Van-e összefüggés a keleti szomszédunknál zajló fegyveres konfliktus és a magyar gyerekek körében egyre népszerűbb militarytáborok között? Mennyiben kapcsolódik össze az iskolások fejében a fegyverek használata a halál fogalmával? Miről beszéljen egy felnőtt, ha a gyerek a háború részleteiről kérdez? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre válaszolt a pszichológus és a hivatásos táborszervező az Indexnek.
Túlmozgásos a gyerek, érdeklődik a fegyverek vagy a lövöldözős videójátékok iránt, de ismeretlen terep számára a fegyelem? A nyári militarytáborokat számukra szervezik, de jó, ha a szülő is tisztában van azzal, hogy mi vár ott a gyerekekre. A katonai tematikához ugyanis több olyan fogalom is kapcsolódik – fegyver, háború, halál –, ami a szomszédunkban zajló, orosz–ukrán fegyveres konfliktus miatt a közbeszéd része lett, miközben egy általános iskolás gyerek személyiségfejlődése nem feltétlenül áll azon a szinten, hogy problémamentesen értelmezze ezeket a fogalmakat, megfelelően viszonyuljon hozzájuk, és tisztában legyen azok ok-okozati összefüggéseivel.
A Magyar Honvédségnek is vannak saját táborai, de számos civil egyesület és vállalkozás is meglátta a lehetőséget a nyári gyermektáboroztatás katonai tematikájában. Ezeket jellemzően volt katonák vagy honvédelmi dolgozók vezetik. Mint arra Tóth Béla, a Táborfigyelő vezetője felhívta a figyelmet, három-négy éve ezek még extrém vállalkozásoknak számítottak, de idén már a negyedik legnépszerűbb tábortípussá váltak.
Ezek a táborok már többnyire 10-12 éves kortól elérhetőek a gyerekek számára. Közülük sokan játszanak iskolai időszakban háborút szimuláló internetes játékokkal, és vannak, akik azzal a előfeltevéssel jelentkeznek, hogy azok a kalandok, amiket a képernyő előtt ülve átélnek, a gyakorlatban is kipróbálhatók. Ezzel párhuzamosan a szülői attitűd elsősorban az, hogy ott majd fegyelmet tanul a gyerek.
A táborok egy része napjaink katonai életéről szól, ahol paintball vagy airsoft fegyverekkel lőhetnek egymásra, tankokba ülhetnek be, sőt arra jogosult vezető mellett utazhatnak is velük, miközben a modern kori hadviselés körülményeivel ismerkedhetnek meg. Van, ahol a kétkezi harc is a tábor tematikájának a része.
Tóth Béla arról is beszélt, hogy ezekben a táborokban a napirend szigorúsága is egy valódi katonai táboréhoz hasonló, az öltözékük is katonai gyakorlóruha bakanccsal, barett sapkával. Azt azonban hozzátette, hogy a filmekből ismerős parancsnoki szigor, pszichés nyomásgyakorlás nem része a gyerekek „kiképzésének”, a meglévő szabályok között lényegesen nagyobb a szabadságuk és a mozgásterük. Az is alapvető különbség, hogy lányok és fiúk közel azonos arányban választják ezt a nyári lehetőséget.
Hivatalosan ugyan nem cél, hogy a részt vevő gyerekeket a katonai pálya felé orientálják, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az évről évre visszatérő gyerekek egy jelentős része a későbbiekben a honvédelem felé tájékozódik
– mondta Tóth Béla az Indexnek.
Az általános iskolás korú gyermekek „katonásdi” játékok iránti érdeklődésének evolúciós gyökerei vannak – magyarázta Polányi Viktória tanácsadó, szakpszichológus az Indexnek. A harc, a küzdelem a túlélésért, az erőforrások birtoklásáért olyan evolúciós norma, melyet a társadalmi fejlődés még nem tudott felülírni.
Általános iskolás, azaz 7–14 éves korban a gyermekek fokozatosan önállóbbá válnak, saját megoldásokat és erkölcsi elveket találnak a különböző élethelyzetben, begyakorolják a felnőttkorban szükséges készségeket. A harcolás mint férfias feladat begyakorlása is ebben az életkorban zajlott évszázadokon keresztül.
A katonás játék inkább gyakorlás, edzés az érdekérvényesítésre; ugyanakkor óhatatlanul is terepévé válhat a társadalmi normák, szabályok által lefojtott, elnyomott agresszió megélésének, a gőz kiengedésének. A gyermek a játék örve alatt élheti meg azokat a vad, pusztító, kontrollálatlan érzéseit, szándékait, belső élményeit, amelyekre hétköznapi keretek között nincs lehetősége.
A katonai táborok – Polányi Viktória szerint – megfelelő keretet teremthetnek arra, hogy az ilyen módon felgyülemlett feszültségeket a gyerek kontrollált, biztonságos keretben vezethesse le, élhesse meg: ahol lehet hangos, vad, ellenséges; miközben a tábor vezetői ügyelnek arra, hogy eközben senki ne okozzon vagy szenvedjen el testi vagy lelki károkat. Amennyiben ez az elv megvalósul, a katonai tábor lélektani szempontból is megfelelő célt érhet.
A virtuális és a valós háborúsdi között leginkább a következmények valóssága jelenti a különbséget.
