Ellenzékben még világos erkölcsi alapállást követelt Oroszországgal szemben, 2010-ben kiegyezést remélt, 2012-ben elkerülhetetlen együttműködésről beszélt, 2017-ben történelmi szerződést akart, idén új stratégia szükségességét hangsúlyozta a kormányfő. Egy 2008-as történelmi kitérővel kiegészítve az Index kigyűjtötte 2010-ig visszamenőleg, hogy Orbán Viktor mit mondott Oroszország politikai és gazdasági szerepéről az elmúlt években Tusnádfürdőn.
Idei tusványosi beszédében Orbán Viktor hosszasan fejtette ki Oroszországról alkotott álláspontját, Európa és Oroszország viszonyát az energiapolitikával összefüggésben és az orosz–ukrán háború általa vélt okait, illetve következményeit. (A teljes beszédről elemzőket is kérdeztünk, itt olvashatja.)
Az ukrán külügy „az orosz propaganda klasszikus példájának” nevezte a kormányfő azon kijelentéseit, hogy Oroszország ellen ne lennének hatékonyak az uniós szankciók, és hogy azok miatt van gazdasági válságban Európa. A hazai ellenzék soraiból szintén érték olyan kritikák Orbán Viktort, hogy „az orosz háborús propagandát mondta fel”.
De miket is mondott Oroszország, a háború és a szankciók vonatkozásában a kormányfő? Tusványosi beszédében a kormányfő hangsúlyozta: a kormány fenn fogja tartani azt az álláspontját, hogy az orosz–ukrán konfliktus „nem a mi háborúnk”. Azt mondta: Magyarország NATO-tag, és az a kormány kiindulási pontja az, hogy a NATO sokkal erősebb, mint Oroszország, ezért Oroszország soha nem fogja megtámadni a NATO-t.
Az a mondat, hogy majd Ukrajnánál nem állnak meg, egy gyenge, de érthető ukrán propagandamondat, amit én megértek, mert az ő céljuk, hogy bevonjanak bennünket, minél több országot vonjanak be a saját oldalukon ebbe a háborúba, de ez a mondat nélkülöz minden reális alapot
– tette hozzá Orbán Viktor.
A kormányfő szerint fontos, hogy megértsük: mit miért tettek az oroszok, de ebből nem következik, hogy ha megértettük, akkor elfogadjuk azt, amit tettek.
A háború okaival kapcsolatban kifejtette: az oroszok „egy nagyon világos biztonsági igényt fogalmaztak meg” az Egyesült Államok és a NATO felé.
„Leírták, hogy azt követelik, hogy Ukrajna soha ne legyen tagja a NATO-nak, ezt mondja ki Ukrajna, és biztosítsa e felől maga a NATO is Oroszországot, és vállaljuk, hogy soha nem helyezünk el olyan fegyvereket Ukrajna területén, amellyel el lehet érni Oroszország területét. A nyugatiak ezt az ajánlatot elutasították, tárgyalni sem voltak róla hajlandók” – fogalmazott Orbán Viktor. Szerinte ez a visszautasítás váltotta ki azt, hogy Oroszország fegyverrel akar érvényt szerezni azoknak a biztonsági igényeknek, amelyeket korábban tárgyalás útján akart elérni.
A beszéd ezen része azért váltott ki azonnal kritikákat, mert Moszkva tavaly év végi követeléseit nem kifejezetten csak Ukrajnára lehetett érteni. Az oroszok azt akarták, hogy a NATO ne vegyen fel volt szovjet tagköztársaságokat a szövetségbe. Továbbá azt sérelmezték, hogy az atlanti szövetség katonai infrastruktúrája folyamatosan terjeszkedik, ezt fejezze be a NATO, és térjen vissza az 1997-es helyzethez, amikor a szövetség és Oroszország aláírta a bilaterális kapcsolatokat szabályozó alapító okiratot. Ez így nem csupán Ukrajnát, hanem Kelet-Európát is érintette volna, beleértve Magyarországot, amely 1999-ben vált teljes jogú tagjává a NATO-nak.
