Pünkösd a keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepe húsvét és karácsony után. Nemcsak munkaszüneti nap hazánkban, számos népszokás, hiedelem kötődik hozzá. A legtöbb régi tradíciónk már feledésbe merült, amit azért is érdemes feleleveníteni, mert szervesen hozzátartozik kultúrkörünkhöz.
A húsvét utáni ötvenedik napon (görögül pentekosztész – a neve is innen ered) a Szentlélek leszállt Szűz Mária és a Jézus kereszthalála után először egybegyűlt apostolok közé. Akik ezután a világ minden nyelvén hirdették az evangéliumot. Péter is prédikálni kezdett, amire sok követő csatlakozott, megalakult az első keresztény gyülekezet, ezért az egyház születésnapjának tekinti pünkösdöt. A püspöki szinódus 305-ben rendelte el megünneplését. A katolikusok, reformátusok, evangélikusok istentiszteletekkel emlékeznek meg ekkor a Szentlélek eljövetelére. Legkorábban május 10-re, legkésőbb június 13-ra esik. Magyarországon 1993. óta munkaszüneti nap.
Az izraeliták ekkor tartják a sávuót, a hetek ünnepét, ami a pészah utáni hetedik vasárnapra, azaz az 50. napra esik. Hitük szerint arra emlékeznek, hogy Isten ekkor adta át a Szináj-hegyen Mózesnek a Tízparancsolatot.
Mindkét vallásban az új kenyér, az árpaaratási idény kezdete, az első zsengék ünnepe is egyben, ezért sok keresztelőt ekkor tartanak.
A pünkösdhöz köthető vidám népszokások az élet megújulásának örömünnepe, ekkor tartották a nyári nagy munkák előtti utolsó mulatságokat. Az ókori római Florália fesztiválra vezethető vissza ez a hagyomány, akkor a növényzet istennője előtt tisztelegtek.
A Szentlélek szimbóluma már az ókeresztény ikonográfiákon is az olajágat tartó fehér galamb. A lángnyelv, a tűz és a szélzúgás is ennek jelképe, mert a Biblia szerint így érkezett meg az apostolok közé. A középkorban a templomtoronyból ledobált szalmacsóvákkal, kürtökkel és harsonákkal imitálták a jelenetet. A pap ilyenkor piros miseruhát ölt a liturgiákon, a néphagyományban is ez a pünkösd színe, az ekkor virágzó bazsarózsa ezért is lett népnyelven pünkösdi rózsa.
Régen ünnepi ételek kerültek ekkor asztalra, a hagyomány szerint tyúkhúsleves, rántott csirke vagy liba, idei uborkasalátával. Egyes tájegységeken az állattartástól függően birka- vagy báránypaprikás, vagy libasült volt a főfogás pünkösdkor. A desszert valamilyen édes kalács volt, fonott vagy mákos, egyeseknél túrós lepény. Sárközben egy igen érdekes kalácsot készítettek ekkor: tésztáját sózták, mikor kisült, tejföllel és borssal kenték meg. A pünkösdi galuska receptje egy 1929-es újságban is szerepelt: finomliszttel, porcukorral, sok tojással összekevert laza tészta az alapja, a tejben kiszaggatott nokedlit vajjal kikent tűzálló edényben mandulával és mazsolával rétegezve kisütött édességként fogyasztották ilyenkor, amit málnalekvárral öntöttek le. Az ünnep egyik tradicionális itala a bodzaszörp vagy bodzatea.
A néphit szerint a pünkösdi eső nem jó előjel, ha viszont szép, napsütéses az idő, akkor gazdag bortermés lesz az évben. Szokás volt harmatot szedni pirkadatkor a mezőkön, mivel úgy vélték, hogy a pünkösdi harmat meggyógyítja a szembetegségeket és varázsereje van, ezét úgy hitték, hogy a mise előtt mezítláb a harmatos kaszálón végigsétáló áldott lesz. Különösen szerencsés életet jósoltak az ekkor születetteknek.
Dologtiltó nap volt, nem szabadott ilyenkor állatot befogni vagy kenyeret sütni, teregetni vagy mosni.
Hajnalban az ablakokba a kerítés közé zöld ágakat és a pünkösdi jelképnek számító virágokat (jázmint, bodzát, bazsarózsát) tettek tavaszköszöntőként. Úgy vélték, ezzel elkerülhetik, hogy belecsapjon a házba a villám. Reggel kitárták az ablakokat, hogy a Szentlélek szétáradjon otthonukban. Mivel szélzúgás közepette érkezett az apostolok közé, ezért úgy tartották, aki ilyenkor a szelet szidja, akár szélütést is kaphat. A babona szerint a pünkösdkor földre szórt hamu bőséges termést hoz, bazsarózsaszirmok között mosdani, fürdeni, pedig egészséget jelent. Nyírfaágakat gyűjtöttek ekkor, hogy a hazajáró holtak tudjanak hol pihenni. A teheneket is ezzel suhintották meg, hogy bőséges tejet adjanak.