Míg a digitális térben bárkit büntetlenül, következmények nélkül megölhetek, bánthatok, a valóságban nem. Az ilyen harcos játékok azonban könnyen összemossák ezeket a határokat, és a gyermekeket abba a tévképzetbe ringatják, hogy a tetteiknek a kézzelfogható világban sem lesznek következményeik; ez pedig nagyon hamar okoz problémát, de akár katasztrófába is torkollhat.
A táborban megtapasztalható fegyelem azonban fontos életbeli készség, mely nagyban hozzájárulhat az életben való sikeres érvényesüléshez. Ugyanakkor a gondolkodás nélküli parancsteljesítés csak addig képvisel értéket, amíg a parancs kiadója is jól gazdálkodik az általa birtokolt hatalommal, ha kialakított egy olyan bizalmi kapcsolatot az alárendeltjeivel, ahol azok biztosan tudhatják, hogy nem fognak visszaélni az erőforrásaikkal, nem kerülhetnek megalázó helyzetbe, nem fogják őket olyasmire kényszeríteni, ami szöges ellentétben áll az elveikkel. Tehát a gondolkodás nélküli parancsteljesítés egy sokkal hosszabb távú, lassabban kialakuló, mélyebb és bizalmibb kapcsolatot kíván parancsnok és alárendeltek között, mint ami egy egyhetes tábor keretei között kialakítható.
Így az ilyen táborokban a fegyelem és a szigor élményét szerencsésebbnek érzem a jól deklarált szabályok és a komfortzónát éppen túllépő feladatok révén megteremteni
– húzta alá a szakember. Hogy a katonaság, háború, fegyverhasználat, emberölés, halál fogalmi láncolata mennyire kapcsolódik össze az általános iskolás gyerekek fejében, arról Polányi Viktória azt mondta, a digitális tartalmak – filmek, játékok – révén viszonylag messzire került a fegyverhasználat és az emberölés véglegessége, visszavonhatatlansága az ennyi idős gyermekek világától.
Fontos azonban, hogy a következményekkel, visszavonhatatlansággal kapcsolatban is szerezzenek tapasztalatokat, amit a szülő legjobban azzal tud támogatni, ha jelen van a gyermek életében, ha rengeteget beszélget vele. Egy úton elütött sün, egy eltört váza, egy ehetetlenre sózott étel mind-mind jó témát adhat ahhoz, hogy kötetlenül beszélgessünk a tetteink visszafordíthatatlan voltáról és arról, mikor és milyen felelősségünk van abban, hogy megvédjük mind a tárgyi, mind az élő környezetünket.
A szomszédunkban zajló orosz–ukrán háborúról a 10–14 éves korosztály már sokat tud, önállóan tájékozódik a digitális médiából. A szakpszichológus azonban hangsúlyozta, hogy ez csak tárgyi tudás, a gyerekek csak a hallott adatokat ismerik, viszont még nem rendelkeznek alkalmas eszköztárral ahhoz, hogy megfelelő következtetéseket vonjanak le a hallottakból, látottakból; nem tudják, mihez is kellene kezdeniük a kapott információval.
Szülőként nagyon fontos szerepünk van abban, hogy segítsünk a befogadott információ értelmezésében: beszélgessünk, gondolkodjunk együtt, beszéljük meg az esetleges aggodalmainkat, félelmeinket, bizonytalanságainkat
– fogalmazott Polányi Viktória.
Ez a mostani generáció számára egy új helyzet, a szülőknek sem kell elhitetniük a gyerekkel, hogy ők mindent tudnak, semmitől sem tartanak. Hitelesség és őszinteség – ez teremti meg az alapot arra, hogy a gyermek is meg tudjon nyílni, hogy megossza a gondolatait, kérdéseit.
A szomszédunkban zajló valós háború borzalmairól (pl. fogolykínzások, gyermekgyilkosságok, a polgári lakosság ellen elkövetett tömegmészárlások...) felnőttként csak annyit kell elmondani, amennyit a gyermek konkrétan kérdez. Nem célravezető mélyebb részletekbe belemenni, mert sok esetben a nehezen megérthető vagy teljességgel érthetetlen részletek feldolgozhatatlanok számára. Ha olyasmire kérdez rá, amilyen ügyben szerintünk még nem kész a válasz feldolgozására, akkor mondjuk azt nyugodtan, hogy ezt mi sem tudjuk pontosan. Ugyanakkor amire konkrétan rákérdez, tárgyilagos és pontos választ érdemes adni, mert így a felnőtt megmaradhat hiteles forrásként, akitől a későbbiekben is bizalommal kérdez majd.
A magyarországi katonai gyerektáborokban Tóth Béla szerint egyébként nem szerepel központi helyen a háború valósága, a szervezők a hangsúlyt a bajtársiasságra, a fegyelemre, az erőnlétre és a hazafias nevelésre helyezik. Hogy időszerű-e az ilyen jellegű foglalkozás, arra egy közelmúltban végzett felmérés ad választ: ha Magyarország háborúba keveredne, csak minden második megkérdezett harcolna inkább a hazája érdekében.
(Borítókép: Résztvevők a Nógrád megyei Bátonyterenyén a Fáy András Középiskolában megrendezett honvédelmi táborban 2021. július 19-én. Fotó: Komka Péter / MTI)