A szövetség válaszából azonban szintén azt a következtetést lehetett levonni, hogy a vita „tárgya” mégiscsak Ukrajna csatlakozásának kérdése. A NATO késznek mutatkozott a párbeszédre, de azt is hozzátették, hogy minden nemzetnek joga van a saját biztonsági berendezkedésének kialakításához. Idén februárban a párbeszéd helyett a legrosszabb forgatókönyv valósult meg: Oroszország hadműveletet indított Ukrajna ellen.
Tusnádfürdőn Orbán Viktor azt mondta: ha Donald Trump lett volna az amerikai elnök, Angela Merkel pedig a német kancellár, akkor a háború sohasem robban ki.
A kormányfő arról is beszélt, hogy az ukránok amerikai, angolszász kiképzőkkel és NATO-fegyverekkel sem nyerhetnek háborút, illetve a szankciók sem billenthetik meg Moszkvát, helyette inkább Európa kerül gazdasági bajba. Orbán Viktor ezért úgy fogalmazott: a Nyugatnak új stratégiára van szüksége, amelynek az a lényege, hogy az Európai Uniónak nem az oroszok vagy az ukránok oldalára kell állnia, hanem Oroszország és Ukrajna közé.
Ugyanakkor a kormányfő szerint aki arra vár, hogy majd orosz–ukrán béketárgyalás lesz, az hiába vár, a háborút csak orosz–amerikai tárgyalások tudják lezárni, mivel Oroszország biztonsági garanciákat akar. Arra is kitért, hogy a háborúval csak azok járnak jól, akiknek van saját energiaforrásuk. Tehát jól járnak az oroszok, akik kevesebb energiát adnak el, de drágábban. Jól járnak a kínaiak, mert Európa az orosz energiaforrásokat átterelte Kínába. Jól járnak a nagy amerikai cégek, mert nő a profitjuk amiatt, hogy Európa nem az oroszoktól vásárol energiaforrásokat. Csak az Európai Unió jár rosszul, mert az energiadeficitje, a kivitele és a behozatala, illetve azok értéke közötti különbség háromszorosára nőtt.
Orbán Viktor kiemelte: Magyarországnak politikai és gazdasági értelemben is minden fontos szereplővel új megállapodásokat kell kötnie: az Európai Unióval, Oroszországgal, Kínával és az Egyesült Államokkal is.
Ha ezt sikerül megoldanunk, mindenkivel meg tudunk állapodni úgy, ahogy a nemzeti érdekeink megkívánják, akkor vissza tudunk kapaszkodni 2024-ben a régi növekedési és fejlődési pályára
– jelentette ki.
Beszéde végén Magyarország energiapolitikai céljairól többek között megjegyezte: nem akarjuk, hogy Oroszországból ne szerezhessünk be energiaforrásokat, mi azt akarjuk megakadályozni, hogy csak onnan szerezhessünk be.
Ahogy arra Orbán Viktor tusványosi beszédeiből készült összefoglalónkban is rámutattunk: a kormányfő 2010 és 2019 között is gyakran beszélt Oroszországról Tusnádfürdőn. Mindig ugyanazt az álláspontot képviselte: Európának és Oroszországnak meg kell találnia a stratégiai együttműködés formáját.
Éles különbséget a 2010 előtt tett kijelentéseiben lehet tapasztalni. Még ellenzékből a 2008-as orosz–grúz konfliktus miatt határozottan elítélte Oroszországot: agresszornak nevezte az oroszokat, nyers erőpolitikáról, birodalmi szemléletről beszélt, és „világos erkölcsi alapállást” követelt. Azt is kifejtette: a jövőről van szó, arról, hogy olyan világ köszönt-e be, amelyben az erőpolitika sikereket érhet el, vagy a nemzetközi közösség elég erős és bölcs lesz ahhoz, hogy világossá tegye, elfogadhatatlan a 21. század emberi életet és méltóságot tiszteletben tartó világában úgy rendezni a konfliktusokat, mint ahogy például Oroszország teszi.