Régen hagyomány volt a mátkálás, a jó viszony jelképeként barátnak vagy szomszédnak úgynevezett komatálat vittek, általában főtt tojással, pereccel és idénygyümölcsökkel, eperrel, meggyel sütött rétessel megrakott kosarakat adtak ajándékba. Ha az illető elfogadta, hímzett kendővel letakarva süteménnyel, gyümölccsel küldte vissza.
Egyes vidékeken, ahol május elején állították fel a kiszemelt lány kertjében a szalagokkal díszített májusfát, ekkor döntötték ki. A Zemplénben és Pest megyében pünkösd szombatján indultak a legények a közeli erdőbe a fáért, amit az ünnep hajnalán állítottak fel.
Nyugat-magyarországi vidéken volt jellemző, egy 12 év körüli csínytevő fiút társai szalmával kitömött töröknadrágba öltöztettek és turbánt tettek a fejére. Ezután énekelve végigkísérték a falun, közben zöld gallyakkal suhintottak felé szimbolikusan, akinek közben ugrálnia kellett. A nevettető műsorért tojást és pénzt kaptak a gyerekek. Volt olyan, ahol a jelmez bodzából készített köpeny volt, egyes helyeken a fiúk összekötözött lábbal jártak végig a főúton, hogy a „katonaraboknak” segélyt adjanak. A rabjárásért cserébe ajándékokkal térhettek haza. A hesspávázás szintén hasonló szokás volt, ugyanilyen idős lányok és fiúk királylányt, királyfit, udvarhölgyeket és zászlóvivőket választva maguk közül, énekelve vonultak, kora reggeltől házról házra jártak, amiért szintén adományokat kaptak.
Európa nagy részén a középkorban lovagi játékok során választották ki a legderekabbat a résztvevők közül. Magyarországon a 16. század óta van írásos nyoma a népszokásnak, évente pünkösdkor tartották, egyes falvakban ez a hagyomány mai napig megmaradt. Különböző ügyességi versenyen (lovasságin, bikahajszán, kakaslövésen, kaszáláson, bot-, kötélhúzáson, stb.) indulhattak a legények, aki minden próbából győztesként került ki, megkoronázták. A pünkösdi király ingyen ihatott a kocsmában, minden lakodalomra és ünnepségre hivatalos volt. Ez a kiváltság volt, ahol egy hétig, de valahol egy évig is tarthatott.
Ez a hagyomány később terjedt el hazánkban, a 18. századtól választották pünkösdi királynénak a falu legszebb lányát, akit a mise után négy barátnője kendővel letakarva házról házra vitt különböző népdalokat énekelve. A szobákat virággal szórták be és jókívánságokat mondtak a lakóknak. A díszes kendőt fellebbentve a háziak megcsiklandozták a lány állát, ha mosolygott, az jó termést jelzett. Természetesen a lányok is ajándékokat kaptak a királynéjárásért.
Miután a falu megválasztotta a pünkösdi királyt és királynét, akik kíséretükkel együtt felvonultak, szintén énekelve, táncolva gyűjtöttek adományokat. Észak-Magyarországon és az Alföldön volt jellemző, jellegzetes pünkösdi népdalok hangzottak el ekkor.
Jellemzően ezek a hagyományok már feledésbe merültek, az is közrejátszhat ebben, hogy a keresztény egyház többször pogány szokásnak titulálta, és két alkalommal be is tiltották ezek gyakorlását, 1594-ben a csetneki és 1692-ben a csíkkozmási zsinaton.
Régen több helyen zarándoklatot tartottak pünkösdkor, a mai napig fennmaradt a Kárpát-medencében a leghíresebbnek számító Csíksomlyói búcsú, aminek hagyománya a 16. századig nyúlik vissza. Kezdetben a katolikus hitük sikeres megőrzéséért tartottak liturgiát itt a székelyek, mivel 1567-ben az erdélyi fejedelem, János Zsigmond át akarta téríteni őket az unitárius vallásra.
Azóta is a pünkösd előtti szombaton a kegytemplomban közös misét tartanak, ami után a hívek felvonulnak a két Somlyó-hegy közé. Évente több százezer magyar látogat el az ökumenikus gyülekezetre, ami idén két év kihagyás után újra megrendezésre kerül.
Úgy érzi, mindent tud a pünkösdről? Tesztelje tudását kvízünkben.
(Borítókép: Pünkösdölő iskolások a Vasi Múzeumfaluban ahol az egykor népszerű népszokást elevenítették fel a megye kisiskolásai 1987-ben. Fotó: Czika László / MTI)