csak gyógyítsanak, de meg is előzzék a problémákat. A magánegészségügy már eddig is oroszlánrészt vállalt a szűrővizsgálatokat illetően, amellett, hogy természetesen állami szűrőprogramok is vannak, de ezek egyelőre egymástól függetlenül, összehangolás nélkül működnek.
4. Be kell vezetni egy minősítési rendszert. A jogszabályok jelenleg csak a minimumfeltételeket határozzák meg, de az sehol nincs leírva, hogy mi lenne a kívánatos, gyógyulást leginkább segítő minőségi szint. A minősítés feltételeit és módját az állam, a kamara, a szakmai szervezetek és az ügyfelek, betegek képviselői együttesen határoznák meg.
5. Indokolt esetben engedélyezni kell az átjárást a magán és az állami egészségügy között. Lancz Róbert hangsúlyozta, hogy a két szektor tudatos szétválasztása – mely az elmúlt években megkezdődött – alapvetően üdvözlendő, de sok esetben kontraproduktív. Példaként említette, hogy ha egy magán-idegsebészeten diagnosztizálnak egy ritka agytumort – ami komplex beavatkozást igényel, és azt csak állami fenntartású intézményben lehet elvégezni –, akkor hiába a vizsgálatot elvégző orvos a legjobb specialista az országban, a műtétet nem végezheti el, a szabályok értelmében át kell adnia a beteget egy másik, állami kórházban dolgozó kollégájának. Szintén szűk keresztmetszetnek számítanak azok a vidéki települések, ahol olyan kevés a szakember, hogy egész egyszerűen nem működik, hogy valaki csak a magánellátásban, valaki pedig csak az állami rendszerben dolgozik, érdemesebb a kapacitásokat összevonni.

Ez utóbbi ajánlás már abban a Magyar Orvosi Kamara (MOK) által készített javaslatcsomagban is szerepelt, melyet az Index elsőként mutatott be. A MOK ebben hangsúlyozta, hogy valóban rendezni kell a közösségi és a magánellátás viszonyát, a tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy „a merev szétválasztás nem működik, illetve káros”. Ehelyett a két szféra jól szabályozott átjárhatóságát, ellenőrzött, transzparens, betegérdekű együttműködését szorgalmazzák.

Egymás nélkül nem megy

Lancz Róbert beszélt arról is, hogy az elmúlt pár évben jelentősen nőtt a magánegészségügy súlya, de ezzel párhuzamosan az állami rendszerben is komoly infrastruktúrafejlesztés zajlott le. Emiatt úgy véli, hogy jelenleg nagyon jó alapokra lehet építkezni, a két szektor összehangolásához épp a legmegfelelőbb pillanatban vagyunk.

A Doktor24 vezérigazgatója arra a kérdésre, hogy milyen a két szektor megítélése, azt felelte, hogy az állami rendszert a közvélekedés szerint magas szakmai felkészültség és egyre jobb minőségű infrastruktúra jellemzi, de a szervezés, az üzemeltetés és az ügyfél-kommunikáció hiányosságai sokat rontanak az összképen.

Ezzel szemben a magánegészségügy transzparensen, tisztán, és jól szervezetten működik, a páciensek úgy érzik, hogy nagyobb figyelem hárul rájuk, és még ha pénzbe is kerül, sokszor nem drágább, mint amennyit korábban hálapénzként kifizettek az állami egészségügyben

– mutatott rá Lancz Róbert, megjegyezve, hogy ugyanakkor a magánegészségügy bizonyos feladatokból nem tudja kivenni a részét, idetartozik például a mentés és a sürgősségi ellátás, ezért is van szükség a két szektor szoros együttműködésére.

„Ha jó partnerségek köttetnek és sikerül a szabályokat finomhangolni, akkor az komolyabb extra források nélkül is nagyon gyorsan látványos fejlődéshez, az ügyfelek minőségibb kiszolgálásához vezethet” – emelte ki a Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke.

(Borítókép: Balogh Zoltán / MTI)