Az oroszokhoz való hozzáállás ügyében nem csak Orbán Viktor változott. 2010 előtt Gyurcsány Ferenc és az MSZP számított Vlagyimir Putyin, illetve Oroszország barátjának. A két politikus személyesen is szoros viszonyt ápolt egymással, idén márciusban Gyurcsány Ferenc erről azt mondta egy Facebook-videójában:
Ez a Putyin már nem az a Putyin.
A DK elnöke szerint 2010 előtt Putyin még kereste a kapcsolatot a Nyugattal, és miniszterelnökként ő is, „aztán valami radikálisan megváltozott” az orosz vezetővel. A 2008-as orosz–grúz konfliktusról azt mondta, hogy az az első jelek közé tartozott, de ez még „nem okozott törést”, mert Gyurcsány Ferenc szerint akkor mindkét fél felelős volt a háborúért.
A 2010-ben először a parlamentbe kerülő Jobbik is határozott oroszbarát politikát folytatott, pragmatizmust hangsúlyozott, a NATO-t kritizálta, még a szövetéségi rendszerből való kilépést is meglobogtatta, a párt mostanában megválasztott elnöke, Gyöngyösi Márton pedig 2014-ben Donyeckbe is elment választási figyelőnek.
A jobbikos oroszbarát politika aztán Kovács Béla volt európai parlamenti képviselő kémügyének kirobbanásával megfeneklett, majd elhalt. Idén márciusban egy Facebook-posztjában Gyöngyösi Márton arról írt: Vlagyimir Putyin elképzelése az, hogy „Magyarország ne lehessen többé a nyugat része, hanem egy orosz biztonsági zóna legyen, ahol Moszkva diktál”. 2014-es donyecki útjáról nemrégiben az Indexnek azt mondta: „Túlfutás és felelőtlenség volt.”
Orbán Viktor a 2010-es kormányváltás utáni első tusványosi beszédében már „finomhangolva” értekezett Oroszországról.
A kormányfő kijelentette: ha Európa nem akar még tovább süllyedni, akkor valamilyen módon ki kell egyeznie a szintén keresztény gyökerű Oroszországgal.
„Nyilvánvaló, hogy Európának meg kell találnia az oroszokkal való sajátos együttműködés rendszerét, amely lehetővé teszi, hogy az orosz gazdaság potenciálja összekapcsolódjon az európai gazdaság potenciáljával. Ez Közép-Európának döntő kérdése” – fogalmazott Orbán Viktor.
Azt is mondta: ez egy rendkívül veszélyes kényszer, és Közép-Európának nagyon határozottan kell megfogalmaznia az érdekeit.
Mert miközben elfogadhatjuk, hogy a civilizációnak szüksége van arra, hogy nagyobb legyen, kiegészüljön, mondjuk az orosz gazdasági térséggel, miközben el kell ismernünk, hogy óriási jelentősége lesz a következő húsz évben annak a ténynek, hogy az oroszok keresztények, aközben mindez nem történhet meg úgy, hogy ez maga alá gyűrje Közép-Európát
– fejtette ki a kormányfő.
Arra figyelmeztetett, hogy a közép-európai államoknak nagyon szorosan kell együttműködniük. „Közép-Európa sokszor vált ütközőzónává, és most itt ennek az új, nagy elrendeződésnek úgy kell megtörténnie, hogy Közép-Európa nem lehet ennek áldozata. Nem lehetünk közben kiszolgáltatottak, nem lehetünk játéktér, és nem lehetünk ütközőzóna” – tette hozzá Orbán Viktor.
Tusnádfürdőn legközelebb 2012-ben beszélt Oroszországról, elmondta: olyan erőforrásokkal rendelkezik, amelyeket a saját maga gazdasági rendszerébe önerőből nem tud bevonni, nagyobbak a gazdasági forrásai, a potenciálja, mint aminek önerőből történő fölhasználására képes.
Orbán Viktor tíz évvel ezelőtt úgy fogalmazott: az a gondolat, hogy Európának és Oroszországnak előbb-utóbb – és inkább előbb, mint utóbb – meg kell találnia a stratégiai együttműködés formáját, erősödni fog a következő időszakban. Ismét hangsúlyozta: a közép-európaiak számára az a fontos, hogy az „elkerülhetetlen Európa–Oroszország közötti együttműködés” úgy jöjjön létre, hogy annak Közép-Európa ne vesztese, hanem nyertese legyen.
2016-os tusványosi beszédében röviden érintette az oroszokat, amikor azt fejtegette: a britek kilépése után az Európai Unió elvesztette a képességét, hogy globális szereplő legyen.
„Az Európai Unió ma regionális szereplő, jó esetben arra képes, hogy a környezetében zajló eseményeket befolyásolja, de azt látjuk, hogy lassan már arra sem, hiszen az ukrán–orosz konfliktusban a döntő szereplő nem az Európai Unió, hanem az Egyesült Államok” – mondta a kormányfő.
2017-es tusványosi beszédében Orbán Viktor hangsúlyozta: a Balkán teljes európai uniós integrációja nélkül nem lesz Európában béke. Ezért ki kell bővíteni az Uniót, és első helyen „a kulcsállamot”, Szerbiát minél hamarabb fel kell venni az Európai Unió tagjainak sorába. Ha ez megtörtént, akkor két nagy ívű, történelmi szerződést kell kötni, amelyeknek mind gazdasági, mind katonai, mind politikai dimenziójuk van.
„Egy történelmi szerződésre van szükségünk Törökországgal és egy másik történelmi szerződésre Oroszországgal. És ha ezt mind elvégeztük, akkor azt mondhatjuk, hogy megreformáltuk az Európai Uniót, amely versenyképes lehet a többi kontinenssel a következő évtizedek során” – vélekedett a kormányfő.
Négy évvel ezelőtt Tusnádfürdőn arról beszélt, hogy szerinte mit fognak csinálni az oroszok a következő négy évben. A háborút vetítették előre a szavai, mert azt mondta: Oroszország úgy tekint magára, hogy nincs biztonságban, ha nem veszik körül ütközőzónák, ezért ezek kialakítására fog törekedni éppúgy, mint eddig. Ennek pedig Ukrajna az egyik áldozata. Utóbbival kapcsolatban úgy fogalmazott:
NATO-tagságot nem látok, európai uniós tagság realitása szinte zéró, és az új ukrán állam helyett jelen pillanatban adósrabszolgaság felé sodródó ukrán gazdaságot látok. Az oroszok célja, hogy visszabillentsék a korábbi állapotot, úgy tűnik, nem irreális.
A kormányfő hozzátette: ebben az összefüggésben kell gondolkodni az Európai Unió és Oroszország viszonyáról. Bírálta azonban az EU-t, amely szerinte a szankciók és biztonsági fenyegetésre hivatkozó „primitív” orosz politikát folytat, miközben „tagolt Oroszország-politikára” volna szükség. Az európai országokat két részre osztotta: azokra, akik fenyegetve érzik magukat (balti államok és Lengyelország), illetve azokra, akik nem (Magyarország, Szlovákia, Csehország, Nyugat-Európa).
„Nyilvánvaló, hogy nincs egy olyan politika, ami mindenkinek jó, ezért helyesebb lenne, ha a lengyeleknek és a balti államoknak a NATO és az Európai Unió extra, szuper biztonsági garanciákat adna, és közben Európa többi részét pedig engedné, hogy végre kereskedjen, gazdasági együttműködést építsen ki, a nyersanyagot, az energiát és a kereskedelmi lehetőséget beépítse a saját gazdasági fejlődési lehetőségébe” – fogalmazott Orbán Viktor 2018-ban.
A magyar kormányfő tusványosi értekezései Oroszországról nemcsak Magyarországon szülnek vitákat, a külföldi sajtóban is különböző értelmezések és értékezések szoktak megjelenni. A The Times egy elemzéséről az Index is beszámolt, ebben a szerző arra jut, amire idei beszédében Orbán Viktor is, vagyis az európai szankciók nem hatnak Oroszország ellen, ellenkezőleg, erősítik, miközben felgyorsul Moszkva és Peking közeledése.
(Borítókép: Orbán Viktor Tusnádfürdőn 2022. július 23-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index)